2015. december 29., kedd

Gúnyvers 1895-ből a közvilágításról

2015 decemberében Kiskunfélegyháza város utcai lámpáit korszerű, takarékos LED-es izzókra cserélték. Ezzel teljesen átalakult a város éjszakai képe - előnyére vagy hátrányára, nem ide tartozik. Ebből az apropóból egy régi forrást szeretnék megosztani, aminek mindössze annyi aktualitása van, hogy 2015 decemberében találtam.



A hold

in: Félegyházi Hírlap, 13. évf. 23. sz. 1895. június 2. 3. old.

Te szalmasárga folt,
teli képű mafla hold,
városunk egyetlen égő lámpája,
öntsed ki fényed árját,
hogy amikor estefelé
botorkálunk hazafelé,
s falak mellett tapogatunk,
ki ne törjük a nyakunk.
Tudod, hogy e nemes város,
télen mindig nyakig sáros;
nyáron porral színig tele
az ember orra, kebele,
s ha eljön az éjszaka,
s nincs az égnek csillaga,
és kialkudott a malombeli mécs rég’,
körülvesz egyiptomi sötétség.
A petróleum nagyon drága,
minek égne az éjszakába?
A nemes tanács alszik régen,
csak a bakterok virrasztanak ébren;
Kinek kell hát világosság?
Kik, az ő fejüket mossák?
Te méla hold, ki gyakran látod
botorkálni sok jó barátod,
a járdákon lépegetve,
a belépőt nézegetve,
lépéseket méregetve,
egy fénysugárt kéregetve,
mint a részeg, bandukolva,
s a tanácsot káromolva
szánd meg a mi nyomorúságunk,
s légy te a mi potyavilágosságunk.
Avagy, ha úgy tetszik éppen
gyújts világot atyáink fejében,
s legyen legalább annyi fény,
mint egy némelyik feje tetején,
hogy néha csöndes éjszaka,
mikor az égnek nincsen csillaga,
ne kelljen attól tartanunk,
hogy a nyelvünkbe harapunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése