in: Pesti Hírlap, 19. évfolyam,256. szám, 1897. szeptember 15, pp 1-2.
(Mai helyesírásunknak megfelelően javított szöveg. Kiemelések az eredetiben.)
Régtől óta hirdetem azt a fiziológiai igazságot, hogy a magyar ember csak akkor tud könnyen és gyönyörűséggel emészteni, ha bosszús.
Más, gyöngébb nemzetek evés után óvakodnak minden kellemetlenségtől. A francia, ha a fekete kávé mellett fölkavarodik az epéje valamin, legott doktorért küld. A jól lakott németet sárgasággal fenyegeti a harag.
Nekünk magyaroknak ellenben jó emésztés okáért mindig szükségünk van egy kis becsületes mérgelődésre. Különösen a hazafiúi felháborodás mozdítja elő igen hathatósan gyomrunk munkáját. Egy-egy derék epés vezércikk vagy beszéd minden mesterséges pepszinnél jobban hat digesztiónkra. Én, agyafúrt ember létemre, már azt is kieszeltem, hogy némely nehéz emésztetű eledelek miféle bosszúságot követelnek orvosság gyanánt. A strassbourgi pástétom nem fekszi meg a gyomrot, ha rá egy harapás korrupció következik. A nehéz sajtok és Tisza Kálmán között erős összefüggés van. Holmí szívós pecsenyéket meg mindig egy kis Bánffy Dezsővel nyomtat le a tapasztalt férfiú.
Tegnap felségesen emésztettem ebéd után. Végigheveredve a divánon, bevettem azt a beszédet, mely gróf Károlyi István rhétori művei között is érdekes, mert egészen új középfaj. A nemes grófnak eddigelé ugyanis csak kétféle beszédét ismertük: az elmondott és az el nem mondott beszédeket. Ez az oráció nem illeszkedik egy kategóriába sem; a félig elmondott beszédek sorát nyitja meg. Mondhatom, igen nagy gyönyörűséggel olvastam. Hiszen ez már nem is orvosság, hanem egész patika, és maga a halhatatlan Vatel se tudott volna olyan húsz fogásos ebédet föltálalni, amit az ember ettől a beszédtől fél óra alatt meg ne emésztene. Hazafiúi epém minden sorral egyre jobban kavargott, minek következtében gyomrom oly hatalmasan működött, mint egy hengermalom. Hah, mely undok bűnei vannak ennek a hazaáruló liberális korszaknak! Se a rablólovagok, se a Borgiák nem követtek el ennyi kajánságot! Nincs az a jóllakott Boa constrictor, aki az emésztésnek oly lusta kéjét érezze, mint én, e gyönyörűséggel teljes fölháborodás közepett. Mint a raffinement embere, lassan olvastam, hogy tovább tartson a boldog processzus. De loppal le-letekintettem a hasáb aljára; meddig tart még a liberális kormányok bűnlajstroma és szörnyű fokozatban mi lesz a tetőpont? Végre eljutottam a nagy csattanóig, a gonoszságok netovábbjáig:
"Soha egy kormányzatnak sem volt több és könnyebb módja arra, hogy gondosan fölkutatva a szűrben, bundában, járomban, varrottasban, ostornyélben, székelykapuban, székelyoszlop-rendben stb. szanaszét heverő magyar ornamentikát, azt rendszerbe foglalja, s egy fajízlésünknek megfelelő építészeti stílt teremtsen. Kezdhette volna szerényen a vasúti őrházakkal, fejleszthette volna a népiskolákkal, indóházakkal, vidéki hatósági épületekkel; nagyobb arányokban alkalmazhatta volna a fejlődő stílust Budapest újjáépítésénél, és betetőzhette volna a fejlődő stílust a parlamenti palotával és a királyi várakkal. Világ-forradalmat jelentett volna ez az esztétika terén. A magyar kultúrának, fejerőnek, individuális szépérzéknek örökre szóló monumentumot emelt volna ezzel. Nemzeti büszkeséggel mondhatnók, hogy mi is tudunk valamit, s a világ művelt közönsége ide sereglene megbámulni fajunk termőképességét. Mindennek vége van. A mulasztás immár nem pótolható."
Bár ne olvastam volna el! Honfiúi méltatlankodásom és vele együtt az a pompás emésztés legott megszűnt. Keservesen éreztem, hogy polgári ebédecském úgy megfekszi gyomromat, mint egy londoni whitebait dinner. Mert nem volt többé min haragudnom. Uram fia, ha ez a liberalizmus főbűne, az ember már nem is emészthet becsületesen.
Hát Tiszáéknak, Bánffyéknak az lett volna a kötelesség, hogy a magyar ornamentikát rendszerbe fogja, magyar építő stílust teremtsen, és világforradalmat csináljon vele az esztétika terén. [A mondat végződése helyesebben kérdőjel volna. - BA.] Csakhogy olyan kotnyeles kormány, hála istennek, még soha nem volt a világon, aki művészeti iskolák alkotására adja magát; és majd csak a falanszterek idejében következik el az a nagy képtelen bolondság, hogy szivar módjára az álladalom gyárt minden "önkezelésileg": ihletet, ízlést, irányt. Ami remeke a művészetnek van, mind mostanáig a lángelmékben megnyilatkozó nemzeti géniusz teremtette. Phidias számára nem a görög kormány csinált rendszert, azt hiszem, Arany Jánosba sem a kancellária sugallta Toldit, valamint a meglévő magyar díszítő motívumok sem Árpád, Nagy Lajos vagy Hunyady [sic!] Mátyás jeles adminisztrálásának révén keletkeztek.
Szóljunk végre ezekről a magyar díszítő motívumokról egy őszinte szót. Az az igazság, hogy áldhatnánk az istenünket, ha elmondhatnánk, hogy a tudománynak minden terén annyit tettünk, mint e motívumok gyűjtését illetőleg. Csak a teljesen járatlan ember ignorálhatja azt a munkát, amit - hogy a többi sokakról ne is szóljak - Myskovszky Viktor és Huszka József végzett a magyar ornamentika nyomainak följegyzése és rendszerbe foglalása körül. Myskovszky Viktor egy fáradságos életet töltött el az épületeken levő magyar díszítések tudományos földolgozásával; Huszka József a népies ornamentikát tette hosszú és foganatos tanulmányozás tárgyává. Még egyszer mondom: a többieket nem is említem; de e két férfiú működése már maga elég eszmét és anyagot adhat építő művészeknek, iparos művészeknek és - maecenasoknak.
De az ő könyveiket nemigen forgatja valaki, legkevésbé a maecenas urak, Gróf Károlyi István azt mondja, hogy az államnak kellett volna kezdenie a magyar stílusban való építkezést, elsőben vasúti bakterházakon. Nem élek azzal szörnyű fogással, hogy a nemes gróf szavába kapaszkodjam, és azzal vessek véget minden vitának, hogy magyar építő stílus nincs és történeti alap híján nem is lehet; de úgy folytatom beszédemet, mint ha Károlyi István szabatosan fejezte volna ki magát és azt sürgette volna, ami lehetséges: hogy épületeinkre alkalmazzuk a magyar ornamentikát. Vajon a bakterházakon kell vala ezt elkezdeni, hivatalosan, kormányrendelet erejénél fogva? Hát van olyan tréfás úr, aki elhiszi nekem, hogy gróf Károlyi István a bakterházakat veszi mintául, mikor palotákat épít?
Ez a jóízlés dolgában igazi tudós nagyúr van olyan okos és életrevaló ember, hogy ha Mykovszky Viktor műveiből megtudja, hogy a felvidék XVI. századbeli reneszánsz-házain mily bőségben kínálkozik a magyar díszítő motívum, fölhasználtathatja palotáin, bakterház nélkül is. De, úgy látszik, nem tudott meg a Myskovszky Viktor műveiből semmit, mert, íme, az ő udvari építőmestere, Meynig úr, nem kapott tőle utasítást a magyar ornamentika alkalmazása utánt. Ez a Meynig úr, ha jól tudom, német; a nevét legalább nem találom semmi magyar lexikonban. A belé helyezett bizalom gyökere tehát megint csak az a bizalmatlanság, amely nagy urainkban állandóan lakozik: magyar ember nem lehet jó építő művész; Michelangelo, ha magyarnak talál születni, legföljebb a kulacsgyártásig viszi: ellenben a küldöldi, kiváltképpen a német, csakis kitűnőség lehet, és Majoros György fazekasmester eo ipso jeles építő művész, ha a neve Georg Meyer és berlini születés.
Az a Meynig úr, ha magyar ember, bizonyosan így szól gróf Károlyi Istvánohz: "Méltóságos uram, a nagykárolyi kastélyt én tudnám kívül-belül magyar ornamentikával díszíteni, mert bizonyos Myskovszky Viktor nevű professzor, akinek a szorgalma és tudománya erre módot adott." De ezt Meynig úr természetesen nem mondotta. Méltóságos munkaadójával együtt várja az állami bakterházat és alkalmasint mosolyogva sétál el az Üllői úti "magyar stílusú" múzeum mellett.
Ez a szörnyen szerencsétlen és szörnyen drága épület legalább annak a bizonyossága, hogy kormányunk, ha nem is ítéli hivatásának az esztétika terén való világforradalom megcsinálását, nem tagadja meg se a jó szándékot, se a pénzt, ha magyar lélek szerint való építkezésnek csak kísérletéről van is szó. Hogy a kísérlet nem sikerült, a szegény kormány ugyan nem tehet róla; ha hibás valamiben, abban hibás, hogy az experimentumot csakugyan nem valami bakterházon végeztette, hanem ilyen óriás méretekben, ekkora költséggel.
Hogy a magyar ornamentikát józan formákra alkalmazva nem használják építőművészeink, annak csakis az az oka, hogy megbízójuk nincs. A Msykovszky Viktor gyűjtötte kész anyaggal dolgozni nem valami nagy ördöngösség; Budapest új palotáin bizony lehetne épp annyi magyar díszítő motívum, mint amennyi német van; a rettenetes Ringstrassenstyl helyett minden utcában láthatnánk nemes reneszánszot, nemzeti ornamentikával, mint ahogy látjuk a felvidék régi városaiban. De amikor annyira nem tudjuk, hogy a magyar díszítőelemek megvannak, hogy egy műízléséről híres nagy úr is rendszerbe foglalásukat sürgeti! Kész az a rendszer, csak ember akadjon, aki nem átallja használni. És az a magyaros építkezés körül elkövetett mulasztásai miatt legyilkolt szegény kormány! "Que messieurs les assassins commencent!"
De az ő könyveiket nemigen forgatja valaki, legkevésbé a maecenas urak, Gróf Károlyi István azt mondja, hogy az államnak kellett volna kezdenie a magyar stílusban való építkezést, elsőben vasúti bakterházakon. Nem élek azzal szörnyű fogással, hogy a nemes gróf szavába kapaszkodjam, és azzal vessek véget minden vitának, hogy magyar építő stílus nincs és történeti alap híján nem is lehet; de úgy folytatom beszédemet, mint ha Károlyi István szabatosan fejezte volna ki magát és azt sürgette volna, ami lehetséges: hogy épületeinkre alkalmazzuk a magyar ornamentikát. Vajon a bakterházakon kell vala ezt elkezdeni, hivatalosan, kormányrendelet erejénél fogva? Hát van olyan tréfás úr, aki elhiszi nekem, hogy gróf Károlyi István a bakterházakat veszi mintául, mikor palotákat épít?
Ez a jóízlés dolgában igazi tudós nagyúr van olyan okos és életrevaló ember, hogy ha Mykovszky Viktor műveiből megtudja, hogy a felvidék XVI. századbeli reneszánsz-házain mily bőségben kínálkozik a magyar díszítő motívum, fölhasználtathatja palotáin, bakterház nélkül is. De, úgy látszik, nem tudott meg a Myskovszky Viktor műveiből semmit, mert, íme, az ő udvari építőmestere, Meynig úr, nem kapott tőle utasítást a magyar ornamentika alkalmazása utánt. Ez a Meynig úr, ha jól tudom, német; a nevét legalább nem találom semmi magyar lexikonban. A belé helyezett bizalom gyökere tehát megint csak az a bizalmatlanság, amely nagy urainkban állandóan lakozik: magyar ember nem lehet jó építő művész; Michelangelo, ha magyarnak talál születni, legföljebb a kulacsgyártásig viszi: ellenben a küldöldi, kiváltképpen a német, csakis kitűnőség lehet, és Majoros György fazekasmester eo ipso jeles építő művész, ha a neve Georg Meyer és berlini születés.
Az a Meynig úr, ha magyar ember, bizonyosan így szól gróf Károlyi Istvánohz: "Méltóságos uram, a nagykárolyi kastélyt én tudnám kívül-belül magyar ornamentikával díszíteni, mert bizonyos Myskovszky Viktor nevű professzor, akinek a szorgalma és tudománya erre módot adott." De ezt Meynig úr természetesen nem mondotta. Méltóságos munkaadójával együtt várja az állami bakterházat és alkalmasint mosolyogva sétál el az Üllői úti "magyar stílusú" múzeum mellett.
Ez a szörnyen szerencsétlen és szörnyen drága épület legalább annak a bizonyossága, hogy kormányunk, ha nem is ítéli hivatásának az esztétika terén való világforradalom megcsinálását, nem tagadja meg se a jó szándékot, se a pénzt, ha magyar lélek szerint való építkezésnek csak kísérletéről van is szó. Hogy a kísérlet nem sikerült, a szegény kormány ugyan nem tehet róla; ha hibás valamiben, abban hibás, hogy az experimentumot csakugyan nem valami bakterházon végeztette, hanem ilyen óriás méretekben, ekkora költséggel.
Hogy a magyar ornamentikát józan formákra alkalmazva nem használják építőművészeink, annak csakis az az oka, hogy megbízójuk nincs. A Msykovszky Viktor gyűjtötte kész anyaggal dolgozni nem valami nagy ördöngösség; Budapest új palotáin bizony lehetne épp annyi magyar díszítő motívum, mint amennyi német van; a rettenetes Ringstrassenstyl helyett minden utcában láthatnánk nemes reneszánszot, nemzeti ornamentikával, mint ahogy látjuk a felvidék régi városaiban. De amikor annyira nem tudjuk, hogy a magyar díszítőelemek megvannak, hogy egy műízléséről híres nagy úr is rendszerbe foglalásukat sürgeti! Kész az a rendszer, csak ember akadjon, aki nem átallja használni. És az a magyaros építkezés körül elkövetett mulasztásai miatt legyilkolt szegény kormány! "Que messieurs les assassins commencent!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése