Dékáni Árpád csongrádi tervei

Dékáni Árpád, a halasi csipke megteremtője, 1906-1907-ben azt fontolgatta, hogy ha a lakosság vevő az ötletre, Csongrádon is csipkeverő iskolát nyit.

A kapcsolattartók a csongrádi Hollósy István és Heinrich István voltak. Dékáni 1906-ban Hollósynak küldött levelét közölte a csongrádi sajtó:

"Igen tisztelt Doktor úr!

        Szíves soraira a következőkben válaszolhatok. A tanműhely fölállításának főkelléke, hogy az ne időleges, hanem állandó legyen és olyan, hogy annak komoly és reális színezete minden tekintetben meglegyen.

        Itt Halason a jó munkás megkeres évi 600 koronát. Ha az 50 leány közül csak 20 van ilyen, ennek évi jövedelme 12000 korona, a többi leányt nem is számítom. Ezen pénz mind olyan, ami tisztán megy a leányok kezébe, és mind helyben fogy el. A vállalatnak ez az anyagi haszna.

        Mellékelve küldök 1 példány iskolai szabályzatot és 1 példány szerződési blankettát.

        Kívánságaim a következők:

        1. Legkevesebb 50 leány tanuló munkás, akik a kiképzés után is az iskolában, mint foglalkoztató tanműhelyben dolgoznak.

        2. A tanító-felügyelő 600 korona évi fizetésének biztosítása.

        3. Lakás, fűtés, világítás és tanműhely takarítás

       Ha ezen kellékek megvannak, a tanműhelyt azonnal megnyitom.

       Véleményem szerint az állami, megyei stb. segélyeket lehetőleg kerülni kell, mert ezen, mint más vállalat is csak akkor egészséges, ha önmaga, más támogatása nélkül fejlődik. Természetes, ide nem értem a helyi támogatást.

        A munkaidő - mivel kiképzés után a munkások darabszámosak - 6-tól 6-ig, 10 órakor és d. u. 4 órakor szünettel, természetesen ebéd idején is.

        Az anyagot én adom, a csipkék értékesítését is én eszközlöm, természetesen bizonyos % ellenében.

        Amint időm engedi, el fogok Csongrádra menni, ahol részletesen megbeszélhetjük a dolgot.

        Kiváló tiszteletem mellett az ügyérti lelkes jóakaratot és érdeklődést megköszönve vagyok

                                                                            Dékáni Árpád."

(Csipkevarró műhely,

in: Csongrádi Ujság 4. évf. 51. sz.

1906. december 16. 2-3.)

A Csongrádi Ujság ezt követően kezdett el tudósítani a csongrádi háziipari mozgalomról. Számos háziipart támogató cikket adott közre, rendre azzal a érveléssel, hogy a magyar készítmény a nemzeti ízlést, a nemzeti szellemet erősíti. (Pártoljuk a háziipart, in: Csongrádi Ujság, 5. évf. 10. sz. 1907. március 1. 1-2.; Háziipar nálunk, in: Csongrádi Ujság, 5. évf. 12. sz. 1907. március 24. 1-2.). (Ugyanakkor a "nemzeti" szempont üres kategória maradt.) A kezdeményezést intézményi szinten a polgári leányiskola tanárai pártolták volna leginkább. (Női háziipar, in: Csongrádi Ujság, 6. évf. 24. 1908. június 14. 2.) Zelenka Jánosné 1908 decemberében 120 támogató aláírással ellátott kérvényt nyújtott be a községi elöljárósághoz, immár nemcsak a csipkeverést, hanem a kosárfonást, varrást stb. is javaslatba hozva, ezzel a női szakképzést akarta Csongrádon megteremteni. (Női ipariskola, in: Csongrádi Ujság, 6. évf. 52. sz. 1908. december 25. 1-2.) Zelenkáné köztiszteletnek örvendő úrhölgy volt, korábban a Veres Pálné leánygimnáziumban dolgozott. (Bánde Zoltán: Özv. kutnai Zelenka Jánosné, in: Csongrádi Ujság, 9. évf. 22. sz. 1911. május 28. 2-3.)

        A csipkeverő iskola ügyéről 1907-ben is zajlottak megbeszélések, egészen merész fejlesztésekről. Dékáni Hollósynak küldött levelét ismét a sajtóból ismerjük:

       "Igen tisztelt Doktor úr!

        Végtelenül örvendek, hogy az elejtett fonalat újra fölvehetjük.

        Szíveskedjenek valakit Szentesen megnevezni, hogy ott is megindítsam a mozgalmat. Így Félegyháza, Csongrád és Szentes olyan terület lehetne, ahol egy külön speciális műfajt teremthetnénk meg.

        Közelségük pedig éppen arra termett.

        Őnagyságáéknak (Faragó Antalné és özv. Zelenka Jánosné úrnőket érti alatt az igazgató. Szerk.) kezeit csókolva, kiváló tisztelettel vagyok

                                                  Dékáni Árpád."

(A nőegylet és a női munka,

in: Csongrádi Ujság, 5. évf. 11. sz.

1907. március 17. 2.)

A sajtó e levél mellett közölte a munkarendet is:

"1. A tanfolyamot látogatók kötelesek magukat minden tekintetben kifogástalanul viselni.

2. A tanulók kötelesek a kiszabott munkaidőt pontosan betartani.

3. A tanulók kötelesek a tanhelyiségbe lépéskor, helyeiket pontosan elfoglalva azonnal munkához fogni.

4. A mesternek, úgy a tanítónak a tanműhelyben levők feltétlen engedelmességgel tartoznak.

5. A tanműhelyben levők a tisztaságra legnagyobb mértékben vigyáznak.

6. Bárminemű lárma, zaj, fölösleges beszéd szigorúan tilos. Tilos a műhelyben résztvevőkkeli torzsalkodás, veszekedés, haragtartás.

7. Tanulók kötelesek magukat tiszta fehér köténnyel, tiszta fehér könyökvédővel, tűvel, gombostűvel, törülköző ruhával, kis darab szappannal, ollóval és varró vánkossal ellátni.

8. A tanműhelybe belépők 1 korona beiratási és három hónapra havonként 3 korona tandíjat fizetnek.

9. A tanulási idő egy év. Ezen időközben a tanuló a tanműhelyt csak orvosi bizonyítvánnyal igazolt betegség miatt hagyhatja el.

10. A tanulási idő alatt felmondásnak helye nincs; elteltével a felmondási határidő két hét.

11. A tanulók 3 hó eltelte után tandíjat nem fizetnek, sőt amint eladásra elfogadható munkát készítenek, azonnal díjaztatnak.

12. Rendkívüli esetekben a mester vagy tanító a tanítványoknak szabadságot adhat. Ez azonban mindig előre kérendő.

13. A szabályok ellen vétők első ízben dorgálással, másodízben szülői értesítéssel, harmadízben 10 fillér, negyedízben 20 fillér büntetéssel sújtatnak. A fegyelmi szabályok ellen több ízben vétők az ebből származó anyagi károkat is kötelesek megtéríteni.

14. Igazolatlanul mulasztott napokért 1 korona számíttatik föl."

(A nőegylet és a női munka,

in: Csongrádi Ujság, 5. évf. 11. sz.

1907. március 17. 2.)

1910-ben még mindig jelent meg olyan újságcikk, amely a háziipar fejlesztését propagálta (A magyar háziipar, in: Csongrádi Ujság, 8. évf. 30. sz. 1910. július 24. 1-2.), s számos háziipari kiállítást is szerveztek, ám konkrét intézményi intézkedésről nem számol(hat)tak be. Dékáni csongrádi (szentesi, kiskunfélegyházi) tervei sohasem valósultak meg.
A halasi csipkére azonban a nemzetközi szaksajtó felfigyelt. A The Studio c. iparművészeti lap 1910.  október 15-iki számában számos fotó ismertette a halasi csipkét.

The Studio, Vol. 51, No. 211, 1910. október 15., címlap (magántulajdon)

Dékáni Árpád tervei alapján készült csipkék, The Studio, i. m.

Dékáni tervei alapján készült kendő, The Studio, i. m.

Dékáni tervei alapján készült csipkék, The Studio, i. m.