2014. szeptember 1., hétfő

Szent István-templom (archív cikk, 2010. június 7.)

Kép
Vasárnapi Ujság, 24. évf. 37. szám (1877), 581. oldal.




ELÖLJÁRÓBAN
Ebben az évben [2010] van a kiskunfélegyházi Újtemplom, hivatalos nevén Szent István plébániatemplom felszentelésének 130. és a plébánia megalapításának 125. évfordulója. Ebből az alkalomból Kiskunfélegyházán nem, vagy csak körülményesen hozzáférhető forrásanyagot szeretnék közzétenni. Két hetilap cikkeiről van szó, az egyik a részben Pártos Gyula, a templom tervezője szerkesztésében megjelent Az Épitési Ipar illetve a Vasárnapi Ujság című lapokról. Annak ellenére, hogy nem kuriózumok, a helyismereti irodalomban és helytörténeti kutatásban eddig senki nem hívta fel rájuk a figyelmet. A Vasárnapi Ujság fentebb közölt képe már korábban is ismert volt, a folyóirat megtalálható a Kiskun Múzeum könyvtárában, ahová a Hegyesi-féle könyvtárból került. (A Hegyesi-féle könyvtárról lásd: T. Gémes Tünde: Hegyesi Márton könyvtára a Kiskun Múzeum gyűjteményében, in: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1990, szerk. Sztrinkó István, Kecskemét 1992, 115-123.)
A közölt két szöveg központozásán és helyesírásán nem változtattam, dőlt betűvel szedtem őket.



U. P. CIKKE AZ ÉPITÉSI IPARBAN


Az utolsó évtized alatt előfordult vidéki uj templom épitkezések között, kétségkivül kiváló helyet foglal el a félegyházi új templom, mely tekintélyes méreteivel, de még inkább épitészeti kiképzésénél fogva díszévé válik a magyar Alföldnek.
Midőn még néhány évvel ezelőtt az osztrák államvasúton elrobogva Kecskemét mellett, mely sok; sugár tornyaival önkéntelenül eszünkbe juttatta a költő szavait: »Híres város az Alföldön Kecskemét,« – tovább haladtunk a végtelen rónán Szeged felé. egy incselkedő utitársunk azt a megjegyzést tette Félegyházára, hogy  »az nem is város, mert csak egy tornya van«; alig hittük, hogy rövid pár év mulva három torony jelzendi azon várost, melynek gyors haladása, emelkedése azt már évek óta vetélytársává teszik a sok tornyú »hires« városnak.
Hajlandók vagyunk nem ezen »egy tornyú« megjegyzésnek tulajdonítani azt, hogy a második templom épitésének ritka áldozatkészséget tanúsító elhatározásáról a derék félegyháziaknak egyik főfeltételük a »két tornyú« volt.
A város tisztán katholikus lakosságának gyors szaporodásánál fogva még a mult század végével kezdtek egy második templom épitéséről gondolkodni, és már azon időben nagyszerű alapitványok tétettek e célra, melyek ez ideig a százezer forintot meghaladták. Midőn négy évvel ezelőtt Móczár József polgármester és Kalmár József kerületi kapitány fáradhatlan buzgósága folytán komolyan hozzá fogtak volna az eszme velósitásához és az elfogadott terv és költségvetés foganatositása, a rendelkezésre állott alapitványi tőkéken felül még nagyobb összeget igényelt, a közszellem és áldozatkészség nem közönséges jelét adták Félegyháza önzetlen polgárai, a mennyiben a hiányzó, közel 25.000 frtot egy hét alatt aláirás utján biztositották.
Az épitkezés Pártos Gyula budapesti épitész művezetése alatt 1873. szeptember havában indult meg és a külső munkák 1876. octóber 8-án a zárkő ünnepélyes letétele által befejztettek.
A renaissance stylben épült templom főméretei: 12 öl külső szélesség mellett 25 ölt hosszaság; a tornyok magassága 28 ölt. Az épitési költség a belső berendezésen kivül 156,000 frtra rug.
Az egyes munkanemeket egy kettő kivételével mind fővárosi iparosok végezték: nevezetesen:
A kőműves munkákat Dötzer Ferenc épitőmester ritka szakavatottság és lelkiismerettel vezette; az ácsmunkákat Filser Ferenc váci ácsmester, a kőfaragómunkákat Slavek Vencel budapesti, és Müller Antal süttői kőfaragó-mesterek, a bádogos munkát Menzl Frigyes félegyházi bádogosmester, a tornyok rézfedő munkáját Zellerin Mátyás gyáros, a tornyok aranyozási munkáját Schill János aranyozó, a vas és horgany munkákat a Schlick-féle gyár, az asztalos munkákat Pollák József asztalos, a lakatos munkákat Garay Béla lakatos, a mázoló munkát Wawrecska Endre mázoló, az üveges munkákat Roth Zsigmond üveges mesterek, a szobrász munkát Hensch Ignátz szobrász, a palafedő munkát Schváb Gyula palafedő a legnagyobb megelégedésre végezték. A felhasznált nagy menyiségü cémentet Benó Károly és társai nyerges ujfalusi és Csik József beocsini gyára szállitotta.
Ha végül még megemlitjük, hogy Félegyház városa, mint kegyur, elhatározta a templom egész belső berendezését és festését is egy öntetü terv szerint, stylszerűen készittetni, abbeli meggyőződésünknek kell kifejezést adnunk hogy a félegyházi uj templom – mindjárt szerényebb alakban is – uttörőnek mondható a vidéki templom épitések ujabb történetében, hol eddig stylszerű összhangot vajmi ritkán találunk.
Mai számunkhoz mellékelve veszik olvasóink az uj templom alaprajzát, jövőre alkalmunk lesz annak távlati képét is bemutatni.

[U. P.]: A kis-kun-félegyházi róm. kath. uj templom,
in: Az Épitési Ipar 1. évf. 33. sz.,
1877. aug. 19., 696-698.








Az Újtemplom (hrsz. 5060/1) kutatójának figyelmét ezek az utolsó sorok csigázzák fel legjobban. Nincs még egy olyan épülete Félegyházának, amit ekkora átok sújtana, mint ezt. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára Kiskunfélegyházi Részlegében eddig hiába keresték az Újtemplom eredeti tervrajzait. (Egy későbbi, Czigler Győző által készített felmérési rajz ugyan megvan a templom alaprajzáról.) Nincsenek meg a tervek a Szent István Egyházközségnél sem. És mintha ez nem lenne elég, az Országos Széchényi Könyvtárban elérhető folyóiratból hiányzik az a melléklet, amin közlik a templom alaprajzát. Megjegyzendő, hogy az OSZK-ban két példányban van meg az idézett folyóirat, ám ebből egy sem érhető el olvasó számára az OSZK állományvédelmi szempontjai miatt. Ebből a két példányból az egyiket mikrofilmre vitték, feltételezem azt, amelyik teljesebb állományban van meg. Az FM3/9506 jelzetű mikrofilmre vitt példányba az egyes számokkal megjelent (számozással egyébként nem bíró) mellékletek folyamatosan lettek bekötve. Már amelyik megvolt. Ismerve a korabeli könyvkötési módokat, gondoltam, hogy a folyóiratok címlapjaihoz hasonlóan a mellékleteket is egységesen hátrakötötték, de csalódnom kellett, a mikrofilmre vitt példányon egyáltalán nincsenek meg.
Az ígért távlati kép sincs meg. Az Újtemplomról három sor erejéig megint van szó Az Épitési Iparban (1. évf. 37. sz. 1877. szept. 16., 775. oldal.),  itt váltanák be a távlati kép közlésének ígéretét.
A látszólagos forráshiány azonban abbéli meggyőződését a helyieknek és a műemlékvédőknek, hogy igen jelentős emlékkel állunk szemben, nem befolyásolja.
Merthogy a forráshiány csak látszólagosnak bizonyult. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi fiókjában szintén megvan Az Épitési Ipar. Itt, várakozásaimnak megfelelően az összes mellékletet rendbe szedve hátul kötötték be. A nagy várakozásoknak megfelelően (legalább olyan nagy várakozásokkal és szép reményekkel felszerelve, mint Dickens regényében Mr. Pip) 2010. június 7-én megtaláltam a templom alaprajzát. Ez az egyetlen autentikus Pártos-féle Újtemplom-alaprajz, ami jelenleg ismert. Az alaprajz jól láthatóan a reneszánszból indul ki, annyiban azonban annak mellérendelő szerkesztési elvét nem tartja be, hogy nem négyzetekből, hanem téglalapokból épül fel a főhajó; teljes négyzet alakot csak - értelemszerűen - a négyezet (a főhajó és a mellékhajó találkozása) kap.



Kép


Az Épitési Ipar 1. évf. 33. szám 1877. aug. 19. (melléklet)



A Vasárnapi Ujság szintén beszámolt az építkezés végeztéről. Cikkében, mint ez az alábbiakból kiderül, sokat átvett az építőipari lapból. A fentebb közölt szép metszet, akárcsak a szöveg nem elhanyagolható része, onnan lett átvéve.







A VASÁRNAPI UJSÁG CIKKE



Alföldünk nagy földmüvelő városai közt nem az utolsó helyet foglalja el Félegyháza. A Kis-Kunságnak - mely ma már Pestvármegyébe van beolvasztva - népességre első városa, 20-22 ezer lakójával. Pedig aránylag uj telepités, s népesedése és lendülete még sokkal ujabb keletü. Mióta pedig vasutja van, - az osztrák államvaspályának, Kecskemét és Szeged közt főállomása levén, - azóta az emelkedés még észrevehetőbb rajta. Sok ideig a kis-kun kerületi törvényszék, a közgyülések székhelye, a vidék egyik legvagyonosabb pontja, a közmivelődés és hazafias mozzanatok iránt is mindig érdeklődést tanusitott. 1861-ben daczára, hogy tisztán katholikus város, nagyszerü gyászünnepélylyel üllötte gróf Teleki László emlékezetét. 1865-ben a háznak, melyben Petőfi kisded gyermekkorát töltötte, emléktáblával megjelölése átal vonta magára a közfigyelmet. Tavaly tetemes áldozatokkal vivta ki, hogy az előbb Csongrádon volt állami tanitó képezde keblébe helyeztessék át.
A város tisztán katholikus lakosságának gyors szaporodásánál fogva még a mult század végén érezhető volt egy második templom szüksége, mert a város egyetlen temploma még akkor épült, mikor a népesség fele sem volt a mostaninak. A vallása iránt mindig buzgó lakosságból mindig akadtak, kik kisebb-nagyobb alapitványokat tettek egy második templom épitése czéljából. De nagyobbszerü egyház épitése magában is roppant tőkét igényel, s a jászkunsági viszonyoknál fogva a község nem levén feltétlen ura saját elhatározásának : a kerületek részéről is sok nehézség gödittetett a több izben komolyan czélba vett épités elé.
Midőn azonban, négy évvel ez előtt, Kalmár József volt kerületi kapitány s Móczár József városi polgármester buzgólkodása folytán komolyan hozzá fogtak a régi eszme valósitásához, s midőn már az épitendő templom terve és költségvetése is készen volt : egyszerre kitünt, hogy a szükséges összegből még több mint 25.000 forint hiányzik. Csak egy hét kellett, mig ez az összeg is, a városi buzgó polgárainak áldozatkészségéből, aláirás által biztositva lőn.
Az uj templomról a következő adatokat az ,,Épitési Ipar" czimü szakközlönyből vesszük át.
Az épitkezés Pártos Gyula budapesti épitész művezetése alatt 1873. szemptember havában indult meg és a külső munkák 1876. október 8-án a zárkő ünnepélyes letétele által befejztettek.
A renaissance stylban épült templom főméretei : 12 öl külső szélesség mellett 25 öl hosszuság; a tornyok magassága 28 öl. Az épitési összes költség a belső berendezésen kivül 156,000 frtra rug.
Az egyes munkanemeket egy-kettő kivételével mind fővárosi iparosok végezték : nevezetesen : a kőműves munkákat Dötzer Ferencz épitőmester, az ácsmunkákat Filser Ferencz váczi ácsmester, a kőfaragó-munkákat Slavek Venczel budapesti, és Müller Antal süttői kőfaragó-mesterek, a bádogos munkát Meczl Frigyes félegyházi bádogosmester, a tornyok rézfedő munkáját Zellerin Mátyás gyáros, a tornyok aranyozási munkáját Schill János aranyozó, a vas és horgany munkákat a Schlick-féle gyár, az asztalos munkákat Pollák József asztalos, a lakatos munkákat Garay Béla lakatos, a mázoló munkát Vavrecska Endre mázoló, az üveges munkákat Roth Zsigmond üveges mester, a szobrász munkát Hensch Ignácz szobrász, a palafedő munkát Schváb Gyula palafedő. A felhasznált nagy mennyiségü czémentet Benkó Károly és társai nyerges-ujfalusi és Csik József beocsini gyára szállitotta.
Ha végül még megemlitjük, hogy Félegyház városa, mint kegyur, elhatározta a templom egész belső berendezését és festését is egyöntetű terv szerint, stylszerüen készittetni el : eleget mondottunk arra, hogy e derék magyar város buzgalma s nemes áldozatkészsége a kellő világitásban legyen feltüntetve. Mert nemcsak a szoros szükségnek van a tágas templom épitése által elég téve, hanem a haladott kor izlésének s a szépérzék és művészet követelményeinek is.
- á. r.
  Vasárnapi Ujság, 24. évf. 37. sz. (1877), 583. o.







Miután a fentiek immár könnyen elérhetővé váltak, megfogalmazhatók az Újtemplom kutatásának további irányai. A minden bizonnyal eredeti tervrajz segítségével megállapítható lesz, hogy végeztek-e nagyobb átalakítást az épületen. (1904-1905-ben az Ótemplomon, a Sarlós Boldogasszony plébániatemplomon jelentős bevatkozásokat hajtottak végre, ezért a kérdés nem efemer.) Az egykorú távlati kép szintén ezért fontos forrás. Elvégezhető a tervrajz és a homlokzat  pontos elemzése anélkül, hogy nem Pártos által tervezett részleteket tulajdonítanánk Pártosnak. Jelen forrásközléssel egyidőben készülnek az Újtemplomra vonatkozó levéltári anyagot feldolgozó alapkutatások, amelyeknek során kiderülhet, hogyha a két cikkben közölt nevek közül valakié sajtóhiba vagy más tévedés  folytán nem egyezik a valósággal. Így a további kutatás feladata az országos viszonylatba történő minél pontosabb, minél körültekintőbb elhelyezése lehet, amire már vannak - alaposabb tájékozódást épp az Újtemplom tekintetében nélkülöző - kezdeményezések. (Magyarország építészetének története, szerk. Sisa József - Wiebenson, Dora, Bp. 1998, 213. o.: az épület felületesen és egyszerűen plébániatemplomként van megnevezve.)

LINKEK