Kecskemét művészlelkű polgármestere

Kada Elek (Vasárnapi Újság 60. évf. 27. sz. 1913. júl. 6. 529.)

A Közmunka című lap 1910. október 23-iki számában olvasható a következő hír: "Kecskemét város művészlelkű polgármestere, Kada Elek mindent elkövet, hogy a várost szépéé, utcáit művészivé tegye." Nem tudom, hogy lehet egy utcát művészivé tenni, a Kada Elek elé rakott jelző mindenesetre bizonyos értelemben találó. Kecskemét az ő és elődje, Lestár Péter polgármestersége alatt hatalmas változáson ment keresztül. Nemcsak a városháza épület fel, a városközpont képe majdnem teljesen megváltozott: felépült a színház, az Újkollégium, a Luther-palota, a katolikus egyház bérháza, a Cifrapalota, hogy csak néhányat említsek. Kada polgármesterségének nemcsak a város országosan szinte egyedülálló szecessziós központja köszönhető, a régészeti munkákat is folytató Kada a kultúra minden területét fejleszteni kívánta, neki köszönhető a kecskeméti művésztelep létrehozása is. Kada munkássága ma is útmutató példa. A fentebb idézni kezdett újsághír arról számol be, hogy Kada a középítkezéseket elsőrangú művészre bízza: ezúttal Lechner Ödönt kérte fel a víztorony  tervezésére. A Lechner-álomról (ahogy Sümegi György nevezte a meg nem valósult épületet) még ebben az évben meg fog jelenni Szabó Bence tanulmánya a Bács-Kiskun megye múltjából 2011-es kötetében.

Álljon itt (mai helyesírásunknak megfelelően közölve) az az általa írt cikk, amely a Vasárnapi Újságban hirdette a kortársak számára az 1911-es katasztrofális földregés után magához térő, és annál nagyobb lendülettel épülő város erejét.

Kada Elek: Az újra épülő Kecskemét

Kecskemét ősi város építkezése már nem felelt meg a mai kor ízlésének és az emelkedő forgalomnak, minek következtében új városszabályozási terv készült és ez alapon régi városrészekben új utcák nyittattak és a szabályozással a központi piaczér is nagymérvben bővíttetett.

Ez a nagyobb arányú szabályozás maga után vonta azt, hogy újabb monumentális jellegű épületek keletkeztek, mely építkezéseknél a hatóság nagy súlyt helyezett arra, hogy azokban a magyar építő művészet legújabb irányai jellegzetes kifejezést nyerjenek; mely iránynak legelső képviselője Lechner Ödön, a ki munkáját Kecskeméten az új városháza építésével kezdte meg, s ez idő szerint szintén Kecskeméten folytatja a Rákóczi-emlékkel összekapcsolt vízvezetéki torony, valamint a legközelebb létesítendő városi múzeum és könyvtár építésével.

A város piactere még húsz évvel ezelőtt annyira össze volt zsúfolva rendetlen fekvésű, legnagyobb részben még vályogból épült ősi házakkal, hogy nemcsak szépészeti szempontból volt méltán kifogásolható, de nem is felelt meg azoknak a rendkívüli fontosságú gazdasági igényeknek, a melyeket Kecskemét városának különösen nagyarányú gyümölcspiaca megkövetelt.

Egész telektömbök sajátították ki, új határvonalak állapíttattak meg, s az így keletkezett most már új, nagy piactér képe a református főiskola új épületének elkészültével teljesen kialakult, és a térnek a tervezett befásítással való teljes rendezése és a kertek kiképzése által jövő évre már teljesen be lesz fejezve.

A nagy piactérnek szabályos négyszögben való kiépítését a református templom akadályozta, de a templom fenntartásához a város ragaszkodik, mert az a legrégibb magyarországi református templomok egyike, a mely még a török uralom ideje alatt a konstantinápolyi sejk engedélye alapján épült. E templom délnyugati oldalán van az Árpádok alatt épült Barátok temploma, a mely szintén kultúrhistóriai nevezetességű épület és a két templom hátterében emelkedik ki az impozáns városháza, a mely a térnek ama részén uralkodik.

A tér északnyugati oldalán, a nagytemplom átellenében épültek a katolikus egyház és a népbank új palotái: az előbbit Grünwald és Bornemissza freskói díszítik. Ezek után következik a kecskeméti takarékpénztárnak Lechner és Pártos által tervezett palotája és a vonalat bezárja az evangélikus egyháznak átjáró bazár-épülete.

A térnek délkeleti oldalát a már előbb említett templomokon kívül a református egyház új főiskolája ékesíti, melynek egyik részében az egész modernül berendezett gimnázium, a másik részében pedig a jogakadémia talál új otthonra.
A város és hatóságokon kívül az egyesületek is törekedtek arra, hogy újabb igényeiknek megfelelő nagyobb épületeket emelhessenek. Így a Széchenyi-téren, a mely ez idő szerint a gyümölcspiac, kiemelkedik az Iparosok Otthona, az 52 méter széles Rákóczi-út piaci torkolatának egyik sarkán van a Kereskedelmi Kaszinó, melynek tervezője a Zsolnay által készített majolikáknak dúsabb alkalmazása által iparkodott nagyobb hatást elérni, s melynek szépsége fölött eltérők ugyan a nézetek, de művészet fejlődési szempontból mindig egyik legérdekesebb háza lesz a városnak.
Ezzel szomszédos egy igen érdekes jellegű új palota, melyet az 1836-ban alapított Kecskeméti Kaszinó Egyesület most építtetett s a melyiknek nemcsak külső kiképzése, de különösen belső díszítése a helybeli művésztelep tagjainak nagy ambíczóját képezte és művészi szempontból annyira sikerült, hogy annak megtekintése az idegennek első sorban ajánlatos. Ehhez közvetlen csatlakozik a Gazdasági Egyesület palotája. Az útnak eme része a Leszámítoló Banknak és az egyháznak átellenben levő épületei által már teljesen ki van képezve, míg a többi rész építkezési terveivel, kivéve az új törvényszéki palotát, a mely már fölépült, most foglalkoznak.
A földrengés rendkívül visszavetette az egyes tervek befejezését. A többek között vízvezeték kiépítése is e miatt akadt meg, mert megfontolandó volt, hogy a nagyarányú 52 méter magas víztorony, mely egyszersmind a Rákóczi lovas szobrának hozzáillesztésével mint Rákóczi emlék fog szerepelni, mi módon építtessék, s így a már elkészített tervet át kellett alakítani, a mely tervezetet a követelményeknek megfelelő átalakítással Lechner Ödön most fejezett be, s a melynek kétségtelenül oly első rangú művészi hatása lesz, hogy az nemcsak a városnak, hanem az egész országnak egyik építészeti nevezetességét fogja képezni.
A toronynak építéséhez most fognak hozzá. Az újabb építkezések közül még figyelemre méltó az Osztrák Magyar Banknak palotája és a Rimanóczy által tervezett honvéd lovaslaktanya. Végül felette érdekes az új művésztelep, a mely eddig neves kiváló műízléssel tervezett épületet foglal magában, s a mely megérdemli, hogy azt egy más alkalommal részletesebben ismertessük.

Vasárnapi Újság 59. évf. 27. sz. 1912. július 7. 540.

Újraközölve: Petőfi Népe 1977. május 26. 5.;

huszadikszazad.hu

Kadához hasonló típusú polgármester volt Marosvásárhelyen Bernády György, Szabadkán Biró Károly, Léván Bódogh Lajos. Az építtető polgármesterek sorát még folytatni lehetne. Hogy azonban sem a félegyházi Szerelemhegyi Károly, sem utódja, Molnár Béla nem igazán illik ebbe a sorba, az nem az ő hibájuk. Molnáré legkevésbé, ő valóban mindent elkövetett a város fejlődése érdekében, de ez nem mondható el a fegyelmi ügy miatt felfüggesztett Szerelemhegyiről, aki helyett 1905-től helyettes polgármesterként, majd 1909-től 1915-ig  megválasztott polgármesterként Molnár látta el a teendőket. Molnár Bélát minden felkarolt eszme oldalán megtaláljuk: a mezőgazdasági munkásházak, a központi iskola, a Constantinum, a városháza, villanytelep, parkosítás, járdák, útkövezés, vízvezeték, vágóhíd, kórház, tisztviselőtelep, iskolák. Ezek legtöbbje azonban csak eszme maradt. A közgyűlés nem tudott az új eszmékkel mit kezdeni. Egy-két elhivatott emberen kívül (Molnár Bélán kívül ilyen volt a városi mérnök, Dóczy Pál, az ügyvéd Jenovay Dezső, a múzeumigazgató Szalay Gyula és Markgráf Vilmos, aki gazdasági tanácsnok létére a városi park létesítése ügyében járt el, saját költségére) a kezdeményezéseknek nem akadt pártfogója. A városi politika figyelmét elsősorban a gazdasági érdekek kötötték le, s nem ismerték fel az újonnan emelt épületek befektetési lehetőségeit. A városháza bérbe adható bolthelyiségei például 10 évi adómentesség illette meg, vagyis a bérbe adásból származó teljes bevétel a városé maradt.