2011. június 27., hétfő

Pártos Gyula és Zámbó Géza levélváltása

Újabb forrásközlés, ezúttal a kiszemelt építész, akiknek Zámbó Géza kiskunfélegyházi polgármester írt, Pártos Gyula. Hogy milyen ügyben, (és milyen hangnemben!) az az alábbiakból kiderül.
Az iratok forrása: BKMÖL V. 174/b. II. 1407/1888.


1.)


            „Tekintetes Pártos Gyula úrnak
                                   műépítész
                                               Budapesten
                                               Andrássy út 69. sz.
Folyó évi október hóban volt szerencsém az itteni új templom kijavítása és biztosítására vonatkozó terveket és költségvetést észrevételezés végett Tekintetességednek megküldeni.
Miután ezekre vonatkozólag mind ez ideig választ nem kaptam, bátor vagyok Tekintetességedet felkérni, hogy ezen terveket észrevételeivel együtt hozzám mielőbb visszajuttatni szíveskedjék, hogy a közönséget megnyugtathassam s a kijavításhoz szükséges előintézkedéseket megtehessem.
Kelt Kun-félegyházán 1891. okt. 18.
Ulrich                                                 Zámbó
főjegyző                                             polgámester”

2.)
                        „Tekintetes Pártos Gyula úrnak
                                               műépítész
                                                           Budapesten
Az itteni újtemplom kijavítására és biztosítására vonatkozó tervek és költségvetés mielőbbi visszaküldése iránt a múlt évi december hó 18-án megkeresést intéztem Tekintetességedhez, melyre választ mindez ideig nem nyertem.
Felelősségem tudatában újból kénytelen vagyok Tekintetességedet a leghatározottabban felhívni, hogy a közel 5 hónap óta nála levő terveket és költségvetést a legrövidebb idő alatt juttassa vissza hozzám, nehogy kényszerülve legyek az ügy érdekében oly irányú intézkedéseket tenni, melyek elkerülését magam is lehetőleg óhajtom.
Kelt Kun-félegyházán 1892. február 1.
        Ulrich             Zámbó
        főjegyző          polgármester”

3.)
                      „Tekintetes Dr. Zámbó
                                   polgármester úrnak
Kis Kún félegyháza
Folyó hó 3-án vett becses átiratára mindenekelőtt szabadjon konstatálnom, hogy múlt évi December hó 18ki kelettel én semmiféle sürgető megkeresést nem kaptam és úgy arra választ nem is adhattam.
Arra nézve is szabadjon egy kis rectitificatiot [helyesbítést] kockáztatnom mintha a tervek és költségvetések már közel 5 hó óta volnának nálam, ami már csak a végett sem lehetséges, mert azok csak 1891 Septb hó 23-án állíttattak ki a szakértők által s nekem csak octb 24ki kelettel lettek elküldve és így alig 3 hónap óta vannak kezeimnél.
Megvallom ez is elég idő hogy írásbeli észrevételeimet megtehettem volna, mentségül kérem elfogadni először nagy elfoglaltságomat s másodszor is különösen azt, hogy azon véleményben voltam miszerint tavasz előtt a javítási munkák úgy sem foganatosíttatnak, elég jó kor fogok becses felhivatásuknak megfelelni, ha az Észrevételeimet február hó folytán terjesztem be tekintetes polgármester úrnak.
Becses sürgető átirata folytán egy napig sem akarok késni s azért van szerencsém mellékelve Észrevételeimet az összes iratok és rajzokkal együtt tekintetes polgármester urnak tisztelettel átküldeni.
Budapesten 892. feb. 5-én kiváló tisztelettel
Pártos Gyula
műépítész”

Jegyzet: Pártos mellékeltem megküldte az Észrevételek című jelentését, amelyben konstatálta a Szent István templom hibáit, s javaslatokat is tett a hibák kijavítására. Pártosnak megküldték Czigler Győző és Sigray Jakab jelentését a templom állapotáról. Pártos egyetértett velük abban, hogy az épületen megjelent komoly repedések oka az épület süllyedése, de a leghatározottabban elutasított magától minden felelősséget, hiszen a templomot tőle 1880-ban átvették. Ennek ellenére a város azt fontolgatta, hogy pert indít az építész ellen. A pert nem indították meg, de továbbra is úgy gondolták, hogy Pártosnak érdekében áll, hogy az általa tervezett templom jó karban legyen, ezért a közgyűlés határozata értelmében a következő levelet írta neki a polgármester:

4.)


Pártos Gyula műépítész úrnak
Budapesten
A félegyházi újtemplom kijavítása foganatba vétetvén, erről azzal van szerencsém értesíteni, hogy a folyamatban levő munkálatokat megtekintheti, s amenyiben a javítási munkák keresztülvitele ellen egyben vagy másban kifogása lenne, saját erkölcsi reputátioja érdekében, azt hozzám bejelentheti.
Félegyháza 1892. aug. 20.
Zámbó

Jegyzet: Pártos a levére nem reagált. Teljesen érthető: a várossal soha nem volt jó viszonyban, erre bizonyságként szolgálnak a fentebb közölt levelek is. (Bővebben lásd Kállainé Vereb - Kőfalviné Ónodi szerk. 2010)

2011. június 24., péntek

Czigler Győző és Zámbó Géza levélváltása

A forrásközlés nem a blogok feladata, legalábbis ilyen blogot még nem láttam. Ideje hát elkezdeni!
Még akkor is érdemes ezt megtenni, ha ebben a blogban a forráskritikai jegyzetelésre nincs lehetőség. Ezért csak az irat jelzetét közlöm, meg azt a tényt, hogy a szövegeket mai helyesírásunknak megfelelően adom közre, az eredetiben olvasható hiányokat (vessző, központozás) pótoltam, az esetleges értelemzavaró hibákat elhagytam. Idegen szavak esetén zárójelben megadtam a szó jelentését. 

Czigler Győző meg nem valósult iskolaépületéről egy korábbi bejegyzésben már írtam. Azonban a városban megfordult más ügyben. Zámbó Géza polgármester felkérte a Szent István templom 1892-es javítási munkálatainak felülvizsgálatával. S mással is, az iratokból kiderül. A leveleket nem Czigler írta, azokat csak aláírásával hitelesítette. Az iratok forrása: BKMÖL V. 174/b. II. 1407/1888.

Czigler Győző. (Művészet, 1905)


1.)


Tekintetes Polgármester úr!
Megbízatásunkban eljárva szerencsénk van a Kúnfélegyházi róm. Kath. Kéttornyú új templom helyreállítására vonatkozó javaslatunkat illetve véleményünket mellékelve átküldeni.
            Az esetben ha bármi nemű felvilágosításokra lenne szükség szívesen rendelkezésére állunk
            A templom régi terveit a mai postával küldjök és kérjük a kiállítátott tértivevénynek beküldését.
            Maradunk kiváló tisztelettel
Budapes, 1891. évi szeptember hó 23-án
alázatos szolgái
Czigler
Sigray János
építész

2.)

                                   „Nagyságos Czigler Győző úrnak
                                               műegyetemi dékán és tanár
                                                           Budapesten
Még a múlt évnyarán volt szíves Nagyságod meghívásomra az itteni r. kath. Templomot Sigray fővárosi mérnök úr közbenjöttével megvizsgálni s annak biztosítása és kijavítása iránt tervezet és költségvetést készíteni.
            Mivelhogy ezen munkálat körüli fáradozásaikért felszámított díjakat ezideig Nagyságod nekem közölte, egész tisztelettel felkérem, hogy het- és napidíjaikat valamint a költségvetés és tervrajz elkészítéseért felszámítandó munkadíjaikat szíveskedjék tudomásomra hozni, hogy azokat köszönettel kiegyenlíthessen.
            Egyszersmind felkérem Nagyságodat, hogy a munkálat keresztülvitelére legyen szíves egy olya megbízható építési vállalkozót ajánlani, kire ezen gondosságot igénylő munka kivitelét egész nyugodtással reá bízhatnék.
            Szíves értesítését mielőtt kérve, maradok
tisztelettel
Zámbó
Polgármester
Kun-félegyházán 1892. május 24."




3.)

                       
„Nagyságos Czigler Győző műegyetemi tanár
                                   műépítész úrnak
                                               Budapesten
Bátorkodom mellékelve a kunfélegyházi rom: cath: ujtemplomra vonatkozó összes iratokat a rajzokkal együtt a javítási munkák leszámolása céljából megküldeni.
Kun-félegyháza, 1893. évi ápril hó 29-én.
Zámbó
polgármester”



4.)

Nagyságos Polgármester úr!
Nagyságodnak f. évi aprilis hó 25-én 2988 szám alatti szíves intézkedése folytán a Kún-félegyházi új templom helyreállítási munkálataira vonatkozó és Ujszászy János vállalkozó által beadott végszámlát átvizsgáltam, azt a helyszínén a teljesített munkálatokkal összehasonlítottam és miután azt találtam, hogy a munka kevés kisebb részletektől eltekintve pontosan és szakszerűen teljesíttetett, szerencsém van javasolni, hogy a vállalkozónak 8780 frt 31 kr-ra helyesbített keresetösszege a munka folyama alatt részére kiutalványozott előlegek levonása, valamint a biztosítási összegnek szerződés szerinti visszatartása után kiutalványoztassék. Ezen biztosítási összeg elégséges arra, hogy a bádogos munkálatoknál esetleg még előforduló kisebb hiányok fedezhetők legyenek, magától értetődvén, hogy a szerződési kezességi idő leteltével a munka a városi mérnök által még egyszer felülvizsgálandó lesz, mely felülvizsgálat után fog a biztosítéki összeg vállalkozó részére esedékessé lenni.
            A tényleges összeg és vállalkozó szerződési összege közötti különbözte, illetve túlkiadás abban leli magyarázatát, hogy a munkálatok foganatosítása közben kitűnt, hogy a templomoldal hajóin levő és rendes körülmények között meg nem vizsgálható fedélzet részek elkorhadtak és azoknak újjal való kiváltása, valamint bádoggali lefedése múlhatatlanul szükséges volt. Elkerülhetetlenül szükséges volt továbbá a falkapocsvasak és falazatok mennyiségének fokozása, amint az ilye helyreállítási munkálatok keresztülvitelvénél másként nem is lehet, hacsak az egész munka értékét kétségessé nem akarjuk tenni, azért bátorkodom tisztelettel ajánlani, hogy ezen túlkiadás a ttes [tekintetes] Tanács által utólagosan jóváhagyassék.
            E munkálatok által a templom, - mint arról mindenki meggyőződhetett – biztosítva van; fordulhatnak elő kisebb süppedések, de azok veszélyessé már nem lehetnek.
            Ott, hol a két torony, mely nem lett aláfalazva egész súlyával a talajra nehezedik kis süppedés legelőbb állhat be; ez az oromzaton mutatkozhatik, veszélyessé azonban az sem lehet.
            Megtörtént a templom biztosítására tehát minden, amit szakszerűen tenni lehetett és e tekintetben Kún-Félegyháza közönsége meg lehet nyugodva.
Kiváló tisztelettel
Nagyságodnak
alázatos szolgája
Czigler
Budapesten, 1893. július 1-én.”


2011. június 10., péntek

Kirándulás a Berzenczey utcákba

Az idétlenül hangzó többes szám nem véletlen, de okát rögtön az elején nem leplezem le. Június 2-án tettem egy rövid kirándulást a IX. kerületi Berzenczey utcában. Csak olyan rövidet, mint amilyen rövid maga az utca is. A Magyar Építőművészet 1909-es évfolyamában az olvasható, hogy a Berzenczey utcában épített Morbitzer Nándor egy kislakásos bérházat a Bárczy István-féle beruházási program keretein belül. (A beruházási programról már volt szó Vas József eddig nem talált Baross utcai épülete kapcsán.)
A folyóirat az épület helyszínrajzát és alaprajzát is közölte.

Magyar Építőművészet 7. évf. 7. sz. (1909), 3.
Magyar Építőművészet 7. évf. 7. sz. (1909), 6.

Ezért mentem el a Berzenczey utcába. Csakhogy ott Lechner Ödön házán (Bp. IX. Berzenczey u. 11.) kívül nem sok mindent találtam. (Vagyis nem azt, amit kerestem.) Nem tudtam, ugyanis, hogy időközben azt a Berzenczey utcát, ahol Morbitzer tervei alapján Habicht Károly, Komor Marcell és Jakab Dezső házával szemben, Nay és Strausz épülete mellett felhúzták, már nem az a Berzenczey utca. 
Lechner Ödön, Berzenczey u. 11. (2011. jún. 2.)



Berzenczey u. 3.
Berzenczey u. - Mester u. sarka (Mester u. 34.)
Az előbbi részlete a Berzenczey utcából

De azért nem maradtam Morbitzer bérháza nélkül. Ugyanis még aznap jártam a Hegedűs Gyula utcában, pusztán annyit tudva, hogy Morbitzernek ott áll egy helyi védelemben részesülő háza a 90. sz. alatt. Jól meglepődtem, amikor kilogikáztam, hogy a Berzenczey és Hegedűs Gyula utcai házai - azonosak. Íme néhány kép Morbitzer épületéről.

Az épület a Tisza utcából nézve
És a Hegedűs Gyula utcából. A háttérben Habicht épülete


Az alsó (földszinti) ablak nagyon emlékeztet Táby József félegyházi házára, amely 1907-ben épült, és szakdolgozatomban Morbitzernek tulajdonítottam.
A Tisza utca felőli ajtó, éktelen szörnyeteggel
A Tisza utcai középrizalit tetőidomai. A gömbökről megint csak a Táby József-ház jut eszembe.
Részlet a Tisza utcából, pinceablak. A terméskövekkel díszített lábazat az érdekes. Morbitzert úgy látszik, finn hatás érte.

A vigasztalan homlokzat egyébként jól kifejezi a szociális bérház jellegét, mint Nay és Strausz szomszéd  (Hegedűs Gy. u. 88.) épülete is. (Erdélyi Mór készítette 1913-as fotóhoz képest a homlokzaton nem történt sok változtatás, csak az ablakpárkányok alatti konzolokat távolították el.) Vigasztaljon inkább a szemben lévő ház (Hegedűs Gyula u. 92.) néhány részlete.


2011. június 9., csütörtök

Jenovay Dezső

Jenovay Dezső (1850-1927) ügyvéd munkássága sokrétű volt és ma is példaértékű. Dolgozott a város középületei ügyének előbbre vitelén (városháza, kultúrpalota, iskolák), képviselte Kalmár Józsefné Fazekas Annát, Puky Józsefet, a város legtehetősebb polgárait. Szociálisan érzékeny ember képe rajzolódik ki 1915-ben az éhezőkről írt vezércikkében. (Jenovay Dezső: Háboru és kenyér!, in: Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1915. ápr. 11. 1-2.) Sokat tett a kultúráért: ő volt a Kalmárné hagyatékából alapított ösztöndíj felügyelője. De megtalálni a Természettudományi Könyvkiadó-vállalat 1893-1895, 1902-1904, 1908-1910 közti időszakának pártoló tagjai között is. Érdemeiért róla nevezték el a ma Móra Ferenc nevét viselő teret, ahol sokáig élt a Kalmárné tulajdonában lévő házban. (A Jenovay-ház kereséséről lásd Brunner 2010) 1909-ben vette meg a Holló Lajos úti Puky-házat, (Félegyházi Közlöny 1909. júl. 25. 4.) és az addig Jenovay-házként ismert épületbe a polgármesteri hivatal, osztálymérnökség és levéltár költözött a városháza építési munkálatainak idejére. 1910-ben a szintén műkedvelő fotográfus, Szalay Gyula már a Puky-házat nevezte Jenovay-palotának.
Családjáról keveset tudunk. Édesapja Jenovay Sándor 48-as honvéd, volt dorozsmai városi főjegyző, később főbíró, majd szolgabíró. (Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Híradó 1904. jan. 31. 3.; 1904. febr. 7. 3.) Első felesége Ring Laura (1844-1905), akit 1905-ben ragadott el a halál. Második feleségét, Cseresnyés Ilonát Nagyváradon vette el. (FHeFH 1905. aug. 6. 2.) Jenovay Dezsőt 1927-ben első feleségével közös sírba helyezték az Alsótemetőben. Bíró Béla festő és rajztanár ebben az évben őt és Kalmárnét örökítette meg két portrén, Kalmárné arcképe hátterében az általa építtetett kápolnával, Jenovayt pedig a Kalmár-kápolna belső terében láthatjuk. Ma mindkét festményt a Kiskun Múzeum gyűjteményében található.
Jenovay Dezső és Ring Laura síremléke, (2011. március)
A Jenovay család Arad és Pest vármegyékben volt birtokos. A családi címer a következő: a pajzs kék mezőben zöld alapon mezítláb álló, rövid tunikás solymárt ábrázol jobbján sólymot tartva, amelynek csőrében két zöld olajág van; a sisakdísz ugyanezt a sólymot ábrázolja. A családról a következőket olvashatjuk a Banaterrában: Egyed, 1766-ban aradi főbíró volt. Fiai azonban már elszármaztak Aradról Pestmegyébe, hol Miklós a XIX. század elején a kalocsai érseki uradalom jószágkormányzója volt. Ennek fia Antal, dorozsmai birtokos volt. Fia Imre, 1863-ban Ittebét szerezte meg. Ennek fia Zoltán, jelenleg ittebei birtokos. (Ezekről a Jenovayakról írt regényt Deák Ferenc Aszály címmel, amiért az ittebei birtokosok leszármazottai 1973-ban majdnem beperelték.) Továbbá azt, hogy a család egy ága a Kiskunságból telepedett át Torontál vármegyébe. A családnak nyilván voltak a Kiskunságban maradó tagjai is, ezek közé tartozik Jenovay Dezső. (Érdekes, annak ellenére, hogy nemesi családról van szó, nincs benne a nagyivánban.)
A Jenovay család címere (Banaterra.hu)
Azt a kezdetektől fogva lehetett róla tudni, hogy szabadidejében fotográfiával foglalkozott (Félegyházi Nagy Képes Naptár, szerk. Szendrei Imre, Kecskemét 1894, 6.), azonban munkásságának erre a színfoltjára alighanem én vagyok az első, aki 1894 óta újra felhívja a figyelmet. (Brunner 2010) A félegyházi fotográfusok történetét röviden ismertető Félegyháza anno... című kötet nem említi Jenovayt, pedig Alföldi csikós című fotóját még a Vasárnapi Újság is közölte, ráadásul nem kisebb személyiséghez kapcsolva, mint Munkácsy Mihály.
Alföldi csikós, Jenovay Dezső amateur fényképe, Vasárnapi Újság  47. évf. 45. sz. 1900. nov. 11. 739.
Ez Jenovay egyetlen jelenleg ismert fotográfiája. A Kiskun Múzeumban nem tudnak arról, hogy név szerint hozzá köthető fotográfiát őriznének. Minél nagyobb a hiány, annál nagyobb tehát az öröm, hogy erre a képre újra felhívhatom a figyelmet. Érdemes közölni a képhez tartozó cikket is:

Munkácsy Mihály egy megtalált levele
Dr. Jenovay Dezső kun-félegyházi ügyvéd úr szíves volt átengedni lapunknak közlés végett Munkácsy Mihálynak egy 1892-ben hozzá intézett levelét, mely már csak azért is érdekkel bírhat a magyar műtörténelem szempontjából, mivel Munkácsynak a honfoglalást tárgyazó képe elkészítéséhez tett tanulmányaira vet világot.
    Mint tudjuk, Munkácsy azon időben hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon, bejárta a magyar Alföldet egészen Szegedig. Ez alkalommal megfordult Kun-Félegyházán is, s ott ismerkedett meg Jenovayval, a ki aztán elkísérte tanulmányútjában egészen Szegedig.
    Munkácsyn már akkor látszott a fáradtság; nem volt nyugalma, türelme és kitartása a megkezdett tanulmányhoz. Ezt látva Jenovay, - a ki ügyes műkedvelő fényképész, - azon ajánlatot tette a mesternek, hogy majd keres ő igazi magyar typusokat, azokat lefényképezi és a képeket elküldi Munkácsynak. Meg is tette; s levelére, mellyel a képeket elküldötte, Munkácsy a következő levélben válaszolt:

     Páris, 1892. Február 16.
     53. Avenue de Villers.
     Igen tisztelt uram!
     A fényképeket, melyek a magyar nép egy pár igazán jellemző typusát ábrázolják, hálás köszönettel vettem. A modellek jól vannak választva; de legyen szabad arra figyelmeztetnem, hogy nagyon retouschirozva vannak. Az én czélomra teljesen retouschirozatlan állapotban megfelelőbbek a felvételek. De ez se baj! A typusok igen érdekesek, és habár nem épen abban a mozdulatban, de tanúlmányozásra igen felhasználhatók. Bárcsak itt volna a vén csikós, az ő "Bársony" lován! A costumerre most már kevésbé lesz szükségem. Legmelegebb köszönetemet ismételve kérem, fogadja igen tisztelt uram, s hazafiúi kézszorításommal legszivélyesebb üdvözletemet.
Munkácsy Mihály.
    A Vén csikóssal, kiről Munkácsy megjegyezi, hogy bárcsak itt volna a Bársony lován, beszélt aztán Jenovay, s az öreg nekibuzdult, hogy ha így van a dolog, majd beállít ő ahoz a derék magyar úrhoz Páriszba. Ezt meg is írta Jenovay Munkácsynak, de választ már nem kapott tőle. Munkácsy akkor már beteg volt.” 

Vasárnapi Újság, 47. évf. 45. sz. 1900. nov. 11. 739. 

 

2011. június 8., szerda

Czigler Győző egy meg nem valósult műve

Czigler Győzőnek már többször említettem ebben a blogban a nevét. Először is közölhetem, hogy a múltkor még csak kérdőjellel neki tulajdonított budapesti bérház az ő műve, az aláírás azokon a terveken azonos azokkal a tervekkel, amelyeket ma néztem meg a félegyházi levéltárban.
1889. október 18-án Agócs János ótemplomi plébános, Mihálovits Jenő városi mérnök és Ulrich István jegyző jelentették Zámbó Géza polgármesternek, hogy megállapították annak az iskolának a helyiségei számát, amelynek felépítését Schuster Constantin váci püspök 1888-ban tett 40 000 forintos és Kalmár Józsefné Fazekas Anna 1890-ben tett 50 000 frt-os alapítványai tettek lehetővé. A városi mérnök elkészített három alaprajzot, mindhármat pauszra: pince, földszint és első emelet alaprajzát, amelyeket azután a polgármester bemutatott Czigler Győzőnek, miután az építészt a városba hívta 1891-ben (BKMÖL V. 175/b. I. 1456/1889):

Nagyságos Czigler Győzőnek
tanár a Kir. József műegyetemen
Budapesten
IX. ker. Üllői út 11. sz.

Kun-félegyháza városa egy internátussal összekötött s szerzetesnők vezetése alatt álló 8 osztályú leánynevelő intézetet óhajt építeni.
     Tudva azt, hogy Nagyságod már hasonló czélú intézetek tervezésével foglalkozott, teljes bizalommal fordulok Nagyságodhoz azzal a kéréssel, szíveskedjék ide kirándulni beépítendő telek megtekintése és az intézet prospectusának és tervezete elkészítésének megkészítése végett.
     Kívánatosnak kell azonban jeleznem, hogy Nagyságod utazásainak idejét velem előzetes tudassa, hogy az e czélra kiküldött bizottság összehívása iránt ideje korán intézkedhessem.
     Kunfélegyházán 1891. marcz. 18.
Zámbó
polgármester.

Czigler elfogadta a felkérést, és 1891. július 20-án elkészített két tervváltozatot is. Az első változat (39,8 x 49,7 cm, j. j. l. Czigler 1891. júl. 20, színes homlokzati vázlatterv, tus, akvarell; alaprajza 56,6 x 47,7 cm. j. j. l. Czigler 1891. júl. 20., tus, szakadt) 3+6+1+6+3 tengelyesen teljesen szimmetrikus egyemeletes épületet mutat. Középen a főbejárat nyílik, tőle jobbra és balra is a földszinten és az emeleten is hat-hat, hat-hat téglalap alakú ablak. A két sarokrizalit előreugrik, így a besüllyedő bejárati részhez előkert is került. U-alakú alaprajzának tengelyéhez tornaterem csatlakozik, a telken nincs melléképület jelölve. A második tervváltozat (37,8 x 49,7 cm, j. j. l. Czigler 1891. júl. 20., tus, erősen szennyeződött) az elsőhöz hasonló, a középtengelyre szimmetrikus homlokzatot mutat, a főbejárat felett barokk toronnyal, az oldalrizalitokon nem ablakokkal, hanem historizáló szobrokkal. Ez a második tervváltozat bizonyult sikeresebbnek, a végső tervektől ez csak a legkisebb részletekben különbözik. 1891. november 12-én ennek a változatnak rövidített változatát mutatta be Czigler (43,5 x 49,8 cm, j. j. l. Czigler 1891. nov. 12., tus). Az oldalrizalitokon itt is szobrok állnak félköríves fülkében, azonban a főhomlokzat csak 1+3+1+3+1 tengelyes. Ennek a változatnak elkészült az oldalhomlokzati vázlatterve is (43,5 x 49,8 cm, j. j. l. Czigler 1891. nov. 12., tus). A nyugati homlokzatról készült rajz az emeleten félköríves, zárókővel és vállkőig archivolttal díszített ablakokat, a földszinten téglalap alakú ablakokat mutat. 3+1+4+1+3 tengelyes homlokzatát attikával díszített rizalitok tagolják, földszintje kváderezett. A hozzájuk tartozó földszinti (64,6 x 44,5 cm, j. j. l. Czigler 1891. nov. 12.) és emeleti alaprajz vázlatterve (64,9 x 44,6 cm, j. j. l. Czigler 1891. nov. 12.) szabálytalan négyszögű telken építendő, U-alaprajzú épületet mutatnak, amelynek első emeletén a bejárati csarnok fölött kápolna van (ez magyarázza tehát a tiszta neoreneszánsz homlokzathoz illesztett neobarokk tornyot).
A végleges tervek visszatérnek a második változathoz. A színezett homlokzati terv az előzőkhöz képest érett, végleges elképzelést mutatnak. A homlokzat (57 x 81,2 cm, j. j. l. Czigler, dátum nélkül, tus, akvarell) a második változat felnagyított, és a felnagyítás következtében díszítettebb változata. Földszintjén téglalap alakú, emeletén félköríves záródású, zárókővel és a vállkőig archivolttal díszített ablakokkal. Az 1+5+1+5+1 tengelyes homlokzat emeleti ablakai között kör alakú kerámiabetétek, az épült két szélső rizalitján félköríves fülkében szobrok (esetleg sgrafittó?). A bejárat fölött a kápolna ablaka félköríves, korinthoszi fejezetekkel ellátott pilaszterek keretezik, az ablak fölött félköríves timpanon mögül barokk torony emelkedik. A hozzá tartozó keresztmetszet (57,4 x 61,5 cm, j. j. l. Czigler, dát. nélk., tus), földszinti és emeleti alaprajzokon (mindkettő 66,8 x 93,5 cm, j. j. l. Czigler, dát. nélk, tus, a földszinti alaprajznál a gazdasági épület alaprajza is látható) kívül a telek északkeleti sarkába tervezett gazdasági épület terve is elkészült (homlokzat, oldalnézet és metszet, 57,5 x 81,2 cm, j. j. l. Czigler, dát. nélk. tus). Tornacsarnok nincs. Az U-alakú épület középtengelyébe esik a főbejárat, felette az emeleten a kápolna és a lépcsőház. Az udvarra az egyébként szűk folyosókból nyíló ablakokból lehetett volna lenézni. A földszinten lett volna óvoda, tantermek, az emeleten a kápolnán kívül hálószobák, zongoraszoba. Az étkező, a fáskamra és a mosókonyha az építő bizottság szerint a pincébe került volna, Cziglertől azonban pincealaprajzot nem ismerünk.
Az épület, amely a mai Móra Ferenc Gimnázium helyén lévő, a gimnázium 1896-os építése előtt lebontott kaszárnya helyén épült volna (a Szent István templom és a Wesselényi utca közé), nem valósult meg, 1894-ben az építéstől elállt a város. (Lásd részletesebben Kőfalviné Ónodi 2009)

2011. június 7., kedd

A régi városháza IV.

Negyedszer és terveim szerint utoljára foglalkozom a régi városházával. Pontosítani szeretném Szerelemhegyi és Szalay információit. (Szerelemhegyi 1882, Szalay 1910)
A nádor jóváhagyása 1823. márciusában érkezett meg, azzal azonban, hogy a nagy vendégfogadót le kell bontani. Mivel az épület jó karban volt, a városiak semmiképp se szerették volna egyik jövedelemforrásukat elveszíteni (a város jelentős közlekedési csomópont volt, sok vendég fordult meg itt, példának okáért Kossuth Lajos is), ezért az épület az első városháza részleges lebontásával a mai helyén épült fel, a nagy vendégfogadó „által ellenében”, azzal szöget bezárva. (Csak így tudom magyarázni, hogy Szerelemhegyi 1882-ben leírta, hogy a legeslegelső városháza még áll a régi mellett, és abban a gondnok lakik.) Az építkezés májusban már folyt (egészen pontosan május 6-án kezdték el), a lebontást végző kőműveseknek ebben a hónapban már fizettek is, de a nádor jóváhagyását csak ezután kérték. Aki nem hiszi, járjon utána:
BKMÖL V. 101/a. Protocollum Politicum XIII, pag. 480. no. 480, pag. 488–489. no. 133, pag. 499–500. no. 169., pag. 512–516. no. 190., pag. 528. no. 230., pag. 428–529. no. 231., pag. 529. no. 232., pag. 534. no. 246., pag. 538. no. 261., pag. 370–374. no. 337., pag. 594. no. 388–392, pag. 595. no. 393–400. pag. 596. no. 402.

2011. június 6., hétfő

A régi városháza III.

1910-ben jelent meg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét bemutató 2. kötet, a Magyarország vármegyéi és városai című sorozatban, Borovszky Samu szerkesztésében. A Kiskunfélegyházára vonatkozó részt a Kiskun Múzeum akkori igazgatója, Szalay Gyula írta. (Szalay 1910)
Szalay részletesen leírta a város nevezetességeit, röviden történetét és jelenét is. Az akkor még álló régi városházáról a következőket írta (a részletet mai helyesírásunknak megfelelően adom közre):

A piactér nyugati oldalának sarkán áll a városnak még Mária Terézia idejéből származó címerével, a toronyban álló alabárdos kunnal díszített régi városháza nagy, zöldre festett emeletes épülete. Már a Kossuth-utcai árkádos homlokzata, hatalmasan imponáló új épület. Még a munkáskezek dolgoznak rajta. A régi is nemsokára eltűnik. Ezt is le kellett volna már bontani. De fellebbezés alatt áll. A nép egy része ragaszkodik hozzá kegyeletből, bár látja, hogy a megépített részhez sehogy sem illik hozzá. De hát azért mégis fellebbez. A városi politikában ez már így szokás. Már csak rövid idő kérdése a döntés s a bontó csákány ezt is eltünteti a föld színéről. Tehát mondjuk el régi történetét. Az első települők a legrégibb helységházát a régi nagy vendéglő mellett építették fel. Ez azonban hovatovább a hivatalok és a lakosság szaporodásával mind kisebb lett. Úgyannyira, hogy már 1820-ban, mivel a régit kijavítani nem volt érdemes, újnak építését tervezgették. A következő évben fel is szólították Fischer Ágoston és Novák Gergely kecskeméti építőmestereket a terv és költségvetés elkészítésére, a mely szerint az építés 23 és fél ezer forintba került volna. A nádor sem kifogásolta, sőt még olcsónak is találta. Csak azt nem akarta, hogy a réginek a helyén építsék, mert ez nem volt a kiszögellő vendéglő vonalában. Erre azután megkezdődött a deputálás, kapacitálás, kérelmezés, udvarias kitérés, felfolyamodás. Végre is a nádor megengedte, hogy hát építsék a régi városháza mellett. Siettek is az építkezéssel s következő bejegyzést tették a tanácsi jegyzőkönyvbe: "Az utódoknak emlékezetül jónak találtuk bejegyezni, hogy új városháza épületünknek az első talpköve 1823. év május hó 6-án reggel 10 órakor tétetett le." Az építkezéssel siethettek, mert még ugyanaz év november elsején a bírói restaurációt benne tartották meg s Móczár Ferencz ord. notárius jelentése szerint 28.913 frt 4 krajcárba került.
A régi városháza, Szalay 1910

Mint a régi városházával foglalkozó korábbi bejegyzéseimben beszámoltam róla (itt és itt), a Szalay Gyulánál  is olvasható, az építkezésre vonatkozó adatok Szerelemhegyi Tivadartól (Szerelemhegyi 1882) származnak, és eléggé megbízhatatlanok. Nem utal arra adat, hogy az építkezésben részt vett volna Fischer Ágoston és Novák Gergely, nem találtam a tanácsi jegyzőkönyvben az alapkőletételre vonatkozó idézetet sem. Ami miatt azonban ez az idézet érdekes, az a perlekedésre vonatkozó gúnyos megjegyzés: De hát azért mégis fellebbez. A városi politikában ez már így szokás.” Így lett megörökítve a régi és új városháza vitája az utókor számára egy minden tekintetben reprezentatív könyvben. Nem hiszem, hogy Szalay Gyula ne lett volna azzal tisztában, hogy egy Magyarországot bemutató kötetsorozatról van szó, amely arra hivatott, hogy minden művelt családfő könyvtárában meglegyen. Egyszerűen nem találok magyarázatot arra, hogy miért írta meg Szalay a leplezetlen igazságot némi iróniával megfűszerezve, gyakorlatilag nemcsak a kortársak, hanem az utókor előtt is megszégyenítve saját városát. Ilyen esetekben bölcsebb módszer a hallgatás...

Kecskemét művészlelkű polgármestere

Kada Elek (Vasárnapi Újság 60. évf. 27. sz. 1913. júl. 6. 529.)


A Közmunka című lap 1910. október 23-iki számában olvasható a következő hír: "Kecskemét város művészlelkű polgármestere, Kada Elek mindent elkövet, hogy a várost szépéé, utcáit művészivé tegye." Nem tudom, hogy lehet egy utcát művészivé tenni, a Kada Elek elé rakott jelző mindenesetre bizonyos értelemben találó. Kecskemét az ő és elődje, Lestár Péter polgármestersége alatt hatalmas változáson ment keresztül. Nemcsak a városháza épület fel, a városközpont képe majdnem teljesen megváltozott: felépült a színház, az Újkollégium, a Luther-palota, a katolikus egyház bérháza, a Cifrapalota, hogy csak néhányat említsek. Kada polgármesterségének nemcsak a város országosan szinte egyedülálló szecessziós központja köszönhető, a régészeti munkákat is folytató Kada a kultúra minden területét fejleszteni kívánta, neki köszönhető a kecskeméti művésztelep létrehozása is. Kada munkássága ma is útmutató példa. A fentebb idézni kezdett újsághír arról számol be, hogy Kada a középítkezéseket elsőrangú művészre bízza: ezúttal Lechner Ödönt kérte fel a víztorony  tervezésére. A Lechner-álomról (ahogy Sümegi György nevezte a meg nem valósult épületet) még ebben az évben meg fog jelenni Szabó Bence tanulmánya a Bács-Kiskun megye múltjából 2011-es kötetében.

Álljon itt (mai helyesírásunknak megfelelően közölve) az az általa írt cikk, amely a Vasárnapi Újságban hirdette a kortársak számára az 1911-es katasztrofális földregés után magához térő, és annál nagyobb lendülettel épülő város erejét.

Kada Elek: Az újra épülő Kecskemét


Kecskemét ősi város építkezése már nem felelt meg a mai kor ízlésének és az emelkedő forgalomnak, minek következtében új városszabályozási terv készült és ez alapon régi városrészekben új utcák nyittattak és a szabályozással a központi piaczér is nagymérvben bővíttetett.
Ez a nagyobb arányú szabályozás maga után vonta azt, hogy újabb monumentális jellegű épületek keletkeztek, mely építkezéseknél a hatóság nagy súlyt helyezett arra, hogy azokban a magyar építő művészet legújabb irányai jellegzetes kifejezést nyerjenek; mely iránynak legelső képviselője Lechner Ödön, a ki munkáját Kecskeméten az új városháza építésével kezdte meg, s ez idő szerint szintén Kecskeméten folytatja a Rákóczi-emlékkel összekapcsolt vízvezetéki torony, valamint a legközelebb létesítendő városi múzeum és könyvtár építésével.
A város piactere még húsz évvel ezelőtt annyira össze volt zsúfolva rendetlen fekvésű, legnagyobb részben még vályogból épült ősi házakkal, hogy nemcsak szépészeti szempontból volt méltán kifogásolható, de nem is felelt meg azoknak a rendkívüli fontosságú gazdasági igényeknek, a melyeket Kecskemét városának különösen nagyarányú gyümölcspiaca megkövetelt.
Egész telektömbök sajátították ki, új határvonalak állapíttattak meg, s az így keletkezett most már új, nagy piactér képe a református főiskola új épületének elkészültével teljesen kialakult, és a térnek a tervezett befásítással való teljes rendezése és a kertek kiképzése által jövő évre már teljesen be lesz fejezve.
A nagy piactérnek szabályos négyszögben való kiépítését a református templom akadályozta, de a templom fenntartásához a város ragaszkodik, mert az a legrégibb magyarországi református templomok egyike, a mely még a török uralom ideje alatt a konstantinápolyi sejk engedélye alapján épült. E templom délnyugati oldalán van az Árpádok alatt épült Barátok temploma, a mely szintén kultúrhistóriai nevezetességű épület és a két templom hátterében emelkedik ki az impozáns városháza, a mely a térnek ama részén uralkodik.
A tér északnyugati oldalán, a nagytemplom átellenében épültek a katolikus egyház és a népbank új palotái: az előbbit Grünwald és Bornemissza freskói díszítik. Ezek után következik a kecskeméti takarékpénztárnak Lechner és Pártos által tervezett palotája és a vonalat bezárja az evangélikus egyháznak átjáró bazár-épülete.
A térnek délkeleti oldalát a már előbb említett templomokon kívül a református egyház új főiskolája ékesíti, melynek egyik részében az egész modernül berendezett gimnázium, a másik részében pedig a jogakadémia talál új otthonra.
A város és hatóságokon kívül az egyesületek is törekedtek arra, hogy újabb igényeiknek megfelelő nagyobb épületeket emelhessenek. Így a Széchenyi-téren, a mely ez idő szerint a gyümölcspiac, kiemelkedik az Iparosok Otthona, az 52 méter széles Rákóczi-út piaci torkolatának egyik sarkán van a Kereskedelmi Kaszinó, melynek tervezője a Zsolnay által készített majolikáknak dúsabb alkalmazása által iparkodott nagyobb hatást elérni, s melynek szépsége fölött eltérők ugyan a nézetek, de művészet fejlődési szempontból mindig egyik legérdekesebb háza lesz a városnak.
Ezzel szomszédos egy igen érdekes jellegű új palota, melyet az 1836-ban alapított Kecskeméti Kaszinó Egyesület most építtetett s a melyiknek nemcsak külső kiképzése, de különösen belső díszítése a helybeli művésztelep tagjainak nagy ambíczóját képezte és művészi szempontból annyira sikerült, hogy annak megtekintése az idegennek első sorban ajánlatos. Ehhez közvetlen csatlakozik a Gazdasági Egyesület palotája. Az útnak eme része a Leszámítoló Banknak és az egyháznak átellenben levő épületei által már teljesen ki van képezve, míg a többi rész építkezési terveivel, kivéve az új törvényszéki palotát, a mely már fölépült, most foglalkoznak.
A földrengés rendkívül visszavetette az egyes tervek befejezését. A többek között vízvezeték kiépítése is e miatt akadt meg, mert megfontolandó volt, hogy a nagyarányú 52 méter magas víztorony, mely egyszersmind a Rákóczi lovas szobrának hozzáillesztésével mint Rákóczi emlék fog szerepelni, mi módon építtessék, s így a már elkészített tervet át kellett alakítani, a mely tervezetet a követelményeknek megfelelő átalakítással Lechner Ödön most fejezett be, s a melynek kétségtelenül oly első rangú művészi hatása lesz, hogy az nemcsak a városnak, hanem az egész országnak egyik építészeti nevezetességét fogja képezni.
A toronynak építéséhez most fognak hozzá. Az újabb építkezések közül még figyelemre méltó az Osztrák Magyar Banknak palotája és a Rimanóczy által tervezett honvéd lovaslaktanya. Végül felette érdekes az új művésztelep, a mely eddig neves kiváló műízléssel tervezett épületet foglal magában, s a mely megérdemli, hogy azt egy más alkalommal részletesebben ismertessük.

Vasárnapi Újság 59. évf. 27. sz. 1912. július 7. 540.
Újraközölve: Petőfi Népe 1977. május 26. 5.;



Kadához hasonló típusú polgármester volt Marosvásárhelyen Bernády György, Szabadkán Biró Károly, Léván Bódogh Lajos. Az építtető polgármesterek sorát még folytatni lehetne. Hogy azonban sem a félegyházi Szerelemhegyi Károly, sem utódja, Molnár Béla nem igazán illik ebbe a sorba, az nem az ő hibájuk. Molnáré legkevésbé, ő valóban mindent elkövetett a város fejlődése érdekében, de ez nem mondható el a fegyelmi ügy miatt felfüggesztett Szerelemhegyiről, aki helyett 1905-től helyettes polgármesterként, majd 1909-től 1915-ig  megválasztott polgármesterként Molnár látta el a teendőket. Molnár Bélát minden felkarolt eszme oldalán megtaláljuk: a mezőgazdasági munkásházak, a központi iskola, a Constantinum, a városháza, villanytelep, parkosítás, járdák, útkövezés, vízvezeték, vágóhíd, kórház, tisztviselőtelep, iskolák. Ezek legtöbbje azonban csak eszme maradt. A közgyűlés nem tudott az új eszmékkel mit kezdeni. Egy-két elhivatott emberen kívül (Molnár Bélán kívül ilyen volt a városi mérnök, Dóczy Pál, az ügyvéd Jenovay Dezső, a múzeumigazgató Szalay Gyula és Markgráf Vilmos, aki gazdasági tanácsnok létére a városi park létesítése ügyében járt el, saját költségére) a kezdeményezéseknek nem akadt pártfogója. A városi politika figyelmét elsősorban a gazdasági érdekek kötötték le, s nem ismerték fel az újonnan emelt épületek befektetési lehetőségeit. A városháza bérbe adható bolthelyiségei például 10 évi adómentesség illette meg, vagyis a bérbe adásból származó teljes bevétel a városé maradt.