Gergely István Lechnerről

Az, hogy az építész számos tervváltozatot készít, önmagában is - Gergely István visszaemlékezésének (1932) tanúsága szerint - művészi program: „Ha gondolatai támadtak, [Lechner] rajzolni kezdett; […] A papszi pedig nem tudott rossz dolgot látni, idegessé, beteggé, boldogtalanná tette. Kezdte kijavítani a tervet, áthúzta, eldobta és új tervet csinált, mialatt a részletrajzok halomba növekedtek.” Kismarty-Lechner Kamill szinte szó szerint idézi fel ugyanezt – állítása szerint Gergely 1936-ban mondta el neki az anekdotát: „Ha gondolatai támadtak, rajzolni kezdett, így például az egykori pesterzsébeti idegszanatórium villáit a vállalkozó számára. A ravasz bécsi ember tudniillik tervrajzokat hozott a mesternek, gyarló alkotásokat, kérdezvén, mit szól ehhez a papszi? Csakhogy Papszi nem tudott rossz dolgot látni, javítgatni kezdett, áthúzta, végre eldobta az egészet, új tervet csinált, dolgozott hajnalig, úgyhogy halomra gyűltek a tervrajzok.” – Idézi Gerle János (szerk.): Lechner Ödön, Holnap Kiadó, Bp. 2003, 217. E döbbenetes hasonlóság vagy arra utal, hogy Gergely szóról szóra átadta Kismarty-Lechnernek az anekdotát, s ő évtizedekkel később, 1985-ben is pontosan emlékezett rá, vagy arra, hogy Kismarty-Lechner Gergely szövegére támaszkodott, amire az is utalna, hogy a Gergely-féle változatban nincs benne a hajnalig tartó hosszú munka motívuma, amit külön kellene magyarázni az eredeti kontextus alapján, hiszen Gergelynél még arról volt szó, hogy Lechner a Japán kávéház asztalánál rajzolgatott, ahol általában déltől volt megtalálható.