Szépítés

Talán furcsának hat, hogy egy Kiskunfélegyháza városára és a városházára a címében utaló blog első bejegyzése a kecskeméti városházáról szól. Erre azt mondhatom: csak szépen sorjában! Kecskemétet valóban szebb városnak tartom, mint Kiskunfélegyházát, ez a reláció igaz a két városi székházra is. De nem szándékozom a két várost ütköztetni, egyrészt, mert Kecskemét hiába dobna kesztyűt, (nem is dob), másrészt, mert a blog alcímét fontosabbnak vélem a mintegy mottóul szolgáló főcímnél. Város és építészet nem jelent mást, mint építészetről való gondolkodást a városban élők részéről. És ebben a vidéki városok között Kecskemét igen pozitív példával jár elöl. A Kecskeméti Városszépítő Egyesület példaképe lehetne minden olyan civil kezdeményezésnek, amely célul tűzi ki az épített örökség védelmét. (A kiskunfélegyházi Szép Félegyházáért Kör teljesen más szerepkört vállalt.)

Kiskunfélegyháza, Szent János tér 5. sz. (2011. április)

Szó mi szó, Kiskunfélegyháza nemigen mutathat példát az építészeti közgondolkozásban. Így történhetett, hogy a városközpontban, a Szalay Gyula utcában (a cím egyébként Szent János tér 5.) olyan épületet húzhattak fel nem is olyan nagyon rég, mint amilyet felhúztak.
Az épülettel önmagában még nincs probléma, viszont teljesen a központba nem illeszkedő tömegével annál több. Az ettől az épülettől nem messze lévő, a Frank-ház és az Innovációs Központ között épült Szent János téri társasház, és a szintén a központban lévő Gorkij utcai üzletház nagyon szellemesen illeszkednek a környezethez. Előbbi a mellette lévő szecessziós ornamentikához igazodik, utóbbi Zsolnay-kerámialapjai utalnak a központot teljesen uraló városházára.  (A Szent János téren egy helyben állva és 360 fokban megfordulva mind a négy épület totál plánban látható.) Nemcsak ornamentikájukkal illeszkednek, hanem változatosan kiképzett kiugró-beugró homlokzatukkal is. Nem szeretném csak ennek a két épületnek a segítségével a posztmodern vernakularizmust előbbre valónak kiáltani, (minthogy mindkét épület e kortársi fogalmakkal írható legtalálóbban le), de a szóban forgó Szalay Gyula utcai társasház, amely egyébként két posztmodern társa között épület fel, brutális és béna tömege nem ide való. (Tömbszerű hatása van a szomszéd Áfész-székháznak is, ez azonban szintén változatos homlokzatkiképzéssel bíró vernakuláris alkotás.)

Kiskunfélegyháza, Szent János tér 1. sz.

Részlet a homlokzatból (2011. április)

Kiskunfélegyháza, Szalay Gyula u. 2. sz. Áfész-székház. 1987-1988-ban épült (2011. április)

Nem tudom, mi az oka annak, hogy az épített örökség védelmének helyi szabályozásáról szóló 17/2007. (VI. 14.) sz. rendeletben  a védett épültek listájánál tétovázás tárgyát képezi, hogy Tarjányi Dezső- vagy Rezső-féle házról van-e szó. Fekete János helytörténész már 1986-ban közzétette (egy újságcikkel és előadással is, lásd a bibliográfiában Fekete 1986) az építtetőről elnevezett ház nevét. Az épületről rövid leírás található az 1998-ban megjelent a helyismereti könyvben (Bánkiné Molnár szerk. 1999) és a 2005-ben megjelent Urbán Miklósné-féle Nevezetes... c. (Urbánné 2005) könyvben is. A rendeletet 2007-ben hirdették ki. (Mielőtt elfelejtem, egyébként a Dezső-féle megoldás a helyes.) Ellenben egyszerű emeletes házak (Kiss Lajos-, Molnár Imre- és Bányai Mór-féle házak) palotaként szerepelnek a védett épületek listájában.

Amit egyébként, megjegyzem, lehetne még bővíteni. Országosan jelentős értéket képviselnek az Erdélyvárosban épült tisztviselői kislakások, no nem azért, mert máshol az országban hírmondója sincs tisztviselői kislakásnak, hanem mert itt az 1920-as években változatlanul szecessziós ornamentikával díszítették a homlokzatokat, s nem egy igen jó állapotban fenn is maradt. Védelem alá eshetne az a József Attila utcai parasztház, amelyen vakolatgalambok turbékolnak (ilyet csak a Balaton-felvidéken meg a Felvidéken láttam ezelőtt), meg Kiskunfélegyháza (és a vidék) egyetlen szocreál lakóháza, szintén a József Attila utcában, a 33. sz. alatt áll. (Van szocreál társasháztömb is, nem is messze ettől a háztól a Móra téren, de ez társasház, más műfaj.) Ennek 1951-es építési dátumát is vakolatból kanyarintották a homlokzatra, amelynek archaizáló motívumai (egyenes záródású ablakot díszítő zárókő és vakolatkváderezés) meglehetősen arisztokratikusan mutatnak egy egyébként a hagyományos félegyházi ház formája és alaprajza szerint épült lakóházon, hogy úgymondjam: parasztházon.

Kiskunfélegyháza, József Attila u. 23. sz. (2009. július)

Kiskunfélegyháza, József Attila u. 33. sz. (2010. január)

Orgonák közül is jól látszik az építési dátum és a házszám (2008)

Ugyanakkor: azok az épületek, amelyek a rendelet szerint védettek, egyáltalán nincsenek biztonságban. A Dr. Holló Lajos u. 11. sz. alatti, puttókariatidákkal tartott ablaktimpanonos, klinkertéglás, 1900 körül épült L-alakú házat (ide jártam egyébként óvodába) 2009-ben a képviselőtestület levette a listáról, ahelyett, hogy a leszakadó mennyezetet renováltatta volna. Az épület bejárata mellett látható emléktábla szerint ezt a burzsoá épületet még a kommunizmus legkeményebb éveiben is méltónak tartották arra, hogy renoválják. Az önkormányzat évek óta eladásra hirdeti, és befektető híján igencsak félő, hogy ez a ház nemsoká a múlté lesz, hiszen 2009 óta kiadható rá a bontási engedély.

A Molnár Béla u. 2. sz. alatti majolikás szecessziós Fekete Gáborné-féle házat 2004/2005-ben eléggé felemás módon renoválták. Megpróbálták ugyan a vakolatba húzott spirálvonalakat helyreállítani, miután bepucolták az épületet, de ez a legjobb szándékkal sem sikerült. Eléggé szembetűnő a két részre osztott ingatlan két fele között a különbség. (Itt egy feltehetőleg eredeti állapotában kövéredő spirális, itt pedig a Molnár Béla utcai homlokzat többi, eléggé sovány íve.) Az már csak hab a tortán, hogy a sovány ívek részénél engedélyezték, hogy két ablak is ajtóvá alakíttassék át. Az 1990-es évek elején az épület Szalay Gyula utcai oromfalához építettek hozzá egy eléggé esztétikus lejáratot a pincébe, újabban pedig a padlástérben is lakásokat alakítottak ki. Az tehát, hogy egy épület helyi védelem alatt áll, gyakorlatilag semmit sem jelent. (És arra már végképp csak zárójelben utalok, hogy a védett épület állapotának fenntartása a tulajdonos feladata, ellenben egy nem kevés összegbe kerülő felújításra bármilyen támogatást kapni, nemcsak Kiskunfélegyházán, máshol is, szinte lehetetlen.)

Kiskunfélegyháza, dr. Holló Lajos u. 11. (2010)

Az emléktábla, felirata: "A hároméves terv / végrehajtása során / a Népjóléti Minisztérium / állíttatta helyre és szerelte fel"

Kiskunfélegyháza, Molnár Béla u. 2., az 1990-es évek elején hozzáépített pincelejárat (2010)

Lenne tehát mit pótolni a tekintetben, hogy hogyan is kellene (vagy hogy egyáltalán: lehetne) gondolkozni az építészetről Kiskunfélegyházán.