Az Országépítő Szabadka-különszáma

Engedtessék meg egy nagyon rövid bejegyzés. Alább linkeltem be az Országépítő Szabadka-mellékletét, amit nagy szeretettel ajánlok:

http://www.orszagepito.hu/szamok/teljes/2001-4m.pdf

A blogban tavaly szóba került a Budapest VIII., Baross u. 21 - Szentkirályi u. 45. sz. alatti ház. Vele kapcsolatos információt közöl a következő könyv: Mattyasovszky Zsolnay Tamás - Vécsey Esther - Vízy László: Zsolnay-épületkerámiák Budapesten, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2005, 170-170. E szerint a kék majolikával díszített épületet Lindmayer-háznak hívják, 1911-ben építették, és a pécsi Zsolnay Manufaktúra Zrt. tulajdonában lévő Terracotta nevű mintakönyvek alapján (T14, 3982. sz.) a tervező építész Tőry Emil volt, az építtető pedig a Mattausch und Sohn Ag.

Száz éve történt...

1912. áprilisában Toldy Jenő ótemplomi plébános a következő szavakat jegyezte le, emlékezzünk ezekkel a száz éve történt eseményre:

1912. april 14. - Az atlanti oceán amerikai részében borzalmas hajó-katasztrófa történt, mely arányaiban eddig példátlanul áll. A világ jelenlegi legnagyobb s legujabb személyszállító hajója: a 45.000 tonnás amerikai Titanic, legelső utjában Amerika felé, april 14-én vasárnap éjjel 11 ó 35 p-kor, ferde irányban egy jéghegybe ütközött, mely oldalát és fenekét fölszakította. A sérülés a vizszin alatt történt. Emiatt nem ismerték fel borzalmas helyzetüket, nem is hitték, hogy a modern rekeszes hajó elsüllyedhet. A hajó 2 és fél óráig maradt a felszinen, csak 12 ó 50 p-kor kezdték a 20 mentő csolnakban elhelyezni a nőket és gyermekeket. Az utasok csak az utolsó percekben értették meg, hogy el vannak veszve. A hajó [április 15-én hajnali] 2 ó 20 p-kor elmerült 3000 méter mélységbe, százmilliókat kitevő értékével és kincseivel, s vele együtt tengerbe veszett 1635 emberélet, megmenekült 790, kiket a Carpathia amerikai hajó vett fel, mely az éjfél után kapott Marconi-telegrammok hivására 4 órakor érkezett meg.

Újabb mottónak

Afféle mottóként érdemes itt idézni Keserü Katalin szavait a regionalizmus és a posztmodern viszonyáról (elsősorban a képzőművészetre értve):

"[...] nem volt véletlen, hogy a regionalizmus és a posztmodern Kelet-Európában ennyire népszerű volt, mégha nem is mélyedtek el ennek filozófiájában. Ennek az egyik alapja az, hogy a posztmodern megszünteti az egyetlen művészeti központnak az ideológiáját.

A periféria mint érték jelenik meg, és ez nemcsak Kelet-Európában érdekes, hanem egy skandináv számára épp olyan fontos, mint a portugálnak vagy a görögnek.

Ez nagyon fontos volt, mert megszüntette az állandósult szégyenérzetet a késés miatt, és egyéb komplexusokat.

A regionalizmus gondolata megoldotta ezt a feszültséget, amelyik mesterségesen egy politikai terminust vezetett a kultúrhistóriába."

Ez a bevezetett politikai, mára átalakulóban lévő fogalom a provincia volt.

A provincia megszűnik, a régió marad.

Nemzetközi művészettörténelmi és elméleti szimpózium,

Zsennye, 1991, szerk. Chikán Bálint, h. n., é. n., 87. old.