2019. október 2., szerda

Ifj. Nagy István egy írása



ifj. Nagy István: Az Unghváry háza, in: Czegléd, 29. évf. 15. sz. 1907. április 14. 2–3.



            A napokban, hogy meghítt Unghváry László, nézném meg a háza terveit, igazán meglepett vele. Olyan nagyszabású és olyan szép. Két hatalmas, kétemelet magasságú sarok, közrefogja az egyemeletes, nagyarányú középrészt. Az egyik sarkon a gőzfürdő, a másik saroképületben bérlakások, a középső részben a tulajdonos lakása. Az egész épület alatt óriási borpince.
            Legelőször mint építészt, a tervezés lepett meg. Olyan szépen és művészileg van úgy az alaprajzi elrendezés, mint a homlokzat megoldva, hogy sietek gratulálni a tervező kollégának, Balázs Ernőnek, hogy az építtető által megadott feladatot olyan szépen oldotta meg.
            Szívemből kívánom neki, hogy mielőbb gyönyörködhessem kész művében, hisz az alkotó művésznek az a legnagyobb öröme, mikor művét megvalósulva, készen látja.
            Hogy meg lesz és mielőbb, azt remélem, - azaz nem remélem. Tudom. Unghváry megcsinálja. Mert ennek a nagyszabású tervnek meg kell valósulni.
            Igaz, hogy nagy dolog, de csak annak, aki kicsi hozzá. Ezért írok róla én. Előttem nem nagyobb, mint egy nagyszerű sarokház. Egy sarokház, amelyiknek a téglája is, meg a pénzügye is jó alapon nyugszik. Le van jól alapozva. Akkor meg lehet csinálni, bármekkora. S az Unghváry háza ilyen.
            A jövedelem a befektetésnek megfelel = a vállalat reális; ebben az esetben pedig – mondhatom – kitűnő. De hát ezt már rábízom én Unghváry Lászlóra. Megmutatta eddig is, hogy amit csinál és tesz, az nem a levegőben való kapkodás. Az mindig reális üzlet, annak alapja van.
            Csak hagyni kell cselekedni. Engedni kell őt dolgozni. Engedjék, sőt támogatni kell, hisz a morális támogatás, az erkölcsi segítség már fél siker.
            Hiszen minden ember, aki jóindulattal támogatja őt, csak kötelességet teljesít.
            Örülnie kell Czegléd városának, hogy akad benne olyan ember, aki saját boldogulásával és vállalatával egyúttal a város szépítéséhez is hozzájárul.
            Mindig azon panaszkodunk, hogy a magyar emberben nincs vállalkozási szellem. Dehogy nincs, van abban. Csak az a baj, hogy míg másutt segítik, erkölcsileg támogatják, addig nálunk lábánál fogva rángatják vissza.
            Persze, ha hagyja magát.
            Szerencsére Unghvárynak konok akarata van.
            Nyakas és vasfejű ember.
            Ha egyszer kiszámította, hogy kétszer kettő az négy, ezen az üzleten keresni lehet, akkor azt megcsinálja, ha törik, ha szakad. Mert erős akaratnak mi sem áll útjában. Kívánom neki, hogy mielőbb megvalósítsa tervét. Igazán örülnék neki, mert mindig örülök, amikor a munkát diadalmaskodni látom.
            Úgyis olyan kevesen vagyunk, akik dolgozni tudunk és dolgozni akarunk.
            Igaz, minek is, mikor nálunk nem cselekedni, de beszélni kell csak tudni!
            Hivatott tényezőknek kellene a terv keresztülvitelében Unghváryt támogatni; de ha már ezt nem teszik, akkor legalább akadályozni őt terve kivitelében nem okos dolog, sőt egyenesen hiba.
            Nekem Unghváry, bár személyét tisztelem, becsülöm, se ingem se gallérom. Engem a fentiek megírásában se az ő személyes egyéni érdeke, - mit kerteljek, kimondom – se az én érdekem nem vezérelt. Semmiféle hasznot abból, hogy épít, nem várok. Nekem az is mindegy, ha nem épít.
            De technikus ember vagyok, sok nagy és szép tervet láttam, meg nem érdemlett ellenszenv vagy közöny miatt küzdeni a megvalósulásért, holott azt könnyen is meg lehetett volna csinálni. Láttam olyat is, amit a közöny eltemetett, aztán kiásták rövidesen. Hiába, ez benne van a vérünkben.
            A törekvést gáncsoljuk, a múlt sikereit a jövőre kezesül el nem fogadjuk.
            Pedig de rosszul van így!
            Nevessenek. Majd 4-5 év, annál inkább 10-15 év múlva fogják Czegléden méltányolni Unghvárynak azt a törekvését és erős akaratát, amivel e szép tervét majd mégis megcsinálja.
            Úgy legyen!
                                               ifj. Nagy István
                                                           műépítész.