Tanulságos az a cikk, amire ma akadtam a Félegyházi Közlönyben. Tamás Ervin tollából származik A város és építészete címmel. [in: Félegyházi Közlöny (a Petőfi Népe mutációs kiadványa), 25. évf. 35. sz. 1987. szept. 4. 5.] A szerző röviden számot vet a kortárs építészetről, valóban egészen röviden, az érdekes a cikkben azonban az, hogy Lechnerre hivatkozik, vagy inkább az, ahogy ezt teszi. Mert az építész életművéből a cikk bevezetőjeként csupán a madaras anekdotát idézi. Idézhette, mert számíthatott arra, hogy érteni fogják, ki az a Lechner Ödön, és idézhette, mert 1985-ben ismert volt az Építészeti Múzeum Lechner-kiállítása, a Közlöny ekkoriban még beszámolt az olyan országos eseményekről, mint a pécsi Martyn Ferenc Múzeum megnyitása (1987), a Magyar Nemzeti Galéria aktuális kiállításai, sőt, időről-időre szánházi kritikák is megjelentek benne. (!) Kár, hogy a névutódban erre nincs lehetőség.
A madaras anekdota, amelynek több szövegváltozata kering, körülbelül a következő: a Postatakarék építésekor Málnai Béla megjegyezte, hogy felesleges ilyen díszes tetőt építeni, hiszen az utcáról alig lehet észrevenni. Lechner erre úgy válaszolta, hogy a madarak előtt is szégyellné magát, ha alkotása tökéletlen lenne. (Az anekdotát idézik, kitérnek rá: Keserü 2007, 205 ; A Napkelet blog; hvrg.com; Légikamera blog)
Az anekdota jelentősége leginkább abban rejlik, hogy Lechnert mint művészt jeleníti meg. S ugyanez Lechner követőiről már nemigazán mondható el. Itt van például a kiskunfélegyházi városháza. (De a marosvásárhelyiről is beszélhetnék.) Vas József első tervein (1905 szeptember, BKMÖL XV. 15.) még látható, hogy az udvari homlokzatot is díszes, majolikás attika díszíti. Az átdolgozott terveken ettől már eltért, a város kívánságára-e, saját maga elhatározásából-e, pontosan nem tudni, de a költségcsökkenő intézkedés mögött a város sejthető. Még szegényesebb az az udvari kiképzés, amit az épület Morbitzertől kapott. Mert igaz ugyan, hogy az épület külseje lenyűgöző, de az udvar ugyanilyen díszes kiképzésére nem volt anyagi lehetőség, s talán nem volt indíttatás sem. Vagyis Morbitzer (és Komor és Jakab is) a madarak előtt igencsak szégyellhette magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése