Egy csongrádi újságcikk a polgárosodásról, 1904. június 26.

A magyar polgárosodás. A D. M. K. E. csongrádi fiókjának megalakulása
in: Csongrádi Ujság 2. évf. 26. szám, 1904. június 26. 1 - 2.
[mai helyesírásunknak megfelelően javított változat, kiemelések az eredetiben]

Az alábbi forrást nem eszméinek terjesztése miatt teszem közzé, hanem amiatt, hogy a nacionalizmusról folytatott tudományos párbeszédet a vidék gyakran elhanyagolt szempontjával színezzem. A cikk a Csongrádi Ujságban jelent meg a Dél-Magyarországi Közművelődési Egyesület csongrádi fiókegyesületének megalakulása alkalmával. Érdemes megfigyelni, hogy nacionalista alapállása hogyan vált át egy "nemzet" alatti regiszterre, a polgári identitása.

"Mi - a magyar alföld színmagyar népe közt élvén - tovább megyünk egy lépéssel a magyar kultúra mezején, mint a magyarosítás.

       Nekünk nem kell arról gondoskodni, mint a nemzetiségek között élő magyar értelmiségnek, hogy megtanítsuk a magyar nyelv ismeretére a népet, hogy terjesszük a magyar nyelv ismeretét, használatát.

       Nekünk ennél nagyobb, nemesebb, szentebb kötelességeink vannak.

       Nekünk elől kell járnunk a magyar szellem ama harcában, amelyet az idegen kultúra uralma, nyomása ellen folytat immár ezer év óta fajunk.

       Nekünk, a magyarság szellemi és anyagi erőinek összes fegyvereit fel kell használnunk, nem csupán a nyelvegységben rejlő erkölcsi erőt. Szóval, amíg a végvidékek és határszéli megyék magyarsága csupán arra van utalva, hogy a magyar nyelv uralmáért harcoljon: mi nagyobb erőt küldhetünk harcba, hatalmasabb célokért szállhatunk síkra: a magyar polgárosodásért, amely egykor megvalósíthatja Nagymagyarország eszméjét.

       A magyar polgárosodásra pedig égető szükség van nálunk, ahol parasztnak hagyták a földmívelő osztályt, az iparosokat feláldozták a külső országok érdekeinek, az erkölcsi élet pedig ijesztő módon eldurvult, s a népfelsegítés munkája előbbre való szent kötelességünk minden közjogi pártoskodásnál.

       Nagyon tévedne, aki azt hinné, hogy a magyar nyelv terjesztésével már eleget tettünk a magyar kultúrának s a március 15-iki bankettekkel a hazafiságnak.

       Hiszen itt nem kell senkit magyarul tanítani, hanem művelni kell a magyar nép lelkét. Ez első kötelesség! Tanítani kell a magyar népet a földmívelés okosabb módjára, állattenyésztésre, kertészet, méhészet, gyümölcstenyésztésre. Tanítani kell a hazai iparra és mezőgazdasági ipar művelésére s a kereskedelmi pályára rávezetni. Tanítani kell az összetartásra, a polgári öntudatra, s főleg az emberekkel való társadalmi érintkezés finomságára. Szóval, a parasztságot fel kell segíteni s belőlük magyar polgári osztályt kell teremteni az alföldi magyar kulturális egyesületeknek, - ami a huszadik század legnagyobb feladata!

*

Csongrád vármegyében még a kivándorlás csak szórványosan fordul elő. Itt még a népfelsegítés elve nem talál leküzdhetetlen akadályokra. Nem kíván nagy áldozatok, mint a felvidéki és székelyakció.

        Itt tehát hálás és rendkívül üdvös szerepe jutna a magyar értelmiségnek, mikor a magyar parasztság polgárosításán, megmentésén, felsegítésén fáradozik majd.

       A Csongrádi Lap [a Csongrádi Ujság vetélytársa] t. laptársunk nyílt levélben egyenesen hozzánk fordult, azt fejtegetvén, hogy mi, akik egy asztaltársaság eszméjét felvetettük, szervezkedjünk közös kultúrtörekvések előmozdítása végett egy bizalmas asztaltársasággá.

       A mi feleletünk íme benne foglaltaik a csongrádi D.M.K.E. csongrádi fiókjának megalakulásában.

        Alkossuk meg az asztaltársaság tagjaiból a külön írói asztaltársaságot, de legyen ennek a társaságnak tagja minden polgárember, minden gazda, de mindenek fölött minden tanító."