2011. szeptember 29., csütörtök

Kulturális Örökség Napjai 2011 - III. felvonás

Az eseménysor záró akkordjaként a Vágó József tervezte Schiffer-villáról készült képeimet teszem közzé. Az épületet a Szépművészeti Múzeum Könyvtárából is láttam már korábban, sőt, számtalanszor sétáltam el előtte a Munkácsy utcában, de bemenni csak most mentem. És egy apró betűcserével: mertem. A berendezés nem minden darabja eredeti (az a hatalmas Kernstok-üvegablak például rekonstrukció) vagy nem itt van (Rippl-Rónai József festménye illetve Kernstok vázlatai a Nemzeti Galériában), de nem is ezekre szerettem volna kitérni, hanem az épületre. Lenyűgöző az a tér, ami fogadott. Szalonostul, bay-window-stul, faburkolatostul, intarziástul, márványkútostul, üvegablakostul, padlóstul, csempéstül, kilincsestül, mindenestül ez egy számtalan utalással és egymásra vonatkoztatott tárgyakkal díszített reprezentatív tér köré csoportosuló lakás, mégpedig luxuslakás. Bár múzeum, kiállítóhely és más szervek is működnek itt, az épület ma is nagyon otthonos. El lehet képzelni, milyen élet volt itt! A cselédek hátul szaladgálnak a fazekakkal, a külön e célra berendezett reggelizőben szolgálják fel a villásreggelit a külön Schiffer Miksa számára tervezett porcelán tányérokon. Délben az ebédlőben sürögnek. Schiffer Miksa a dolgozóban ül, felesége későn kel külön hálószobájában, kijön, lenéz a galériáról, elnézi a szemben lévő üvegablakot. Délután vendégek jönnek, a szalonban várják őket. Jártak már egy-két lakásban, de itt ők is elámulnak. Mennyibe kerülhetett ezt megépíteni, berendezni! Gyöngyházas intarziák, felbecsülhetetlen értékű műalkotások, még a kilincseken is az SM monogram hirdeti az építtető gazdagságát. És mennyire kerülhetett ezt fűteni! Póriasnak hathat mindennek leírása, de hasonlót éreztem én is annak is köszönhetően, hogy a rendezvénysorozat jóvoltából nemcsak a kiállítóterekbe lehetett bemenni, hanem az épület más helyiségeit is megnyitották. Ismét köszönet a szervezőknek!






2011. szeptember 20., kedd

Kulturális Örökség Napjai 2011 - II. felvonás

Ez bizony a Földtani Intézet bejárata. A Földtani Intézeté, azé az épületé, ahová már három éve szerettem volna bemenni, csak azért, hogy mint a rossz gyerek, a falról leegyem a gumicukorkaszerű díszeket, zsírkrétával összefirkáljam a tapétát, összebogozzam a téglaszalagokat és a földre szórjam a könyvtári könyveket, hogy rumlit hagyva magam után ne tűnjön fel, hogy a falról lelopkodtam az ammoniteszeket és stilizált egysejtűeket mintázó gipszdíszeket. A Stefánia út impozáns épületébe a Kulturális Örökség Napjain szabad volt a bejárás, sőt, rendszeresen induló csoportok számára idegenvezetést tartottak, amelynek során az épület jelentős részébe be lehetett tekinteni (így a díszterembe), föl lehetett jutni a tetőre, ahonnan pompás kilátás nyílt például Lechner másik épületére, a kőbányai Szent László-templomra és Budapest többi részére. Az idegenvezetésért és a lehetőségért hatalmas köszönet illeti meg a szervezőket!








2011. szeptember 18., vasárnap

Kulturális Örökség Napjai 2011 - I. felvonás


Aki nem találta volna ki elsőnek, mit ábrázol az első kép, annak segítségül beraktam a másodikat is, és mert a mesebeli haltól is hármat lehetett kívánni, azok számára, akiknek még mindig nem világos, mit fotóztam le, elárulom: az Iparművészeti Múzeum félbevágott lanternáját, ezt a Lechner tervezte tojássárga, hatalmas kerámiaburkot, ami száztizenöt évig díszítette az épület kupoláját. A címben jelzett esemény alkalmából ezt is meg lehetett tekinteni. Amint a programfüzet írja, a balesetveszélyessé vált épületelem leemelése az épület rekonstrukciójának kezdete volt. (Ezer magyar ház. Kulturális Örökség Napjai Magyarország 2011. szeptember 17-18. Pestiest különszám, 2011. szept. 1. ISSN 1785-2315)

2011. szeptember 15., csütörtök

A Szegedi út 1-7. házak csoportja

A Szegedi út házainak ismertetését talán az útcza elején álló házakkal illett volna kezdeni. Az 1., 3., 5. és 7. számokat viselő házak a száz évvel ezelőtti Félegyháza hírmondói. A 3. és 7. sz. házak bizonyosan. Az 5. sz. alatti óvoda épületet átalakították (rajta ugyanolyan tábla található, mint a dr. Holló Lajos u. 11. sz. alatti volt óvodán). Kezdjük közülük is a legérdekesebbel, az 1. számúval.

 


 Az épület néhány évvel ezelőtt még zöldre volt festve, a mai barackvirágszínű festést azután kapta, hogy a rusztikára emlékeztető vakolatkiképzéssel ellátott lábazatot az épület jobb oldali ablakai alatt javították. (Nem egészen sikerült a felületet ugyanolyanra kiképezniük a kőműveseknek.) Egyidejűleg belül is felújították a lakást. A 2+2+2 tengelyes homlokzat egyszerű kiképzése a datálást a 20. század közepére valószínűsíti, az azonban, hogy az építési vonal láthatóan nem egyezik az utcavonallal, kétséget támaszt, mivel az építési és rendezési szabályrendeletek már 1887 óta igyekeztek a szabálytalan vonalakat megszüntetni. Azonban ha tudjuk, hogy ezek csak a teljesen új építkezésekre vonatkoztak, feltételezhetővé válik, hogy régebbi ház átalakításának eredményét látjuk ma. A díszes vasajtó (csúcsíves pántokkal, rozettákkal, akantuszlevelekkel) és a bejárat fölötti mellvéddel szintén erre utal. Önmagában is figyelemre méltó a kilincs, amely 19. század végi házak kilincseivel tart rokonságot. A mellvéd feltehetően műkőből vagy homokkőből készült, a városban egyáltalán nincs párja.


A 3. számú ház szerényebb eklektikus lakóház, homlokzatának 3+2 tengelyét viszonylag gazdag díszítés borítja. A ház déli oldalához csatlakozó kapu melletti három tengelyt rizalit emeli ki. Az ablakok fölötti szemöldökpárkányokat füzérek, szalagok, puttófejek, akantuszlevelek, kagylók, voluták díszítik. A puttófejek sajátosan rímelnek az éppen szemben lévő Kalmár-kápolna (épült 1875-76, felszentelve 1880-ban) nagyon hasonló díszeire. A homlokzat érdekessége, hogy a díszítés csak az ablakok záródása fölött maradt meg. Mindaz, ami e képzeletbeli vonal alatt húzódik, úgyszólván rekonstrukció: a pilaszterek, ablakkeretelő sávok, párkányok. (Leglátványosabb ez a két jobboldali ablak melletti, falsíkból kiemelt táblán, lásd a fentebbi képet.) Valószínűleg egy alapos tatarozás után törekedtek jelezni a formákat. Az épület helyi védelem alatt áll.



Az 5. szám alatti óvodaépületre nem térünk ki. Az L-alaprajzú épület déli oldalán húzódó folyosó a nem messze lévő Táby József-féle ház (és a Propper Miksa-féle ház) alaprajzi megoldására emlékeztet. Homlokzata minden bizonnyal a hároméves terv idején keletkezett. Azt azonban, hogy milyen volt előtte, forrás hiányában nem tudjuk megmondani. Ez egyébként az első telek, amely két utcára szól, hátsó kapuja a József Attila utcára nyílik. 2011 nyarán felújítási munkálatokat hajtottak végre. Udvarán gesztenyefák állnak, ezek ültetése is talán visszavezethető a hároméves terv idejére, a másik óvodaépület udvarán is ilyen vadgesztenyék állnak.
A 7. számú ház feltehetően eredeti alakjában maradt meg, ami a 2+2+2 tengelyes homlokzatot illeti. A középrizalitot sarkain kváderezés díszíti, az ablakok szemöldökpárkányai itt ívesek, oldalt egyenesek. 2000 körül szépen felújították, ablakait kicserélték, de lábazata és az ablakok parapetfalai 2010-re ismét vizesedni kezdtek. Az épület nem lakás, 2003-ban már ruhaüzlet működött benne, 2010-ig festéküzlet, ennek bezárása óta üresen áll. Érdekes, hogy a tető, a soros beépítés ellenére nincs hozzáigazítva az óvodához, a csapadékvizet minden bizonnyal a telekhatáron lévő csatorna vezeti le. Déli oldalán kocsibejárónak is alkalmas kapu szakítja meg az 1-7. számú házak csoportját.

2011. szeptember 11., vasárnap

Továbbra is a Szegedi út

Interneten az van fent, amit felraknak. Ez kétféle irányt jelöl ki. Egyfelől azt, amelyik egyben a kényelmesebb megoldás is. Másfelől azt, amelyiket jelen blog szerzője is követni kíván, vagyis, a másikkal ellentétben, amit lehet, megosztani. Azért, hogy párbeszéd alapját képezze, azért, mert felelősek vagyunk a minket körülvevő környezetért. Sajnos a képek úgy is hathatnak, mint elrettentő példa, de a Szegedi út rendezetlenségéből nem ezt szeretném kiemelni. Én a rendezetlenségben a rendezettség lehetőségét látom.
A Szegedi út páratlan oldala, ahogy észak felé haladva a Halasi út kereszteződésétől látjuk (2011 szeptember). Külön érdemes kiemelni az ereszcsatorna kacska tartóit. A rendezett gyep és a ház elé ültetett virágok kellemes környezetet sejtetnek, ...
... amely észak felé haladva egyre inkább gondozatlan területek felé vezet.

A leszakadt redőny nyilvánvalóan lakatlan házra utal.

A 23. sz. alatti ház elhagyott kirakata és a mellette lévő omló vakolat.

A 23. sz. után északra haladva legalább egy éve üres plakátok helyei.
Áttekintés a páros oldalra.

Újabb részlet a másik oldalról. (2011. szeptember)
Vessünk egy pillantást az előző képen bal oldalon látható, láthatóan befejezetlen palotára. Az épület egyedülálló kísérlet a Szegedi út ezen szakaszának modernizálására, ami a városképet illeti, amit részben századfordulós polgárházak, részben pedig egyre romló állagú parasztházak határoznak meg. A kétemeletes palota tornya sajátosan rímel a nem messze lévő Kalmár-kápolna tornyára: van az utcának olyan pontja, ahonnan nézve ez a torony, a kápolnáé és a szintén idelátszó Ótemplom tornya egymás mellé kerülve szép sort ír le. Ezért annyira bántó, hogy a két szakrális toronyhoz csatlakozó, az utcaképet kétségkívül pozitívan élénkítő épület befejezetlen, és szintén lakatlan. Az ablakokat ponyva fedi, a bejárati ajtót is, a falak szürkék. A torony egy részén hiányzik a vakolás is. A téglaborítású lábazat enyhén emlékeztet a Constantinum épületére. A félköríves záródású emeleti ablakok, a gúlatetős torony, a második emeleti tetőtérben kialakított szobák ablakai mind arra utalnak, hogy a kastélyszerű stíluselemeket a tervező tudatosan választotta.
Az épület 2010 októberében...
... és 2011 szeptemberében.