2011. október 16., vasárnap

Záró gondolatok a városháza felavatásának 100. évfordulóján

Kedves Olvasó! Ma zajlott le a kiskunfélegyházi városháza felavatásának századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepség. Az eseménysort talán máshol pontosan megírják. Erre itt nem kerülhet sor, már csak személyes érintettségem miatt sem, az így született elbeszélés túlságosan szubjektív lenne. E napon köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak, akik munkájukkal, adatközléseikkel, szakmai és személyes véleményükkel hozzájárultak ahhoz, hogy ünnepi előadásom megtarthattam, akik a kutatásban segítségemre voltak és a kutatásban erkölcsileg támogattak.
Kőfalviné Ónodi Mártának, aki az évfordulóra felhívta a figyelmem, a levéltárban segítségemre volt és erkölcsileg mindvégig támogatott; Dr. Keserü Katalinnak és Rupprich Péternek, akik munkám érdeklődéssel kísérték és a kutatásra biztattak; Eszik Jánosnénak felbecsülhetetlen értékű segítő munkájáért; Mészáros Mártának adatközléseiért, támogatásáért és tanácsáért, Búcsú Lídiának, Dr. Kovács Orsolyának és Dormán Gábornak múzeumi munkájáért, Dr. Vámos-Lovay Zsuzsának, Verasztó Antalnak, Prakfalvi Endrének adatközléseiért; Gerle Jánosnak, aki rendelkezésemre bocsátotta Morbitzer Nándor arcképét; Szolnoky Tamásnak a Szolnoky családra vonatkozó információért; Ilyés Bélának (Nyíregyházi Városvédő Egyesület) a nyíregyházi épületekre vonatkozó, Fekete Lászlónak a bútorokra vonatkozó információért; Németh Lászlónénak, aki betekintést engedett a városháza tervanyagába; Vígh Lajosnénak és az épület technikai dolgozóinak, akik lehetővé tették az épületbe a többszöri bejutást; Szabó Ildikónak, Szabó Erzsébetnek, Dranka Anitának, Darányi Lászlónak, akik személyes véleményükkel segítettek.
A következő közgyűjtemények, intézményeknek tartozom köszönettel: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Kiskun Múzeuma, az orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeum, az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár, a pécsi Zsolnay Múzeum, Budapest Főváros Levéltára, Magyar Építészeti Múzeum, ELTE Egyetemi Könyvtár, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Petőfi Sándor Városi Könyvtár és Művelődési Központ, Országos Széchényi Könyvtár, és végül, de nem utolsósorban Kiskunfélegyháza Város Polgármesteri Hivatala, Anyakönyvi Hivatala, Projektmenedzsment Csoportja és Gondnoksága.
Nem feledkezhetek meg azokról, akik a kiállítás rendezésében, szervezésében és megvalósulásában vállaltak szerepet: Kállainé Vereb Mária, Török Brigitta, Csányi László, Kis László, Lukács Ferenc, a Polgármesteri Hivatal és a Petőfi Sándor Városi Könyvtár és Művelődési Központ dolgozói. Külön köszönet illeti a szervezésben Mészáros Mártát és a Kiskun Múzeum munkatársait. S külön köszönet illeti Kapus Krisztián polgármester urat, aki az évforduló ügyét szívén viselve gondoskodott arról, hogy igazán méltó legyen a megemlékezés.
Köszönet mindazoknak, akik eljöttek, megemlékeztek erről az évfordulóról.
Végezetül pedig családomnak szeretnék köszönetet mondani, akik zokszó nélkül tűrték a kutatással járó nehézségeket.
Fogadják szívből jövő köszönetem.

BA


P. s. Akik nem járulnak hozzá nevük közzétételéhez, kérem, jelezzék, s nevüket monogramra cserélem.

2011. október 7., péntek

Szegedi út 8-10. számú házak

A még augusztusban elkezdett bejegyzéssorozatot, amely a Szegedi úttal hivatott foglalkozni, akkor ígértem megszakítani, ha valami nevezetes esemény jön közbe. Ilyen esemény több is volt az elmúlt néhány hónapban, sőt, egymást érték, de most a Szegedi úti sorozatot egy újabb házcsoporttal folytatom. Már csak azért is, mert a ma beköszöntött esős ősz jól előrevetíti azt az évszakot, amelyiket az első közölt kép megidéz. Ezzel a gondolattal pedig annál időszerűbb eljátszani, minél inkább rövidülnek a nappalok.
A Szegedi út 8. és 10. szám alatt álló földszintes polgárházak mintha édestestvérek lennének. Soros beépítésben, az út keleti felén állnak, nem messze a Kalmár-kápolnától, a már ismertetett 7. és 9. számú házakkal szemközt. A 8. számú ház majdnem teljesen őrzi eredeti homlokzatát. (Hogy belsejét mennyire, azt az építési dátum és az építtető ismeretének hiányában nem lehet megmondani). A homlokzat 2 + 1 + 3 + 1 +1 tengelyes, érdekes tagolású: a jobb oldali szárazbejárós kapu tengelyét kváderekkel emelik ki, de nem rizalittal, azaz nem ez a tengely emelkedik ki a falsíkból, hanem az öt ablakos középrész. A bal oldali tengelyt is kváderek zárták le, ezekből ma már csak alul maradt meg néhány. Megmaradtak a szemöldökpárkányok fölé kerül háromszögletes illetve megszakított íves timpanonok és az eresz alatti konzolok, igaz, ez utóbbiak erősen hiányosak, a hézagos helyeken az építés technikája is jól nyomon követhető. A lábazatot feltehetőleg átalakították, az egymásba illeszthető betonelemek a kaputól jobbra nem találhatók meg. Az épületben egykor bútorbolt működött, ma eladásra hirdetik.
A soros beépítésben csatlakozó 10. számú ház hasonlóan nézhetett ki. Ennek homlokzatáról azonban minden díszt levertek. Hogy mégis egykorú a szomszéd épülettel, arra a magas tetőből, a pinceablakokból, valamint a homlokzat tagolásából következtethetünk: az 1 + 4 +1 tengely két szélső rizalitra utal. Az épülethez nem tudni, tartozott-e szárazbejárós kapu. Ez nem kizárt, de nem is szükségszerű tartozéka volt a hasonló nagyságú polgárházaknak. A házban ma több család lakik.
Mindkét ház igen előkelő helyen áll, építtetőjüket módosabb polgárok között lehet keresni. Egykorú lakcímjegyzékekből (a Kiskun Múzeum gyűjteményében) talán még azonosítható is lenne az építtető.
Szegedi út 8. (2011)

Szegedi út 8. (2010)


Szegedi út 10. (2011)

2011. október 5., szerda

Pécs

Pécsről a Dzsámi, Csontváry, a Janus Pannonius Múzeum, a Zsolnay-gyár meg a 30Y jut első villanáskor az eszembe. 2011. szeptember 28-án a 30Y kivételével újra megismerkedtem ezekkel.
A kiskunfélegyházi városháza kutatásában számos kérdés maradt nyitva. Ilyen kérdés, hogy ki tervezte az épületet ma díszítő kerámiabetéteket, még Vas József-e avagy Morbitzer Nándor. A megrendelést a Zsolnay-gyár még Vas életében visszaigazolta, ekkor azonban Vas már nem volt az országban, ahová életében már nem térhetett vissza. Mivel helyettese Morbitzer volt, és mert a Vas korábbi tervein látható díszítőelemek a ma láthatókkal a legkisebb egyezést sem mutatják, feltehető volt, hogy Morbitzer ezeket is áttervezte, amikor átvette az építkezést. Annál is inkább, mert az általa tervezett toronyhoz (amelynek kutatásához a pécsi út újabb adalékkal szolgált) tervezett betétek ornamentikája egyezik az épület többi ornamentikájával, ami pedig egyértelműen Vas halála utánra teszi a datálást. A Janus Pannonius Múzeum Zsolnay-adattárában fellelhető dokumentumok messzemenően igazolták a feltevést. A Terracotta nevű füzetek a díszítési tervet készítő építészként egyértelműen Morbitzert nevezik meg. Egyébként a félegyházi városháza díszei szabadkai városháza bizonyos díszeivel egy időben készültek. A Pécsen készült díszítési tervek 1910 februárjából a mai ornamentika tervei, Vas halála után alig két héttel készültek. Kevéssé valószínű, hogy Vas változtatott volna 1905 óta készülő terveinek díszein, mivel a homlokzatokon a többszöri alaprajzi változtatások dacára sem módosított. 1908-as engedélyezési tervén a Kossuth utcai homlokzat egyezik az 1905-ös változattal. Ha még Vas változtatott is volna az ornamentikán, akkor a bonyolultabb, zsúfoltabb, és nem utolsósorban kalotaszegi kályhacsempék helyett alföldi szűr- és subamotívumokra támaszkodó ornamentikában akkor is sejtenünk kell Morbitzer működését, aki a nagybeteg építész segítsége volt már 1908 eleje óta. (Akkor még a Constantinum művezetésében helyettesítette.)
A pécsi út több tanulsága közül ez volt a legfontosabb. A másik a már említett toronyra vonatkozik. Morbitzer ma álló tornyának előképeit eddig szakrális emlékekben kerestem. A pécsi városháza azonban kissé módosított a kutatás irányán. Az ívelő toronysisakot rejtő párták, amelyek Pécsen is, Kiskunfélegyházán is órák fölött találhatók, nemcsak hasonlítanak, akár összefüggésbe is hozhatók, mivel mindkét városházánál találunk alattuk sarokerkélyeket.
Az út többi tanulsága is építészethez kapcsolódik. Figyelemre méltó a vasútállomás közelében található villanegyed, amelyhez hasonlót láttam Miskolcon is. (Lásd e blog korábbi bejegyzéseit.) E házak közös jellemzői a kovácsoltvas tetődíszek, amelyek olykor több méter magasak, növényi elemeket utánoznak. Az egyik házon például mákgubók lógnak a szélrózsa minden irányába. Az épületformák a német favázas szerkezetű építészetre utalnak, a budai Svábhegy villáihoz hasonlóan.
A városban Zsolnay hátán Zsolnay, bármerre néz az ember. Nemcsak 19. századi és 20. sz. eleji épületeken, a közelmúltban épülteken éppúgy feltűnik, feltűnik már csak színessége miatt is. A Zsolnay Pécsen a posztmodern vernakularizmus fontos elemévé vált, amennyiben a Zsolnay a hely szellemét testesíti meg, amit pedig a nagyszámú Zsolnay-emlék (Zsolnay Múzeum, Zsolnay-kút, Zsolnay-szobor, mauzóleum stb.) alátámasztani látszik. És ez csodálattal tölti el a városba látogatót.




A Zsolnay Múzeum épülete, Káptalan utca 2.






Nem olyan régen készülhetett az épület, ami nemcsak a Zsolnayra, hanem a szecesszió formáira is utal.

Kissé ugyan kilóg a többi kép közül, de ezt a bauhausos példányt nem hagyhattam ki a rám leginkább benyomást tevő épületek sorából.