Flóris Áron: A legújabb rajztanítási módszer, 1909

        Mint tanuló 27-szer iratkoztam be az iskolába, egyetemekre, mely idő alatt 7 diplomát szereztem csak azért, hogy a vezéri, vezetői pálcát joggal ragadhassam kezembe.

        Negyed század óta vagyok a tanári pályán, tehát 25 év óta törekszem arra, hogy veszendő félben levő hazánk ipari fellendítése kérdését megoldjam. Ez a hazafiúi szent kötelességem. Napóleon 15 év alatt hódította meg a világpiacot a finom műizlésű francia iparcikkekkel, helyesebben azon egy rendeletével, mely a szabadkézi rajznak a francia középiskolákban való belterjesebb tanítását szorgalmazta. Rajztanár létemre kettős kötelességem volt tehát kutatni azon módozatokat, mélyekkel a rajzolásnak betűi, vagyis motívumai csak úgy, mint az írás betűi egy év alatt elsajátíthatók, E célból néhány szünidőben saját költségemen beutaztam egész Európát. Érintkezésekbe léptem külföldi művészekkel, iparhatósági vezetőférfiakkai, különösen pedig rajztanárokkal. Mindegyiknek erre vonatkozó nézetét kikértem. Ezeket egybevetve, azon különös tapasztalatra jutottam, hogy a 6—7 eves első elemi iskolás gyermekek végzik aránylag a legterhesebb irásrajzolási munkát, amikor a 24 betűnek irott és nyomtatott, kis és nagy válfaját, valamint az arab és római számokat, összesen 116 betűt 9—10 hónap alatt felismerni, azt felrajzolni (felírni) megtanulják. Miért ne lehetne hát ezen komoly munkát a többi osztályokban a 150 magyar stylű motívum betanításával folytatni?

        Francia rajztanároktól hallottam azt, hogy: "Az ősi magyar-hun nemzet műveltsége igen magas fokon
állhatott, mert utódainak oly gyönyörű síkdiszitményt hagyott hátra, mely úgy színpompa, valamint motívum gazdagsága dolgában a világ összes síkdiszitményét felülmúlja," Ugyancsak francia rajztanároktól halottam azt, hogy : „Mig a görög, római, arab és góth styl csak egynehány motívummal rendelkezik, addig a magyar motívum a világon a legváltozatosabb és legdíszesebb. A színpompa, 'elevenség dolgában meglepő és minden nemzetnél kivétel nélkül jóleső lelki érdeklődést kelt fel, csak az benne a különös, hogyha az ember a magyar stylű gyűjteményt beszerezni akarja, azt nem kaphatja meg Budapesten, hanem Prágában, Linzben, Bécsben s Grácban. Holott ezt Budapestnek kellene leginkább kultiválni."

        Mióta a magyar nemzet síkdiszitményét a müncheni, berlini, párisi és londoni kiállításon bemutatta, azóta a kalotaszegi varrottasainkat és szövötteseinket a külföld oly mohon kapkodja és rendeli meg, mint az újdonságszámba menő cseresznyét- Hazánk rohamos szegényedését mi se jellemzi inkább, mint az Amerikába való tömeges kivándorlás, mert az iskola eddigelé csupán csak általános ismereteket nyújtott a tanulónak. Ez volt az iskolának azon vétkes nemzeti mulasztása, mely által a magyar kézmű és háziipart mindeddigelé elhanyagolta és sutba dobta. A múlt hetekben egy diplomás ember, ki éveken át állás nélkül lévén, éhezett, lopott és börtönbe került. Az iskola egyik kezébe — jóllehet diplomát — adott, de a másik kezét üresen hagyta ezáltal még mindig a szellemi proletárizmust nevelte. Mert minden magyar iskolának hármas kötelessége van; 1-ször általános műveltségnyújtás, 2-szor kézmű, házi és ipari rajztervezésben való jártasság nyújtása, ezáltal a háziipar megteremtése, 3-szor az izmoknak oly módon való fejlesztése, hogy ezzel bármely elszegényedett ember kenyerét megkeresni képes lehessen. Minek nyáron a drága tornaszerekhez nyúlni, holott ezt a mezei, kerti, réti munka sokkal üdvösebben és haszonnal helyettesíti ? Így a testet a kettős haszonnal edzenek.

       Ha egy tanítói állás üresedésben van, oda százan, ezren is pályáznak; és míg az illető állást elnyerni nem tud, csak a családnak, környezetnek, .sőt a társadalomnak terhe, mert a tornaeszközök által kifejlesztett izomerejét sem kertben, sem a szántóföldön alkalmazni nem tanulta a kézi, háziipari rajzoknak tervezését sem, holotta a magyar stylű dekoratív rajzot az iskola megtanította volna, minden néven nevezendő iparágban mint tervező rajzoló ideiglenesen megszerezhette volna a kenyerét, mindaddig, míg valahol diplomáját érvényesíteni tudta volna. Ez oka legtöbb fiatal ember elzüllésének. Ez az egyedüli oka a magyar ipar pangásának, a magyar élhetetlenségnek, a tömeges kivándorlásnak.

        Svájcban, Cseh- és Morvaországban már a 8—l0 éves gyermekek is kioktatvák a háziiparra, mert gyufaskatulyát, levélborítékot, szivarhüvelyt, szopókat stb. készítenek, nálunk pedig a gyermek 14 éves koráig őgyeleg, a szünidőket mindegyik csak csavargással, dologtalansággal, lustálkodással tölti el. A német arisztokrata hölgyek még sétájuk alkalmával is kézimunkát végeznek, ők az iskolában azt tanulták, hogy semmiféle dolog nincs, ami szégyen lenne ; nálunk pedig aki egyszer iskolába jár, annak már a mindenféle testi, sőt a szellemi munka is derogál. Az úrhatnámsági vágy tölti el egész lényét, mely előbb-utóbb koldusbotot nyom kezébe, holott Amerikában nemcsak a jogászok, egyetemi hallgatók, hanem a diplomás emberek is, ha álláshoz jutni képtelenek, beszegődnek pincérnek, urasági inasnak, szolgának. Ott már az iskola megtanította őket arra, hogy a szellemi kincs megszerzése mellé még két megélhetési életfeltétel szükségeltetik, 1-ször a rajztervezési ügyesség, 2-szor a testi nyers erőnek alkalmazási képessége.

        Törökországban a lányokat részint a családban, részint az iskolában oktatják ki a síkdíszitményrajzolásra, kifestésre, hímzésre. Ezzel keresi a legtöbb torok nő a kenyerét családja számára. Nálunk pedig kész munkát vásárol mindenki, ezt leginkább a csehek és morvák készítik. A magyar fürdőhelyeken vásárolható emléktárgyak, játékszerek jobbára mind külföldi gyártmányok. Csak a perzsa-szőnyegért 5 millió forint szivárog ki évente hazánkból. Az összes ipari cikkekért 780 millió forintot fecsérlünk el! Mindezen szomorú állapotok orvoslása céljából elhatároztam magamban, hogy tanítványaimat kizárólagosan a gyakorlati rajzra fogom oktatni. A Homok utca I . , I I . , I I I . osztályaiban a 176 növendékemet nemcsak a rajzra, hanem a szépírásra is én tanítottam. Mindkét tantárgy tanítását egy közös kaptafára húztam, a betűket rajzoltattam, a magyar síkdíszítményű motívumokat pedig írattam. A táblára felírt betűket, felrajzolt motívumokat alakelemeire szedtem. Azoknak egymáshoz való viszonyát, térbeli elrendezettségüket, a pozitív és negatív masszát tanítványaimmal megérttettem, az életben előforduló tárgyakhoz, eszközökhöz hasonlítottam. A kontúrnak (körrajznak) alakjait egyes betűk alakjaira vittem vissza. Feltártam a köztük levő hasonlatosságot, valamint a különbséget. Midőn tanítványaim mindezeket átértették és átérezték, csak akkor engedtem meg azoknak felrajzolását. De nem a drága rajzpapirosra, hanem eleinte jobb kézzel a levegőben 15 percig rajzoltattam. Amikor már a bekerítő, jellegző vonalat, külső és belső (pozitív és negatív) foltot, azok jellegét, valamely tárgyhoz való hasonlatosságát felfogták, megértették; ugyanennyi ideig vezénylés, üteny rajzolás mellett a levegőben bal kézzel rajzoltattam le. Megjegyzem, hogy a fekete fali táblára a magyar stylű motívumnak mindig csak a felét rajzoltam le, a rajzminták teljes hiányát ezúton pótoltam. A következő 15 perc alatt a táblára felrajzolt motívumnak jobbik felét a jobb kézzel, a hiányzó bal oldalát pedig bal kézzel, tehát most már mindkét kézzel rajzolták a levegőben. Ezáltal értem el azon óriási haladást, a síkdíszitmény rajzolásnak legfontosabb kellékét, a szimmetria érzetét. A negyedik negyedórában tanítványaim a fekete táblára felrajzolt motívumokat ugyancsak üteny szerint, tehát tömeges tanítással az iskolapadnak vízszintes síkjára mutatóujjal rajzolták fel, egy-két percig a jobb, de azután mindkét kéz puszta mutatóujjával. Az ötödik negyedórában már krétát vettek a kezükbe, mindenki az iskolapadjára jobb kézzel rajzolt, melyet benedvesített szivaccsal törült le. 5—6 perc múlva ugyanezt tették a bal kézzel. Ekkor a motívumnak fel nem rajzolt baloldalát bal kézzel készítették el. A 6-ik negyedórában már mindkét kézzel rajzolták fel a fél motívumot. Később két nedves, vizes ecsettel festették a mintát az olajfestékkel bemázolt padra. (A fővárosi iskolákban festetlen bútor nincs.) A 7-ik negyedórában pedig minden előzetes felrajzolás nélkül, olcsó papírból, ollóval vágták ki a rajznak úgy pozitív, mint negatív foltját.

        Egy-kétszeri kivágás után pedig az egész motívumot a vázlatkönyvükbe ceruzával rajzolták fel és azt saját tetszésük szerint festették, színezték ki. A 8-ik negyedórában a hullámvonalaknak, csiga és szecessziós vonalaknak szabályait és a térbetöltést (tervezést) magyaráztam meg. Odahaza a legolcsóbb papirosból összevarrt füzetbe a motívumot néha csupán fejből, néha pedig vázlatrajzból naponta rajzoltattam le. A tanítóknak meghagytam, hogy odahaza legelső kötelességük legyen a leckét megtanulni, azt szüleiknek felmondani. Csak ezután, szülei engedelemmel volt szabad rajzolniok fél órát, egy órát, a szerint, amint erre szüleiktől engedelmet kaptak, mely rajzot minden szülő a következőkép láttamozott: „Miután fiam a leckét megtanulta, azt tőle kikérdeztem, (és jól, közepesen, gyengén) tudta, igy hát megengedtem neki, hogy (fél, egy, két óráig) rajzoljon." Ezen rajzot a lepréselt falevelekről, konyhai és szobai tárgyakról másolták, tehát nemcsak ornamentális, hanem figurális rajzot is gyakoroltak. Nincs a világon egy tudományos pálya sem, még kevésbé mesterség, ahol a rajzot sikerrel felhasználni ne lehetne. (A földrajznál; mértannál, fizikánál különösen : a jelképes beemlézésnél pedig mindenütt haszonnal lehet alkalmazni.) Ezen intézkedésemmel egyszersmind á szülőket arra serkentettem, hogy ellenőrzői tisztségüknek odahaza tegyenek eleget, mely alól legtöbb szülő szívesen kibúvik. így kéyszeniéttem a szülőket arra, hogy fiúk tanáraiknak vállvetve segítőtársukká szegődjenek.

         Ezen rajzoktatási rendszeremmel a tanév végével elértem, hogy tanítványaim a szabadkézi rajzvizsgán a csoportonkint feladott tervezéseket a szülők előtt 5 perc alatt az iskolapadra krétával felrajzolták, Elértem azt, hogy a rajzkiállításomon 1000 darab önálló magyar stylű tervezést kiszínezve mutathattam fel. Egyszersmind meggyőztem őket arról, hogy a rajz, sőt a tervezési rajz is nem egyéb, mint eszköz, a cél pedig ennek ipari értékesítése, azért hát tanítványaim a vizsga előtt rövid két hét alatt 500 darab konyhai és szobai díszt, házi iparcikket a saját tervrajzuk szerint játszisággal készítettek el. Ezáltal tanítványaimat nemcsak magyar stylű önálló tervezőkké, hanem kezdő díszítőművészekké is kiképeztem. Respektáltam minden egyes növendék egyéni hajlamát. Szabad teret engedtem a kedvenc tárgya választásánál, nemkülönben a kiszínezésnél.

          Az egyik kiválókép szőnyeg-díszítés tervrajzkészítéssel foglalkozott, a másik szobaföstési tervrajzokat csinált, a harmadik törülközőkendő díszítést, a negyedik porcelán, majolikatányér tervezést. Az ötödik köcsög, kancsó díszítésben tűnt ki, a hatodik játékszerek díszítésével foglalkozott tüzetesen, a 7-ik csipkediszt tervezett, a 8-ik a női és férfi ing előkés (hangedli), köténymintát kultivált, a 9-ik gyönyörű magyar stylű legyező tervrajzokat készítette, a 10-ik napernyőt, a l l - i k könytábladisz komponált, a 12-ik okmány-tervrajzolással foglalkozott behatóbban, a 13-ik fayance, porcelán és majolika festéssel bajlódott, a 14-ik asztalfutó, viaszos vászon, miliődisz-tervezéssel, a 15-ik lámpagolyó díszítéssel, a l6-ik szobabútor pingálással foglalkozott, a 17-ik kőedény festéssel, a 18-ik óra körlapján (cifferblatt) díszítésével, a 19-ik vasrács, a 20-ik vaskapu tervezéssel, a 21-ik a magyar stylű motívumoknak vaslemezből való formálásával,- idomításával síb. stb. vesződött. De egytől-egyig kizárólagosan magyar stylben. És mikor dr. Nagy Zsigmond kir. segédtanfelügyelő figyelmeztetett, hogy a tantervben görög, római, arab styl is elő van írva: teljes megelégedéssel vette tudomásul azon érvelésemet, hogy előbb a nemzeti kincsünket  sajátítsák el. Előbb magyarok legyünk, aztán görögök, arabok!

        Megmagyaráztam nekik azt, hogy miként kell az elkészített rajzokat az alája helyezett vászonpapirosra, másnéven vászonpauszpapírra a tűzővel kiböködtetni, ezt a hímző és előnyomó intézetben néhány fillérért elvégezték), az így nyert „matricát" a kivasalt fehérneműre néhány gombostűvel odaerősítették, ezt kobalt-kék golyónak porával behintették, majd denaturált borszesszel bepermetezték, fixirozták, így a gyönyörű rajz a fehérneműn ottmaradt, melyet a tanítvány lánytestvére vagy édesanyja (gyakran maga a fiú) a rajzlapon feltüntetett színekkel kihímezett.

        Gasché János mintarajzoló és hímzőíntézet tulajdonosa (VII. ker., Király-utca 13., III. udvar) mindegyik magyar stylű másolatból magának egyet megtartott és most ő Magyarországon azon egyedüli előnyomó és mintarajzoló üzlettulajdonos, kinek legtöbb magyar stylű rajzmintái vannak. Az ötödik, hatodik, sőt kilencedik kerület úrihölgyei ő hozzá mennek, elannyira, hogy a megrendeléseket alig győzi elvégezni, holott csak néhány hónappal ezelőtt is, aki magyar stylben akarta fehérneműjét előnyomatni az eddigelé mindig Grazba, Prágába, Bécsbe és Linzbe küldötte. A magyar nemzetnek ezen szégyenét, nemkülönben vétkes mulasztását már 25 év óta törekedtem reparálni, de a magyar nem volt hajlandó ezt megérteni, de midőn dr, Bárczy István főv. polgármester és gróf Festetich Géza tanügyi tanácsos a gyakorlati iskolák megteremtésén fáradoztak, ezen kínálkozó alkalmat örömmel megragadtam és kihasználtam.

         Kioktattam tanítványaimat arra is, hogy hogyan kell önálló tervezési viz-festrnényeiket a kőnyomdászok számára elkészíteni, t. i. a magyar stylben kiszínezett önálló tervezésüket tűzőgéppel kiböködtettem és aszerint pauzáltattam le 6—7 példányban, amint azt hat vagy hétféle színben a „Festésiét" című lap kinyomatni akarta. Az átlátszó irópapir túlsó oldalán csakis azon foltokat festettem ki tussal, melyek az eredeti festményben pirosra voltak kiszínezve, a másiknál csakis a zöld foltokat festettem ki tussal, a harmadiknál a lila, a negyediknél a kék stb. faltoknak megfelelő helyeket. Így aztán tanítványaim nemcsak a „Festészet" című lapnál, hanem a kőnyomdászoknál, mint legpontosabb munkát végzők, délutáni alkalmazást és fizetési is kaptak, Tanítványaim valamennyi konyhai,házi dísztárgyaikat email, zománcfestékkel festették ki. Magyar stylben kifestett dísztárgyaikat 4, 5, sőt 1O koronáért is- szívesen megveszik. A tanítónők és úrihölgyek a gyermekeket lakásukon, vagy pedig az iskolában felkeresik, velük tervezést rajzoltatnak és festetnek és azt elég tisztességesen fizetik, úgyannyira, hogy a gyermekek most már a nyári szünidőben tandíjukat és ruházatukat is játszisággal megszerezhetik. Engem pedig azon boldogító büszkeség emel, hogy a tanítványaimat a magyar stylű rajznak behatóbb tanításával 9—10 hónap alatt keresetképesekké idomítottam.

        Szóval a 10—13 éves gyermekeket 9—10 hónap alatt kenyérkeresetre megtanítottam és biztosítom őket afelől, hogy családi szerencsétlenség és csapás alkalmával nem sűlyednek el az elzűlés posványában, hiszen egy-két órai munkájukkal 2—3 koronát is játszva kereshetnek anélkül, hogy tanulói pályájuktól búcsút venni kénytelenek lennének.

         De a szellemi gyönyör, amelyben tanítványom a kitűzött munkája bevégzésénél részesül, sokkal fenségesebb és magasztosabb, mint a fizetés, mert az időt megbecsülni, azt értékesíteni, készpénzre felváltani és abban a szellemi élvezetek koronáját, a gyönyört érezni megtanulja. Szellemi fölénye teljes tudatában a kamaszkorban a dőzsöléstől utálattal fog elfordulni.

          Áldom a végzetet, hogy gróf Festetich Géza tanügyi tanácsnok, a gyakorlati iskola megteremtője, oly iskolába osztott be, melynek hazafias igazgatója a fennkölt gondolkozású Csomóssy Sándor igazgató, ki az üdvös újításoknak éppen nem ellensége. Mig ennekelőtte más iskolában más igazgatóm ellenezte újításomnak behozatalát,azalatt ő örömmel kijelentette, hogy e tárgyban nekem szabad kezet enged, mert azt akarja, hogy a tanítványt ne a vizsgákra, hanem az életre készítsük elő. Áldom a végzetet, hogy oly fiókiskolában tanítok, ahol sem rajzterem, sem egyetlen egy rajzminta nincs, mert ezáltal a német schúlmeister pedantériákat alaptalanoknak deklaráltam és fényesen bebizonyíthattam, hogy a polgári iskolai első osztálybeli növendékek semmiben sem maradtak hátrább az önálló tervezési és kifestési munkákban, mint a harmadik osztálybeliek- Ebből joggal azt következtethetem, hogy 1-ször a síkdíszitő rajzot 9—10 hónap alatt mindenki kivétel nélkül úgy megtanulhatja, mint az írva-olvasást, 2-szor, hogy csakis ott és azoknál van helye a szabadkézi rajz alól való fölmentésnek, akik az olvasás és írás alól is felmentvék. Hiszen a szemet elsősorban is az írás rontja. Az olvasás a szemet már 5—10-szeresen erőlteti meg, de a rajzolás a szemnek abszolúte ártalmára nincs. Az idevágó jogos bírálatot és határozatot csak oly rajztanár állapithatja meg, aki egyszersmint orvos is. Már pedig én vagyok az, az egész Magyarországon egyes-egyedül, 3-szor, hogyha a faltisi fiú- és leány-elemi iskola a betűírással kapcsolatban már az első osztályban átveszi gyakorlati rajztanítási új rendszeremet, akkor minden falusi elemi, iskolát végzett fiú és leány már kész magyar stylű tervező-rajzoló leend, akkor azután a serdülő parasztgyermek a-téli hosszú estét nem tölti el tétlenségben, a kamasz nem bújja többé a korcsmát, hanem a nürnbergi játékkészitők szokása szerlnt idejét hasznos munkával fogja tölteni, A parasztlányok másképp fogják szőni szőtteseiket és a kalottaszegi varrottasokat sokkal finomabban fogják kihimezni, melynek kelendősége ily módon 5—6-szof akkora leend, minteddigelé. Sőt tervbe vettem, hogy a levegőben való irás és rajzolást már az óvodában, tanácsi engedéllyel taníttatni fogom. (Egy óvónőt erre a célra kiképeztem, az eredmény, szentül hiszem, meglepő leend.) Ha rajztanítás rendszeremet minden iskola, sőt az óvoda is átvenni fogja, akkor a társadalomnak minden rétege szolgálni és művelni fogja a magyar kézmű és házi ipart, a magyar stylű síkdíszítményeknek pedig, valamint a magyar kézmű iparcikkeknek, díszműtárgyaknak keresettség és kelendőség tekintetében legelső helyet fog biztosítani, így alakul át a magyar generáció őseink hálás utódjává azért, hogy a reánk a diszes magyar stylű ornamentikát hagylak. Ezen munkakör és ezen jelzett keresetforrás fogja a Cunard hajózási társaság tömött hajóit megkönnyebbíteni. Ezen újítás behozatalával minden magyar igazán be fogja látni azt, hogy „A nagy világon e kivül nincsen számodra hely." Igy lesz a sínylődő Magyarország újra tejjel, mézzel folyó Kánaán, így fog nálunk 5—10 év múlva a jólét és boldogság meghonosodni. Csak ezen úton, csak a remek magyar styl beható tanításával leszünk képesek a magyar kézmű és háziipar számára a világpiacot játszi könnyűséggel meghódítani.

          Hogy pedig az itt elősorolt dolgok valódisága felől mindenkit meggyőzhessek, tisztelettel kérem dr. Bárczy István polgármestert, gr. Festetich Géza tanügyi tanácsost, a fővárosi nagyközönséget, a kisiparosokat, kézműveseket, gyárosokat, iparhatósági elöljárókat, tisztviselőket, a magyar nemzet sorsát igazán szívén viselőket, különösen pedig a sz. főv, tanács minden egyes tagját; mély alázattal kérem gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter urat, Kossuth Ferenc és dr. Darányi Ignác miniszter urakat, államtitkárjaikat, valamint a községi és felekezeti iskolákat fenntartó vidéki hatóságokat, hogy Budapest, VIII. ker., Erdély-utcai elemi iskola tornatermében rendezett konyha, szobai háziszer és magyar stylű tervezés-rajzkiállitásomat megtekinteni kegyeskedjenek. Jőjjetek el! Hiszen a hatalom a Ti kezetekben van letéve. Egyetlen egy rendeletetek elég arra, hogy a múltat és jövendőt megbűnhődte magyar letegyen a szegénységről! Egyetlen egy újitástokkal millió serdülő leánynak adtok otthoni kenyérkeresetforrást, kikkel eddig a társadalom, kormány a legmostohábban bánt el a háziipar pangásával. Közülük 100 000-eket menthettek meg a társadalomnak és kenyérkereset hiányában nem fognak arra vetemedni, hogy az eltemetett erény sírján tombolva, vigadva pénzért fonnyadjanak. (A rajzokat és festett diszműtárgyakat mindenkinek készséggel bármikor bemutatom.) Azon iparosok és gyárosok pedig, akik az iparnak bármely szakába vágó tervezéseket feladni akarnak, ezeket én a jövő tanévben mindenkinek teljesen díjtalanul, tanítványaimmal megrajzoltatom, kifestetem, számukra a kópiát teljes díjtalanul elkészíttetem. Máris több szobafestő, könyvkötő, kő- és könyvnyomdász, különféle tárgyak tervezésével bízott meg engem, melyeket én tanítványaimmal a legnagyobb készséggel, hazafiúi ügybuzgalommal megfejtetni fogok.

Flóris Áron budapesti rajztanár, "orvostudor".
Állami Népoktatás, 3. évf. 1. szám, 1909. szeptember 15. 8. old.; 3. évf. 3. sz. 1909. október 15. 3-4. old.; 3. évf. 4. sz. 1909. november 1. 3-4. old. A dolgozat önálló kiadványként is megjelent.