Ma először kutattam feudális kori iratokat. Az 1823 előtti félegyházi városházát kerestem, (eddig azt találtam, hogy 1799-ben már állt), eközben néhány nem különösebben fontos adatot olvastam a gyönyörű kézírással vezetett 9. sz. tanácsülési jegyzőkönyvben. (BKMÖL V. 101/a. Protocollum Politicum 9. A továbbiakban Prot. 9.; a forrást betűhíven idézem) Eszerint 1799 novemberében a nem olyan régen felépült Ótemplom tornyát már „reparálni” kellett. (Prot. 9. pag. 604) Még előbb, 1799 áprilisában Sándor András plébános Losonczi József nagykőrösi órafelügyelővel tárgyalt: mivel az óra reparálása is szükséges volt, vele próbáltak alkut kötni. (Prot. 9. pag. 540)
Hogy mi mindenre volt jó egy lakóház a benne lakáson kívül, arra is találtam adatot. Özvegy Cserenyi Jánosné folyamodásából tudjuk: az özvegy „neveletlen árva gyermekeinek táplálása, ruházattya, és adóssági kifizetése végett Házának Licitatió által léendő elladattatása megengedését kérvén, olly szándékát jelenti, hogy az annak árábúl megmaradó pénzbűl, más kisebb Házat kivánna lakására ven[ni].” Vagyis az özvegy nem tudta másként kifizetni adósságait és gyermekei nevelését biztosítani, mint házának elárverezésével. A magisztrátus (a tanács) határozatából más is kiderül: „Minthogy az jelentő Eözvegynek Háza romladozó félben, egészben tető alá véve sem volna, ne hogy egészben ellromollyon, Licitátió által elladatni, és az árábúl az adósságok kifizettetni, és kissebb Ház vétetni ellrendeltetik [...]” (Prot. 9. pag. 589.) Hogy a ház egészen tönkre ne menjen (pedig ez a ház sem lehetett idősebb 50-egynéhány évesnél), megengedték az árverést. A tanács úgy láthatta, hogy a házat tehetősebb vevő még ki tudja úgy javítani, hogy a település (1774 óta város!) képe is szebb legyen. A tanács nyilván városképi okokból nem adta meg Hegedűs Györgynek sem az engedélyt, hogy házának „közepén éjszak felől olly formán, mint a' Czéh Ház-nak Titussa fekszik egy Szobátskát” állítson (építsen) fel, mert a „Városnak szükségi lévén az illyetén szabad sarkokra”. (Prot. 9. pag. 577.) Hogy pontosan mit jelent a szabad sarok, azt még nem tudom megmondani, mivel először kalandoztam a 18. századba. Viszont annyira izgalmas volt ez a kalandozás, hogy biztosan kalandozok még erre.
Mert megnéztem egy iratot is (gyönyörű papír – BKMÖL V. 101/b. A 28. c. 1. f. 3. No. 1.). 1755-ben a főbíró és a tanács megállapodást kötött Sveser (Schvercz) Lukács (nem biztos, hogy jól olvastam ki az illető nevét) szegedi kőműves mesterrel egy pincével, vendégházzal (=vendégszoba), pitvarral és konyhával építendő épületre. Hét oszlop is épült hozzá, és a falak kőből voltak az ablakok magasságáig, a többi fal vályogból készült. A kéményekhez a város adott téglát. Napszámosokat is a város adott, a kőműves mesternek csak egy legényt és egy mészkeverőt kellett hoznia. 400 forintban alkudtak meg, ennyit fizettek ki a mesternek. Nem derül ki, hol, milyen céllal épült fel, mindenesetre az, hogy pincével építették (és hogy az irat a pincét emlegeti első helyen, nem a fölötte lévő helyiségeket), arra utal, hogy jelentősebb városi építkezés lehetett. Ne feledjük, Félegyházát 1743-ban telepítették újjá, 1755-ben tíz évvel vagyunk az óriási áldozatot követelő redempció után. Szerelemhegyi Tivadar monográfiájában olvashatjuk, hogy 1755-ben épült az ótemplomi plébániaépület is, pincével. (Szerelemhegyi 1882, 264) Ez tehát a második épület, ami egy éven belül pincével épült. Ha Szerelemhegyi nem téved, akkor az iratban említett épület vagy a paplakkal azonos (ami kevésbé valószínű, és amit később átépítettek, és ami romos állapotban ma is megvan a plébánia telkén, hátul – Urbánné 2005, 54); vagy másik épülettel. Szerelemhegyi monográfiájában olvashatjuk, hogy a városiak 1821-1822-ben mennyire ragaszkodtak szeged–kecskeméti útba csúnyán beékelődő nagy vendégfogadó épületéhez. Bár a nádor javasolta, hogy bontsák le, a tanács ragaszkodott az erős anyagból felhúzott épületre, amelynek a pincéjét féltették leginkább. (Szerelemhegyi 1882, 189) Az egykori nagy vendégfogadóról nem tudjuk, mikor épült, 1887-ben lebontották (mert akkor már a városiakat is zavarta, hogy benyúlik az útba). 1771-ben már volt vendégfogadó a városban. (Iványosi-Szabó szerk. 1985, 128-131) Valószínűleg csak oktondi feltételezés az 1755-ös építkezést a nagy vendégfogadóval azonosítani, mindenesetre másra nem tudok gondolni, annyi pincéről olvastam ma. Visszatérve a nagy vendégfogadóra, az épületet látjuk az 1861-ben készült városképen (Iványosi-Szabó szerk. 1985, 26. sz. kép). U-alakú, két kapuval ellátott épület volt, a két kapu a városháza észak-déli vonalán fekvő földszintes házhoz csatlakozott. Udvarán kocsiszín. Egyetlen, lebontása előtt készült felvétel maradt róla, amely a kiskunfélegyházi levéltár kutatótermében látható. (Közli: Mészáros szerk. 2009, 189)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése