Szabadkai Városházák. Kállítás Budapest Főváros Levéltárában

Budapest Főváros Levéltárában június 2-án néztem meg a szabadkai városházáról szóló kiállítást. (Szabadkai Városházák, 2011. május 5. - június 6.) Állományvédelmi okokból eredeti iratokat nem, csak digitalizált fotómásolatokat állítottak ki nagyméretű, szállításra is alkalmas tablókon. A kiállítás bemutatja mindhárom szabadkai székházat, leghangsúlyosabban természetesen a ma is álló, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte épületet egykorú és későbbi dokumentumok (tervrajzok, fotók, iratok, újságcikkek) alapján. A kétnyelvű (szerb, magyar) tablók alapján jól kirajzolódik az első, 1751-ben épült, 1781/1782-ben emeletráépítéssel bővített épület, amelyet 1828-ban bontottak le, hogy helyére timpanonos, tornyos, klasszicista épületet emeljenek. Ez az épület 1908-ig határozta meg a városközpont képét, ekkor ugyanis ezt is lebontották, hogy helyére a 76 m magas toronnyal büszkélkedő épület kerülhessen. Komor és Jakab tervei 1907-ben már készen voltak, ezekhez képest kisebb változtatások (pl a főtorony kialakítása) történetek. Az építkezés 1908-tól 1910-ig tartott, az 1912-es felavatás ünnepére külön kiadványt adtak ki (amely megvan a Szépművészeti Múzeum Könyvtárában - Braun szerk. 1912).

A kiállítás a levéltári épület földszintjén kezdődik.

A tárlók az első emeletről nézve.

A kiállítás az első emeleti kiállítóhelyiségben folytatódik.

Mind a szabadkai városháza történetének, mind magának a kiállításnak van tanulsága a kiskunfélegyházi városházára vonatkozó tanulsága. A szabadkai székház tervpályázatának bíráló bizottságának (Biró Károly polgármester és Frankl István városi főmérnök mellett) meghívott tagja volt az a Pecz Samu, aki 1904-ben a kiskunfélegyházi székház pályaterveit kétszer is elbírálta. Az épület ugyanúgy a város szimbólumává vált, mint a kiskunfélegyházi. A szabadkairól a kiállítás egyik tablóján ezt olvashatjuk: „A város történetének különböző periódusaiban a városháza épülete állami közigazgatási szerveknek, közművelődéi intézményeknek, bankok kirendeltségeinek, vendéglátóipari és kereskedési üzlethelyiségeknek adott helyet - így a város számára fontos történések színhelyévé és tanújává vált. Ennek következménye pedig az volt, hogy épülete a város szimbólumát és lakosai mérhetetlen szeretetének tárgyát képezi.”

Elképesztő és elkeserítő az az ellentét, ami a szabadkai és a kiskunfélegyházi városháza között fennáll. A félegyházi városháza iránti szeretet nagyon is mérhető, Kelvin fokban 273, ami Celsius fokban kifejezve körülbelül 0.

A szabadkai városháza felavató díszközgyűlését 1912. szeptember 5-én tartották meg. Számtalan fotó és újsághír tanúskodik az eseményről. A kiskunfélegyháziét egy évvel előbb, 1911. október 29-én, bár az épület teljesen még nem volt befejezve. Az eseményről Toldy Jenő plébános a következőket írta: „1911. október 29-én tartotta a városi képviselőtestület első ülését az új városháza rendkívül díszes közgyűlési termében. Előbb az ünnepies fölavatásnak kellett volna megtörténnie, [ez azonban] akkorra halasztatott, mikor az új monumentális épület teljesen bebútorozva, egészen készen áll. Az első ülés erős diszharmóniával végződött. A 48-as és függetlenségi párt, valamint a munkapárt szónokai (a péteri tói gát-ügyben) kölcsönösen kellemetlenségeket mondtak egymásnak, amiből nagy lárma keletkezett. A polgármester fölfüggesztette az ülést; mikor a teremben a vihar erősbbödött, feloszlatta a közgyűlést, s a h[elyi] rendőrkapitányt felhívta, hogy a városi képviselőket a közgyűlési teremből távolítsa el. Az első közgyűlés így oszlott szét, izgalmak és méltatlankodás között.”

A városi képviselők nemcsak kellemetlenségeket mondtak egymásnak, azért kellett a rendőrkapitánynak közbelépnie, mert majdnem tettlegességig fajult a két párt közti személyes indíttatású vita. Az új városházát tehát nagyon szépen fölavatták Félegyházán.