Analógia I.

A Fekete gyémántok című Jókai-regény Theodelinda grófnője nem tud különbséget tenni álom és valóság között. Amikor megelevenedett felmenőiről vizionál, a vízió leírása egy az egyben emlékeztet Kemény Zsigmond Zord idő c. művében szereplő Dorka lelkiismeret-furdalás okozta, romantikusan ábrázolt hallucinációjára. „ősbátyám, a marsall, kivoná hosszú pallosát, s egy ülőhelyéből leüté László bátyám csontkoponyáját. A fej odagördült lábamig, még akkor is foga között tartotta a pipát, s még akkor is fújta rám a füstöt.” – Jókai Mór: A fekete gyémántok, Akadémiai, Bp. 1964, I, 113. „Mi lesz belőlem, ha megtudják, hogy én távoztattam el Elemért! Dorám, úgy-e te megbocsátottál nekem? Nem hallod, mintha vércse víjjogott volna?... Közel lehet már az éjfél. Látod-e a falon azt a kezében halálfőt tartó szerzetes képét. Rámája közül néha fenyegetőbb arccal néz rám, mint szokása. Tegnap éjjel ki akarta ejteni kezéből a halálfőt s féltem, hogy a lábam elébe gördül.” – Kemény Zsigmond: Zord idő, III. rész V. fejezet. <http://www.mek.oszk.hu/05600/05620/05620.htm>