A csongrádi sajtóban számos újsághír olvasható, amely elsősorban arra nézvést árulkodó, hogy mely városok mozgalmait, mely személyek munkásságát követte figyelemmel a Tisza-parti város. A következőkben néhány ilyen adalékot teszek közzé.
Csongrádon került elő az a torzított (makrokephal) koponya, amely
Lenhossék Józsefhez, 19. század neves magyar orvoshoz került.[1]
Lenhossék egyik jó barátja Jókai Mór volt, aki e koponyát (is) látva írta meg A három márványfej c. alig ismert regényének[2]
ősvilágról szóló fantáziáját.[3] Hasonlók
kerültek elő 1883-ban, amelyekről Ujszászy János
csongrádi származású építész tudósította a szentesi sajtót.[4] Jókait negyvenéves
írói jubileuma tiszteletére 1893-ban Csongrád és Kiskunfélegyháza is
díszpolgárává választotta.
A magyar szecesszió talán
legkülönlegesebb emléke, a Reök-palota[5] építtetőjéről,
a szegedi folyammérnöki hivatal vezetőjéről, Reök Iván tápéi kerületi
országgyűlési jelöltségéről 1906-ben beszámolt a csongrádi sajtó,[6] sőt
személyes látogatásáról is, amikor 1904-ben a gátat szemlézte.[7]
Kada Elek, Kecskemét
polgármestere Gátéron ásatott, erről beszámolt a Csongrádi Ujság.[8]
Ludrovai Tóth István (1846–1923)
1871-ben rövid ideig Kiskunfélegyháza városi mérnöke volt,[9] majd
Csongrádon, Temesváron, Hódmezővásárhelyen és Aradon dolgozott. Csongrádi
földbirtokos lévén bekapcsolódott a helyi közéletbe.[10]
[1] Jókainak a Petőfi Irodalmi
Múzeum őrzött könyvtárában megtalálható a torzított koponyákkal foglalkozó, a
szerzője által Jókainak dedikált tudományos összefoglaló. Lenhossék József: A
szeged–öthalmi ásatásokról, különösen az ott felfedezett ősmagyar, ó-római és
kelta sírokban talált csontvázakról, továbbá egy ugyanott talált Sphenocephal
és Katarrhin Hyperchamaecepal koponyáról, végre egy Ó-Szőnyön kiásott
mesterségesen eltorzított Makrocephal koponyáról, Magyar Tudományos
Akadémia, Budapest 1882. A
koponya történetéről lásd: Lőrinczi Gábor: A csongrádi múzeumi törekvések első
korszaka, in: Mozaikok Csongrád város
történetéből 1988, Csongrád Városi Tanács, Csongrád 1988, 7–21, id. rész 7.
[2] Jókai Mór: A három márványfej [1887], (Jókai Mór Összes Művei, Regények, 50),
s. a. r. Oltványi Ambrus, Akadémiai Kiadó, Budapest 1966.
[3] Lenhossék témát érintő kötetének
szerző által dedikált példánya fennmaradt Jókai hagyatékában. A dedikáció a
következő: „Régi tisztelt Barátjának / Jókai Mórnak / emlékül / a Szerző /
Budapest. 1880. Marczius 14-kén.” Petőfi irodalmi Múzeum, Könyvtár, lelt. sz.
D339. (Nyitott kérdés lehet, miért szól az 1882-ben megjelent könyv dedikációja
1880-ra.) „Egy ember, akit még eddig nem
ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Könyvtára,
szerk. E. Csorba Csilla, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 2006, 107. kat. sz.
638.
[4] Őskori leletek, in: Szentesi Lap, 1883. szeptember 1. 3.
Közli: Labádi Lajos: Csongrád a szentesi sajtóban, in: Oppidum Csongrád 2000, 116–117.
[5] Csongrád megye építészeti emlékei, szerk. Tóth Ferenc, Szeged 2000, 565–567.
[6] Reöck [sic!] Iván jelöltsége,
in: Csongrádi Lap, 16. évf. 46. sz.
1906. november 11. 2.
[7] Röck [sic!] Iván műszaki
tanácsos, in: Csongrádi Ujság, 2.
évf. 6. sz. 1904. február 7. 2.
[8] Avarsírok Gátéren, in: Csongrádi Ujság, 2. évf. 14. sz. 1904.
április 3. 3.
[9] Brunner Attila: Az építészeti
rendszabályozás kezdetei Kiskunfélegyházán, in: Első Század. Tudományos folyóirat 12. évf. 2. sz. 2013. nyár,
217–231. id. rész 219–220.
[10] Erdélyi Péter: Egy csongrádi mérnök-gazdálkodó-politikus, Ludrovai Tóth
István naplója 1903-ból, in: A Móra
Ferenc Múzeum évkönyve. Történeti tanulmányok, 3, 2000, 151–157.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése