Lábjegyzet a parasztság változásáról 1910-ből

Braun Róbert, miközben az Egyesült Államok mezőgazdaságáról írt 1910-ben, kitért a magyarországi parasztság életformájának megváltozására is. (A téma aktualitását számára az elképesztő méreteket öltő kivándorlás is adta.)

Így írt:

"Sokszor emlékezem vissza egy ismert szocialista íróval való néhány év előtti beszélgetésemre. Egy népszínművet nyújtott be, melyet azonban nem fogadtak el azzal a megokolással, hogy nem ilyen a magyar paraszt. Az író, aki maga is paraszt volt férfi koráig, sokat beszélt arról, hogy a modern paraszt hogy megváltozott, külsőleg, belsőleg. Másként ruházkodik, másként beszél, másként gondolkozik, mint régen. Megváltoztak a viszonyok, megváltozott az ember."

(Braun Róbert: A mezőgazdaság új kora,

in: Huszadik Század 21 (1910),

32-45. id. rész 32.)

A jelenség, amelyről itt szó van, az tulajdonképpen annak a romantikus paraszt-képnek a leomlása, amely a 19. században évtizedeken át meghatározta a vidék fejlesztéséről való gondolkodást. Erről szól Hámori Péter tanulmánya:

Hámori Péter: „A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején”, in: Századok 137 (2003), 3-42.

 Hámori kitér a mezőgazdasági munkáslakások kérdésére is, amely kérdés az alföldi városokban különösen aktuális volt. 1907-től számos városban épültek mezőgazdasági munkásoknak készült háztelepek (mintaképévé ennek a zentai munkástelep vált). Kiskunfélegyházán 1904-től merült fel az igény munkástelep létesítésére, de konkrét intézkedések csak 1912-től történtek, amikor a mai Irányi Dániel utcában és Béke utcában 12 ház felépült. (Szemben más városok 200, 100, 80 házas telepeivel.)

Ebből az időből származhatnak az Irányi u. 2. és 4. számú házak. Hagyományos tömegű, szoba-konyha-kamra elrendezésű épületek azóta számos átalakításról, modernizálásról tanúskodnak. A telep házai csak a tájolásukban különböztek a hagyományos, vertfalas parasztházaktól, mivel a Béke és Irányi utcák nyugat-keleti irányúak, a házak folyosói nem nézhetnek délre.

 

Irányi u. 2. ház. A szoba-konyha-kamra alaprajzhoz itt egy folyosó is társul, azonban a háznak csak egy ablaka néz az utcára.

Irányi u. 4. számú ház. A folyosóépítés itt valószínűleg későbbi, mint ezt az 1960-1970-es évekből származó mustársárga-vörös vakolatdíszítés is sejteti. Szintén ebből az időből származik az ablak, amely feltehetően a korábbi helyére került.