2013. február 28., csütörtök
Irénlak
Reméltem, hogy ezt a bejegyzést nem kell majd megírnom. Reméltem, hogy nem válik valóra az a rémálmom, reméltem, hogy sikerül - például ezzel a bloggal - valahogy gondolatokat kicsiholnom az emberekből. De feleim, adjunk fel minden reményt. Az Irénlak homlokzatának egyik felét felújították. És az 1945 után két lakásra osztott épület kívül is két részre osztott lett. Így életem legmeghatározóbb épületélménye, gyerekkorom szimbóluma, a város építészetének egyik különleges emléke, amely párját ritkítja a környező városokban is; a ház, amely miatt hat évvel ezelőtt foglalkozni kezdtem Kiskunfélegyháza szecessziós épített örökségével, az egyik motívum, ami miatt művészettörténésznek kezdtem tanulni, most bekerült a "hogyan ne bánjunk el épített alkotással" feliratú dossziémba. Ezért ez a bejegyzés - sorrendben immár a százegyedik, s jó időre utolsó - szolgáljon intő példának.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kedves Attila! Nem tudom milyen minőségben bírálod az Irénlakot, de a felújítással "csak" helyrehoztuk az épület egyik felét. Az eredeti képen semmit nem változtattunk, hiszen a műemlék jellegéből adódóan nem is változtathatunk, ami számunkra elég sok problémát okoz. Talán jobban nézne ki, ha összedőlne? Az Irénlak egyik lakója vagyok.
VálaszTörlésKedves Névtelen! Egyszerű szemlélői minőségben írtam a bejegyzést a szólásszabadság jegyében, ezért is örülök a kommentnek. Valóban örülök, mert párbeszéd jött létre, és megvitathatjuk a dolgot. Természetesen méltányolom azt a ráfordítást (mind anyagi, mind szellemi téren), amit a lakók a házba fektettek. Nem gondoltam, hogy a méltánylást külön ki kell fejeznem, mert az minden bírálat előzménye. Anélkül soha nem bírálok, ha ebből a blogból ez másként derülne ki, akkor nem jól fejeztem magam. Nem bíráltam volna, ha nem látnám mögötte a teljesítményt, ami, még egyszer hangsúlyozom, becsülendő és példamutató. Bírálatom oka viszont az, hogy csak részben példamutató. A kommentben szereplő "csak" szócskát én máshová helyezném, nem a "helyrehoztuk" elé, hanem az "épület egyik felét" elé. Tudom nagyon jól, hogy nem kis áldozatot jelentett, beszerezni az engedélyeket, árajánlatokat, végigállni a munkát úgy, hogy közben az épület otthonként is szolgál. Azt is tudom, hogy az épület fele részben tulajdon, a másik feléért más tartozik felelősséggel. Azt sem tartom tisztességesnek, és ebben azt hiszem egyetértünk, hogy az örökségvédelmi rendelet nem biztosít támogatást a lakóknak, de büntetés terhe alatt rájuk rója a felújítás költségeit. Ha a rendelet biztosítana arra támogatást, hogy az épület egésze jó karban legyen tartva, azaz arra, hogy ne csak az egyik része, hanem az egész is felújításra kerülhessen, akkor nem beszélgetnénk itt. Ezt lenne jó elérni. Ezért jó, hogy beszélgetünk.
TörlésAz épület egyébként nem műemlék, nem műemlék jellegű, hanem az épített örökség védelméről szóló Kiskunfélegyháza Város Képviselő-testületének 17/2007. (VI. 14.) rendelete szerint csak helyi védelem alá helyezte az épületet. A helyi védelem hatálya alá eső épületek pedig - volt rá példa - a rendelet módosításával bármikor kivehetők a listából, és az épület csákány alá küldhető. Isten ments, hogy csákány alá küldje valaki is ezt a gyönyörű épületet! Egyetértünk?
Bocsánatot kérek, ha úgy tűnt volna, hogy emberi méltóságukban sértettem volna meg a lakókat.
VálaszTörlés