Hej, mélyen tisztelt uraink, egy város százéves fejlődésének megalapozása talán mégse annyi, mint egy pár csizma megfejelése. A kulturális fejlődésnek nagyon sok avult okoskodás áll elébe és mi önökben egy szikra hajlandóságot se látunk annak leverésére. Nem lehet az ilyes csak úgy elintézni, hogy
- Hé pincér, kérek egy nagy Kecskemétet habbal!
Fene biz a'! Ökölre kell itt még menni a haladás barátainak a kultúráért. Mert hiszen csak egy a nagy igazság, hogy a haladás pénzbe kerül! Vagy talán az amúgy is megkoppasztott népet akarják továbbra is nyúzni csak azért, hogy legyen az uraknak egy-két sugárútjuk palotasorokkal?
Az ördögnek kell az ilyen kultúra! Nem haladás az, ha van néhány cifra palota, néhány kövezett utca, a város lakosságának pedig túlnyomó része ezek szomszédságában éhen vesz, nyomorog. Igenis kell nekünk kultúra, de azt már nem akarjuk, hogy ezen a címen néhány kiváló úr többszörös milliomos legyen a nép bőrének lenyúzásával.
A nagy jövendő, in: Magyar Alföld, 1. évf. 9. sz. 1911. október 15. 2. (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése