Drága, de rossz, in: Szentesi Lap, 28. évf. 102. sz. 1898. augusztus 28. 2. (részlet)
A cikkíró főleg a túlköltekezést bírálta igen vitriolos hangvételű cikkében, amelyre Sipos Anna irányította a figyelmet 2017. április 11-én Szentesen tartott konferenciaelőadásában. A cikknek egy részét idézem most itt, amely a magyaros stílus egykorú recepciójára mutat rá.
„Az emeletekbe vezető lépcsőnek olyan vastag karfala van, hogy az ágyúzást is kiállaná, ami ízléstelen is. Az erkélyek be vannak mélyítve a falba, s mellvédjük olyan széles, mint valami várfal, úgyhogy onnét csak a Hariss-ház tetejére lehet látni, de az utcára nem. Hát a kékre festett ablakok és ajtók? Azokra már csakugyan ráillik Balogh János mondása: »Az ízlés kétféle, vagy romlott, vagy veszett«.Cifrának azonban elég cifra ez a monstruózus kalicka. A tornyot, bádogot és festéket nem kímélték tőle. S azt mondják, hogy mindez azért vagyon ekképpen, mert így kívánta a - magyar stílus.Legyen szabad erre csak annyit megjegyeznem, hogy az építészetben magyar stílus nem is létezik. De ha léteznék és ilyen volna, akkor teremtugyse [a teremtő úgy segéljen] nem kérünk belőle; mert ez nem egyéb, mint különböző építészeti stílusokból összelopogatott maskara. Ezer szerencse, hogy nem szabómesternek teremtette az Uristen Novobáczky és Komor Marcell urakat, mert ha a magyar díszruhát is ebben a stílusban állítanák elő, akkor az ilyeténképpen nézne ki: Pofonütött kalap kócsagtollas forgóval, zsinóros frakk pitykés lajbi oláh tüszővel, fátermörder aranyrojtos nyakkendővel, piros magyar nadrág sarkantyús kalucsnival. Ám próbálják meg Novobáczky úrék, járjanak ilyen ruhában; higyjék el, hogy lesz az olyan szép, mint ez a magyar stílusú vendéglő.De tulajdonképpen nem erről akarok én most beszélni, hanem arról a pénzpocsékolásról, amit Novobáczky úr a tisztelt építtető bizottság jóvoltából és a képviselő testület gyarlóságából itt megint véghez visz.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése