A Széchenyi és Lechner sorai,
pontosabban szállóige és kiáltványcím közti esszenciális rokonságra régóta
felfigyelt a szakirodalom, a kettő közötti kapcsolatot azonban bővebben nem
magyarázta. Széchenyi szállóigéje a Pallas nagylexikonban
önálló szócikk. Itt jegyzik meg, hogy „[e]redeti formájában, a Hitel (1830) c. könyv végső sora, s igy
hangzik: «Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretem hinni: -
lesz!«” – A Pallas Nagy Lexikona, 12.
köt. Magyar–Nemes, Pallas, Bp. 1896,
176. http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/067/pc006723.html#10
Elérés: 2013. április 12. V. ö. Tóth Béla: Szájrul
szájra, Athenaeum, Bp. 1895, 72. Tóth Béla szerint Széchenyi két
álláspontot ütköztet, egy véleményt, amely szerint Magyarország a múlté, s egy
másikat, amely szerint Magyarország fel fog virágozni. Tóth szerint Széchenyi
itt Herder ellenében beszélt. Hogy a szállóige eredetének ez a magyarázata
téves, Siklóssy László mutatta ki 1937-ben. A „Magyarország nem volt, hanem lesz”
nem a Hitel utolsó soraiból
származik, hanem már majdnem ebben a formájában („Magyarország eddigelé nem
volt, hanem még csak lesz.” elhangzott Széchenyitől 1825. november 3-án, éppen
abban a beszédben, amelyben a Magyar Tudományos Akadémiát alapította meg. – Siklóssy 1937, 329 – 338. Siklóssy bizonyította,
hogy a Magyar Tudományos Akadémia és Magyarország jövője Széchenyi
gondolkodásában szorosan összefüggtek. Ezzel az ismerettel tehát korábban nem
számolhatunk, hiába lenne csábító gondolat az Akadémia épületéről folytatott
stílusvitával összefüggésbe hozni. Magyarország
nem volt, hanem lesz a címe egyébként Privigyei Pál (?–?) fantasztikus
regényének is (Gyöngyös, 1887), amely Jókai Mór A jövő század regénye c. alkotásának átdolgozása. (A szöveg újrakiadása: XIX. Századi magyar fantasztikus regények, szerk. Tarjányi Eszter, PPKE – BTK, Piliscsaba
2002, 131–275. A regényről lásd: S. Sárdi
Margit: Utópisztikus társadalomképek a sci-fi regényekben, 1870 – 1914”, in: Múltunk 53. évf. 4. sz. 61–72.) Hasonlóan
utópisztikus Gábor Jenő 1915-re keltezhető regénye, amely 1950. Pest nem volt, hanem lesz címmel jelent meg Budapesten. Meglehet, hogy Lechner tudatosan utalt Széchenyi
szavaira (azaz jelölte meg a hagyományt, amelyhez tartozni kívánt), de lehet,
hogy az áthallás öntudatlan. Eötvös József volt a szállóige terjesztője (Siklóssy 1937, 333), de rajta kívül az 1860-as években
(Széchenyi halála után) már önálló kiadványok jelentek meg ezzel a címmel
(például Schmidt István: Néhány
szó a népnevelésről, vagy: Mikép lesz testté Széchenyi István ezen jelszava: „Magyarország
nem volt, hanem lesz!”, Gyurián Josef kiadása, Pest 1861). (Egyébként Lechner Tibor, az építész unokaöccse is írt Széchenyiről 1925-ben.) Széchenyi arcképe
pontosan ezzel az idézettel lapok mellékleteként széles körben elterjedt már az
1860-as években, így ezzel a típusú közvetítővel Lechner fiatalkora óta
számolnunk lehet. Lechner tehát számos forrásból ismerhette. 1867.
június 21-én kelt, Primayer Irmának írt levelében már idézte is: „Itt az idő,
adja Isten, legyen igaz Széchenyi jóslata – Magyarország nem volt, hanem lesz.”
– A Vámos közölte levelet idézi Gerle
(szerk.) 2003, 24. Ez az ifjúkori levél az évtizedekkel későbbi kiáltvány
címadásával csak áttételesen hozható összefüggésbe. Érdekes, ráadásul történeti szempontból releváns
adalék mindehhez, hogy az Országháza 1883-as tervpályázatára Emil Förster (1838–1909)
e szállóigét tette meg pályázatának jeligéjéül. Ezt a pályatervet pedig Pártos
Gyula bírálta el. – Gábor Eszter: Az állandó Országház tervpályázata 1883-ban, in: Az ország háza. Buda-pesti országháza-tervek 1784-1884, szerk. Gábor Eszter - Verő Mária, Bp. 2000,
138-170, id. rész 146–147.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése