Régi és új házak - a helyzet változatlan

A régi házak, in: Kecskeméti Ujság, 6. évf. 188. sz. 1913. augusztus 20. 3.

„Szeretjük a palotákat, az új házakat; amelyek a város külső szépségét, eleganciáját teszik tökéletessé. A régi házakhoz különben sincs semmi okunk vonzódni. Nem köt azokhoz a művészet értéke, mint Velence köveihez [utalás Ruskinra], se pedig a régiesség kedves zománca, mert az ó-német városok apró cserepes házaihoz Kecskemét régi házai egyszerű, többnyire stílustalan épületek, szürke hirdetői annak a kornak, amikor a ház becsületesen azt hihette: nincs egyéb célja, mint hogy lakjanak benne. Az új ház azonban abban a büszke öntudatban él, hogy nemcsak lakóhely, de városszépítő, utcacsinosító kellék. Ezért örülünk ma az új házaknak, még akkor is, amikor a telekkönyv szerint semmi közünk és jogunk nincs az új házakhoz.

     S ezért örülni kell a statisztikának, amely megállapította, hogy az utóbbi időben Kecskeméten az új házak milyen nagy sokasága épült: négy kétemeletes, öt egyemeletes és 169 földszintes új ház. Az építőhajlandóságnak ez a fellendülése még akkor is örvendetes, ha az időn nem is követte ezt nagyobb arányú fejlődés. Az előjelek szerint pedig az építkezés ismételten lendületet fog venni. Új utcák fognak kialakulni, sok háztelek parcellázás alatt van s jelentékenyen nagyobb köz- és magánépületek létesítése van folyamatban.

     Ujjongani kéne ezen, hiszen a sok építkezés sok munkát, keresetet, a városnak bővülését, gyarapodását jelenti és - egy csalóka reményt is hoz. Azt, hogy a házak és lakások szaporodása révén olcsóbbak lesznek a lakások. Ez pedig soha nem vált be. Mennél több a lakás, - tudja az ég, miért - annál drágábbak a lakások. De e csalódás mellett is örülni lehetne a nagy házfellendülésnek, az építőállványokon folyó szapora munkának, ha egy másik gondolat nem járna a nyomában: mi lesz a régi házakkal?

      A régi ház sokat szenved az új házak miatt. Akinek csak kis igénye van, s módja van ezt kielégíteni, új házban »modern lakást« keres. Ha kell, inkább jó bért fizet, csak kényelmét és ízlését, amelyet a modern építkezés létrehoz, kielégíthesse. A régi házak mindezt nem tudják nyújtani s épp ezekért az öreg ház, amely nem adómentes, s amelyet tatarozni, csinosítani, bővíteni kell, kevesebb bért kap a lakásaiért, s ha nagyon erős lett az új házak versenye, az építkezések túltengése, talán lakók nélkül is marad.

     Ma még nem nagy a veszedelem. Az üres lakások eddigi statisztikája nem hárít gondot a háziuraknak. De egy kis jövőbe való látással megérezni, hogy a rohamos építkezések föltétlenül a régi házakra hoz[nak] veszedelmet. S mi lesz a régi házakkal? Annyira nem vagyunk, mint a fővárosban, ahol a régi házak arra valók, hogy helyükbe új házak épüljenek. Nálunk még mindig van elég új telek, az öreg házak helyeire nemigen van szükség.

     Az új házak mintha az ünneplő ruhát, az ünnepnapot jelentenék, e régi házak pedig a hétköznapot. Örülünk az ünnepnapnak, de a hétköznapok nélkül nem tudnánk ünneplőt szerezni, az ünnepnapon szórakozni. Akármennyire örömmel fogadják a földből szaporán kibúvó új házakat, egy kis okosság már most azt parancsolja, hogy gondoljunk a becsületes, teherviselő, városfenntartó öreg házakra s támasszuk meg jó előre a veszedelem ellen, amelyet az új házak természetellenes és talán igazi szükség nélkül való szaporodása, versenye boríthat feléjük”.