Alföldi szecesszió - Szegeden

A Szecesszió Világnapja – 2016 

A Somogyi-könyvtár programjai

2016. május 5-től július 2-ig

Szecesszió: a századforduló üzenete – kiállítás

A Somogyi-könyvtár gyűjteményének a szecesszió időszakában készült legszebb kötetei, könyvillusztrációi, folyóiratai és dokumentumai idézik meg a századforduló meghatározó stílusirányzatát a képzőművészettől az építészeten át az irodalomig, kiemelve annak megannyi szegedi vonatkozását.

A kiállítást az Alföldi szecesszió című vándorkiállítás teszi teljessé.

A tárlat ideje alatt – előre egyeztetett időpontban – ingyenes tárlatvezetés kérhető.

Helyszíne: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár; Szeged, Dóm tér 1–4., földszinti kiállítótér

2016. május 12. (csütörtök) 16.00

Szecesszió: a századforduló üzenete – kiállításmegnyitó

Helyszíne: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár; Szeged, Dóm tér 1–4., földszinti kiállítótér

Megnyitja: Tóth Attila művészeti író

2016. május 12. (csütörtök) 16.30

Szecessziós építészet az Alföldön – előadás

Az előadás az Alföldi szecesszió című tablókiállításhoz kapcsolódva, jellegzetes példákkal röviden bemutatja egy régióként megnevezhető (kultúr)tájegység szecessziós épített örökségét. A stílus születésétől és jelentőségétől indulva felvázolja, hogyan vált a szecesszió regionális jelenséggé, mi volt ebben a fellendülő magyar ipar, a nívós termékeket (stukkó- és kerámiadíszeket) gyártó manufaktúrák szerepe. Szó esik az Alföldre irányuló, az értékeket számba vevő új kutatásokról is, amelyek eddigi merítései is korábban nem feltételezett gazdagságra világítottak rá.

Előadók: Veress Dániel (történész, doktorandusz, ELTE BTK)

                 Brunner Attila (művészettörténész, doktorandusz, ELTE BTK)

Helyszíne: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár; Szeged, Dóm tér 1–4., alagsori klub

2016. május 5-től július 2-ig

Szeged szecessziós épületei – Illés Tibor fotókiállítása

A teljes alakos épületfotók mellett oromdíszek, különleges ablakformák, mozaikképek, lépcsőházak és épületbelsők részletein időzhet tekintetünk. Ezek a részletek olykor az újdonság varázsával hatnak ránk, pedig hétköznapjainkban talán többször is elhaladunk némely épület előtt. Illés Tibor fotói ismert és olykor ismeretlen látószögből mutatják meg a teret, ahol élünk…

Helyszín: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár; Szeged, Dóm tér 1–4., Internet-tér

2016. május 2-tól 31-ig

Magyar szecessziós építészet – képeslap-kiállítás

Válogatás Steiner Józsefné gyűjteményének legszebb darabjaiból.

Helyszín: Somogyi-könyvtár, Csillag téri fiókkönyvtár; Szeged, Kereszttöltés u. 29.

2016. június 10. (péntek) 16.00

A századforduló üzenete – barangolás Szeged szecessziós belvárosában

A Szecesszió Világnapja alkalmából városismereti sétára hívjuk az érdeklődőket, melynek során Szeged egyedi szépségű szecessziós épületeit keressük fel.

A lenyűgöző paloták és egykori tulajdonosaik történetén keresztül megelevenedik a 19-20. század fordulójának világa, a modern kor, amelyről városunk építészeti gyöngyszemei is mesélnek.

A séta tervezett időtartama másfél óra, a részvétel ingyenes.

A séta a Somogyi-könyvtár épülete elől (Szeged, Dóm tér 1–4.) indul.

Walter Crane a kolozsvári Mátyás-szoborról

Walter Crane a Mátyás-szoborról, in: Veszprémi Újság 1. évf. 86. sz. 1902. október 20. 2.

A kiváló angol művész levelet írt Kovács János kolozsvári tanárnak, amelyben szépen emlékezik meg Mátyás királyról. Az érdekes levél így szól:

London, okt. 8. 1902.

Kedves Kovács tanár barátom! Nagyon szépen köszönöm szívélyes és meleg hangú levelét, melyet Olaszhonból való visszatérésemkor vettem. Én ugyanis a nőmmel a művészet hazájában voltam öt hétig. Nagyon óhajtottam volna jelen lenni azon a nagyszerű ünnepélyen, amelyet önök a nagy Mátyás király szobrának a leleplezése alkalmából rendeznek. De teljes lehetetlen, mert a távollétemben felhalmozott sok munka miatt Londonban kell maradnom. Így ház csak a legőszintébb szerencsekívánatom küldhetem a nagy eseményhez. Az Ön nemzete nemesen cselekszik, amidőn megörökíti az emlékét egy olyan embernek, aki – a népnek igaz barátja, pártfogója és olyan király, aki felfogta a köznép sorsát, rokonszenvezett velük és megbecsülte munkájukat. Egyfelől amilyen igaz honfi és rettenthetetlen hős volt s lángeszét és nagy hatalmát nem arra használta, hogy más országokat indokolatlanul megtámadjon, vagy megsemmisítsen, hanem, hogy saját országának fejlődését, egységét és jólétét előmozdítsa. Éppen ezért éljen örökkön-örökké Corvinus Mátyásnak az emléke! Élénken emlékszem még most is azokra a kellemes órákra, melyeket B[ánffy]hunyadon töltöttünk azzal a kedves és gyönyörű szép néppel. Legyen szíves átadni legforróbb és szívélyes üdvözletemet nekik, mind közönségesen. Nagy örömet okozott nekem, hogy a „Nagy Mátyás Király” emlékkönyvébe küldött rajzom megnyerte a tetszésüket. Remélem, hogy Ön – kedves barátom – és kedves Családja mind jól vannak. Üdvözölve Kolozsvár város lelkes és hazafias polgárait, őszinte tisztelettel és baráti szeretettel vagyok tisztelő híve

Walter Crane

Alföldi szecesszió - Nyírbátorban

A kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban bemutatkozott Alföldi szecesszió című tablókiállítás vándorkiállításának második helyszíne Nyíregyháza után Nyírbátor. A kiállítás 2016. március 16. és április 29. között látható a Báthori István Múzeumban (Károlyi u. 21.). 
A megnyitón megjelent vendégeket Dr. Báthori Gábor igazgató köszöntette, megnyitóbeszédet mondott a bátori kötődésű Veres István, Nyíregyháza főépítésze. A tablókat egy-egy vitrinben a múzeum gyűjteményében őrzött műtárgyak egészítik ki.

Lendvay Károly: Ázsia és a modern magyar építőművészet (1913)

Lendvay Károly: Ázsia és a modern magyar építőművészet, in: Turán, 1. évf. 2. sz. 1913. 100–102.

Amit Lechner Ödön zsenije prófétai jövőbelátással már harminc év előtt megsejtett és részben megalapozott: a turáni eszme most kezd dinamikus erővel kibontakozni a kultúra jegyében. A magyarság fölött elszállhattak a hosszú századok s hozhattak ezer romlást, ezer veszedelmet: az általános fejlődés során ma már nyugodtabban pihenhet meg, hogy elmélyedjék végre a saját kultúrértékeiben, anélkül azonban, hogy teljesen mellőzné a felszívódott más nemesebb értékeket. E tisztulási folyamatnak el kell jönnie, nem akadályozhatja meg semmi aknamunka. Amint minden nyelvnek meg vannak a maga sajátosságai, karakterisztikuma, úgy ki kell fejlődnie egyéni, közvetlen művészetének is. A magyarságnak nem lehet építészeti karakterisztikuma sem a gót-, sem a román-, barokk-, vagy reneszánsz-stíl. Nálunk – és bárhol – minden ily utánzás gyengeséget jelent. Oly stíl, mely a nemzeti ízlést egyelőre tán még csak dadogva is fejezi ki, a mi szempontunkból, de művészettörténeti szempontból is, sokkal jelentősebb, mint ilyen utánzatok egész sorozata. Bevalljuk, a mai nyárspolgári ízlést még kezelheti és irányíthatja a nehézkes, halott múlt építészete. A nagy idealisták, Lechner Ödönnel az élükön, sokáig gúnyt, sőt tengernyi üldöztetést állottak ki, mint Courbet, Rodin, Renoir stb.; a gyengébbek feladták a harcot, az erősek viszont új irányt, új életet hoztak magukkal a művészetbe.

            Azt állítani, hogy mert eddig nem volt magyar stíl, tehát nem is lehet ilyesmiről beszélni, - tiszta elfogultság, gáncsvetés. Éppen így le lehet tagadni a magyar néplélek egyéb művészi képességeit. A székely tornácos parasztház, vagy a lőcsei Thurzó-ház bennünket többre tanít, érzésünkhöz közelebb fekszik, mint a skandináv-stíl. Az elcsenevészedett nyugati stílok helyett Angkor, Kína, Turkesztán, India építészete bennünket sokkal jobban inspirálhat, hozzánk sokkal közelebb áll és nemesebb, monumentálisabb alkotásokra serkenthet, mint az, ami különösen Bécsen át nálunk leszűrődött. Csak a turini kiállítás magyar épületeire kell gondolnunk, hogy utaljunk a magyar stíltörekvésben elért sikerrel. S mikor Wagner, a bécsi „Wagnerianizmus” megteremtője Budapesten járt, a finnekkel együtt, azokat az épületeket kereste föl csupán, hol a magyar stíltörekvések érvényesültek. Mikor legutóbb Shuho Chiba japán kolléga Budapesten volt, fővárosunk bizonyos magyar karakterének sejtése vonzotta is. Mily kínos volt a csalódása! Szó szerint e szavakat mondta:

            C’était pas la peine de venir a Budapest! C”est le méme chose que Vienne! Ezért nem volt érdemes Pestre jönnöm, hisz ez Bécs másolata!

            S úgy gondolom, a faj-rokon ítélete a legjellemzőbb volt Budapestre.

            Legfeltűnőbben az építészete jellemezhet egy nemzetet. Az építészet magához emeli a többi művészetet. Legelsőbben az építészet az éltető, inspiráló mint alkotás, hozzá alkalmazkodik a festészet, szobrászat. Az építészet tápláló-anyja pedig a nemzeti eszme s csak ott, ahol ez utóbbi fogalom gyönge, vergődhet a karakteres építészet sorsa.

            Évszázadokon át folytonos idegen hatások, háborúk és elnyomatás alatt nem halt meg a magyar dal, magyar motívumok: ott élnek szűzen megőrizve Torda, Mezőkövesd, Halas, Sárköz stb. vidékének lelkében s ugyanily érintetlenséggel maradtak meg a rokon motívumok Turkesztánban és indiában. Legszebb misszióink közé tartozik, hogy e meglévő értékeket nagyra fejlesszük és monumentális formákba öntve, újjászületést vigyünk be kultúránkba.

            Ebből az alkalomból beszélgetést folytattunk Lechner Ödön mesterrel, hogy mondja el véleményét a magyar stíltörekvésről (ami legszebb diadala), a turáni mozgalommal kapcsolatban.

– Ha visszatekintek művemre, elégtétellel állapíthatom meg, hogy az események nekem igazat adtak. Semmi kétség nem foroghat fenn arra, hogy egy új művészeti korszak, új stíl teljes kifejlődése előtt vagyunk. Amit eddig csináltam, nem befejezett egész, ellenkezőleg keresés, a forma abc-nyelve, melyből himnuszt egy talán későbbi költő fog szerezni. Ehhez azonban egy ember nem elégséges, de egy egész generáció közremunkálása kell. E közremunkálás megteremtése volna most egyetlen óhajom. Egy oly iskola vagy akadémia, hogy a művészet eszméit közvetlenül megvalósítani lehetne épületekben és hol a képző- és iparművészetek egyetlen célban ölelkezhetnek egybe. Csak ily közreműködés révén volna lehetséges egy nemzeti irányzat megteremtésének gyorsítása. Ez a művészi fejlődés okvetlen szükséges egy népnél, mely nem akar elveszni a nemzetek világversenyében.

Ami néhány év előtt soviniszta különcségnek tűnt fel, más nemzeteknél hasonló törekvésekben ideális mélységgel szankcionálva lett.

A nagy nemzetközi verseny kényszeríti a népeket, hogy karakterisztikus egyéniségüket és eredetiségüket kidomborítsák. Fölösleges a francia vagy angol nemzeti sajátosságaira külön rámutatnunk. Németországban minden német és ősnémet; Bécs egy speciálisan osztrák művészettel fordította maga felé a világ figyelmét; svédek, norvégek és finnek dokumentálják az önállóságukat: miért volna csupán lehetetlenség egy magyar irányzat, miért volna ez éppen nálunk szűkkeblű sovinizmus?

Ellenkezően. Csak ezen az úton, csak magyarságunk képzőművészetével, sajátos kultúránkkal dokumentálhatjuk a világ előtt, csak úgy szolgálhatjuk igazán szülőföldünket, ha hűek maradunk önmagunkhoz, kitartunk törekvéseink mellett. Vagy nem nagy érdemük volt Petőfinek és Aranynak, hogy a maguk idejében megvetett és elfelejtett „paraszti” nyelvet költészetükkel megújították, kifejlesztették – az akkor erősen kifejlesztett német és latin nyelven való költészet helyett?

S ha mi most a nép megvetett és elsül[l]yedt formanyelvét újra tanulmányozzuk, nem kételkedhetünk abban, hogy egy napon ennek is meg fog születni a Petőfije, ki azt a legnemesebben érvényesíteni fogja. Amit én, tanítványaim és barátaim alkottunk, az még a kezdet kezdete. Amit mi egyedül nem hozhattunk még ki, a fejlődés kitörő ereje fogja eredményezni.

A nemzetközi verseny felszállítja a nemzeti munkák értékét s ha az országot nem kényszeríteni művészi becsvágy és belátás, erre kényszeríteni fogja létfenntartási ösztöne.