Kiskunfélegyháza Bramantéja: Vas József

Vas József (1866-1910) budapesti építész neve szinte teljesen ismeretlen a művészettörténeti szakirodalomban. Életútjáról nem tudunk szinte semmit, életművével nem foglalkozott senki. Arcképe, de még születési és halálozási ideje sem volt ismert. Félegyházán legalábbis addig, ameddig az orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeumban és a budapesti Új köztemetőben (Rákoskeresztúri temető) meg nem találtam mindezeket.

A köztemetőbe 2010 novemberében mentem ki először, Thék Endre síremlékét kerestem meg. Addigra ugyanis már tudtam, hogy Vas annak a Thék Endrének volt a rokona, aki a 2010-ben láttam bútorművészeti kiállítás egyik főszereplője volt („Kőszálon termett sajgó liliom” - A magyar szecesszió bútortervezői, Iparművészeti Múzeum, 2009. október 25. - 2010. augusztus 29.) - Vas egyik, kiskunfélegyházi levéltárban található levele adta a kulcsot: „Cím: Üllői út 66, Thék E. úr leveleivel”; továbbá a Múlt-kor történelmi portálon olvasható közlés. (Lukácsi Attila: Budapest három legnagyobb temetője, Múlt-kor történelmi portál, 2004. okt. 26.)

Vasnak mindössze néhány épülete és pályaterve ismert. 1905-ben közölte a Magyar Pályázatok a vízaknai fürdő harmadik díjat nyert pályatervét, 1906-ban a kiskunfélegyházi városházához készített pályatervét. 1899-ben készíthette a Thék Endre által 1900 januárjában bemutatott orosházi iparcsarnok terveit bizonyos Jablonszky építésszel. (Verasztó 2008, 96). Valamivel ezután utazhatott az Egyesült Államokba, ahol Takách Bélával nyitott közös irodát, és akivel a New York-i városháza tervpályázatán indultak. (Almási Balogh Loránd: Takách Béla, in: Magyar Iparművészet 10 (1907), 197-215) Az 1904-ben készített kiskunfélegyházi városháza pályatervén Lechner Ödön követőjének mutatkoznak. A második pályatervet Vas már egyedül adta be, ez alapján kapta a megbízást 1905-ben. A város két párt csatatere volt, az építkezést Szolnoky Lajos és Mihálovits Jenő igyekeztek megakadályozni. Tanulságos volna az egymást érő fellebbezések történetét megírni. Ebből mindössze annyi most az érdekes, hogy az építkezést sikerült 1909 tavaszáig elhalasztaniuk. Vasnak mindeközben jó néhányszor át kellett dolgoznia a terveket, mert az építtető bizottság hol két traktust, hol egyet akart a Kazinczy utcai szárnyra; hol hozzáépítve az újat a régihez, hol a régit teljesen lebontva az újat saját arányaiban engedve kibontakozni. 1906-ban úgy látszott (a város országgyűlési képviselőjének, Holló Lajosnak köszönhetően), hogy a városháza-építésből nem lesz semmi. 1907 elején Vas a várostól másik megbízást kapott. Schuszter Constantin váci püspök még 1890-ben 40 000 forintot adományozott egy városban létesítendő leányiskola létesítése céljából. Az épület terveit Vas már 1907 tavaszán bemutatta, de a tanács a lányinternátust túl nagynak tartotta, ezért kisebb épületet rendelt. (Vas halála után egy évvel már bővíteni kellett az épületet.) Egy magánmegbízásáról tudunk, 1908-ban készítette rokonával, Morbitzer Nándorral (1874-1950) közösen Bányai Mór ügyvéd házát a Kossuth utcán, ezt az épületet 1910 nyarán tervváltoztatással emeletesre húzták fel. Morbitzerrel 1908-tól kezdve működött szorosabban, közösen építették fel a lévai (Levice, Szlovákia) szállót, amely ma is megvan eredeti állapotában. Képek itt, itt és itt. (Ne feledjük jelen blog egy korábbi bejegyzését sem.)

Vasnak összesen 42 levele (jelentés, kérelem) található a félegyházi levéltárban. Könnyen olvasható, szép kézírása volt. Apró-cseprő dolgok, mindenesetre fontos dolgok derülnek ki ezekből a levelekből, amelyek a Constantinum 1907-1908-as és a városháza 1904-1909-es építési ügyével kapcsolatosak. Kiderül Vas irodájának címe: Bp. VIII. Nagytemplom utca 4. (Később ugyanitt volt egy ideig Morbitzer irodája is.)

Nem tudom, tudta-e, hogy nem éri meg a városháza teljes elkészültét. Évek óta gyötörte a betegség, egyre sűrűbben törtek rá lázrohamok. Fejében lehetett a gondolat. 1907-1908 telén a Constantinum építési felügyeletét Morbitzerre bízta, s elutazott gyógyulni. Egészségét a városháza terveinek őrült munkatempója is aláásta, volt, hogy napokig láz gyötörte, felkelni sem bírt. 1909 decemberében a Mediterráneumba utazott, Morbitzer egy leveléből úgy tudjuk, a szicíliai Ragusába. Minden valószínűség szerint itt halt meg 1910. január 28-án. A Thék család sírboltjába temették. 1910 így a Thék család történetében tragikus év volt. Előbb, januárban Vast ragadta el a halál, majd Rupprich Károly halálhírét adták tudtul a hírlapok. (Építő Ipar, 1910. március 20. 129. o. 34. évf. 3181. sz. - Vas halálhírét közlő hírlapot nem találtam.) A városháza építkezését Morbitzer tovább vitte, igaz, leginkább saját ambícióit tartva szem előtt. Változtatott a főlépcsőház kialakításán, a dísztermen, a majolika ornamentikáján, és a tornyot is áttervezte. Vas városházaterve csak félig-meddig valósult meg. Amit Vas még láthatott, az a régi, klasszicista városháza eltörpülő képe mellett álló vakolatlan, éppen tető alá hozott középrizalit és a Kazinczy utcai szárny első fele. (Fotó erről az állapotról a félegyházi levéltári részleg kutatótermében látható.)

Morbitzer még több megbízást kapott a várostól a székház felépítése után, (újtemplomi plébániaépület, városi park épületei, vágóhíd - egyik sem valósult meg, csak a vágóhíd a világháború után), ennek ellenére ő is azok közé az elfeledett építészek közé került, akiknek neve csak újabban került elő. Lechner Ödön követőjeként több tanulmány és monográfia említi. (Gerle 1985, Keserü 1989, Gerle - Kovács - Makovecz 1990, Keserü 1993, Déry - Merényi 2000) Mind az ő, mind Vas József életútja, életműve feltáratlan. Különösen Vasé; az épület 1929-es említésekor neve nem is szerepel (csak Morbitzeré), s részben ennek is betudható, hogy a városháza tervezőjeként is csak a helytörténeti kutatások, és az ezeken alapuló útikönyvek említették. Fekete János (1924-2008) helytörténész érdeme, hogy Vas neve bekerülhetett a Gerle-féle könyvbe, ami a századforduló magyar építészetének alapvető bibliográfiai tétele. (Gerle - Kovács - Makovecz 1990) A két építész mellőzöttsége azonban nem lenne bántó, (hiszen rengeteg építész működött ebben a korban, az ember pedig véges teremtmény), ha a város, ahol legtöbbet építettek, nem mellőzné őket ugyanúgy, mint azt a tényt, hogy Petőfi Kiskőrösön született. (Tisztelet a kivételnek - egy kezemen meg tudom számolni, ki merte hangosan kimondani, most két ujjamat tartom föl.) Vas József sírját halálának 101. évfordulóján, 2011. január 28-án egyedül látogattam meg, emlékezetére mécsest gyújtottam. A közművelődési egyesülettől nem kaptam választ, hogy érdekelné-e az esemény. Emlékezzünk meg méltóképp róluk legalább fő művük, a városháza felavatásának 2011. október 16-re ső 100. évfordulóján!