A TERVEZŐK A VÁROSHÁZÁRÓL
Elmondta: JAKAB DEZSŐ
Városalapító Mária Teréziának stílusát akartuk visszaadni abban a pályatervünkben, mellyel az első díjat nyertük és ki is vívtuk vele a zsurorok és a város vezetőségének tetszését. Abból indultunk ki, hogy Szabadka városát Mária Terézia nevéről nevezték el és az ő korában a barokk stíl volt az uralkodó.
De a megvalósítás idejében a magyar építészek között már kialakult az a vélemény, hogy bűnt követ el az az építész, aki nem korának megfelelő stílusban tervez, amiként terveztek minden időben élő építészek. Ennek a mozgalomnak a legnagyobb magyar építőművész: Lechner Ödön adott lökést.
Lechner Ödön kora ifjúságától kezdve célul tűzte ki azt, hogy a magyar nemzeti díszítő elemeit, amelyeknek forrása a népvándorlás előtti és a magyar fajnak ősi kincse, ezt a tősgyökeres ornamentikát fogja alapul venni. Felhasználja a nyugati műveltebb országok szerkezeti stílusát és azt a magyaros díszítő elemekkel fogja nemzetivé tenni. Berlinben elvégezte iskoláit, mintegy 24 éves korában hazajött Magyarországba. Nagy talentuma és zseniális lelke nem elégedett meg az itt látottakkal. Felbuzdult a budapesti Vigadó tervezőjének, Feszl Frigyesnek eszméjétől, aki a magyar stílust először hangoztatta és aki a magyaros ornamentikát keleti mór és török ornamentikával keverte össze. Ennek építőművészeti sikereit látván, tanulmányozta Lechner is a magyar díszítő motívumokat. Kiment Franciaországba és beállott olyan építészhez, aki kastélyokat restaurált. Azért, hogy belemélyedjen a francia különböző korok stílusába és ellesvén azt, minő okok idézték elő az egyes királyok alatti stílusváltozásokat, hasonló alapokon kutassa a magyar stílus múltját, esetleg megvesse jövőjének alapját. Még nem volt 30 éves, amikor végleg hazajött. Első művei francia ízűek. De a kecskeméti városháza, az Opera előtti M. Á. V. nyugdíjháza már egy-egy magyaros ornamentikát, vagy ehhez hasonló irányítást mutat; határozottan lép fel törekvése a magyar iparművészeti palota épületén. Ezzel megtette a magyar építőművészet legfontosabb és legjelentékenyebb lépését. Innen indul ki a magyar építőművészet és a magyar iparművészet egész műve. Ennek tökéletesítésére dolgoztatta a magyar iparosokat és megmutatta az irányt, amelyen haladniuk kell. Későbbi műveiben, mint a Földtani Intézet és Postatatakarékpénztár palotáján a magyar stílus olyan ábécéjét mutatja be, amelynek betűi már szavakká, mondatokká fűzhetők. Azt lehet róla állítani, hogy miként Kazinczy Ferenc nyelvújításában megteremtette az új magyar nyelvet, úgy Lechner Ödön utóbbi palotáival a magyar stílust immár elvitázhatatlanul megalkotta. Olyan műveket létesített, amelyeknek architektonikus elemei sehol a világon, máshol mint nálunk, fel nem lelhetők.
Mestere franciává akarta tenni, francia leányt akart hozzá feleségül adni; kineveztette a Credit Lyonnais építészévé, azzal aposztrofálván őt: Uram, maradjon Franciaországban, mert ön Franciaország legnagyobb ifjú építésze. Lechner nem engedett a ragyogó jövő csábításainak, hazajött, hogy Magyarországon Széchenyi, Petőfi, Jókai, Munkácsi [sic!], Szinnyei [sic!] mellé, a legnagyobb magyar alkotógéniuszok sorába lépjen.
Lechner Ödön időközben egész sereg ifjú építészt nevelt irodájában, akik örömmel csatlakoztak az ő megkezdett irányához.
Jómagunk szintén az ő növendékei vagyunk. A magyar műegyetem elvégzése után, bár eleinte különböző irodákban dolgoztunk, lelkesedésünk Lechner Ödön iskolája iránt összehozott és közösen dolgozunk. Magyar építőművészek akartunk maradni és, ha kellett, erőszakkal is ráoktrojáltuk megrendelőinkre ennek az irányzatnak követését. Pályázatainkon kénytelenek voltunk akárhányszor a közkívánatnak engedve, más stílusban bemutatni ideáinkat, de a kivitel előtt nagy küzdelmek árán is, sokszor veszélyeztetve a megbízást, kierőszakoltuk azt, hogy a megbízók fogadják el újabb propozíciónkat.
Így volt Szabadkán is. A városháza barokk stílusát megváltoztattuk és első ideánkat, hogy Mária Terézia korát örökítsük meg, elejtettük, abból indulva ki, hogy a barokk stílus gyöngyeit már annál inkább nem tudnók utolérni, vagy azokat fejleszteni, mert hiányzanak azok a mesteremberek, akik együttérezve a tervezővel, ilyen stílusú munkálatok végrehajtására alkalmasak lennének. Másrészt hazafias érzésünk diktálta, hogy a tulipán jegyében a magyarság harcosainak álljunk be. Azonfelül kedvelt mesterünk iránt érzett hálánk is kötelezett, hogy kitartsunk az ő iránya mellett.
Már előzetesen a szabadkai zsinagógát magyaros stílusban terveztük és építettük fel, tehát tulajdonképpen csak folytattuk megkezdett munkájukat. A város iparosait már ahhoz hozzászoktattuk, kioktattuk a nehéz és szokatlan magyaros formák kialakításához, tanítottuk őket, hogyan kell a vasat, a fát, festést, a kőfaragást akként csinálni, hogy felismerhető legyen bennük a székely és kalotaszegi ornamentika eredete. Igyekeztünk a különben parasztos és naiv formákat szalonképessé tenni, vagyis olyanná, hogy úriemberek az ő megszokott régi formáikhoz hasonlóan jól érezzék magukat ezeknek láttára. Ne olvashassák rá a fokosízű és subaszagú jelzőket.
Nehezen ment a megalkotás. Sokan voltak az újítás ellenzői. Mindenki a régi megszokott és kényelmes barokk után vágyódott. Erős küzdelemmel kellett a harcot megvívni a város fölött őrködő kormányzattal, mely nem bízott abban, hogy a két és fél milliós városháza sikerül ennyi újítás dacára is. Már-már kényszeríteni akartak minket, hogy vonjuk vissza terveinket, amikor dr. Biró Károly polgármester tanácsért Marosvásárhely polgármesteréhez, dr. Bernády Györgyhöz fordult, akiről tudta, hogy hasonló helyzetben volt, amikor a marosvásárhelyi városházát építettük. Az ő megnyugtató soraira válaszolt a szabadkai polgármester a kereskedelmi minisztériumnak oly értelemben, hogy a városházát magyar stílusban fogja felépíttetni. Bízik a megbízott építészek művészi erejében, miután a marosvásárhelyi magyar stílusú városháza szintén hasonló küzdelmek után épült fel és hogy kész lett, ellenségei egyszeribe elhallgattak a vádakkal.
Az iparosok örültek, hogy ők is fejlődhetnek és egyszersmind fejleszthetik azt a stílust, amelyet már szeretettel karoltak fel. De örültünk mi is, hogy szabadon szőhetjük építészeti gondolatainkat és Szabadka városában a magyarságnak olyan jelképét állíthatjuk fel, amelyben évszázadok múlva, mint a mi korunk szülöttjében fognak a város lakói gyönyörködni.
Higgyétek el, politikailag többet jelent egy ilyen maradandó épület, mint az idők változásának alávetett miniszteri rendeletek egész sorozata. Minden külső kényszer nélkül, minden drákói rendelet mellőzésével fogják majd a nemzetiségi lakók a magyar nyelvet elismerni, látva a magyar formák, a magyar stílus fölényét. Lassanként megismerik e formákat, magukba szívják, tudni fogják, hogy van egy hatalmas magyar nemzet, amely tud alkotni és követni fogják, mint követtük mi is a nyugat művészetét. Sok ilyen épület jobban bizonyítja az uralkodó magyar faj létezését, mint az a magyar címer, amelyet nemzetiségek hivatalos postaházaira, vagy bíróságaira ráraknak. Nem gyorsan hat ez az épületkolosszus, de annál mélyebben szánt az ember lelkében és nemzedékről nemzedékre fogják tisztelni benne a magyarság elpusztíthatatlan szimbólumát. Ez a gyűlhelye [gyülekezési helye] a lakosságnak, itt végzi el összes állampolgár[i] teendőit. Ha minden pillanatban azt látja, azt érzi, hogy magyar házban van, jobban ismerni és tisztelni fogja a magyar igazságosztó erejét. Az alföld legmagasabb pontja a városház tornyának csúcsa. Messze látó aranyos keresztje mintegy centrumát mutatja az itt lakó intelligens népnek.
A városháza nemcsak művészeti objektum, de közszükségletet kielégítő épület is egyben. Álbüszkeség sokszor vezeti a városok vezetőségét akkor, amikor a városházát díszépületnek szánja és idegenkedik attól, hogy a városháza jövedelmet is hozzon. A régi városokban a forgalom központja volt a városház, ott folyt le a kereskedelem és minden közéleti ténykedés. A régi lipcsei városház is és sok más német városé, köröskörül volt véve boltokkal. München városa is így építette fel új székházát. A szabadkai városháza is a város kellős közepén, legjelentékenyebb terén épült fel. Régi székháza is a kereskedelem központja volt, életerős forgalom helye, bűn lett volna egy holt épülettel e teret a forgalomból kivonni. Helyes gondolkodás irányította tehát a város vezetőségét, amikor a földszintet üzletnek, kávéháznak stb.-nek engedte át és az emeletre szánta a hivatalokat.
A monumentális és díszes helyiségek az épület közepén vannak, jobbról balra a város főispánjának és polgármesterének hivatalos szobái. A hatalmas tornyok alatt a tanácstermek, mintegy jelképezvén a város erejét. Az épület külső tagozása elárulja e termek elhelyezését, az erkélyek az előkelőbb helyiségeket, mint a már említetteken kívül az anyakönyvvezetőséget és eskető helyiséget díszítik. Az iktató-hivatal a félemeletre, az adóhivatal és pénztár az I. emeletre került. Az adóhelyiségek óriási méretűek, ezer embert képesek egyszerre befogadni. Az adózó polgár minden ügyét egy összefüggő teremsorozatban, a váróteremből intézheti el. A leggyakrabban felkeresett hivatalok közvetlenül a lépcsőházak mellett vannak. A rendőrség külön lépcsőházzal, elzárhatóan minden más hivataltól, a II. és III. emeletre került. A börtönök a IV. emeletre, oda, ahol már senki nem érintkezik a foglyokkal és ahol azok nincsenek kitéve annak, hogy emeleteken átmenőleg őket bárki is gúnyolhassa, hogy bántalmazhassa. Egészséges, tiszta levegőjű zárkájukban a higiénikus követelmények a lehető legjobban vannak kielégítve. A magas torony tűzoltó őrhely és óra-torony céljaira szolgál. A tanyák messze láthatják a 90 m magasságban külön villamos lámpákkal világított órákat és negyedórákat. Ez az óra, mint egy fénytávíró, kapcsolja össze a perifériákat az anyavárossal.
A városházát központi fűtéssel, villany- és gázvilágítással szerelték fel. Szobái nagyok, világosak és a zárt folyosók útján minden hivatal könnyen elérhető. A terv annyira egyszerű, mindenki által megérthető volt már a pályázat alkalmával is, hogy az alaprajz után úgyszólván teljesen változatlanul vitetett keresztül az építkezés megvalósítása. A külső, valamint a belső kiképzés, kezdve a legaprólékosabb részlettől, egészen a hatalmas végződésekig, egységes, magyaros ornamentikával van gazdagon díszítve. A faragott kőárkádok, a súlyos kovácsolt vaskapuk, a nagyterem szobrászmunkái, a folyosók és más helyiségek festései, a lámpák, majolika burkolatok, eozin csempék, mind, megannyi magyar díszítő elemből, modernül átdolgozva az anyag rendeltetésének megfelelően jelennek meg a szemlélő előtt.
Zsolnay Miklós ismert majolika gyára, a Szabadkai Márványipar kőfaragó munkái, Pukkel Pál és Krompecher Sámuel lakatosok, Sipos Károly, Sefcsik Sándor, Hoffmann Mihály özvegye asztalosok fafaragásaikkal és burkolataikkal, Hahn J. és testvére szobrászok, Gerstenbrein Tamás kőfaragó, Kurbel József szobafestő, mindmegannyi iparos munkáikat az iparművészet pompás alkotásaiként mutatták be.
Róth Miksa üvegfestő nagy művészettel megfestett ablakai a nagyteremnek, valamint a magyar iparművészetnek mindenkor díszei lesznek. Olyan alkotások ezek, melyek színezésük, rajzbeli kivitelük révén párjukat ritkítják. Mindenki azon volt, hogy a városháza szép legyen, hogy a reá fordított anyagi áldozatokért a város maradandó becsű munkát kapjon és a városnak olyant nyújtsanak, amelyért érdemes lesz az idegennek odautazni és a magyar alkotásban gyönyörködni. Minden kéz serényen dolgozott, Nagy Ferenc és Kladek Lukács építési vállalkozók gondos vezetése mellett Váli Gyula városi építész lelke egész melegével segített nekünk, a tervező építészeknek, hogy a mű akként létesüljön, miként a város vezetősége akkor képzelte el, amikor bizalmával minket megtisztelt.
Nyugodt lelkiismerettel, emelt fővel adjuk át művünket a közhasználatnak, az eljövendő nemzedékeknek!
[Megjelent: Városháza. Szabadka 1912.
Felavatásának ünnepére, szerk. és kiad. Braun Henrik,
Nagyvárad, Sas Ede Nyomda- és Újságvállalata,
1912, 17-20. OSZK 214.889. Kiemelések az eredetiben.
Mai helyesírásunknak megfelelően javított szövegváltozat.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése