Zsurnaliszta pillanatfelvétel (Cegléd 1909-ben)

Városunk pillanat-felvételben, in: Ceglédi Hírlap, 5. évf. 38. sz. 1909. szeptember 26. 1–2.

Épül, szépül városunk, Cegléd városa. Főutcánk, a Rákóczi út képe csodálatosan megváltozott. Ezelőtt a sok nagy fa sűrű lombja a távollátást egészen elrontotta. Nem lehetett látni a városházától tekintve a díszes, új állomásépület aránytalan, nyomott mivoltát, nem lehetett – annyira mint ma – gyermekeinknek kézzel és szájjal foghatólag, hogy ne mondjam haraphatólag, bemutatni a szaharai számum porfelhőit. Ma a nagy fákat pótló kettős nagy póznákon szépen lehet érzékeltetni, magyarázni a vonaltávlatot, különösen majd esténkint, mikor már a szent János bogarak pislogni fognak. A város szépségét nagyban előmozdítják a fő és mellékutcákban lebaltázott, lehasított, az ég felé meredező csonka ágú fatörzsek. Utcáinkban mindenüt lázas élőfa-irtás folyik és helyettük emelkednek a nyúlánk árbocok. Szinte azt vélhetnéd, Velencében vagy, ha a hatalmas, sűrű porfelhők észre nem térítenének. Kora tavasszal és az őszi esőzések idején persze ez a hasonlatosság feltűnőbb lesz. Mennyi kedves illúzió és mindez nem volna, ha a villámot nem a föld fölött, hanem alatt vezetnék. Ezelőtt néhol a fák lombjai még a magasbatörő papíros hulladékok szabad röptét is akadályozták, most szabadon élvezheti a gyalog és kocsin járó közönség azt a panorámába illő gyönyörű boszorkánytáncot, mely a Kossuth térről kiindulva a régi takarék körül át kavarog az Árpád térre.

Szép, nagyon szép, meglepően nagyszerű látvány lehet ez az ázsiai kép az idegenből idevetődő utazónak, aki bámulva nézheti ezt a papíros szerpentintáncot, mert ilyet más városban sehol nem láthatott, itt pedig még kóstolhat is belőle, ha ámulatában a száját nyitva feledi.

Mondják, hogy ezt a szennyes, véres bűzös papirosrongyokból összegyűlt örvénylő boszorkánytáncot a városháza ablakaiból lehet legjobban áttekinteni, illetve élvezni. Máshol fákat ültetnek nyakra-főre, állítólag szépészeti és egészségi okokból, de ez csak képzelődés lehet mint a drágaság miatt panaszok, holott meg vagyon mondva illetékes helyről, hogy Cegléden nincs drágaság.

Azt is állítják némelyek hogy a levegőt javítják a fák. Mintha nem volna elég levegőnk. Ha nem volna, a poron kívül ugyan mit szívnánk be? Hogy sok városunkban a tüdővészes. Ez megint csak képzelődés lehet, mert köztudomású dolog, hogy a vályogpor, amivel a mellékutcákat kövezzük, igen hasznos a tüdőre. Meg utóvégre vannak és lehetnek még fáink, olyan szépek mint az Árpád-tér körül és ami fődolog, ezekkel nincs semmi baja a városnak, gondozásuk a természetre van bízva, ami helyes is, mert aki a madarakat táplálja, gondozza a fákat is.

Szép, igen szép a Kossuth tér piac utáni napokon és tanulságos is az ifjúságra, mert az ott heverő tömérdek növényi hulladékból tanulhatják felismerni az évszakokat, az állatvilágtól származott maradékokból pedig az emlősök és hüllők egy részét; ez utóbbi igen hasznos tanulmányul szolgálhat az őslények nehéz ismeretéhez. Szép, igen szép az Árpád tér, hol az ifjú gazdásznemzedék a város kellős közepén tanulmányozhatja a trágyák különféleségét és minőségét. Szép és fölöttébb kedves a városunkat ketté szelő ún. közérdekű vasút. Mariska és Boriska nagysámék már sok krumplikapálást megérhettek és jelenleg azt a kort élik, mikor az egész szervezet rozoga, innen van, hogy folyton nyögnek, dörömbölnek. Az ő nyikorgó, süvöltő, tüszkölő, prüszkölő, pöfögő és folyton sivító hangjuk igen alkalmas a gyenge idegek erősítésére, de még a kisebbszerű földrengés megszokására is.

Füstjük a szaglószervet kellemesen csiklandozza, sőt még a közeli lakásokban a szobafüstölést is helyettesíti és fölöslegessé teszi a drága parfümöt is. Ezenkívül idővel bevonja a szobákat és a bútorzatot szép ébenfa platinával.

A vágányok, azok, azok ugyan egy kissé bo[t]orkálóssá teszik az utcákat, dehát a józan lefekszik a tyúkokkal, a korhely pedig hadd törje ki a lábát, szegény orvosoknak is csak kell élni. Ez is haszon. Ennyi előny, ennyi szépség és mégis akadnak, kik elégedetlenül zúgolódnak, no de ezeket ellensúlyozzák az örvendezők. A villanyvilágítás előre veti árnyékát, hát a fénye minő lesz?

Mennyi szépség, mennyi kellemesség, szinte sok is, egyelőre legalább elég.

Lupusz