A kiskunfélegyházi Közgazdasági Takarékpénztár iratai

A városházával szemben lévő, már e blogban is szóba került, Karvaly Gyula tervezte Közgazdasági Takarékpénztár épülete többé-kevésbé jól ismert a helyismereti irodalomban. Korábban az egyes lakóházakhoz az építtető felől közelítettem, nem tettem most sem másként.

Az egykori pénzintézet, amelyet 1905-ben alapítottak, s öt év múlva fel is építette kétemeletes székházát, nagyon kevés levéltári anyagot hagyott maga után. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kecskeméti Kossuth téri részlegében mindössze 0,02 iratfolyóméter anyagot őriznek: egyetlen kötetet, amely a takarékpénztár felügyelő bizottságának jegyzőkönyveit tartalmazza. A kötet számozatlan oldalakból áll, és valószínűleg tartozott hozzá egy második kötet is, mint ezt a kötet címkéjén látható római I-es jelzi. Az első bejegyzést 1905. április 29-én tették, és 1919-ig találhatók benne további jegyzőkönyvek. A Közgazdasági Takarékpénztár működésébe és történetébe tehát csak annak felügyelőbizottságán át lehet bepillantást nyerni.

A felügyelőbizottság magával a takarékpénztárral együtt, 1905. április 29-én alakult Csepreghy Endre elnöklete alatt Gyulai Alfréd, dr. Bíró László bizottsági tagokkal. (A megalakulásról hírt adtak Nagykőrösön is, eszerint a kezdődőke 200 000 korona volt, s 1000 db 200 koronás részvényt bocsátottak ki. - "Uj pénzintézet Kiskunfélegyházán", in: Nagykőrösi Ujság 5. évf. 8. sz. 1905. február 18. 6.) Később Csokán Lajos került Gyulai helyére. Az első ülésen, mint ezt aláírása is tanúsítja, jelen volt a takarékpénztár igazgatója, Frank Miksa is. Csepreghy 1917 tavaszáig vezette a felügyelőbizottságot, ekkor mondott le tisztes kora miatt dr. Bíró László javára. A bizottság feladata a takarékpénztár fő- és mellékkönyveinek, a váltótárcák és kötelezvények átnézése volt. Rendszeresen átvizsgálták az értékpapírokat és az intézet pénzállományát. (Kivéve az 1916-os évet, amikor egyáltalán nem tartottak ülést állítólag betegség miatt.) Az intézet 1905 és 1919 között dinamikus fejlődésen ment keresztül. Betéteket, értékpapírokat, jelzálogkölcsönöket, váltókat kezeltek, a háború idején természetesen hadikölcsönöket is. 1913-ban már Kisteleken is volt fiókjuk, ahonnan személyesen (s költségkímélés miatt nem postán) hozták át a pénzt egészen 1917-ig. A pénzintézet részvényesei között ott találjuk Kanizsai Nagy Imrét, dr. Molnár József városi főügyészt, Schönfeld Antal fakereskedőt, Fisch Ernőt, Frank Henriket, Rózsa Györgyöt, Ficsór Ferencet, dr. Szerelemhegyi Károly polgármestert, ifj. Dóczi Sándort, Tapodi Józsefet, Karpelesz Edét, Lőrincz Miklóst, Sohr Antalt, Vidéki Károlyt, dr. Bányai Mór ügyvédet, Barta János, stb. Közülök többen (Bányai, Szerelemhegyi, Schönfeld, Frank Ignác, Fisch Illés, Lőrincz József, Gróf Móric) egyben igazgatósági tagok is voltak.

A felügyelőbizottság jegyzőkönyvei, mint arról volt szó, csak részlegesen engednek bepillantást az intézet történetébe, nem derül ki például, hogy a kisteleki fiókot mikor alapították. Így alig volt remélhető, hogy a rendszeresen vezetett pénzügyi számadások között az 1910-ben emelt épületre vonatkozó információ kerül elő a kötetből. A kutatónak azonban mégis szerencséje volt, a 63. oldalon a következő olvasható:

"Az intézeti székház terveinek bemutatása folytán tárgyaltatván az alternatív tervek: kimondatott elvileg, hogy a bizottság 2 emeletes épületet óhajt akként, hogy az intézeti helyiségek az udvarban legyenek üvegtető alatt elhelyezve s javasolja a közgyűlésnek, hogy ily értelmű építkezésre 280 000 K. összeg erejéig felhatalmazás adassék az igazgatóságnak; az építési vonal meghatározása tárgyában pedig felebbezés adassék be oly czélból, hogy lehetőleg a Bodola-féle építési vonal engedélyeztessék az intézet részére is."

(BKML XI. 250. A kiskunfélegyházi

Közgazdasági Takarékpénztár iratai (1905-1919),

a felügyelőbizottság jegyzőkönyvei, 1910. febr. 4. [63. o.])

Az épületre vonatkozó információ azért kerülhetett bele a jegyzőkönyvbe, mert 1910. február 4-én a felügyelőbizottság és az elnökség együtt tartott ülést. (Sem ez előtt, sem ez után nem volt erre példa.) Az épületről a jegyzőkönyvekben több szó nem esik.

Tervek és az udvarra vonatkozó képi források hiányában nem tudni, hogy az üvegtető megvalósult-e. Az azonban biztos, hogy az épület a Bodola Lajos műegyetemi tanár által 1896-ban megállapított szabályozási vonalra épült. Vagyis a korábbi épület, a Heinrich-féle ház bontásra került. A Kossuth utca bejárata így nyerte el mai alakját.

Morbitzer és a madarak

Városháza: egy kúcserép - egy galamb

Morbitzer Dezső

A Takách Béla kapcsán már idézett Keresztény magyar közéleti almanachban számos érdekes életrajzot találhatunk, köztük Morbitzer Dezsőét. Az alábbiakban ezt szeretném közölni.

"Morbitzer Dezső, sz.[székes]-fővárosi kertészeti igazgató, gazdasági tanácsos, az Okl.[Okleveles] Kertészek Orsz.[Országos] Egyesületének elnöke, a Magy.[Magyar] Kertészeti Egyesület alelnöke, Bp.[Budapest] Fürdőváros Egyesület és több más társadalmi egyesület és intézmény vezetőségének tagja. A III. o. érd.-ker. tulajdonosa. Szül.: 1879. jún. 30., r. k. [római katolikus] Atyja: M. Mátyás a sz.-főváros vízműveinek főmérnöke volt. A középisk. elvégzése után kertészeti tanulmányokat végzett a Kertészeti Tanintézetben, azután több neves külföldi kertészetben végzett gyakorlati tanulmányokat. 1899-ben lépett a sz.-fővárosi kertészet szolgálatába, a következő évben a kertészeti iroda vezetője lett, 1908-ban I. o.[osztályú] főkertésszé lépett elő és a dunajobbparti kertészet felügyelőjévé nevezték ki, 1918-ban kertészeti felügyelő, 1926-ban főfelügyelő, 1931 óta pedig mint kertészeti igazgató vezeti a Sz.-főváros kertészeti munkáit. Igen komoly és nagyjelentőségű munkát végzett a bp.-i kertek s parkok kiépítése terén. Amikor átvette a budai kertszet vezetését, mindössze 17 park volt a budai részen, jelenleg pedig 91 a parkok és nagyobbk ertek száma. Nevéhez fűződik a Szt. Gellért-hegy, a lebontott Tabán, a Városmajor, a svábhegyi Kilátó környékének kertészeti rendezése. Általában ez a nagyszabású növény- és virágkultusz, mely az utóbbi években Bp.-et külföldi viszonylatban is egyik leggondosabban ápolt parkávárossá fejlesztette. A virágkiállítások megszervezéséért az állami nagy aranyéremmel tüntették ki. Kezdeméynezője és megszervezeője volt a Virágos Budapest, Virágos Magyarország mozgalomnak is. Gyakolrati munkásságán belül a szakirodalom terén is igen jelentékeny munkát végez. Szakcikkei rendszeresen jellenek meg a hazai és külföldi lapokban. L.[lakása]: Bp., II., Henger-u. 25. Tel.: 355-999. Nyáron: Remetekertváros, Mátyás király-t. Tel.:167-888."

(Keresztény magyar közéleti almanach, II., Bp. 1940, 720. old.)

Takách Béla

A Kiskunfélegyházával kapcsolatba került építészek közül az alábbiakban röviden Takách Bélával (1874-?) foglalkozunk. Igaz, mindössze két pályaterv kapcsolja a városhoz: a városházára és a központi elemi iskolára beadott pályaművek (mindkettő 1904-ből), amelyek közül csak a városházáé maradt fenn, s aláírása azon sem szerepel.
Nemcsak építészettel, hanem festészettel és iparművészettel is foglalkozott - ezek ismert tények. (Gerle - Kovács - Makovecz 1990) Egy kiállítása 1918 szeptemberében nyílt meg a Nemzeti Szalonban. Az ennek alkalmából megjelent katalógus bevezető sorait érdemes közölni. (Mai helyesírásunknak megfelelően, mert több nyomdahiba, hibás szedés található a szövegben.)

"Gyöngyöshalászi Takách Béla szül. Munkácson 1874-ben. Középiskolai tanulmányait a budai főreáliskolában végezte, azután a József műegyetem építészeti szakosztályának hallgatója volt. Közben egy ideig Karlovszky Bertalan tanítványa volt. Az egyetem elvégzése után Alpár Ignác irodájában dolgozott két esztendeig, azután tanulmányútra ment Francia- és Angolországba, majd Amerikába: New Yorkba, ahol közel tíz esztendeig festés[sel], iparművészet[tel] és belső dekorációval foglalkozott, hosszú ideig dolgozva Louis C[omfort]. Tiffany műtermében. New Yorkban az akkor ott időző Alphonse [helyesen Alfons] Mucha tanítványa volt.

     New Yorkban sok hinduval ismerkedett meg s az ő révükön a hindu filosofiával s buddhismussal, melyből képei nagyobb részének inspirációját merítette.

     Sokat állított ki New York, Philadelphia, Boston, Worcester, Charleston városokban és képei nagy elismerésben részesültek.

     Nyolc éve van Pesten s azóta képeivel gyakran találkoztunk tárlatainkon.

     Jelenleg honvéd huszár százados.

(Löschinger Hugó művészeti hagyatékából,

továbbá Joachim Ferenc, Királyfalvi Károly,

Páldy Zoltán, Takách Béla és Tuszkay Márton

gyűjteményeiből rendezett csoportkiállítás

katalogusa 1918 september.

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény B708/1087)

Eddig nem ismert tény volt, hogy 1910-ben tért vissza Magyarországra, egykori építésztársa, Vas József halála után. A katalógus közli a kiállított művek jegyzékét is. A címek egy része a keleti filozófiák mellett az impresszionizmusra is utal.

Életrajzát - néhány újabb, eddig általam nem ismert adattal - közli az 1940-ben megjelent Keresztény magyar közéleti almanach is:

"Takách Béla, gyöngyöshalászi, okl. [okleveles] építész és festőművész, a Képzőművészek Egyesületének és az Aquarell- és Pasztellfestők Egyesületének tagja. Szül.: Munkács, 1874 aug. 5., ref. Atyja: gy. [gyöngyöshalászi] T. [Takách] László. Anyja: ladmóci Oláh Erzsébet. A Műegyetemen 1897-ben nyerte el építészi okl.-ét. A technika elvégzése és az önkéntességi év leszolgálása után Alpár Ignác, a világhírű építőművész irodájában dolgozott két évig, majd párisban a világkiállítst tanulmányozta. Később Londonban töltött három hónapot, azután Amerikába, New-Yorkba ment. Ott építési, főleg azonban belső dekorateur-irodákban dolgozott, köztük a híres Tiffany-nál. Kilenc eszendőt töltött Északamerikában, majd hazatérve önálló építési irodát nyitott. Már iskolai tanulmányai alatt sokat foglalkozott festészettel, Bp-en Karlovszky Bertalan, New Yorkban Alphonse Mucha tanítványa volt. Amerikban csakúgy, mint Budapesten nagysikerű kiállításokat rendezett. Az amerikai napilapok és művészeti folyóiratok őszinte és meleghangú kritikákban számoltak be annakidején new-yorki, philadelphiai és más nagyvárosokban rendezett önálló kiállításairól, Bp-en a Műcsarnok tárlatain és az aquarelfestők majd valamennyi kiállításán részt vesz. Nagyobb műveit és aquarelljeit az állam és a főváros vásárolta meg, s van néhány alkotása a fővárosi múzeumban is. Vízfestményeivel elnyerte az állami, szfv-i és Eszterházy-díjakat. Mint építész a legkeresettebbek egyike. Ő építette többek között gr Széchenyi Bertalan és gr. Jankovich Iván kastélyait és Manninger prof., Dohnányi Ernő, Kozma Jenő és Tomcsányi Vilmos Pál villáit és számos más épületet. Beszél németül és angolul. L.[lakik]: Bp., II., Margit-rakpart 42. Tel.[telefon]: 155-685."

(Keresztény magyar közéleti almanach, 

II. köt., M-Zs, Pátria Irodalmi Vállalat, Bp. 1940, 1055.)

Arról, hogy 1904-ben rövid időt itthon töltött, és hogy először Vas Józseffel vezetett közös irodát, egyik szemelvény sem tud. Hogy ez így volt, azt egy pályatárstól, almási Balogh Lóránttól tudjuk, aki cikket írt Takáchról a Magyar Iparművészet c. folyóirat 1907-es évfolyamában. (A cikk olvasható az Elektronikus Periodika Archívumban. PDF-formátumban itt.) Maga Takách is írt a Magyar Iparművészetbe, a New Yorkban élő Konti Izidor szobrászról, akivel nyilván személyes ismeretségben voltak. (Magyar Iparművészet, 14. évf. 3. sz. 87-97., PDF-link itt.)
Takách művei közül alighanem a Dohnányi Ernő számára tervezett villa a legismertebb. (A Dohnányinak tervezett épületet említi Ruttkay Zsófia:   Civilek a Dohnányi-kertért, Budai Polgár, 2010. május 26. http://www.budaipolgar.hu/helytortenet/dohnanyi_kert.html. A kertről magáról további írások itt. A Dohnányi-villa a Műemlékem.hu-n. További írások a Dohnányi Évkönyvben (2002), idegen nyelvű rezümék itt. Tartalmi összefoglalók az évkönyvről írt recenzióban itt.)

Takách épített művei közül egyébként nem sokat ismerünk. Vas Józseffel közös pályatervét a félegyházi városházához megelőzte a New York-i városházára 1900-ben kiírt pályázatra készített pályaművük. A New York-i városháza tervpályázatáról eddig nem találtam semmit, a terv, ha meg is van, azt az Egyesült Államokban lehet keresni. Érdekes kérdés, amit nemigen lehet megválaszolni, hogy mennyiben támaszkodtak a félegyházi pályaműben amerikai tapasztalataikra, hiszen kevésbé képzelhetjük el, hogy New Yorkban lechneri magyaros motívumokkal indultak volna. Ezzel összefüggésben az a kérdés is felmerül, Lechnerhez milyen indíttatásból kerültek közel, miért követték stílusát, miért alkalmaztak magyaros motívumokat. Takáchtól két New York-i szálloda épületéről közöl adatot a Gerle - Kovács - Makovecz-könyv: Hotel Belleclaire (1903 körül), és a Fleischmann Residence belső berendezése (szintén 1903 k.). (Gerle - Kovács - Makovecz 1990, 262) A dátum alapján Takách ekkor Vassal dolgozott, jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy ezekben Vas közreműködött-e. Vas és Takách amerikai munkássága néhány adatot kivéve homályban marad. Almási Balogh ugyan említi, hogy a New York-i városház pályaterveit közölte a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye (vagy Heti Értesítője?), a digitalizált Közlönyökben mindenesetre nem találtam.


Épületeinek (pontosításra váró) listája tehát a következőképp néz ki:
New York, városháza pályaterve, Vas Józseffel, 1900
New York, Hotel Belleuse, 1903 körül
New York, Fleischmann Residence belső berendezése, 1903 körül
Kiskunfélegyháza, városháza pályaterve, Vas Józseffel, 1904
Kiskunfélegyháza, központi elemi iskola pályaterve, Vas Józseffel, 1904
Belecska, Mechwart Ernő kastélya, 1904-1906 (Tscheuke Herman vette át 1904 után) (Lásd: Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. A historizmus kora, Vince Kiadó, Bp. 2007, 282.)
Tátralomnic, gr. Széchenyi Bertalanné villája, 1907 körül (más forrás szerint 1913)
Budapest VII., ker., Hermina úti kislakások, Bárczy István programjában, 1909 (Magyar Építőművészet, 7. évf. 7. sz. 1909. július, 22. o.)
Susak, erdőhivatal pályaterve, (Magyar Építőművészet 8. évf. 12. sz. 1910. december, 12-13. o.)
Budapest VIII. ker., Rezső téri templom pályaterve, Tornallyay Zoltánnal, (Magyar Építőművészet 12. évf. 3. sz. 1914. március, 7. o.)
Budapest II., ker., Széher út 24, Dohnányi Ernő villája, 1928
Budapest II., ker., Kurucles út 15., Manninger Vilmos villája, 1928 körül
Budapest II., Pasaréti út 41-43., dr. Kozma Jenő villája, 1920-as évek

Segesd, Széchenyi Bertalan kastélya

Jankovich Iván kastélya

Kozma Jenő villája

Tomcsányi Vilmos Pál villája

Budapest VII., ker., Hermina úti kislakások, földszinti alaprajz Magyar Építőművészet, 7. évf. 7. sz. 1909. július, 22. o.

A susaki erdőhivatal pályaterve, Magyar Építőművészet 8. évf. 12. sz. 1910. december, 12. o. 

Rezső téri templom pályaterve, Magyar Építőművészet, 12. évf. 3. sz. 1914. március, 7. o.

Statisztika

Most, hogy közel egy éve üzemel a blog, azt hiszem, tanulságos néhány statisztikai adatot nyilvánosságra hoznom. Az, hogy ki milyen keresési feltételekkel (kulcsszavakkal) talál rá a blogomra (vagyis, a gugli milyen szavakra szerepelteti a találati listában), mutatóul szolgálhat nekem mint szerzőnek, milyen témában érdemes bejegyzéseket írnom. Az első hónapban a következő szósorra adta ki a blogomat a gugli: félegyháziak építette városházai. Az 1823-ban épült, 1910-ben lebontott régi városházával foglalkozó bejegyzések részben ennek hatására is születettek. Április elején (alig indult el a blog) brunner attila előadás szavakkal kerestek, feltehetően a Kiskun Múzeumban április 15-én tartott előadásom kapcsán. (Bizony jó helyen jártak.) Érdekes keresési indoka lehetett a brunner attila szent istván templom könyv illetve brunner attila szent istván könyv szavakkal keresőnek. Vannak továbbá, akik már keresik a Félegyházi Hírlap, Félegyházi Közlöny, Félegyházi Híradó című egykori lapok digitalizált változatait. (Egy ideig még hiába fogják keresni. Igaz, hogy az Elektronikus Periodika Archívumban már fel van véve a Félegyházi Híradó összes évfolyama, azonban a link a Petőfi Sándor Városi Könyvtár honlapjára mutat, vagyis a digitalizált lap nem érhető el az internetről.)

Egyvalaki a mennyezet leszakadás okára keresett rá, de az én blogomban nem találta rá a választ. Egyvalaki pedig a vernacularism szóra keresett rá.

Érdekes kulcsszavak voltak továbbá a következők: szent alajos (valóban szóba került a Szent István-templom üvegalakai kapcsán), gy szabó béla metszet (nem tudok felvilágosítással szolgálni), peti áll a ház előtt (!), tapasztott vakolat, építészeti ornamentika, berey katalin népies törekvések (az irodalomlistából biztosan megtalálta, amit keresett), félegyházi korona szálló pincerendszere, marosvasarhelyi epuletek, parasztház rom, jenovay, deszkatemplom. A keresőszavak között karvaly gyula építész vezet toronymagasan, de örvendetes a népi építészet iránt érdeklődők figyelme is.

A látogatók döntő többségében Magyarországon laknak (eddig 1859 látogatás történt innen), de voltak itt az Egyesült Államokból (105), Románia (87), Németországból (53), Szerbia (41), Oroszország (30), Ausztria (19), Olaszország (19), Egyesült Királyság (16), Libanon (10). A szeptemberben még ki sem jelzett Románia tehát leelőzte Németországot, Albánia pedig a tízes mezőnyből kiszorította Finnországot és Franciaországot. További látogatóim voltak Indiából, Tunéziából, Csehországból, Görögországból, Spanyolországból, Lengyelországból, Szlovákiából, Nepálból, Ausztráliából, Kínából és Dél-Koreából. A Vas Józsefről szóló bejegyzést alighogy közzétettem, 19-en nézték meg, előtte a legmagasabb nézettségem 10 volt egy hónap alatt. A Vasról szóló most is toronymagasan a legnézettebb bejegyzés. A második legnézettebb írás a Jenovay Dezsőről szóló.

Világuralmi törekvéseim jól mutatja az alábbi kép a Blogger statisztikai oldaláról:

Minden jel arra mutat, hogy érdemes volt tehát létrehoznom ezt a blogot.

Gránátalmától a kukoricáig

Az, hogy egy-egy mű ornamentikája milyen elemekből áll, kétségtelenül fontos, ha nem is a legfontosabb jellemzője a műnek. A Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán látható Albert-Ernest Carrie-Belleuse (1824-1887) Nő orgonával című szobra (ltsz. 56.7.U., átvétel az Iparművészeti Múzeumból, 1950). Bár a terrakotta mellszobor e címen lett leltározva és kiállítva, egyáltalán nem orgonát (syringa vulgaris) ábrázol. A rajta látható növényi formák jól láthatóan labdarózsák (másképp kányabangita, viburnum opulus). Az orgonának tudvalevőleg négy szirma van, a szobron viszont ötszirmú virágokat látunk, amelyek a labdarózsa jellegzetes, gömbölyded virágzataivá állnak össze. A levelek minden kétséget kizáróan labdarózsa-leveleket ábrázolnak. Ezek mellett "akadémikus" rózsákat is látunk. (Mint a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható Stróbl Alajos készítette Pálmay Ilka-portrén. - 1882, MNG, ltsz. 62.14-N.) A részletek kiképzése annyira naturalista, hogy szó sem lehet tévedésről vagy idealizált, nem létező virágábrázolásról. Az egyes műtárgyakon ábrázolt növényábrázolások pontos megállapítása az iparművészetekben különös jelentőséggel bír. (Az Iparművészeti Múzeum néhány évvel ezelőtti Tiffany & Gallé című kiállításának katalógusában Gerzson László, a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának docense és Radványi Andrásné Lőw Andrea kertészmérnök segítségével határozták meg az egyes növényeket s írták le követésre méltó pontossággal a tárgyat. - Tiffany & Gallé. A szecesszió üvegművészete, kiállítási katalógus, szerk. Balla Gabriella, Iparművészeti Múzeum, Bp. 2007.) Az egyes ornamentumok meghatározása tehát már csak muzeológiai szempontból is fontos.

Hasonló kérdésekkel kell szembenéznie egy épület kutatójának is, különösen, ha az épületet olyan ornamentika borítja, amelynek nemcsak díszítő szerep jut, hanem a tervező szándéka szerint jelentéssel is bír. Lechner Ödön épületei különösen alkalmasak lennének egy ilyen motívumokkal foglalkozó katalógus létrehozására, s itt csak a díszítőelemekre gondolok. (A Budapest színes város c. kiállítás az Ernst Múzeumban (2006, rendezte Millisits Máté) felhívta a figyelmet e díszítőelemek önálló szoborként való értelmezésére. A kört a követők által alkalmazott motívumokkal lehetne bővíteni.)

A kiskunfélegyházi városháza dísztermének stukkóelemei mind ezidáig leíratlanok. Olyannyira egyénieknek tűnnek, hogy majdhogynem meghatározhatatlanok is. S már magam is hajlottam arra a Gerle János által tett sommás megfigyelésre, hogy a dísztermet keleties fantázia jellemzi, (Bagyinszky - Gerle 2008) amikor közelebbről és egyenként is szemügyre kezdtem venni a motívumokat.

Levéltári források alapján tudható, hogy a díszterem belső kiképzése Morbitzer Nándor nevéhez köthető, aki Vas József terveit félre téve saját elképzeléseit helyezte előtérbe. A részletterveket ugyan nem ismerjük, de Morbitzer szerzőségét összehasonlító stílusvizsgálattal is meg lehetne mondani: az általa tervezett elnöki emelvény székein ugyanazok a motívumok bukkannak fel, mint a fal stukkóborításán. A motívum maga gránátalma, a falon azonban e mivolta alig ismerhető fel a színezése miatt. A díszterem fotón dokumentált eredetileg elegáns kétszínű kifestése helyett ma látható kifestés inkább emlékeztet kalocsai hímzések színességére. E színesség az egyes motívumokat is megbontotta, az ablakok fölötti szamárhátívben végződő motívumkoszorú csúcsán álló gránátalma sárga-zöld színezést kapott. Aki a dísztermet kifestette, valószínűleg nem volt tisztában a motívummal, így lett gránátalmából kukorica. Hogy azonban biztosan gránátalmáról van szó, mégpedig olyanról, amelynek két belső szirma egymásnak háttal áll, azt az elnöki emelvény székeinek háttámláinak segítségével is megállapíthatjuk, hiszen ugyanolyanok. Sőt, az elnöki emelvény kandeláberei is ilyen karéjokon nyugszanak.

A díszterem ablakai fölötti stukkódíszítés részlete (2011 szeptember)

Ugyanaz, részlet (2011 szeptember)

A városháza dísztermének elnöki széke, a háttámla részlete  (2011 szeptember)

Az elnöki emelvény bal oldali kandeláberének lába (2011 szeptember)

A gránátalma az építészetben kedvelt motívummá vált a századfordulóra. Marosvásárhelyi (Targu Mures, Románia) épületek, a közigazgatás palotájához képest efemernek tűnő lakóházak is mutatják a motívum sikertörténetét.

A marosvásárhelyi Lovasság utca 10. sz. épület gyönyörű sgraffitója is első ránézésre kukoricára emlékeztet, valójában azonban ez is a gránátalma sajátos változata. (Az épületet említi Keresztes 2000, 143-144)

Egy budapesti Váci utcai épület homlokzatán a gránátalma újabb (az előző példához képest korábbi) variációját láthatjuk. (Zsolnay kerámia és gyönyörű fafaragás - az Országház motívumaival lehetne összevetni.)

Bp., Váci utca, bejárati ajtó fölötti részlet (2011 december)

Bp., Váci utca, oromzat részlete (2011 december)

A gránátalmát szokás úgy ábrázolni, hogy sok magjából csak egy sort ragadnak ki, mint ezt marosvásárhelyi Lovasság u. 10. sz. háznál láttuk. Az ELTE-BTK (Bp. VIII. ker. Múzeum krt. 4., 6-8.) I. (mint István) épületének egyik oszlopfőjén, a voluták (akantuszindák) közötti motívum is csak egy magsort ábrázol. Ez a furtsa motívum, amely egyaránt emlékeztet szőlőlevélre és borsóra, azonban nem gránátalma.

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, I. épület (2011. november)

A kiskunfélegyházi városháza dísztermének számtalan motívuma közül a gránátalma csak egy. Minden egyes motívumnak utánajárni, eredetét meghatározni - talán soha véget nem érő kutatás.