Egy sor kiállítást és publikációt föl lehetne sorakoztatni, ami az egyes városok századfordulós városképére, művészetére koncentrál. Budapest, mint mindenben, ebben is élen jár, vele most nem foglalkozok. Szintúgy nem foglalkozok az ún. anno-kötetekkel, bár igen gazdag forrásanyagot tesznek közzé, és épületképek rendre találhatók bennük, céljaik mégis egészen mások. (Csak néhány: Kiskunhalasé 1994-ben, Kecskemété 1998-ban, Kiskunfélegyházáé 2009-ben jelent meg.)
Szecessziósnak mondott emlékeik felmérésében, közzétételében elöl járnak a határainkon túli magyarlakta városok. Legfőképp Szabadka és Marosvásárhely. (Két példa alapján nem lehet végérvényes következtetést levonni, de úgy tűnik számomra, hogy a magyaros stílussal foglalkozni korántsem lehet afféle l'art pour l'art helytörténetírás. A szecessziónak komoly szerep jut az identitás ápolásában, megőrzésében, olyan szemlélettel társulva, amely nem zárja ki ebből - emlékeztetnék Kós Károly világképére - a velük együtt élő nemzetiségeket sem, hiszek ők ugyanúgy büszkék lehetnek erre a szó szerint színes építészetre, mint akárki más.)
2002-ben jelent meg a Szabadka századfordulós művészetét bemutató könyv. (Krstić szerk. 2002) A már 100 éve is hatalmas város, ahol olyan építészek alkotásai találhatók, mint Lechner Ödön, Komor Marcell, Jakab Dezső, Macskovits Titusz, Raichle J. Ferenc, nem kevésbé jelentős képzőművészeti és irodalmi hagyományokra tekinthet vissza. Mindezt a Boško Krstić szerkesztette, kétnyelvű (szerb és magyar) kiadvány több nézőpontból (történelem és építészet, képzőművészet és iparművészet) vizsgálja a száz évvel előtti várost. A kötet nem minden előzmény nélküli. Egyes tanulmányok, hasonló témájú publikációk korábban megjelentek az Üzenet című elektronikus folyóiratban, (pl.: Viktorija Aladžić: Az építő, in: Üzenet, 1999/5-8. sz.) ahol magáról a könyvről is olvashatunk recenziót Káich Katalin tollából.
Amilyen dicséretes ez a könyv, akkora megrökönyödést keltett a hír 2010 tavaszán, hogy az új szabadkai városrendezési terv szerint több szecessziós épületet jelölt lebontandónak. (Raichle két háza le is lett bontva, és itt csak emlékeztetnék Dömötör Gábor előadására, amiről e blog előszót nem számítva első bejegyzésében írtam.) Visszatérve azonban a könyvre, számomra legszimpatikusabb része a kötetzáró jegyzék: gyakorlatilag mindazon épületek katalógusa, amelyeken szecessziós stílusjegyek észlelhetők: középületek, közületek és magánépíttetők házait egyaránt topográfiai jegyzékbe szedték.
Ez a törekvés regisztrálható Marosvásárhelyt is. Keresztes Gyula gyűjtötte össze a város összes századfordulós-szecessziós épületét. Gyűjtése kiemelkedően gazdag lakóházakban. De erről külön bejegyzésben szeretnék szólni.
A vajdasági és erdélyi városok mellé igyekeznek felzárkózni a magyar városok is. Következő állomásunk Kecskemét, 2003. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában nyílt meg a Kecskemét város dualizmus kori fejlődését és városképét bemutató kiállítás A puszták metropolisza címmel. A Jókaitól kölcsönzött cím a következő alcímmel folytatódik: Kecskemét városképének alakulása a tervrajzok tükrében. A kiállítást Péterné Fehér Mária rendezte, és külön kiemelendő, hogy a kiállítás majdnem teljes anyaga elérhető az interneten. Igaz, kissé nehezen lehet megtalálni (én úgy akadtam rá, hogy lefuttattam egy keresést a BKMÖL kifejezésre)
A száz évvel ezelőtti Kaposvárt bemutató kiállítás már eleve internetes publikálás céljából készült. 2010. november 25-én mutatták be a virtuális tárlatot, amely H. Molnár Katalin munkáját dicséri, aki követendő mintaképet adott a századfordulós városkutatásnak és a helytörténeti kutatásoknak egyaránt. Hatalmas képanyag, levéltári, könyvtári, múzeumi és magántulajdonban lévő anyagot ad közre, kitérve a korszak európai művészetére, Kaposvár két szülöttére, Rippl-Rónai Józsefre és Vaszary Jánosra. Összegyűjti az összes kaposvári épületet, ami szecessziós stílusjegyet mutat föl, tekintet nélkül arra, hogy egyszerű lakóházról, tehetősebbek által épített villáról, bérházról van-e szó vagy a város székházáról. Mindezt jegyzetes hivatkozások és gazdag bibliográfia követi. Nem tudom eléggé dicsérni az oldalt. Nagyon szívesen látnám könyv alakban is a következő linken elérhető szövegeket és képeket: http://www.mvkkvar.hu/kiallitas/szecesszio.php
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése