Kiskunfélegyháza nem régen belterületté nyilvánított városrésze, a Molnártelep két nagyon szép útmenti keresztről híres. A korábban készülttel (1799) a későbbiekben fogok foglalkozni, a mostani bejegyzést az éppen száz évvel későbbi keresztnek szentelem. A kereszt homokkőből készült, kovácsoltvas kerítés veszi körbe (éppen olyan, mint a Kalmár-kápolnáé), előtte hatalmas nyárfák. Az odatett, a negyven fokos hőségben hamar elfonnyadt virágok mutatják, hogy van, aki gondozza. Összesen öt darab tömbből készült (talapzat, Mária szobra, a kereszt szára, a kereszt teteje, és a kereszt oldalágai, rajta Krisztus kifaragott testével). Talapzatán barokk címerpajzsba a dátum: 1899; alatta négy szeggel fogatott márványtábla, amelynek felirata:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
EMELTETTERUSAI BÁLINTNÉ
SZÜL KANYÓ KATALIN
Ez alatt még két sor írás, ez azonban a puha márvány erodálása következtében ma már nem olvasható. A homokkő részeket még jobban megviselte az idő. Mária arca eltűnt, Krisztus lába is teljesen elmállott.
Nagymamám a következő történetet mesélte róla. Villám csapott a gazda földjébe, és odalett a termés. A következő évben ugyanígy járt. Ekkor fogadalmat tett, hogy keresztet állít a földjébe, s a villám ezután valóban elkerülte a földet. A történetet a felirat maga kevésbé látszik igazolni, mindenestre a történet jellemző a népi vallásosságra. A következő bejegyzéssorozatban útmenti keresztekkel és hasonló szakrális kisemlékekkel fogok foglalkozni. A bejegyzéssorozathoz megjegyzendő, minden emlék helyét igyekeztem bejelölni a Google-térképeken. Mivel azonban a Google-térképeken a helynevek botrányosan el vannak írva, kérem az Olvasókat, hogy csak a kincset jelölő ikszet vegyék figyelembe.
 |
| 2012. augusztus 5. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése