Lechner Ödön meghalt (Kecskeméti Lapok, 1914. június 13.)

Lechner Ödön meghalt.
in: Kecskeméti Lapok, 47. évf. 132. szám, 1914. június 13. 1. oldal.

     Szerdán délután kacagva táncolt a napfény a kecskeméti városházán, a büszke épület minden szépsége ragyogott, a tetők ezüstös sugárban tündököltek. Estefelé, mikor fáradtan alászállt a nap, elkomorult a palota: szerdán este elhunyt zseniális építője, a magyar építőművészet büszkesége, Lechner Ödön. Ma már gyászolja őt Kecskemét, a városháza pedig nagyságát hirdeti, emlékezetét őrzi.

     Lechner Ödön meghalt és halálával egy nagyszerű darab művészet- és kultúrhistóra lapjai záródnak le. Ő volt a legeredetibb és a legteremtőbb művésze eddig a magyar építészetnek, és talán legtermékenyebb szelleme is. Az ő formanyelve, amelyért idehaza annyi támadásban volt része, előszava volt annak az egész mozgalomnak, mely nemcsak nálunk, de a nyugati kultúrállamokban is új utakra terelte az építészetet. Lechner Ödön az apostola, a primipilusa volt annak a belátásnak, mely az új építési anyagokból kiindulva, az új konstrukciókon keresztül az új stílust megteremteni igyekezett. Ez a belátás az egész földön diadalmaskodott, csak a Lechner hazájában bukott el - egyelőre. Elve azonban, mely egész életéé volt, s amelynek ma már számos híve van idehaza is, sokkal nagyobb és sokkal általánosabb, semhogy azt mesterségesen meggátolni lehetne. - Most, hogy ő maga félreállt, - a magyar história terminológiája alapján jósolhatjuk, - elveit is csakhamar siker fogja koronázni.

     A hervadt frázisok, hogy "a toll remeg a kezünkben", vagy, hogy "súlyos veszteség érte a magyar művészetet" még soha jogosabban nem virágzottak, mint most. Mert igazabban még senki meg nem halt a magyar művészetnek, mint Lechner Ödön. Keserűen és szomorúan kell konstatálnunk - nem először tesszük, - hogy ez a nagy művész és rendkívüli ember, amilyent a magyar glóbusz még nem teremtett, csak zseniális vázlatát adhatta nagyszerű és minden időket álló tehetségének. Korszakot alkotó álmainak csak a széljegyzeteit írhatta bele a magyar kultúra annaleseibe. Az ő élete egy kávéházi ablak szűk keretébe szorult, és mindenekfölött való művészete egy kávéházi asztal hideg márványá[é]rt lankadt a halhatatlanság szféráiba. Künn az élet, a hivatalos világ, mely Magyarországon mindig realizációja az életnek, mindig az útjába állott, és cinikus mosollyal, akár a kávéházi takarítónő, törölte le a márványról ennek az istentől való művészetnek az álmait, zseniális játékábráit, hajnali dalát az új magyar építőművészetnek. Most örökre elszállt ennek a dalnak a lelke.

    Lechner Ödön a kecskeméti városházán kívül, mely életének egyik legszebb alkotása, elkészítette a Rákóczi-torony tervezetét is. Ezt a gyönyörű, momentális [talán inkább: monumentális] alkotását lapunk egyik januári számában mutattuk be olvasóinknak.

     A sors úgy akarta, hogy Lechner Ödön testvérbátyjával egy napon haljon meg. Ugyancsak szerdán délután hunyt el Lechner Gyula, a kitűnő festő, író és műfordító is.