Dr. Sándorfy Kázmér: Az új színház (1907)

Dr. Sándorfy Kázmér: Az új színház

in: Színház, 1. évf. 1. sz. 1907, 2–7.

Nyomdahibák javítva

                Pár évvel ezelőtt rendőrségünk valósággal betiltotta a színielőadásoknak a „Korona”-szálló nagytermében való megtartását, mert a terem a legnagyobb mérvben tűzveszélyes volt. Ekkor támadt a közönségben az az idea, hogy szükséges volna oly helyiség létesítése, melyben az időnként ideérkező színtársulatok előadásaikat tarthatnák és mely arra is alkalmas volna, hogy benne hangversenyek, táncmulatságok és gyűlések is tarthassanak.

                Minthogy új helyiség építése városunkban a legnagyobb mértékben közszükség volt, Szeglethy György polgármester és dr. Óvári Ferenc képviselő elhatározták, hogy a létesítés érdekében mozgalmas indítanak.

                A cél elérését hihetetlen mérvben elősegítette az a körülmény, hogy Bezerédy Viktor államtitkár, a színügyek országos intézője u. e. időben figyelmeztette a város intéző köreit arra, hogy a minisztérium nyári színkör létesítésére városunknak is adna szubvenciót.

                Már most a szubvenció összege az építési tőke alapjául vétetve fel dr. Óvári Ferenc agilitása folytán megalakult a színpártoló egyesület, mely működését mihamar azzal kezdette meg, hogy a szubvenció megadása végett a minisztériumhoz folyamodott, hol dr. Bezerédy Viktor nagy jóindulata folytán sikerült az államsegélyt oly mérvben elnyernie, hogy nem kellett az eddigi felfogás szerint való nyári színkört, vagyis nagy fabódét, vagy favázas épületet emelnie, hanem akár közszínházat is létesíthetett. Ily előzmények után határozta el az egylet választmánya a „Korona” szálloda és a Püspök-kert egy részének megvételét azon célból, hogy a színházat a szálló mögé a kertbe építse, a szállóban pedig a kaszinónak is otthont nyújthasson. A vétel báró Hornig Károly püspök jóindulata folytán lehetővé vált s megtörténte után Medgyaszay István műépítész terve alapján csakhamar megkezdődött a színház építése.

                Száraz vázlata ez a színház történetének és egyáltalán nem mutatja azt a küzdelmet, melyet az egylet – mondhatjuk – nagyon csekély anyagi erővel Veszprém kulturális haladása érdekében kifejtett és azt a harcot, melyet vagyoni egyensúlya érdekében ezután is folytatni kell.

                Ami most már magát a színházat illeti, ha a megyeháza felől lemegyünk, a kerti terasz mentén végighaladva, a színház főbejárójához érünk. Efelett a színház ormán van Nagy Sándor kiválóan sikerült sgraffito festménye, Hunor és Magor, csodaszarvas regéje, melynek szimbolikus jelentősége a magyaroknak a kultúra után való törekvése. Az előcsarnokon át a társadóba jutunk, melynek baloldala virágos kertbe nyílik.

                A társalgó végében van a főlépcső, melynek a nyitandó új utca felé eső oldalát Nagy Sándor tervei alapján készített hatalmas üvegfestmény, a népművészet varázsa díszíti. Főalakja egy furulyázó juhász. A furulya dalával a népművészetet allegorizálja a főalak és e köré, mintegy [a] dal hatását mutatva sorakoznak a mai társadalom alakjai, katona, pap, író, művész, földmíves, és szélről a gyári munkás. Lelkükben a népdal életre kelti a szunnyadó magyar művészi kultúrát.

                A mi a kép technikáját illeti, lényeges újítás, hogy minden egyes színfoltot külön színes üvegdarabból van ólomba foglalva, összeállítva és nem festve az üvegre, mint az eddigi téves felfogású üvegfestményeknél. A műszínekben és formák rajzában igen sikerült, a laikusokra új technikája miatt egy ideig szokatlanul hat.

                A főlépcsőhöz csatlakoznak a városház [ma Óvári utca] utcai kijárók és a páholy, erkély baloldali és a karzat jobboldali feljárója.

                Ezután tágas ajtókon a nézőtérre jutunk. Az épület nem csupán színház, hanem tánc- és hangverseny-terem is lévén, a kettős célt kell az épületnek szolgálni, szükséges volt tehát a lehető tágas, sík terem létesítése, melyben a páholyok és erkélyek csak másodrendű szereppel bírnak és hatásukban az egész terem architektúrájának alárendeltek. Ezért vannak a terem oldalán oly nagy ablakok és ezért majdnem symmetrikus a kereszttengelyre nézve is a terem kiképzése.

                A kétoldali páholysort vasbeton gyámok hordják, melyek közvetlen őszinteséggel a való anyagot és a valóságos szerkezetet tüntetik fel.

                A teljesen sima teremfalat csak vasbeton ablakok eleven körvonalai és körülfutó cserép ornamens díszíti. Az egészre ráborul a könnyű Rabitz-mennyezet, mely tulajdonképpen könnyűségénél fogva nem tartó szerkezet, hanem csak mintegy lebeg a vasbeton tető alatt. Ez az akusztika és a hőszigetelés tekintetéből fontos. Közepén rendkívül nagy nyílás van, mely azon modern követelménynek felel meg, hogy az esetleg a nézőtérre tóduló füst és égési gázak a nyílás csapóajtai felnyitása által azonnal eltávolíttassanak. Ezáltal még a karzat legmagasabb pontja is teljesen meg van óva a füsttől és gázaktól, ugyanis a jelzett nyílás legmagasabb pontja a nézőtérnek.

                A páholyok latin típus szerint alacsony fallal elválasztvák, ellentétben a szokottabb teljesen zárt, de tűzveszélyes germán páholytípussal.

                A nézőtérről teljesen hiányzik az annyira megszokott aranyozás, a szobrászdíszítés, stukkornamentika [sic!], ennek hiányát azonban egyáltalán nem érezzük, mert a terem ezek nélkül bensőségesebb, üdébb hatású.

                Hiányzik a megszokott középcsillár is, helyette magyaros csipkeszerűen elosztott üvegfüzéren függnek a villamos lámpák. Ez teljesen új megoldás és a tervező építész szabadalma.

                A színpad a nézőtérhez arányítva eléggé tágas és mély. Komplikáltabb berendezése egyelőre nincs, de minden szükséges kellékkel fel van szerelve. Kétoldalt van az öltözők és színházi mellékhelyiségek csoportja külön kijárókkal. A zárda felől eső oldalán pergolával bekerített terasz, a főbejáró felett pedig széles színész-terasz.

                A magyar építőművészet szempontjából az egészben az a leglényegesebb, hogy több évi alapos népművészeti tanulmányait Medgyaszay műépítész a teljesen új anyagok, új szerkezetek és korunk új szükségletei szerint átformálni, megnemesíteni nemcsak törekedett, hanem azt a most legteljesebb mérvben elérnie is sikerült. A mű minden ízében modern magyar alkotás.

                Már most a művészi eredménytől eltekintve, meg kell állapítanunk, hogy a színház megépítésének a helyi iparra is meglesz az a hatása, hogy iparosaink állandóan látni fogják, miképpen kell precíz ipari munkát elkészíteni, mert hiszen a színháznál látható minden asztalos, lakatos stb. munka valósággal műipari termék.

                Súlyos mulasztást követnék el, ha fel nem említeném, hogy Medgyaszay műépítész nem csak tervezett, hanem az építés minden legkisebb fázisát állandóan irányította, mindenre valósággal féltő gonddal felügyelt és a színház minden egyes része nagy tudását, nemes ízlését és lelkesedését tükrözi vissza.

                És most legvégül – nunc venimus ad fortissimum – megemlékezünk dr. Óvári Ferenc[ről], a színpártoló egylet elnökéről, kinek a színház létesítése körül hervadhatatlan érdemei vannak. Akadályt nem ismerő akaratereje nélkül a színház fel nem épült volna. Reá a színpártoló egyletnek és a veszprémi közéletnek még igen soká szüksége lesz.