„Tornya egy, de büszke, szép torony” – ez a Babits Mihály Reggeli templom című verséből vett idézet a Sarlós Boldogasszony-templomhoz illik, de illene a városházához is.[1] A kiskunfélegyházi városházához a helyismereti irodalomban egy másik, hasonló idézet kapcsolódik: „Tornyosan áll s cifrán, mint a puszta virága.” A szöveget ebben a formában Somogyvári Zoltán idézte először,[2] s tőle vette át a későbbi irodalom mint olyan szöveget, amely a nép száján terjedt.[3] Ez azonban ma már egyáltalán nem adatolható. Ráadásul az idézet ebben a formájában pontatlan. Arany János Buda halála (1863) c. művében így szerepel: „Tornyosan áll s cifrán: a puszta virága”. Hogy a cifra szó valóban az épülethez tapadt, az a tervező építészek családjából is adatolható, ahol az épületet cifrapalotának nevezték. Az Arany-idézet és az épület kapcsolata azonban nem bizonyítható.
Érdekes fényt vet rá azonban az, hogy Arany sorait először Fülep Lajos (1885–1970) művészettörténész, filozófus idézte építészettel kapcsolatban, akkor, amikor Lechner Ödön építészetéről írt 1918-ban.[4] Az idézet abban a konxtextusban magára Lechnerre vonatkozik, akinek életműve olyan egyedülálló a magyar építészet történetében, mint Buda képzeletbeli palotája.
Szántó Piroska (1913–1998) önéletrajzi ihletésű regényében, a Bálám szamara és a többiekben írt Fülep Lajosról, mégpedig Fülepnek éppen erre a művére célozva: „Gondolom azt kereste és azt érezte Izsóban, amit olyan gyönyörűen írt meg Lechner építészetéről szóló munkájában. Hogy nekünk van alkati, adott, magyar hangunk, ami csak a miénk, s ezt kell beléágyaznunk a művészetünkbe, nem zárva ki a kor vívmányait és technikai fejlődésének előnyeit. Méltán idézhette Aranyt a Lechner építette művekre: »Tornyosan áll s cifrán a puszta virága« – nekem is örökké ez merül fel, ha a félegyházi cifra tornyos, tulipános városháza jut eszembe, amit olyan nagy gyönyörűséggel néztem én is gyerekkoromban. A piactéren laktunk, s a torony a kerítésünk fölött benézett az udvarunkba.”[5] Szántó Piroskánál az idézet funkciója változik: itt nem Lechnerre, hanem Lechner műveire vonatkozik, mint a néphagyománynak tulajdonított idézet. Ez vagy arra utal, hogy a gyermekkorát Félegyházán töltő festőnő esetleg hallotta és emlékezetében megőrizte az idézetet, vagy arra, hogy a történet írásakor Szántó Piroska nem emlékezett pontosan Fülep soraira.
Mindenesetre úgy látszik, maga az idézet is, akárcsak az épület, amelyre vonatkozik – Lechner-követővé vált, mégpedig ugyanazon a módon. Felismerhető az előkép, de a forma maga megváltozott, hiszen nem ugyanaz az eszme kapcsolódott hozzá. [1] Babits Mihály összegyűjtött versei, Századvég Kiadó, Bp. 1993, 261.
[2] Somogyvári Zoltán: Kiskunfélegyháza, Kiskunfélegyháza 1980, 67
[3] Urbán Miklósné: Nevezetes épületek, szobrok, emléktáblák, emlékművek Kiskunfélegyházán, Kiskunfélegyháza 2005, 45; valamint így szerepel a városháza felavatásának százéves évfordulójára rendezett ünnepség meghívóján is.
[4] Fülep Lajos: „Magyar építészet (Magyar művészet I.)”, in: Nyugat 11. évf. 8. sz. (1918. ápr. 16.), 682-694.
[5] Szántó Piroska: Bálám szamara és a többiek, Európa Kiadó, Bp. 1997, 203.
