Szeglethy György beszéde (1899)

Az új polgármester

in: Veszprémvármegye, 1899. február 25. 2–3.

Szeglethy György megjelenvén a teremben, lelkes éljenzés zúgott föl, melynek csillapultával Szabó Imre elnök [a tisztújítást levezénylő] szívélyes szavakkal adta tudtára, hogy a képviselőtestület egyhangúlag őt jelölte a polgármesteri székbe, s kérte, fogadja el a jelölést.

                Szeglethy György némi meghatottsággal kezdett szólni, hangja azonban mind erősebb lett, s fordulatokban gazdag, szépen előadott beszédével nagy hatást keltett. Beszéde így hangzik:

                Mélyen tisztelt értekezlet!

                Teljes mértékben fel tudom fogni és méltányolni az Önök kitüntető bizalmának egész súlyát és horderejét, midőn engem, mint igénytelen polgártársukat maguk közé fogadni a maguk közt is első helyre állítani szándékoznak, mely helyet addig oly népszerű és közbecsülésben álló ember, mint Kovács Imre úr töltött be. Fogadják e keresetlen, az előlegezett bizalomért hálás köszönetemet.

                Nem a szónak, inkább a tetteknek vagyok az embere, s ha polgármesterünknek megválasztanak, szívvel-lélekkel azon leszek, hogy a belém vetett bizalomra magamat érdemesnek bizonyíthassam.

                E nemes város ősi címerében egy lovas vitéz alakja látható, amint a kép szűk keretéből mintegy kitörni készül. Tegyük félre a heraldikát s fogadjuk el magyarázatul, hogy címerpajzsunk a haladást hirdeti, s értsük meg a kor intő szózatát, mely haladást sürget minden dolgainkban.

                Azt mondják ugyan a pesszimisták, hogy városunk kedvezőtlen fekvése úgyszólván minden haladásnak ellensége. Ám fogadjuk el ezt mentségük a múltakért, de ne vessük ürügyül a jövendőre nézve, hanem inkább azon legyünk, hogy egyesült erővel leküzdjük az akadályokat s teremtsünk egy szebb jövőt szeretett városunknak. Ne feledjük, hogy az erős akarat félsiker.

                Azokkal a reformokkal, melyeket én szükségeseknek tartok, ezúttal bővebben nem foglalkozhatom. Vannak eszméim a közegészség, közbiztonság és a város gazdászatának emelése stb. körül. Ezekkel azonban most, midőn még városunk anyagi erejét közvetlen tapasztalásból nem ismerem, előállani nem akarok.

                Érzem és tudom azonban, hogy nemcsak az adminisztráció, hanem a reformok terén is a teendők oroszlánrésze a polgármesterre várakozik.

                De hogy a polgármester a hozzáfűzött várakozásoknak megfelelhessen, egy hivatása magaslatán álló tisztikarra s a tanács és képviselőtestület támogatására van elkerülhet[et]len szüksége. Az önök bölcsessége, remélem megtalálta, illetőleg meg fogja találni az utat, melyen ezeknek megválasztásában elindulnia kell.

                Ami pedig engem illet, tudva van Önök előtt, hogy a közigazgatás terén immár 25 éve működöm s ebből 10 év községi [városi] szolgálatra esik.

                Jelszavam: munka, becsületesség és igazságszeretet; s e jelszavakhoz minden pártfelekezet és magánérdekre való tekintet nélkül, hű is maradok.

                Tiszttársaim bennem következetes előzékenységre de egyúttal következetes és igazságos szigorra számíthatnak.

                Ami pedig a nagyközönséget illeti, ez az ajtó személyválogatás nélkül minden polgártársam előtt, kinek tanácsra vagy útbaigazításra van szüksége, nyitva áll.

                Mert ambíciómat képezi, hogy polgártársaimnak nemcsak tiszteletét, hanem bizalmát és szeretetét is elnyerhessem s ezekből minden akadállyal szemben új erőforrást szerezhessek városunk feljesztése s a polgárság jólétének előmozdítása körül rám várakozó nagy feladatomban.

                Isten tartsa Veszprém város nemes közönségét s adjon sikert közös törekvéseinknek.

                Az éljenzéstől többször félbeszakított beszéd elhangzása után a jelenlevők siettek gratulálni a jelöltnek, mire az értekezlet véget ért.

[A tisztújító közgyűlést február 23-án tartották.]

Dr. Sándorfy Kázmér: Az új színház (1907)

Dr. Sándorfy Kázmér: Az új színház

in: Színház, 1. évf. 1. sz. 1907, 2–7.

Nyomdahibák javítva

                Pár évvel ezelőtt rendőrségünk valósággal betiltotta a színielőadásoknak a „Korona”-szálló nagytermében való megtartását, mert a terem a legnagyobb mérvben tűzveszélyes volt. Ekkor támadt a közönségben az az idea, hogy szükséges volna oly helyiség létesítése, melyben az időnként ideérkező színtársulatok előadásaikat tarthatnák és mely arra is alkalmas volna, hogy benne hangversenyek, táncmulatságok és gyűlések is tarthassanak.

                Minthogy új helyiség építése városunkban a legnagyobb mértékben közszükség volt, Szeglethy György polgármester és dr. Óvári Ferenc képviselő elhatározták, hogy a létesítés érdekében mozgalmas indítanak.

                A cél elérését hihetetlen mérvben elősegítette az a körülmény, hogy Bezerédy Viktor államtitkár, a színügyek országos intézője u. e. időben figyelmeztette a város intéző köreit arra, hogy a minisztérium nyári színkör létesítésére városunknak is adna szubvenciót.

                Már most a szubvenció összege az építési tőke alapjául vétetve fel dr. Óvári Ferenc agilitása folytán megalakult a színpártoló egyesület, mely működését mihamar azzal kezdette meg, hogy a szubvenció megadása végett a minisztériumhoz folyamodott, hol dr. Bezerédy Viktor nagy jóindulata folytán sikerült az államsegélyt oly mérvben elnyernie, hogy nem kellett az eddigi felfogás szerint való nyári színkört, vagyis nagy fabódét, vagy favázas épületet emelnie, hanem akár közszínházat is létesíthetett. Ily előzmények után határozta el az egylet választmánya a „Korona” szálloda és a Püspök-kert egy részének megvételét azon célból, hogy a színházat a szálló mögé a kertbe építse, a szállóban pedig a kaszinónak is otthont nyújthasson. A vétel báró Hornig Károly püspök jóindulata folytán lehetővé vált s megtörténte után Medgyaszay István műépítész terve alapján csakhamar megkezdődött a színház építése.

                Száraz vázlata ez a színház történetének és egyáltalán nem mutatja azt a küzdelmet, melyet az egylet – mondhatjuk – nagyon csekély anyagi erővel Veszprém kulturális haladása érdekében kifejtett és azt a harcot, melyet vagyoni egyensúlya érdekében ezután is folytatni kell.

                Ami most már magát a színházat illeti, ha a megyeháza felől lemegyünk, a kerti terasz mentén végighaladva, a színház főbejárójához érünk. Efelett a színház ormán van Nagy Sándor kiválóan sikerült sgraffito festménye, Hunor és Magor, csodaszarvas regéje, melynek szimbolikus jelentősége a magyaroknak a kultúra után való törekvése. Az előcsarnokon át a társadóba jutunk, melynek baloldala virágos kertbe nyílik.

                A társalgó végében van a főlépcső, melynek a nyitandó új utca felé eső oldalát Nagy Sándor tervei alapján készített hatalmas üvegfestmény, a népművészet varázsa díszíti. Főalakja egy furulyázó juhász. A furulya dalával a népművészetet allegorizálja a főalak és e köré, mintegy [a] dal hatását mutatva sorakoznak a mai társadalom alakjai, katona, pap, író, művész, földmíves, és szélről a gyári munkás. Lelkükben a népdal életre kelti a szunnyadó magyar művészi kultúrát.

                A mi a kép technikáját illeti, lényeges újítás, hogy minden egyes színfoltot külön színes üvegdarabból van ólomba foglalva, összeállítva és nem festve az üvegre, mint az eddigi téves felfogású üvegfestményeknél. A műszínekben és formák rajzában igen sikerült, a laikusokra új technikája miatt egy ideig szokatlanul hat.

                A főlépcsőhöz csatlakoznak a városház [ma Óvári utca] utcai kijárók és a páholy, erkély baloldali és a karzat jobboldali feljárója.

                Ezután tágas ajtókon a nézőtérre jutunk. Az épület nem csupán színház, hanem tánc- és hangverseny-terem is lévén, a kettős célt kell az épületnek szolgálni, szükséges volt tehát a lehető tágas, sík terem létesítése, melyben a páholyok és erkélyek csak másodrendű szereppel bírnak és hatásukban az egész terem architektúrájának alárendeltek. Ezért vannak a terem oldalán oly nagy ablakok és ezért majdnem symmetrikus a kereszttengelyre nézve is a terem kiképzése.

                A kétoldali páholysort vasbeton gyámok hordják, melyek közvetlen őszinteséggel a való anyagot és a valóságos szerkezetet tüntetik fel.

                A teljesen sima teremfalat csak vasbeton ablakok eleven körvonalai és körülfutó cserép ornamens díszíti. Az egészre ráborul a könnyű Rabitz-mennyezet, mely tulajdonképpen könnyűségénél fogva nem tartó szerkezet, hanem csak mintegy lebeg a vasbeton tető alatt. Ez az akusztika és a hőszigetelés tekintetéből fontos. Közepén rendkívül nagy nyílás van, mely azon modern követelménynek felel meg, hogy az esetleg a nézőtérre tóduló füst és égési gázak a nyílás csapóajtai felnyitása által azonnal eltávolíttassanak. Ezáltal még a karzat legmagasabb pontja is teljesen meg van óva a füsttől és gázaktól, ugyanis a jelzett nyílás legmagasabb pontja a nézőtérnek.

                A páholyok latin típus szerint alacsony fallal elválasztvák, ellentétben a szokottabb teljesen zárt, de tűzveszélyes germán páholytípussal.

                A nézőtérről teljesen hiányzik az annyira megszokott aranyozás, a szobrászdíszítés, stukkornamentika [sic!], ennek hiányát azonban egyáltalán nem érezzük, mert a terem ezek nélkül bensőségesebb, üdébb hatású.

                Hiányzik a megszokott középcsillár is, helyette magyaros csipkeszerűen elosztott üvegfüzéren függnek a villamos lámpák. Ez teljesen új megoldás és a tervező építész szabadalma.

                A színpad a nézőtérhez arányítva eléggé tágas és mély. Komplikáltabb berendezése egyelőre nincs, de minden szükséges kellékkel fel van szerelve. Kétoldalt van az öltözők és színházi mellékhelyiségek csoportja külön kijárókkal. A zárda felől eső oldalán pergolával bekerített terasz, a főbejáró felett pedig széles színész-terasz.

                A magyar építőművészet szempontjából az egészben az a leglényegesebb, hogy több évi alapos népművészeti tanulmányait Medgyaszay műépítész a teljesen új anyagok, új szerkezetek és korunk új szükségletei szerint átformálni, megnemesíteni nemcsak törekedett, hanem azt a most legteljesebb mérvben elérnie is sikerült. A mű minden ízében modern magyar alkotás.

                Már most a művészi eredménytől eltekintve, meg kell állapítanunk, hogy a színház megépítésének a helyi iparra is meglesz az a hatása, hogy iparosaink állandóan látni fogják, miképpen kell precíz ipari munkát elkészíteni, mert hiszen a színháznál látható minden asztalos, lakatos stb. munka valósággal műipari termék.

                Súlyos mulasztást követnék el, ha fel nem említeném, hogy Medgyaszay műépítész nem csak tervezett, hanem az építés minden legkisebb fázisát állandóan irányította, mindenre valósággal féltő gonddal felügyelt és a színház minden egyes része nagy tudását, nemes ízlését és lelkesedését tükrözi vissza.

                És most legvégül – nunc venimus ad fortissimum – megemlékezünk dr. Óvári Ferenc[ről], a színpártoló egylet elnökéről, kinek a színház létesítése körül hervadhatatlan érdemei vannak. Akadályt nem ismerő akaratereje nélkül a színház fel nem épült volna. Reá a színpártoló egyletnek és a veszprémi közéletnek még igen soká szüksége lesz.

Medgyaszay István veszprémi színházának dicsérete

Az épület létrejöttében nagy szerepe volt Óvári Ferenc országgyűlési képviselőnek, aki 1909-ben megnyitóbeszédében így méltatta az épületet: „múzsáknak remek, minden ízében művészi hajléka, a magunk buzgalmának és a magunk áldozatkészségének kedves gyümölcse.”[1] Óvári kifejezetten hangsúlyozta az avatóbeszédben, hogy a kormányzati támogatás minimális volt.Továbbá: „egyesületünk két esztendős nagy és küzdelmes munkája némileg nyugvó pontra jutott. Itt áll immár alkotása, a haza architektúra remeke, egy művészi lélek inspirációjának poétikus megnyilatkozása. Csupa művészi gondolat, csupa zseniális ötlet, csupa harmónia! / Csoda-e hát, hogy az október 10-iki választmányi ülésből az isteni szikra iránt lelkünkbe oltott hódolattal s az elragadtatás valódi paroxiscumával üdvözöltük a művészt, medgyaszai Medgyaszay Istvánt, ki ez épületnek életet lehelő kövei közé zárva lelkének legszebb kincseit ajándékozta nekünk? Aki ide varázsolta ezt a mesebeli tündérkastélyt, hogy édes magyar szó zenéje csengjen-bongjon merész ívei alatt mindörökre, mely elménket gazdagítsa, szívünket nemesítse, akaratunkat acélozza; hogy a gyönyörűséges magyar muzsikának hol síró, hol kesergő, de mindig lelket emelő, szívet nemesítő rithmusa töltse be díszes csarnokait! Fogadja elismerésünket, köszönetünket és hálánkat! (Éljen Medgyaszay István!)”[2]

Az avatásról a Vasárnapi Ujság is megemlékezett az avatásról, egyben az épületről is szólt: „Külsején meglepő a rendkívüli nemes egyszerűség és a sablonoktól teljesen eltérő szép magyaros részek díszítése. A nézőtér még érdekesebb bájos egyszerűségével és üde eredetiségével. / A gyönyörű ablakok és csillárok hatását a veszprémi hölgyek remek hímzései még intimebbé teszik. A családok ugyanis maguk hímezték a páholyaik részére szolgáló ünnepi páholyterítőket, mintegy azt jelképezvén, hogy a mű megalkotásában a hölgyek is részt kívántak, hogy a farsang fényes báljai alatt annál több örömmel és büszkeséggel tarthassák magukénak a – szépségükhöz méltó palotát. A színházat Medgyaszay István műépítész tervezte.”[3]

Színház, in: Veszprémi Napló, 1908. szeptember 20. 5. (részlet)

„A Medgyaszay István műépítész tervei szerint épült színházunkkal nagyon meg vagyunk elégedve. Stílusa egybefoglalja a kalotaszegi, a székely, a dunántúli, az alföldi és egyéb nép[i] motívumokat. A színház ormán van Nagy Sándor művészi festménye, Hunor és Magor, a csodaszarvas regéje, melynek szimbolikus jelentősége a magyaroknak a kultúra után való törekvése. Az előcsarnokon át a társalgóba juthatni, melynek baloldala virágos kertbe nyílik. A társalgó végében van a főlépcső, melynek egyik oldalát Nagy Sándor tervei alapján készített hatalmas üvegfestmény díszíti. Főalakja egy furulyázó juhász. A furulya dalával a népművészetet allegorizálja a főalak s e köré, mintegy a dal hatását mutatva, sorakoznak a mai társadalom alakjai: katona, pap, író, művész, földmíves és gyári munkás. Tágas ajtók vezetnek a nézőtérre. Az épület nem csupán színház, hanem tánc- és hangversenyterem is lévén, szükséges volt lehetőleg tágas, sík termet létesíteni, melyben a páholyok és erkélyek csak másodrendű szereppel bírnak. A teljesen színes terem falát csak vasbeton ablakok eleven körvonalai és körülfutó cserépornamens díszítik. Az egészre könnyű Rabitz-mennyezet borul, ami az akusztika és a hőszigetelés tekintetéből fontos. A nézőtérről teljesen hiányzik az annyira megszokott aranyozás, a szobrászdíszítés. A színpad a nézőtérhez arányítva tágas és mély s minden szükséges kellékkel fel van szerelve. Kétoldalt van az öltözők és a színházi mellékhelyiségek csoportja külön kijárókkal.

            A megnyitó estén hatást keltett úgy a színpadi, mint a nézőtéri világítás helyes megoldása. Az Andor és Futtaky cég, mely az egész villamos világítási berendezést létesítette, teljesen új nyomon haladt, amikor a régi világítási technikával szakítva, a párizsi újonnan épület színházak módszerei szerint, csupa üveggyöngyökkel éri el a legtündöklőbb fényhatást. A nézőtéren ezer 50 gyertyás Wolfram-égő van elhelyezve, sok ezer csipke- és füzérszerűen felszerelt üveggyöngyök között és ezzel jóval nagyobb fényhatást értek el, mint eddigelé más színházak világításánál.”

Az új veszprémi színház, in: Veszprémi Hírlap, 1908. szeptember 13. 3.

„»Igazán nagy, teremtő művészi korok csak egységes, és az ember lelkében elevenen élő vallásos világnézetből fejlődhettek. Az indusoknak, az egyiptomiaknak és görögöknek igaz, nagy művészetük volt. A legutolsó ilyen teremtő művészi kor a középkori keresztény művészeteké volt: a román, gót és a primitívek iskolájának kora.

Azokban oly lélek nyilatkozott meg, mely a földi vonatkozásoktól elfordulva, a keresztények Istenéhez sóvárog. Azóta ez az egységes világnézet meggyöngült, megzavarodott: új alakulásban van.

A középkori kereszténység idejével letűnt az emberiség művelődésének egyik nagy fázisa, és előttünk dereng az új. A meg nem értett tudományok és küzdelmek még sűrű párába burkolják a derengő új kor világnézetét; de majdan eloszlik a pára, és fölragyog a mindenség egységes örök életének krisztusi igazsága.

És az eljövendő nagy kornak és fennkölt világnézetnek fönséges lesz a művészete is.«

Ezekkel a szép szavakkal jelzi művészetének alapelveit, szellemét Medgyaszay István, a veszprémi színház építője. Nemes, tiszta művészeti elvek, melyek nemes, tiszta formákban nyilatkoznak meg a mi színházunknál is. Ma, e sorok írásakor, még befejezetlen, de máris tisztán látható ez a szépséges alkotás, mely városunknak egyik legszebb éke, az építészetnek remeke, a Magyarországon, sőt talán messzebb is fennálló színházaknak minden tekintetben gyöngye leszen.

Stílusa igaz a kor jellemében, mert a mai tudománnyal a mai lélek szükségleteit elégíti ki; és őszinte a faj jellemében, mert az egész a magyar formavilágból és formaérzésből alakult ki.

Ez a formavilág ma már csak a nép lelkében él, mely megőrizte azt tisztán, mint ahogy megőrizte nyelvünket is. Több emberöltő lelkes irodalmi munkássága tellett bele, míg ebből az egyszerű nyelvből a klasszikus magyar irodalom legfenségesebb remekei megszülettek. És éppen ilyen nagy feladat vár azokra a képzőművészeinkre is, akik ma a nép művészetéből a monumentális magyar stílust keltik életre.

Ezt példázza a főlépcső üvegfestménye is: »A népművészet varázsa«, Nagy Sándornak, az európai hírű illusztrátornak műve. Ilyen feltűnően új magyaros a főpárkány, a nézőtér mennyezete és az ornamentikális hatású beton-ablakok. Nagyon különös, vagy elrontott ízlésű embernek kell lennie, aki ezek közt a magyar ízt lehelő, egyszerűségükben varázslatosan megkapó, intimitást árasztó meleg, finom formák, vonalak, falak s díszek közt nem jól érzi magát. Semmi bántó, semmi kirívó sehol.

A színház technikai megoldása és beosztása teljesen új s e tekintetben a modern színházépítés legújabb vívmányait és elveit érvényesítetve, ritkítja párját.

A megyeház előtt lépcsőn jutunk le a színházhoz. A fal hosszában a színházig terasz van, fölfelé keskenyedő oszlopokon nyugvó, melyből az éttermek és sörözők nyílnak. Ezek kivételes alkalmakkor a színház nézőterével egy ajtó által össze lesznek kötve. A lépcsőn lemenve, a Püspökkert mellett a színház főbejáratához érünk. A bejáró fölött, a színház homlokfalán új technikájú freskó díszlik, Nagy Sándor alkotása, a fehér szarvast űző Hunor és Magor; minden színfolt a teljes anyagában megfestett vakolatból van. A bejáró fölött két pergola (terasz), melynek oszlopai és traverzei futónövényekkel lesznek befuttatva; az egyik (a megyeház felőli) a Kaszinó terasza, a túlsó a színészeké. A teraszokat zömök, látható vasbeton gyámok, a főpárkányt filigrán és áttört gyámok tartják. A teraszok alatt a Kaszinó külön bejárata.

A színház előcsarnokából nyílnak az ügyeletes tűzoltó, rendőrtiszt és orvos helyiségei, ugyanitt van a pénztár is. Jobbról és balról az öltözők nyílnak. Az előcsarnokból a nagy társalgóba (foyer) jutunk. Ez hosszában oszlopokkal 3 részre oszlik; jobbra a ruhatár, balra a kerttel 3 ajtóval összefüggő büfé.

Az előcsarnokból a lépcsőházba érünk, mely fele magasságban jobbra és balra ágazik. A lépcsőn megindulva, szemünkbe tűnik a nagy, kerek ablak, melyen Nagy Sándor nagy üvegfestménye van: »A magyar népművészet varázsa«. Dudáló juhász személyesíti a népművészetet; a társadalom különféle osztályainak személyesítői figyelve hallgatnak reá. Laikusoknak e kép aligha fog tetszeni, mert az üvegszínfoltokat bekeretező vonalak sokaságában nincs gyors és világos áttekintésük a képről.

A lépcsőházi 3 ajtón át a nézőtérre jutunk, mely tulajdonképp lényegében egy bálteremnek, vagy koncert- vagy ilyesféle teremnek van szánva. Húsz méter hosszú, 17 méter széles, 10½ m magas. A páholyok száma 16, melyből négy nagyobb. Latin páholyok, vagyis alacsony válaszfalakkal (a germán páholyoké magas, teljesen kabinszerű). A földszint széksorai lejtősek lesznek, de maga a padlózat nem, úgy, hogy a széksorok kihordásával már kész a táncterem. A színpaddal szemben van az erkélyülés, ezen túl pedig a karzat. Az erkély magasságában van hátul a teljesen tűzbiztos és új rendszerben készült üvegezésű mozgófénykép kamrája.

A nézőtér bámulatosan egyszerű eszközökkel rendkívül barátságos, világos és szellős. Csupán a ritkán alkalmazott majolika cserépdíszek, az ablakok és a szellőzők ornamentálisak. A színezés: a nézőtér felülről lefelé mind sötétebbe megy át, úgy a színek árnyalatában, mint melegségében. A páholyok fölött és alatt a fal kárpitozva van igen ügyesen és ízlésesen. A páholyoktól jobbra és balra erkély nyílik a szabadba.

A színpad úgy van megcsinálva, hogy a lehető legtakarékosabb úton a modern színpadberendezés minden vívmánya benne van. 15 méter magas, 16 m széles, 10 m mély. Egészen új eszme, hogy az óriási zsinórpadlásból a tetőre négy hatalmas szellőző nyílik, melyek tűz esetén a léghuzattal fölfelé szívják a lángot, füstöt stb. E szellőzők a színház tetején nem maradnak úgy, mint most láthatók, hanem díszt és csínt nyernek.

A városház felőli oldalon négy ajtó van, az egyik a páholyok, a 2. és 3. a földszint, a 4. a karzatok a lépcsőjéhez szolgál, inkább kijárónak, mint feljárónak.

Az asztalosmunka a Malomsoky céget dicséri ízléses és tartós voltával.

Némi aggodalmak hangzottak a közönségben a vasbeton szerkezet teherképessége ellen. Ez természetes, hisz minden új rendszert eleinte bizalmatlanság fogad. De ebben az esetben, a mi színházunknál ez alaptalan. A vasbeton szilárdsága és teherképessége ötszörös biztonságú, ti. a lehető legnagyobb megterhelésnek ötszörösével kezdene szakadni. Próbaképp az egyik lépcsőt a lehető legnagyobb igénybevétel háromszorosával terhelték meg s a megengedett behajláson kívül semmi változás sem történt rajta. Építés közben egyszer egy szálfa esett a mennyezetre, anélkül, hogy sérülést okozott volna.

Nagyjából ez a mi színházunk leírása. Sokak véleményét, szakértőkét is, megkérdeztük, a felelet egyhangúan az elismerés, tetszés és megelégedés szava volt. Büszkék lehetünk színházunkra mi is, Medgyaszay úr is, aki júniusban volt két éve, hogy elkezdte a tervezést, tavaly júniusban az építést, s hatalmas talentumával, munkaerejével és energiájával remeket alkotott!”

---

[1] Dr. Óváry Ferenc országgyűlési képviselő színházavató beszéde, in: Veszprémi Napló, 1909. január 31. 2–4.

[2] Dr. Óváry Ferenc országgyűlési képviselő színházavató beszédének folytatása, in: Veszprémi Napló, 1909. február 14. 2–3.

[3] Veszprém új színháza, in: Vasárnapi Ujság, 56. évf. 5. sz. 1909. január 31. 88.