Az, hogy egy-egy mű ornamentikája milyen elemekből áll, kétségtelenül fontos, ha nem is a legfontosabb jellemzője a műnek. A Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán látható Albert-Ernest Carrie-Belleuse (1824-1887) Nő orgonával című szobra (ltsz. 56.7.U., átvétel az Iparművészeti Múzeumból, 1950). Bár a terrakotta mellszobor e címen lett leltározva és kiállítva, egyáltalán nem orgonát (syringa vulgaris) ábrázol. A rajta látható növényi formák jól láthatóan labdarózsák (másképp kányabangita, viburnum opulus). Az orgonának tudvalevőleg négy szirma van, a szobron viszont ötszirmú virágokat látunk, amelyek a labdarózsa jellegzetes, gömbölyded virágzataivá állnak össze. A levelek minden kétséget kizáróan labdarózsa-leveleket ábrázolnak. Ezek mellett "akadémikus" rózsákat is látunk. (Mint a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható Stróbl Alajos készítette Pálmay Ilka-portrén. - 1882, MNG, ltsz. 62.14-N.) A részletek kiképzése annyira naturalista, hogy szó sem lehet tévedésről vagy idealizált, nem létező virágábrázolásról. Az egyes műtárgyakon ábrázolt növényábrázolások pontos megállapítása az iparművészetekben különös jelentőséggel bír. (Az Iparművészeti Múzeum néhány évvel ezelőtti Tiffany & Gallé című kiállításának katalógusában Gerzson László, a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának docense és Radványi Andrásné Lőw Andrea kertészmérnök segítségével határozták meg az egyes növényeket s írták le követésre méltó pontossággal a tárgyat. - Tiffany & Gallé. A szecesszió üvegművészete, kiállítási katalógus, szerk. Balla Gabriella, Iparművészeti Múzeum, Bp. 2007.) Az egyes ornamentumok meghatározása tehát már csak muzeológiai szempontból is fontos.
Hasonló kérdésekkel kell szembenéznie egy épület kutatójának is, különösen, ha az épületet olyan ornamentika borítja, amelynek nemcsak díszítő szerep jut, hanem a tervező szándéka szerint jelentéssel is bír. Lechner Ödön épületei különösen alkalmasak lennének egy ilyen motívumokkal foglalkozó katalógus létrehozására, s itt csak a díszítőelemekre gondolok. (A Budapest színes város c. kiállítás az Ernst Múzeumban (2006, rendezte Millisits Máté) felhívta a figyelmet e díszítőelemek önálló szoborként való értelmezésére. A kört a követők által alkalmazott motívumokkal lehetne bővíteni.)
A kiskunfélegyházi városháza dísztermének stukkóelemei mind ezidáig leíratlanok. Olyannyira egyénieknek tűnnek, hogy majdhogynem meghatározhatatlanok is. S már magam is hajlottam arra a Gerle János által tett sommás megfigyelésre, hogy a dísztermet keleties fantázia jellemzi, (Bagyinszky - Gerle 2008) amikor közelebbről és egyenként is szemügyre kezdtem venni a motívumokat.
Levéltári források alapján tudható, hogy a díszterem belső kiképzése Morbitzer Nándor nevéhez köthető, aki Vas József terveit félre téve saját elképzeléseit helyezte előtérbe. A részletterveket ugyan nem ismerjük, de Morbitzer szerzőségét összehasonlító stílusvizsgálattal is meg lehetne mondani: az általa tervezett elnöki emelvény székein ugyanazok a motívumok bukkannak fel, mint a fal stukkóborításán. A motívum maga gránátalma, a falon azonban e mivolta alig ismerhető fel a színezése miatt. A díszterem fotón dokumentált eredetileg elegáns kétszínű kifestése helyett ma látható kifestés inkább emlékeztet kalocsai hímzések színességére. E színesség az egyes motívumokat is megbontotta, az ablakok fölötti szamárhátívben végződő motívumkoszorú csúcsán álló gránátalma sárga-zöld színezést kapott. Aki a dísztermet kifestette, valószínűleg nem volt tisztában a motívummal, így lett gránátalmából kukorica. Hogy azonban biztosan gránátalmáról van szó, mégpedig olyanról, amelynek két belső szirma egymásnak háttal áll, azt az elnöki emelvény székeinek háttámláinak segítségével is megállapíthatjuk, hiszen ugyanolyanok. Sőt, az elnöki emelvény kandeláberei is ilyen karéjokon nyugszanak.
 |
| A díszterem ablakai fölötti stukkódíszítés részlete (2011 szeptember) |
 |
| Ugyanaz, részlet (2011 szeptember) |
 |
| A városháza dísztermének elnöki széke, a háttámla részlete (2011 szeptember) |
 |
| Az elnöki emelvény bal oldali kandeláberének lába (2011 szeptember) |
A gránátalma az építészetben kedvelt motívummá vált a századfordulóra. Marosvásárhelyi (Targu Mures, Románia) épületek, a közigazgatás palotájához képest efemernek tűnő lakóházak is mutatják a motívum sikertörténetét.
A marosvásárhelyi Lovasság utca 10. sz. épület gyönyörű sgraffitója is első ránézésre kukoricára emlékeztet, valójában azonban ez is a gránátalma sajátos változata. (Az épületet említi Keresztes 2000, 143-144)
Egy budapesti Váci utcai épület homlokzatán a gránátalma újabb (az előző példához képest korábbi) variációját láthatjuk. (Zsolnay kerámia és gyönyörű fafaragás - az Országház motívumaival lehetne összevetni.)
 |
| Bp., Váci utca, bejárati ajtó fölötti részlet (2011 december) |
 |
| Bp., Váci utca, oromzat részlete (2011 december) |
A gránátalmát szokás úgy ábrázolni, hogy sok magjából csak egy sort ragadnak ki, mint ezt marosvásárhelyi Lovasság u. 10. sz. háznál láttuk. Az ELTE-BTK (Bp. VIII. ker. Múzeum krt. 4., 6-8.) I. (mint István) épületének egyik oszlopfőjén, a voluták (akantuszindák) közötti motívum is csak egy magsort ábrázol. Ez a furtsa motívum, amely egyaránt emlékeztet szőlőlevélre és borsóra, azonban nem gránátalma.
 |
| Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, I. épület (2011. november) |
Legutóbb halálra dicsértem az Iparművészeti Múzeum akkurátus pontosságát. Az Iparművészeti Múzeum legutóbbi kiállításának (Bigot-pavilon) növénymeghatározásai azonban sajnos a legkevésbé sem korrektek. A kiállításon szereplő cédulák szerzője (szerzői) úgy látszik életükben nem láttak még szulákot (nagyvonalúan hajnalkává nevezték át), és érthetetlen, miért szerepel körte alakú gyümölcsként egy sziromlevelekkel és porzókkal ellátott lecsüngő virág.
VálaszTörlés