Marosvásárhelyi épületek I.

Jártamban-keltemben, ahogy rózsát szedtem... valóban szedhettem volna, mondjuk a Rózsák terén, de komolyabbra fordítva a szót, miután részt vettem a Fiatal Művészettörténészek III. Konferenciáján Marosvásárhelyen, igyekeztem bejárni a várost, hiszen most voltam először Erdélyben, először Marosvásárhelyen, és maximálisan ki szerettem volna használni az alkalmat anyaggyűjtésre. Október 30-án a várost (leginkább a város központi részét) járva egy sor érdekes lakóházra lettem figyelmes. A lakóházak tanulmányozásához Keresztes Gyula 2000-ben megjelent könyve nyújtott segítséget. (Keresztes 2000) Keresztes 1998-ban megjelent, kb. az 1900 előtt épült marosvásárhelyi nevezetes házakról szóló könyvének (Keresztes 1998) folytatásaként megírta Marosvásárhely szecessziós épületeit ismertető kötetét, amelyben a teljességre törekvően igyekezett mindazon köz- és magánépületeket összegyűjteni, amelyek szecessziós stílusjegyeket mutatnak. Törekvése rokon a múltkori bejegyzésben tárgyalt szabadkai kötetével.

Néhány szóban ki kell térnem a kötetre, egyrészt, mert az előző bejegyzésben ígértem; másrészt, mert önmagában is dicséretre méltó kötetről van szó, amelyet Magyarországon nem feltétlenül ismernek. Szerzője építész, aki az anyaggyűjtést 1944-ben kezdte (!), és akinek gyűjtése alapul szolgált mind Paul Constantin 1972-ben megjelent kötetéhez (Constantin 1972), mind a Gerle János-féle gyűjtéshez. (Gerle - Kovács - Makovecz 1990). A kötet fejezeteit az alábbi témák szerint állították össze: a város kialakulása, a város a századfordulón, Bernády György városépítő munkássága, a szecesszió előfutárai, a szecessziós építészet díszítőelemei, Lechner és követői (Kós Károlyt és Toroczkai Wigand Edét is ideértve), helyi építészek, mérnökök, építőmesterek munkássága (Toroczkai itt is szerepel), végül az egyes épületeket tárgyaló rész. Ez utóbbi 158 épületről közöl leírást, és ahol lehet, fotót, a szerző által készített rajzot, építéstörténetet, fontos adatokat. A 158-ból 54 középület vagy középületjellegű, a többi lakóház, ezen felül Keresztes kitér 5 síremlékre is. A kötetet kislexikon és az utcanévváltozásokat rögzítő melléklet, valamint gazdag bibliográfia zárja. Első ránézésre talán nem világos, miért kell követni az utcanevek változását külön mellékletben, azonban a kötetet áttanulmányozva az olvasó egyre inkább rászorul erre a jegyzékre, Keresztes ugyanis az építkezések idején, 1914 előtt használatos utcaneveket használja. Mint írja, erre a korszakba való teljes belemélyedés miatt volt szükség. Következetessége vitán felül áll. Hogy azonban miért van szükség a korszakba való teljes belemélyedésre, azt több dologgal is magyarázhatjuk. Egyfelől, Marosvásárhely városképének legmeghatározóbb épületei (az 1930-as években épült ortodox templomot kivéve) egytől egyig a századforduló idején, pontosabban Bernády György polgármestersége alatt épültek fel. Bernády kultusza legalább olyan erős itt, mint Kada Eleké Kecskeméten, s az épületeket legalább annyira szeretik itt, mint ott. (Lásd Sütő András és Marosi Barna könyvét Bernádyról: Bernády György városa, írták Sütő András - Marosi Barna, Bernády György Alapítvány - Maros Megyei RMDSZ, Marosvásárhely 1993. Az ebben megjelent Marosi Barna-féle irodalmi igénnyel megírt, levéltári forrásokon alapuló szöveg 1968-ból származik.) A szecesszió tehát magát a várost jelenti, s a szecesszió abszolút viszonyítási pontot képvisel. Nemcsak Keresztesnél, de érdemes őt idézni az 1998-ban Marosvásárhely régi épületeiről megjelent könyvéből: "A számbavételt [a marosvásárhelyi régi épületekét - BA] építészeti megközelítéssel végeztem. Azokat a szecesszió előtti [kiemelés tőlem - BA] épületeket mutattam be, melyek évszázadokon át a várossá alakulás tényezői, az építészeti stílusáramlatok helyi vonatkozású tárgyi bizonyítékai, s egy-egy korszak gondolkodásának, ízlésének tanúi; összegezve, a város művelődéstörténetének szempontjából is figyelemre méltóak." (Keresztes 1998, 122) Mintha tehát a szecesszió idejére vált volna várossá a város. S ami még érdekes, az a komplex megközelítési mód, amely végső értelmét a városban mint ideában nyeri el. A kötet nem szakkönyv, nem a tudományos érdeklődés számára íródott, hanem azoknak a marosvásárhelyi magyarul olvasóknak, akik többet szeretnének tudni városukról, valamint mindazoknak, akik érdeklődnek a város építészete iránt. S ezért értéke felbecsülhetetlen.

Érdekes, hogy ugyanebben az évben jelent meg Keserü Katalin összehasonlító tanulmánya Kecskemét és Marosvásárhely építészetéről (Keserü 2000), amelyben Kada Elek és Bernády György városait vizsgálta abból a szempontból, milyen jelentősége volt a kultúrának a városfejlődésben. És ez a szerep óriási volt.

Köszönet a marosvásárhelyi helytörténeti irodalmat rendelkezésemre bocsátó Pál családnak!

Keresztes Gyula után nem lehetett célom újragyűjteni Marosvásárhely szecessziós lakóházait - merthogy ezek érdekelnek legjobban - a következő bejegyzésekben csupán néhány házat fogok ismertetni.