Márkus Géza: Harc a magyar stílus ellen (1902. május 24.)

Márkus Géza ironizáló hangvételű cikket, tudósítást írt a Magyar Hírlapba. Főképp Fittler Kamill, Czigler Győző és Alpár Ignác véleményét kéri ki magának egy nagyobb csoport, a „magyar törekvések”-et valló művészek nevében, aszimmetrikusan sajátítva ki saját irányzata számára a „nemzeti”, a „modern” és a „magyar” jelzőket. Írása arról is tanúskodik, hogy szó szerint vette át Lechner Ödön nézeteit. Lechner 1902. június 1-én tartott Szegeden felolvasást, amelynek szövege nem sokra rá meg is jelent a Magyar Nemzetben. Márkus már használja Lechner kulcsfogalmait (alföld, kerámia, cserepesipar, iparfejlesztés), így több mint valószínű, hogy Lechnert személyesen ismerte, személyesen hallhatta a mesterként tisztelt építész kávéházi beszédeit.

Márkus Géza: Harc a magyar stílus ellen. A képzőművészeti tanács mai üléséből

in: Magyar Hírlap 12. évf. 140. sz. 1902. május 24. p 4.

Mai helyesírásunknak megfelelően javított szöveg. (Az eredeti cikkben különösen a vesszők hiánya lehet zavaró, ezeket pótoltam. Nehezítheti az értelmezést, hogy Márkus gyakran többszörös tagmondatokat ékel be tudósításának egyes mondataiba.)

A képzőművészeti tanács ma tárgyalta az építendő új zene-palota terveit. Érdekesek és tanulságosak voltak az érvelések, amelyek pro és kontra felmerültek, érdekesek a magyarság szempontjából, és azért, hogy az intéző körök, akiknek döntési hatalmuk van, miképpen viselkednek az új áramlattal szemben, és miképpen azok, akiknek üzleti vagy egyéb érdekük egy bizonyos tartózkodást szab meg a modern és nemzeti iránnyal szemben:

A terveket Fittler Kamill ismertette, és az iparművészeti iskola igazgatója tehát az, akinek a modern és főleg a magyar eszméktől kellene áthatva lennie, úgy nyilatkozott ismertetésében, hogy ő a maga részéről a történelmi stílusokat, itt ahol zenepalota tervéről van szó, tehát mint ő mondja, a zene kifejezéséről, amely nem Ázsiából származott, hanem a nyugatról importálódott, tartja helyénvalónak. Olyan nyilatkozat ez, amely nézetünk szerint páratlanul áll a maga nemében, méltó egy magyar iparművészeti iskola vezetőjéhez, és bizonyára korszakalkotó behatást fog tenni a magyar szellemben dolgozó művészeinkre.

Kadocha Lippich Elek a történelmi stílusok ellen érvel, kifejti, hogy ezek már tovább nem fejlődhetnek, és örömmel üdvözli ezt a tervezetet is mint olyat, amely a magyar nemzeti irány fejlődéséhez hozzájárul.

Czigler Győző, bár minden stílű törekvést, ha az művészi, tiszteletben tart, mégis az a véleménye, hogy a történelmi stílusok fejleszthetők, és hivatkozik a múltra, ahol csak ezt fejlesztették.

Lechner Ödön a magyar és a modern törekvés úttörője ezek mellett van, és bár a múltra nem hivatkozhatik, a jövőt pedig előre nem tudja, mégis biztos hite, hogy a jövő az, mely az ő és minden magyar művésznek igazságot fog adni, és elégtételt fog szolgáltatni.

Alpár Ignác a magyar törekvések ellen van, fazekas stílusnak nevezi, ugyancsak a modern törekvések ellen nyilatkozik, ő, aki a börzepályázat első díját is egy ilyen bécsi stílű tervvel nyerte el. Bornírtságnak tartja ezeket a törekvéseket, és Korb és Giergl tevén is tagozásokat, párkányokat kívánna létesíteni.

A jelenlevő tervező Korb Flóris ezt a beavatkozást visszautasítja, mégpedig jogosan, Lechner Ödön pedig megjegyzi, hogy bornírtság a magyar törekvések ellen dolgozni.

Az ülés azzal végződött, hogy csak alaprajzi változtatásokat fognak eszközölni, még pedig azért, mert a nagyterem túlságos nagy volta miatt a többi helyiség szenved. A tanács elösmerését fejezte ki a tervezőknek a nagy munkáért, amelyet végeztek. Ez az ülés lefolyása. És fel kell jegyezni azt a dátumot, amelyen megtörtént, hogy Magyarországon, a képzőművészeti tanácsban így beszéltek a magyar törekvések ellen. Nagyon könnyű volna reácáfolni azokra az urakra, akik ily nagyon ellenzik ezt az egészséges vértisztító áramlatot, könnyű lenne kimutatni, hogy mi az ok, amiért ők üzleti és létezhetési okból ilyen irtóháborút akarnak a magyar törekvések ellen viselni, ez azonban nem erre a lapra tartozik. Most csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy művészeti és nemzetgazdasági szempontból egyáltalán fontos és nagy feladat éppen a magyar nemzeti irány és iskola megalapítása, és ezzel kapcsolatban az iparágak, még ha az az Alpár úr által annyira lenézett fazekas ipar is, ilyen irányú fejlesztése. Az egész magyar alföldön kőanyag sehol sincs, és éppen ez a körülmény kedvező, mert megállapíthatja a magyar stílus egy legfontosabb szerves részét, a magyar anyagot: a majolikát vagy a pirogránitot. Azok az urak, akik itt nagy hangon nyilatkoznak a magyar törekvések ellen, úgy látszik, hogy süketek és vakok. Vakok, mert nem látják az egész művelt nyugat ilyen irányú törekvéseit, és süketek, mert nem hallanak róluk. Mi tiszteletben tartjuk mindenkinek a törekvését vagy működését, ha az művészi színvonalon áll, megköveteljük tehát, hogy magyar emberek, akik itt élnek és többnyire a magyar állam megbízását élvezik, a magyar nemzeti irányú irányú törekvéseket tiszteletben tartsák. Mert az ilyen irányú törekvésekkel nem törődni könnyelműség, állást foglalni és háborút viselni ellenük azonban bűn!

Korb és Giergl uraknak pedig az első magyar szellemi tervükhöz gratulálunk.

Márkus Géza