Minden nemzet művészetének alapja, forrása a népnek, vagyis a legalsó osztálynak művészete, mely kapcsolatban van egyéni tulajdonságaival, öntudatlanul keletkezett és fejlődött. Csakis olyan országban lehet igazi, tökéletes nemzeti művészet, ahol a nép művészete iránt szeretet, érdeklődés van, továbbá, ahol a művészek nem idegen eszmék után indulnak, ami bizony sokkal kényelmesebb és egyszerűbb, hanem megismerik népük művészetét, magukba szívják annak szellemét. Csak akkor fognak igazán szépet és nemzetit alkothatni. Így forrott ki a nemzeti művészet a nép öntudatlan, kezdetleges formáiból Hellaszban, Olaszországban, Franciaországban, szóval majdnem minden országban.
Nálunk Magyarországon más alapon fejlődött a művészet. Művészeink ugyanis, kevés kivétellel, a nép művészetének ismerete nélkül, a külföld iskoláiban tanultak, ott szerezték impresszióikat, ott fejlődtek és lettek nagyokká. Innen van az, hogy úgy építészetünk, szobrászatunk, festészetünk, szóval minden művészetünk magán viseli a külföldi iskolák bélyegét s lehet egy-egy alkotás bármennyire tökéletes is, de semmi esetre sem magyar.
Művészetünkben csak akkor lép fel nemzeti irány, midőn a nép művészetét kezdték megismerni és tanulmányozni. Így tanulmányozták a magyar nép zeneköltészetét és óriási gazdag és értékes anyagot találtak, s ma már számos kiváló zeneművünk van, mely minden ízében magyar. Szobrászaink, festőink keresték a magyar motívumokat, belemélyedtek a magyar nép életébe s úgy tárgyban, mint alkotásban magyart alkottak. Építőművészetünk bír legnehezebben szabadulni a külföld hatása alól; de meg van kezdve az út, melyen haladva elérhetővé lesz ezen az úton is a nemzeti irány. Számos építőművészünk erős akarattal kiszakítja magát a hosszú tanulmányi évek alatt szerzett külföldi hatások alól, magyaros felfogással alkot, mely ha még nem is nevezhető magyar stílusnak, de mindenesetre bebizonyítja, hogy a magyar stílusnak megvannak az elemei és van kiindulópontja, melyekből az fejleszthető és elérheti a legnagyobb tökéletességet is.
A nemzeti építőművészet alapja a magyar parasztház, a magyar iparos munka, melyeknek különösen díszítő eleme rendkívül változatos és gazdag; ezek megismerése tehát igen fontos, különösen azok számára, akik érdeklődnek a magyar nép lelki világa, művészete, szokásai, szóval élete iránt, mert csak ezt megismerve és erre támaszkodva képes az alkotó fantázia magyart teremteni.
Az első valóban úttörő munka Huszka József Magyar díszítő stílusa és Székely háza [helyesen: A székely ház] volt, az előbbiben a szerző bemutatja a magyar díszítő elemeket, melyekkel igazolni kívánta a magyar stílus igazolásának lehetőségét, az utóbbiban számos szebbnél szebb székely kaput mutat be, a parasztházzal magával azonban keveset foglalkozik. A közelmúltban hagyta el a sajtót Kertész K. Róbert és Sváb Gyula építészek és műegyetemi asszisztensek A magyar parasztház című munkájának I. és II. füzete. Ez az első teljes mű ezen a téren, mely a magyar parasztházzal szakszerűen, behatóan és teljes részletességgel foglalkozik. Az egész mű, melyet a Magyar Mérnök- és Építész Egyesület [helyesen: Egylet] a kormány támogatásával ad ki, 60 lapra van tervezve, s bemutatja a magyar parasztházat az ország minden vidékéről. Az I. és II. füzet a székelység építési modorát tartalmazza, a III. füzet a Dunántúl és az északi megyék, a IV. az Alföld és a déli megyék, az V. a Palóc-Matyók vidék és a Kalotaszeg parasztházait fogja felölelni. A mű kiállítása valóban mintaszerű, bemutatja a parasztházak, esetleg egész utcasorok, gazdasági udvarok és épületek egész képét; közli az alaprajzokat, metszeteket, szóval betekintést enged a házak építkezésének technikai részébe is; továbbá bemutat részleteket, úgymint oromfalakat, bejárati kapukat, kertajtót, ereszeket, tornácokat, végződéseket, kapubálványokat, kerítéseket, stb., és végül különös gonddal ismerteti meg a díszítményeket. Bátran mondhatjuk, hogy ezen a téren speciális forrásmunkát kaptunk. A rajzok pontosak, művészi kivitelűek, egyformán kielégítik a szakembert, ki részleteket, pontos méreteket és arányokat keres, és az egyszerű szemlélőt, aki megismeri belőle a magyar nép lakóházát, sőt belelát a magyar paraszt egész gazdasági és családi életébe is.
E mű tartalmazza tehát a magyar stílus elemeit. Csakis ezen az alapon verhet gyökeret a nemzeti építő stílus, s fejlődhetik ki hatalmas, terebélyes fája. A Magyar Mérnök- és Építész Egyesület nagy szolgálatot tett ezen mű kiadásával a magyar kultúra egészének, mert egyrészt elősegítette a nemzeti építő művészet kialakulását, másrészt legalább rajzban megmenti ezeket az emlékeket, melyek száma bizony napról-napra fogy az idő pusztító hatása, valamint a civilizáció nivelláló törekvései által. Nagy elismerés illeti meg Kertész és Sváb építészeket, e munka szerzőit.
Az ilynemű mű előmunkálata, vagyis a helyszínen való fölvétele rendkívül fáradságos munka, nagy körültekintést és szakértelmet kíván. Egész nyári szünidejüket fordították e munkára, bejártak száznál több községet, minden egyes házról, melyet alkalmasnak ítéltek ezen gyűjteménybe való fölvételre, pontos fölméréseket tettek, a részleteket, díszítményeket vázlatkönyvbe megrajzolták, és fényképfölvételeket is készítettek. A kitűnő toll-, ceruza- és tusrajzokat a közös felvételek alapján Sváb Gyula építész készítette, melyekből egynéhányat lapunkban is bemutatunk.
Jakabffy Zoltán: „A magyar parasztház”, in: Vasárnapi Ujság 55. évf. 12. sz. (1908. március 22.), 233-234. http://epa.oszk.hu/00000/00030/02831/pdf/VU_EPA00030_1908_12.pdf
