Vasárnapi Ujság, 24. évf. 37. szám (1877), 581. oldal.
ELÖLJÁRÓBAN
Ebben az évben
[2010] van a kiskunfélegyházi Újtemplom, hivatalos nevén Szent István
plébániatemplom felszentelésének 130. és a plébánia megalapításának 125.
évfordulója. Ebből az alkalomból Kiskunfélegyházán nem, vagy csak
körülményesen hozzáférhető forrásanyagot szeretnék közzétenni. Két
hetilap cikkeiről van szó, az egyik a részben Pártos Gyula, a templom
tervezője szerkesztésében megjelent Az Épitési Ipar illetve a Vasárnapi Ujság
című lapokról. Annak ellenére, hogy nem kuriózumok, a helyismereti
irodalomban és helytörténeti kutatásban eddig senki nem hívta fel rájuk a
figyelmet. A Vasárnapi Ujság fentebb közölt képe már korábban is ismert
volt, a folyóirat megtalálható a Kiskun Múzeum könyvtárában, ahová a
Hegyesi-féle könyvtárból került. (A Hegyesi-féle könyvtárról lásd: T.
Gémes Tünde: Hegyesi Márton könyvtára a Kiskun Múzeum gyűjteményében,
in: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1990, szerk. Sztrinkó István, Kecskemét 1992, 115-123.)
A közölt két szöveg központozásán és helyesírásán nem változtattam, dőlt betűvel szedtem őket.
U. P. CIKKE AZ ÉPITÉSI IPARBAN
Az utolsó
évtized alatt előfordult vidéki uj templom épitkezések között,
kétségkivül kiváló helyet foglal el a félegyházi új templom, mely
tekintélyes méreteivel, de még inkább épitészeti kiképzésénél fogva
díszévé válik a magyar Alföldnek.
Midőn
még néhány évvel ezelőtt az osztrák államvasúton elrobogva Kecskemét
mellett, mely sok; sugár tornyaival önkéntelenül eszünkbe juttatta a
költő szavait:
»Híres város az Alföldön Kecskemét,«
– tovább haladtunk a végtelen rónán Szeged felé. egy incselkedő utitársunk azt a megjegyzést tette Félegyházára, hogy »az nem is város, mert csak egy tornya van
«;
alig hittük, hogy rövid pár év mulva három torony jelzendi azon várost,
melynek gyors haladása, emelkedése azt már évek óta vetélytársává
teszik a sok tornyú
»hires
« városnak.
Hajlandók vagyunk nem ezen
»egy tornyú
«
megjegyzésnek tulajdonítani azt, hogy a második templom épitésének
ritka áldozatkészséget tanúsító elhatározásáról a derék félegyháziaknak
egyik főfeltételük a
»két tornyú
« volt.
A
város tisztán katholikus lakosságának gyors szaporodásánál fogva még a
mult század végével kezdtek egy második templom épitéséről gondolkodni,
és már azon időben nagyszerű alapitványok tétettek e célra, melyek ez
ideig a százezer forintot meghaladták.
Midőn négy évvel ezelőtt Móczár József polgármester és Kalmár József
kerületi kapitány fáradhatlan buzgósága folytán komolyan hozzá fogtak
volna az eszme velósitásához és az elfogadott terv és költségvetés
foganatositása, a rendelkezésre állott alapitványi tőkéken felül még
nagyobb összeget igényelt, a közszellem és áldozatkészség nem közönséges
jelét adták Félegyháza önzetlen polgárai, a mennyiben a hiányzó, közel
25.000 frtot egy hét alatt aláirás utján biztositották.
Az
épitkezés Pártos Gyula budapesti épitész művezetése alatt 1873.
szeptember havában indult meg és a külső munkák 1876. octóber 8-án a
zárkő ünnepélyes letétele által befejztettek.
A
renaissance stylben épült templom főméretei: 12 öl külső szélesség
mellett 25 ölt hosszaság; a tornyok magassága 28 ölt. Az épitési költség
a belső berendezésen kivül 156,000 frtra rug.
Az egyes munkanemeket egy kettő kivételével mind fővárosi iparosok végezték: nevezetesen:
A
kőműves munkákat Dötzer Ferenc épitőmester ritka szakavatottság és
lelkiismerettel vezette; az ácsmunkákat Filser Ferenc váci ácsmester, a
kőfaragómunkákat Slavek Vencel budapesti, és Müller Antal süttői
kőfaragó-mesterek, a bádogos munkát Menzl Frigyes félegyházi
bádogosmester, a tornyok rézfedő munkáját Zellerin Mátyás gyáros, a
tornyok aranyozási munkáját Schill János aranyozó, a vas és horgany
munkákat a Schlick-féle gyár, az asztalos munkákat Pollák József
asztalos, a lakatos munkákat Garay Béla lakatos, a mázoló munkát
Wawrecska Endre mázoló, az üveges munkákat Roth Zsigmond üveges
mesterek, a szobrász munkát Hensch Ignátz szobrász, a palafedő munkát
Schváb Gyula palafedő a legnagyobb megelégedésre végezték. A felhasznált
nagy menyiségü cémentet Benó Károly és társai nyerges ujfalusi és Csik
József beocsini gyára szállitotta.
Ha
végül még megemlitjük, hogy Félegyház városa, mint kegyur, elhatározta a
templom egész belső berendezését és festését is egy öntetü terv
szerint, stylszerűen készittetni, abbeli meggyőződésünknek kell
kifejezést adnunk hogy a félegyházi uj templom
– mindjárt szerényebb alakban is – uttörőnek mondható a vidéki templom épitések ujabb történetében, hol eddig stylszerű összhangot vajmi ritkán találunk.
Mai számunkhoz mellékelve veszik olvasóink az uj templom alaprajzát, jövőre alkalmunk lesz annak távlati képét is bemutatni.
[U. P.]: A kis-kun-félegyházi róm. kath. uj templom,
in: Az Épitési Ipar 1. évf. 33. sz.,
1877. aug. 19., 696-698.
Az Újtemplom (hrsz. 5060/1) kutatójának
figyelmét ezek az utolsó sorok csigázzák fel legjobban. Nincs még egy
olyan épülete Félegyházának, amit ekkora átok sújtana, mint ezt. A
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára Kiskunfélegyházi Részlegében
eddig hiába keresték az Újtemplom eredeti tervrajzait. (Egy későbbi,
Czigler Győző által készített felmérési rajz ugyan megvan a templom
alaprajzáról.) Nincsenek meg a tervek a Szent István Egyházközségnél
sem. És mintha ez nem lenne elég, az Országos Széchényi Könyvtárban
elérhető folyóiratból hiányzik az a melléklet, amin közlik a templom
alaprajzát. Megjegyzendő, hogy az OSZK-ban két példányban van meg az
idézett folyóirat, ám ebből egy sem érhető el olvasó számára az OSZK
állományvédelmi szempontjai miatt. Ebből a két példányból az egyiket
mikrofilmre vitték, feltételezem azt, amelyik teljesebb állományban van
meg. Az FM3/9506 jelzetű mikrofilmre vitt példányba az egyes számokkal
megjelent (számozással egyébként nem bíró) mellékletek folyamatosan
lettek bekötve. Már amelyik megvolt. Ismerve a korabeli könyvkötési
módokat, gondoltam, hogy a folyóiratok címlapjaihoz hasonlóan a
mellékleteket is egységesen hátrakötötték, de csalódnom kellett, a
mikrofilmre vitt példányon egyáltalán nincsenek meg.
Az ígért távlati kép sincs meg. Az Újtemplomról három sor erejéig megint van szó Az Épitési Iparban (1. évf. 37. sz. 1877. szept. 16., 775. oldal.), itt váltanák be a távlati kép közlésének ígéretét.
A látszólagos
forráshiány azonban abbéli meggyőződését a helyieknek és a
műemlékvédőknek, hogy igen jelentős emlékkel állunk szemben, nem
befolyásolja.
Merthogy a forráshiány csak látszólagosnak bizonyult. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi fiókjában szintén megvan Az Épitési Ipar.
Itt, várakozásaimnak megfelelően az összes mellékletet rendbe szedve
hátul kötötték be. A nagy várakozásoknak megfelelően (legalább olyan
nagy várakozásokkal és szép reményekkel felszerelve, mint Dickens
regényében Mr. Pip) 2010. június 7-én megtaláltam a templom alaprajzát. Ez az egyetlen autentikus Pártos-féle Újtemplom-alaprajz, ami jelenleg ismert.
Az alaprajz jól láthatóan a reneszánszból indul ki, annyiban azonban
annak mellérendelő szerkesztési elvét nem tartja be, hogy nem
négyzetekből, hanem téglalapokból épül fel a főhajó; teljes négyzet
alakot csak - értelemszerűen - a négyezet (a főhajó és a mellékhajó
találkozása) kap.
Az Épitési Ipar 1. évf. 33. szám 1877. aug. 19. (melléklet)
A Vasárnapi Ujság
szintén beszámolt az építkezés végeztéről. Cikkében, mint ez az
alábbiakból kiderül, sokat átvett az építőipari lapból. A fentebb közölt
szép metszet, akárcsak a szöveg nem elhanyagolható része, onnan lett
átvéve.
A VASÁRNAPI UJSÁG CIKKE
Alföldünk
nagy földmüvelő városai közt nem az utolsó helyet foglalja el
Félegyháza. A Kis-Kunságnak - mely ma már Pestvármegyébe van beolvasztva
- népességre első városa, 20-22 ezer lakójával. Pedig aránylag uj
telepités, s népesedése és lendülete még sokkal ujabb keletü. Mióta
pedig vasutja van, - az osztrák államvaspályának, Kecskemét és Szeged
közt főállomása levén, - azóta az emelkedés még észrevehetőbb rajta. Sok
ideig a kis-kun kerületi törvényszék, a közgyülések székhelye, a vidék
egyik legvagyonosabb pontja, a közmivelődés és hazafias mozzanatok iránt
is mindig érdeklődést tanusitott. 1861-ben daczára, hogy tisztán
katholikus város, nagyszerü gyászünnepélylyel üllötte gróf Teleki László
emlékezetét. 1865-ben a háznak, melyben Petőfi kisded gyermekkorát
töltötte, emléktáblával megjelölése átal vonta magára a közfigyelmet.
Tavaly tetemes áldozatokkal vivta ki, hogy az előbb Csongrádon volt
állami tanitó képezde keblébe helyeztessék át.
A város
tisztán katholikus lakosságának gyors szaporodásánál fogva még a mult
század végén érezhető volt egy második templom szüksége, mert a város
egyetlen temploma még akkor épült, mikor a népesség fele sem volt a
mostaninak. A vallása iránt mindig buzgó lakosságból mindig akadtak, kik
kisebb-nagyobb alapitványokat tettek egy második templom épitése
czéljából. De nagyobbszerü egyház épitése magában is roppant tőkét
igényel, s a jászkunsági viszonyoknál fogva a község nem levén feltétlen
ura saját elhatározásának : a kerületek részéről is sok nehézség
gödittetett a több izben komolyan czélba vett épités elé.
Midőn
azonban, négy évvel ez előtt, Kalmár József volt kerületi kapitány s
Móczár József városi polgármester buzgólkodása folytán komolyan hozzá
fogtak a régi eszme valósitásához, s midőn már az épitendő templom terve
és költségvetése is készen volt : egyszerre kitünt, hogy a szükséges
összegből még több mint 25.000 forint hiányzik. Csak egy hét kellett,
mig ez az összeg is, a városi buzgó polgárainak áldozatkészségéből,
aláirás által biztositva lőn.
Az uj templomról a következő adatokat az ,,Épitési Ipar" czimü szakközlönyből vesszük át.
Az
épitkezés Pártos Gyula budapesti épitész művezetése alatt 1873.
szemptember havában indult meg és a külső munkák 1876. október 8-án a
zárkő ünnepélyes letétele által befejztettek.
A
renaissance stylban épült templom főméretei : 12 öl külső szélesség
mellett 25 öl hosszuság; a tornyok magassága 28 öl. Az épitési összes
költség a belső berendezésen kivül 156,000 frtra rug.
Az egyes
munkanemeket egy-kettő kivételével mind fővárosi iparosok végezték :
nevezetesen : a kőműves munkákat Dötzer Ferencz épitőmester, az
ácsmunkákat Filser Ferencz váczi ácsmester, a kőfaragó-munkákat Slavek
Venczel budapesti, és Müller Antal süttői kőfaragó-mesterek, a bádogos
munkát Meczl Frigyes félegyházi bádogosmester, a tornyok rézfedő
munkáját Zellerin Mátyás gyáros, a tornyok aranyozási munkáját Schill
János aranyozó, a vas és horgany munkákat a Schlick-féle gyár, az
asztalos munkákat Pollák József asztalos, a lakatos munkákat Garay Béla
lakatos, a mázoló munkát Vavrecska Endre mázoló, az üveges munkákat Roth
Zsigmond üveges mester, a szobrász munkát Hensch Ignácz szobrász, a
palafedő munkát Schváb Gyula palafedő. A felhasznált nagy mennyiségü
czémentet Benkó Károly és társai nyerges-ujfalusi és Csik József
beocsini gyára szállitotta.
Ha végül
még megemlitjük, hogy Félegyház városa, mint kegyur, elhatározta a
templom egész belső berendezését és festését is egyöntetű terv szerint,
stylszerüen készittetni el : eleget mondottunk arra, hogy e derék magyar
város buzgalma s nemes áldozatkészsége a kellő világitásban legyen
feltüntetve. Mert nemcsak a szoros szükségnek van a tágas templom
épitése által elég téve, hanem a haladott kor izlésének s a szépérzék és
művészet követelményeinek is.
- á. r.
Vasárnapi Ujság, 24. évf. 37. sz. (1877), 583. o.
Miután a
fentiek immár könnyen elérhetővé váltak, megfogalmazhatók az Újtemplom
kutatásának további irányai. A minden bizonnyal eredeti tervrajz
segítségével megállapítható lesz, hogy végeztek-e nagyobb átalakítást az
épületen. (1904-1905-ben az Ótemplomon, a Sarlós Boldogasszony
plébániatemplomon jelentős bevatkozásokat hajtottak végre, ezért a
kérdés nem efemer.) Az egykorú távlati kép szintén ezért fontos forrás.
Elvégezhető a tervrajz és a homlokzat pontos elemzése anélkül, hogy nem
Pártos által tervezett részleteket tulajdonítanánk Pártosnak. Jelen
forrásközléssel egyidőben készülnek az Újtemplomra vonatkozó levéltári
anyagot feldolgozó alapkutatások, amelyeknek során kiderülhet, hogyha a
két cikkben közölt nevek közül valakié sajtóhiba vagy más tévedés
folytán nem egyezik a valósággal. Így a további kutatás feladata az
országos viszonylatba történő minél pontosabb, minél körültekintőbb
elhelyezése lehet, amire már vannak - alaposabb tájékozódást épp az Újtemplom tekintetében nélkülöző - kezdeményezések. (Magyarország építészetének története,
szerk. Sisa József - Wiebenson, Dora, Bp. 1998, 213. o.: az épület
felületesen és egyszerűen plébániatemplomként van megnevezve.)
LINKEK