Marosvásárhelyi épületek III. - A Str. Mihail Viteazul, 2. rész

A Str. Mihail Viteazul belváros felé eső részén egymást érik a századfordulón épült házak. Néhányat közülük ismertetnék.

Str. Papiu Ilarian - Str. Mihail Viteazul sarka

Str. Papiu Ilarian - Str. Mihail Viteazul sarka (házszám nélkül).A földszintes épület, bár Keresztes Gyula könyvében nem szerepel, ízig-vérig századfordulós. A sarokra került dekoratív oromzatok közvetlen analógiája a kiskunfélegyházi Bányai Mór-féle ház, amely, ha Morbitzer Nándor nem változtat a Vas Józseffel korábban készült terven (vagyis ha földszintes marad), körülbelül így nézett volna ki.

Str. Mihail Viteazul 7.

Str. Mihail Viteazul 7. Említi Keresztes 2000, 140. A mindössze három tengellyel rendelkező homlokzat rövidségéhez képest gazdag díszítést kapott. A feltehetőleg L-alaprajzú ház két utcára néző szobával rendelkezik, a kapu csak személyi közlekedésre szolgál, felette oromzat, amelyet vese alakú ablak díszít. A kapu fölött két stukkó rozetta, a szobákat elválasztását a külső homlokzaton jelző falpilléren virágos fejezet.



Str. Mihail Viteazul 16.



Str. Mihail Viteazul 16. Keresztes 2000, 140-141. Horthy Pál rajztanár háza. Keresztes Gyula Komor Marcellnek és Jakab Dezső szerzősége mellett érvel. (Ezzel terv hiányában kevéssé értek egyet.) Tény, hogy az épület Lechner-követő műve az 1896 utáni évekből. A Lechner-féle Iparművészeti Múzeumon és Földtani Intézeten alkalmazott téglaszalagok itt is feltűnnek, a kaputól balra eső tengely felett dekoratív, ámde szervetlen oromzatot létrehozva, amelynek felső formája távolról szívre emlékeztet. Figyelemre méltó az ablakok fölötti, stukkóból készült magyaros ornamentika.



Str. Mihail Viteazul 32.

Str. Mihail Viteazul 32.  Az L-alapú házacska lábazata azért érdekes, mert a bizánci építészetre jellemző, díszes falazásokra hasonlít, különösen a színes és fehér csempedarabokból kialakított kerítéslábazat. Persze egyúttal különbözik is a bizánci építészettől, hiszen itt a technikát tekintve applikációval állunk szemben. Ha már analógiáknál tartunk, nem maradhat említés nélkül a katalán Antoni Gaudí, aki számos épületén alkalmazta újra felhasznált díszítőelemként a csempe- és majolikatöredékeket. (Bár ez igen távoli analógia.)