Dóczy Pál

Dóczy Pál városi mérnök neve a legutóbbi időkig még csak említésre sem került a kiskunfélegyházi helytörténeti irodalomban. Neve a legutóbbi egyháztörténeti kutatások kapcsán került elő, hiszen városi mérnökként fő feladata volt jelentést tenni a városi középítkezésekről. Hivatali munkája során földméréseket végzett, építési vonalakat állapított meg, jelentéseket készített a magánépítkezések engedélyezhetőségéről (az engedélyezésre benyújtott építési terv megfelel-e az építési szabályrendeletben előírtaknak stb.). Miután Mihálovits Jenő volt városi mérnök nyugdíjba vonult, Dóczy 1903-ban kérvényezte felvételét, s az állást el is nyerte. Az 1909-es tisztújításon ismét városi mérnökké választották. 1914-ben hadba vonult. A főmérnöki állást ideiglenesen akarták helyettesítéssel ellátni, 1915-ben még arról született határozat, hogy Dóczyt a háború befejezéséig meghagyják állásában. 1916 decemberében azonban a közgyűlés beszüntette fizetését és más illetményeit, nyugdíjat állapított meg számára. Dóczy fellebbezett a döntés ellen, miszerint 1916. december 31-gyel nyugdíjazták. Az 1920-as években ismét főrménök. 1921-től helyettes polgármester, 1923-tól 1930-ig iparhatósági biztos. Mindössze annyit tudunk az 1935. évi Félegyházi Napok (később Kiskun Napok) programfüzetéből, hogy röviddel azután, hogy 1930-ban iparhatósági biztosi megbízásáról lemondott, elhunyt. Soós Imre így emlékezett meg róla: "értékes működése az ipartestület életében maradandó nyomokat hagyott és emléke sokáig tisztelt és becsült lesz a népes iparostábor soraiban." (Soós Imre: A Kiskunfélegyházi Ipartestület 50 éves története, in: Félegyházi Krónika. Az 1935. évi második félegyházi Kiskun Napok alkalmából kiadta a Kiskunfélegyházi Idegenforgalmi Bizottság, szerk. Mezősi Károly, Vesszősi József könyvnyomdája, Kiskunfélegyháza 1935, 33-47, id. rész 44, 47.) Arcképét a városi tanács tagjairól 1908-ban készített tablóról ismerjük. (Kiskun Múzeum, az állandó kiállításon)