Tárcsás saroképületek

Az a legfőképp vakolatból kiképzett tárcsákkal jellemezhető, a neobarokk alfajának számító stílusváltozat, amelyről röviden szakdolgozatomban is megemlékeztem a Táby József-féle ház kapcsán, és amelyre első megjelent dolgozatomban is felhívtam a figyelmet, leginkább Czigler Győző (1850-1905) nevéhez köthető. Nem ismerem Czigler aláírását, de az a ház, amelyet Csávásssy Kiss Janka építtetett 1904-1905-ben, lehet, hogy Czigler műve. Az egy belsőudvarral rendelkező saroképület módosított terveit 1905. július 13-án hagyták jóvá, a lakhatási engedély 1905. július 31-én kelt. (BFL XV. 17. d. 329, 35720/1-2 hrsz, 1-48 fólió) Ha valóban Czigler volt a tervező, akkor már nem érte meg, hogy felépülve lássa: 1905. március 28-án elhunyt. Az Építő Ipar, a Művészet, a Magyar Iparművészet mind megemlékezett az építészről.

Ugyancsak ezt a tárcsás-historizáló stílust lehet tanulmányozni egy másik épület tervein is. (BFL XV. 17. d. 329. 36758 hrsz, 1-33. fólió) A négyemeletes, egy belső udvaros saroképületet Szentpály József építtette új szabályozási vonal mentén a VIII. kerületi Baross utca és Szentkirályi utca kereszteződésénél. A terveket 1906. február 2-án hagyták jóvá. Az építkezést ezek alapján elkezdhették, és mivel a síkfödém megengedte, a földszinti alaprajzban néhány kisebb változtatást lehetett eszközölni, így a sarokra eső bolthelyiségeket egybenyitották. A Réti Síkfödém Vállalat (egykori címük: Bp. VII. Peterdi u. 35.) által készített módosított tervet 1906. május 12-én hagyták jóvá. 1907. június 1-én újabb tervváltoztatást hagytak jóvá, ekkor viszont nemcsak a földszinti bolthelyiségek változtak. Az első emeleti zárterkélyek nyitottak lettek, alakjuk pedig nem trapéz, mint a korábbi terveken, hanem a homlokzat síkjával szöget bezáró oldalakat az alaprajzon körzővel leharapták, így nemkonvex nyitott erkélyek jöttek létre. A második emelet erkélyei téglalap alakú, mindhárom oldalán ablakkal rendelkező zárterkélyek lettek, mint a harmadik emelet erkélyei is, a negyedik emelet erkélyei nyitottak maradtak. A használatbavételi engedély 1907. augusztus 1-én kelt. Ekkor azonban a pince és műhelyraktárak még nem voltak kiszáradva. Ezeket a hatóság 1907 novemberében vizsgálta meg, a használatbavételi engedélyt Szentpály 1907. november 23-án kapta meg. Az épület földszintjén tehát boltok voltak, az épület többi szintjén pedig lakások. Az utcára néző ablakok mögött két traktus húzódik meg a tervek szerint, a Baross utcai szomszéd felé eső épületszárnyban (ahol a földszinten a házmesteri lakás volt) egy. Az épület bejárata lépcsőházzal és a lépcsőházban felvonóval a Baross utcáról nyílik. A manzárdtetőt is beépítették, itt is lakásokat alakítottak ki. Az úri lakások szalonjai és szobái az első, második és harmadik emeleten az utcára néznek. Az épületen később lakáskorszerűsítéseket hajtottak végre. 1989-ben tatarozták a homlokzatot. 

Ehhez az épülethez számos kérdés kapcsolódik. Először is, ki volt Szentpály József, aki nemcsak az építtető, hanem a tervező is volt? Aláírásához szép bélyegző is tartozik, eszerint címe Bp. V. Lipót körút 12. Azonos lehet azzal a szegedi építésszel, aki 1886-ban a kiskunfélegyházi Korona Szállót tervezte?

A másik, számomra sokkal fontosabb kérdés viszont az, miért nem egyezik az épület homlokzata a tervvel? Azért kértem ki ugyanis a levéltárban a 36758 helyrajzi számhoz tartozó terveket, mert Budapest VIII. kerületi építészeti topográfiájában (Déry 2007) nem szerepel az épület tervezője, sem az építtető neve, sem az építés dátuma, s mert saroképület lévén, de még jobban magát az épületet nézve okkal remélhettem, hogy azonos lehet azzal a házzal, amelynek földszinti és első emeleti alaprajzát a Magyar Építőművészet 1909-ben közölte Vas József neve alatt. (A blog egy korábbi bejegyzésében ígértem a kérdésnek utána nézni.) A folyóiratban közölt alaprajzok azonban nem feletethetők meg maradéktalanul a Baross u. 21. sz. háznak. Bár a Szentkirályi utca első emeletén a terven is 10 és az épületen is 10 ablak nyílik, és bár a sarkon mindkettőn félköríves zárterkély van, kétkedésre ad már az is okot, hogy az épület első emeletén a tervvel szemben két erkély van, az pedig végképp nemleges választ az azonosság kérdésére, hogy a terv első emeleti 2ablak+1zárterkély+2ablak+1zárerkély+1ablak-sora nem egyezik a Baross utcai homlokzat 1ablak+1erkély+3ablak+1erkély+1ablak-sorával. Tehát ez nem a Vas tervezte Baross utcai bérház. De nem egyezik meg maradéktalanul Szentpály terveivel sem. Hogy a neobarokk motívumok helyett mikor és hogyan kerültek kék kerámiák az épületre, nem tudni, viszont a terveken látható és az épületen ma is meglevő Baross utcai félköríves záródású, ablakokkal ellátott oromzatok, (amelyek közt a tervek szerint egykoron háromszögletű, timpanonra emlékeztető, két pillérrel ellátott üvegablak volt), arról tanúskodnak, hogy Szentpály épülete megváltozott formában ma is áll. (A tervhez képes drasztikusan megváltoztak például az erkélyek elrendezései is.) És még egy rejtélynek tűnő adat, az 1991-es korszerűsítéskor a tervdokumentációban a négyemeletes épületről azt írták: "A korszerűsítésre kerülő lakás egy ötemeletes, alápincézett hosszfőfalas épület földszintjén helyezkedik el, az udvari szárnyban."

Sajnos Vas József Baross utcai házát még tovább kell keresni. Néhány Baross utcai saroképületet már kizártam, a fentebb említett kettőn kívül azokat, amelyeknél a topográfiában olvasható a tervező neve, de úgy látszik, a keresés még eltart egy darabig, különösen, ha Vas épülete ma már nincs meg...

Vas József: Baross utcai bérház, Magyar Építőművészet, 7. évf. 8-9. sz. (1909)

A régi városháza II.

Mint ígértem, megnéztem a régi városháza iratait. Igazam volt, az épület tervezője valóban a Landes Bau Ober Direction. A Kiskun Múzeumba került homlokzatrajz (Történelmi dokumentumok gyűjteménye, ltsz. 2009.23.1.) azokhoz a tervekhez tartozik, amelyek a BKMÖL V. 101/b. Arc. 16. C. 1. Fasc. 8. No. 49. jelzetű iratcsomóban találhatók meg. Itt két alaprajz, egy földszinti és egy emeleti található meg, ugyanazokkal a jelzésekkel, szignókkal, mint amilyeneket a Kiskun Múzeum példányán is láthatunk. Vagyis a homlokzati rajzot az iratok közül kiemelték és átkerült az 1902-ben megalapított Kiskun Múzeumba. Az épületről illene ezek után részletesebben is szólni.

Az épület egyemeletes, főhomlokzatán 4+3+4 tengelyes, klasszicista épület volt. A középrizalit három tengelye közül a középső kocsibejáró volt, amely az udvarra vezetett. Innen lehetett balra egy udvari fallal párhuzamos folyosón keresztül az adószedői és a másodbírói szobába (ezekből mindkettejük pénztárjához) jutni. A főhomlokzat balról számított első földszinti ablaka az adószedői pénztáré, a második a másodbírói pénztáré, a harmadik és a negyedik a másodbíróé volt. A rizalit baloldali ablaka mögött két fogházi szoba húzódott meg. Balra (ugyanitt az emeleten is) négy árnyékszék helyét jelöli a rajz. A kocsibejárótól jobbra, az előbb leírt folyosóra felvezető két lépcsőfokkal szemben volt a bejárata a rizalit jobb oldali ablaka mögött meghúzódó két őrszobának és a konyhával, kamrával illetve üzlethelyiséggel (!) feltüntetett gondnoki lakásnak. A kocsibejárót az udvari és a főhomlokzati kapu boltívein kívül három további (szegmensíves vagy kosáríves?) boltív tagolta. Az egyébként latin szavakkal tarkított német feliratok közt még ez olvasható: „Speisz für den Gaszda” (a gondnok kamrája). A gondnoki lakásba vezető előszobából indult a jobból balra kanyarodó, emeletre vezető, félköríves lépcsőház. Felérve az emeletre először egy kisebb, majd egy nagyobb előtérbe lehetett jutni. A nagyobb előtér az udvarra nézett le hármas ablakkal, innen nyílt a főhomlokzat három ablaka mögé rejtett nagyterem (más néven tanácsterem, sessionalis terem, majd közgyűlési terem). A teremből jobbra is, balra is ajtók nyíltak, az emeletei alaprajzi beosztás a földszintit követi, annyi különbséggel, hogy az árnyékszékek előtti helyiség az emeleten kisebb, mert innen nyílt a padlásra felvezető lépcső. A levéltár (dongaboltozattal fedett?) helyisége az épület teljes szélességét átérte, a jobb oldali tengely 4 ablaka közül kettő ezé a helyiségé volt.

Természetesen az alaprajzban feltüntetett funkciók 1823 után változhattak, különösen az 1872-es törvények után, amikor a közigazgatás is változott. Az addigi Kiskun kerület megszűnt, a város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez került, és a mezővárosból rendezett tanácsú város lett, polgármesterrel, rendőrfőkapitánnyal, tanáccsal és képviselőtestülettel, ami, lévén közel 200 fős, nem fért el az egykori sessionalis teremben. Ahogy pedig a modern polgári közigazgatás intézményi rendszere kiépült, a hivatalok sem fértek el az épületben, előbb bővítésre, toldásra (1879), majd teljesen új székház építésére kellett gondolni (1902). És mert a régi városháza telke igen drága volt, s mert annak ellenére, hogy központi területen helyezkedett el, istállók és trágyadomb éktelenítette, a teljes lebontás ötlete sem késett soká.

Kiskunfélegyháza Bramantéja: Vas József

Vas József (1866-1910) budapesti építész neve szinte teljesen ismeretlen a művészettörténeti szakirodalomban. Életútjáról nem tudunk szinte semmit, életművével nem foglalkozott senki. Arcképe, de még születési és halálozási ideje sem volt ismert. Félegyházán legalábbis addig, ameddig az orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeumban és a budapesti Új köztemetőben (Rákoskeresztúri temető) meg nem találtam mindezeket.

A köztemetőbe 2010 novemberében mentem ki először, Thék Endre síremlékét kerestem meg. Addigra ugyanis már tudtam, hogy Vas annak a Thék Endrének volt a rokona, aki a 2010-ben láttam bútorművészeti kiállítás egyik főszereplője volt („Kőszálon termett sajgó liliom” - A magyar szecesszió bútortervezői, Iparművészeti Múzeum, 2009. október 25. - 2010. augusztus 29.) - Vas egyik, kiskunfélegyházi levéltárban található levele adta a kulcsot: „Cím: Üllői út 66, Thék E. úr leveleivel”; továbbá a Múlt-kor történelmi portálon olvasható közlés. (Lukácsi Attila: Budapest három legnagyobb temetője, Múlt-kor történelmi portál, 2004. okt. 26.)

Vasnak mindössze néhány épülete és pályaterve ismert. 1905-ben közölte a Magyar Pályázatok a vízaknai fürdő harmadik díjat nyert pályatervét, 1906-ban a kiskunfélegyházi városházához készített pályatervét. 1899-ben készíthette a Thék Endre által 1900 januárjában bemutatott orosházi iparcsarnok terveit bizonyos Jablonszky építésszel. (Verasztó 2008, 96). Valamivel ezután utazhatott az Egyesült Államokba, ahol Takách Bélával nyitott közös irodát, és akivel a New York-i városháza tervpályázatán indultak. (Almási Balogh Loránd: Takách Béla, in: Magyar Iparművészet 10 (1907), 197-215) Az 1904-ben készített kiskunfélegyházi városháza pályatervén Lechner Ödön követőjének mutatkoznak. A második pályatervet Vas már egyedül adta be, ez alapján kapta a megbízást 1905-ben. A város két párt csatatere volt, az építkezést Szolnoky Lajos és Mihálovits Jenő igyekeztek megakadályozni. Tanulságos volna az egymást érő fellebbezések történetét megírni. Ebből mindössze annyi most az érdekes, hogy az építkezést sikerült 1909 tavaszáig elhalasztaniuk. Vasnak mindeközben jó néhányszor át kellett dolgoznia a terveket, mert az építtető bizottság hol két traktust, hol egyet akart a Kazinczy utcai szárnyra; hol hozzáépítve az újat a régihez, hol a régit teljesen lebontva az újat saját arányaiban engedve kibontakozni. 1906-ban úgy látszott (a város országgyűlési képviselőjének, Holló Lajosnak köszönhetően), hogy a városháza-építésből nem lesz semmi. 1907 elején Vas a várostól másik megbízást kapott. Schuszter Constantin váci püspök még 1890-ben 40 000 forintot adományozott egy városban létesítendő leányiskola létesítése céljából. Az épület terveit Vas már 1907 tavaszán bemutatta, de a tanács a lányinternátust túl nagynak tartotta, ezért kisebb épületet rendelt. (Vas halála után egy évvel már bővíteni kellett az épületet.) Egy magánmegbízásáról tudunk, 1908-ban készítette rokonával, Morbitzer Nándorral (1874-1950) közösen Bányai Mór ügyvéd házát a Kossuth utcán, ezt az épületet 1910 nyarán tervváltoztatással emeletesre húzták fel. Morbitzerrel 1908-tól kezdve működött szorosabban, közösen építették fel a lévai (Levice, Szlovákia) szállót, amely ma is megvan eredeti állapotában. Képek itt, itt és itt. (Ne feledjük jelen blog egy korábbi bejegyzését sem.)

Vasnak összesen 42 levele (jelentés, kérelem) található a félegyházi levéltárban. Könnyen olvasható, szép kézírása volt. Apró-cseprő dolgok, mindenesetre fontos dolgok derülnek ki ezekből a levelekből, amelyek a Constantinum 1907-1908-as és a városháza 1904-1909-es építési ügyével kapcsolatosak. Kiderül Vas irodájának címe: Bp. VIII. Nagytemplom utca 4. (Később ugyanitt volt egy ideig Morbitzer irodája is.)

Nem tudom, tudta-e, hogy nem éri meg a városháza teljes elkészültét. Évek óta gyötörte a betegség, egyre sűrűbben törtek rá lázrohamok. Fejében lehetett a gondolat. 1907-1908 telén a Constantinum építési felügyeletét Morbitzerre bízta, s elutazott gyógyulni. Egészségét a városháza terveinek őrült munkatempója is aláásta, volt, hogy napokig láz gyötörte, felkelni sem bírt. 1909 decemberében a Mediterráneumba utazott, Morbitzer egy leveléből úgy tudjuk, a szicíliai Ragusába. Minden valószínűség szerint itt halt meg 1910. január 28-án. A Thék család sírboltjába temették. 1910 így a Thék család történetében tragikus év volt. Előbb, januárban Vast ragadta el a halál, majd Rupprich Károly halálhírét adták tudtul a hírlapok. (Építő Ipar, 1910. március 20. 129. o. 34. évf. 3181. sz. - Vas halálhírét közlő hírlapot nem találtam.) A városháza építkezését Morbitzer tovább vitte, igaz, leginkább saját ambícióit tartva szem előtt. Változtatott a főlépcsőház kialakításán, a dísztermen, a majolika ornamentikáján, és a tornyot is áttervezte. Vas városházaterve csak félig-meddig valósult meg. Amit Vas még láthatott, az a régi, klasszicista városháza eltörpülő képe mellett álló vakolatlan, éppen tető alá hozott középrizalit és a Kazinczy utcai szárny első fele. (Fotó erről az állapotról a félegyházi levéltári részleg kutatótermében látható.)

Morbitzer még több megbízást kapott a várostól a székház felépítése után, (újtemplomi plébániaépület, városi park épületei, vágóhíd - egyik sem valósult meg, csak a vágóhíd a világháború után), ennek ellenére ő is azok közé az elfeledett építészek közé került, akiknek neve csak újabban került elő. Lechner Ödön követőjeként több tanulmány és monográfia említi. (Gerle 1985, Keserü 1989, Gerle - Kovács - Makovecz 1990, Keserü 1993, Déry - Merényi 2000) Mind az ő, mind Vas József életútja, életműve feltáratlan. Különösen Vasé; az épület 1929-es említésekor neve nem is szerepel (csak Morbitzeré), s részben ennek is betudható, hogy a városháza tervezőjeként is csak a helytörténeti kutatások, és az ezeken alapuló útikönyvek említették. Fekete János (1924-2008) helytörténész érdeme, hogy Vas neve bekerülhetett a Gerle-féle könyvbe, ami a századforduló magyar építészetének alapvető bibliográfiai tétele. (Gerle - Kovács - Makovecz 1990) A két építész mellőzöttsége azonban nem lenne bántó, (hiszen rengeteg építész működött ebben a korban, az ember pedig véges teremtmény), ha a város, ahol legtöbbet építettek, nem mellőzné őket ugyanúgy, mint azt a tényt, hogy Petőfi Kiskőrösön született. (Tisztelet a kivételnek - egy kezemen meg tudom számolni, ki merte hangosan kimondani, most két ujjamat tartom föl.) Vas József sírját halálának 101. évfordulóján, 2011. január 28-án egyedül látogattam meg, emlékezetére mécsest gyújtottam. A közművelődési egyesülettől nem kaptam választ, hogy érdekelné-e az esemény. Emlékezzünk meg méltóképp róluk legalább fő művük, a városháza felavatásának 2011. október 16-re ső 100. évfordulóján!

A régi városháza I.

Az eddigi helytörténeti irodalom úgy tudta, hogy az 1823-ban épített városházát, amit 1910-ben az új építése közben csákány alá küldtek (kevésbé zsurnaliszta megfogalmazással, lebontottak), Fischer Ágoston kőműves mester és Novák Gergely ácsmester tervezte. A két kecskeméti mester volt a kivitelezője az 1819-ben épített Hattyú-háznak, így nem csoda, ha újabb városi középítkezésnél elsőként jutottak a magisztrátus eszébe. Szerelemhegyi Tivadar 1882-ben megjelent városmonográfiájában írta, hogy a tanács őket bízta meg a székháztervek elkészítésével 1821-ben. A terveket el is készítették, az építkezést a nádor is jóváhagyta. (Szerelemhegyi 1882, 187-190) Az egyemeletes, timpanonos, klasszicista épület 1823 tavaszától épült fel.

A Kiskun Múzeum gyűjteményében található homlokzati rajz, amit két nappal ezelőtt néztem meg (Kiskun Múzeum, Történelmi dokumentumok gyűjteménye, leltári szám: 2009.23.1.; közölve: Iványosi-Szabó szerk. 1985, 24. sz. kép) azonban egészen másra enged következtetni. A jobb alsó sarokban olvasható írás a következő: „Entworfen von der König[lichen] hung[ariscen] Landes Bau Ober Direction im Jäner 1823 No 1408 anni 822” Magyarul valahogy így: „Tervezte a királyi magyar Állami Építészeti Felügyelőség 1823 januárjában az 1822-ben kelt 1408 sz. alatt.” A tervet bizonyos W. Klast látta el szignójával. Vagyis ha minden igaz, Fischer és Novák ugyanúgy csak kivitelezői voltak az épületnek, mint a Hattyú-ház esetén.

A Königl. Landes Bau Ober Direction Pesten székelt, egy 1822-ben megjelent (természetesen cenzúrázott) könyvben ezt találtam róla: 

„Jeder im ganzen Königreiche vorkommende allgemeine Land - Wasser-und RrückenBau gehört in das Forum dieser Behörde. Hierher müssen alle Pläne und Überschläge zu ähnlichen Unternehmungen zur Prüfung eingeschickt werden, damit der Staat dir Überzeugung habe, dass alle Neuerungen nach den Begeln der Baukunst mit möglichster ökonomischer Rücksicht geschehen. Diese Bau-Ober-Direction steht, nach den Verhältnissen der Baulichkeiten, theils unter em hochlöbl. Statthalterey- Rnthe, theüs unter der hochlöbl. Hof - Kammer , die au den vorgelegten Plänen die Bewilligung ertheilen. Ein Landes- Bau- Ober- Director stehet diesem Amte vor, dem zur Seite die nöthigen Adjun.cten, Geometers, Ingenieurs, Zeichner, Protocollisten und Kanzellisten, arbeiten. Dieser Stelle unterstehen alle in den Kammeral- Administrationen, Comitaten, und Freys tad ten, bestehenden Bau-Directionen.
     Mit dieser Landes-Bau-Ober-Direction ist noch verbunden das Departement der Navigation, das seine Weisungen einzig vom hochlöbl. Statthalterey - Rathe empfängt.”

(Schams, Franz: Vollständige Bescheibung der könig. freyen Haupt Stadt Ofen in Ungern, Ofen 1822, 497-498.)

A régi városháza csak most kezdett el foglalkoztatni, hogy a helyébe épült szecessziós épület kutatásával lényegében végeztem. Állítólag az 1823-as építkezés iratai megtalálhatók a félegyházi levéltárban. Hamarosan meg fogom ezeket is nézni.

Kép az épületről a Profila.hu-n, 16310 tétel alatt.

Karvaly Gyula: Közgazdasági Takarékpénztár

Karvaly Gyula (1874-1962) kevéssé ismert, nagykikindai születési budapesti építész. Kiskunfélegyházához az ebben a blogban már említett Közgazdasági Takarékpénztár (másnéven Frank-ház, Mártírok útja 2.) épülete kapcsolja. (Az épület tervrajzai nincsenek meg, csak egyetlen egy félegyházi újságcikk utal Karvaly szerzőségére.) A Lyka Károly szerkesztette Művészet 1908-as évfolyamában arról olvashatunk, hogy a pénzintézet székházára 1908-ban kiírt tervpályázat első helyezettje a Fodor és Reisinger cég, a második Morbitzer Nándor lett. (A Művészetben elírás a Sándor.) Az épület valóban inkább Morbitzer műveire hasonlít... Nem tudni, hogyan jutott Karvaly a megbízáshoz, egyébként az épület 1910-ben épült fel a szintén ekkor épülő városházával szemben, a legmodernebb belső berendezéssel, villanyvilágítással, vízvezetékkel, mindössze néhány hónap alatt. A két épület kivitelezői azonosak: Ujszászy János és Mailáth József 1905-ben alapított közös cége.
Karvalyról két apróság: oklevelét 1896-ban szerezte, 1900-tól önálló irodát vezetett. (Gerle - Kovács - Makovecz 1990, 77)

Az építésznek nagyon kevés művét ismeri a kutatás:
- ún. Hajcsi-ház, Budapest VII, Kertész u. 27. (hrsz. 34350/2), 1905-1906. Erzsébetváros védett épületei közé tartozik az 54/1993 (1994. II. 1.) számú Fővárosi közgyűlési rendelet alapján
- Goldmann-ház, Budapest XIV, Dózsa György út 17, (hrsz. 32734), 1906. Más forrás szerint 1910, megint más szerint 1911, és ez utóbbi tűnik a valószínűbbnek, mert a 2011 áprilisában lezajlott, alapos kutatások megelőzte Budapest 100 programsorozatban ez az épület is részt vett. A házat Maróti Géza épületszobrai és Zsolnay kerámiák díszítik. Rövid ismertető róla itt.
- Közgazdasági Takarékpénztár, Kiskunfélegyháza, Mártírok útja 2. (hrsz. 473), 1910
- kózház, Nagykikinda
Ezekhez keveset tudok hozzátenni:
- egy általa tervezett lakóházról adatot közöl: Építő Ipar 1911. május 7. 2012. old.



A Frank-ház a városháza tornyából nézve, 2011 januárjában



Kossuth u. - Mártírok útja sarka, részlet, 2010 augusztusában



Kossuth u. főhomlokzat, részlet, 2011 áprilisából



Feudális kori iratok

Ma először kutattam feudális kori iratokat. Az 1823 előtti félegyházi városházát kerestem, (eddig azt találtam, hogy 1799-ben már állt), eközben néhány nem különösebben fontos adatot olvastam a gyönyörű kézírással vezetett 9. sz. tanácsülési jegyzőkönyvben. (BKMÖL V. 101/a. Protocollum Politicum 9. A továbbiakban Prot. 9.; a forrást betűhíven idézem) Eszerint 1799 novemberében a nem olyan régen felépült Ótemplom tornyát már „reparálni” kellett. (Prot. 9. pag. 604) Még előbb, 1799 áprilisában Sándor András plébános Losonczi József nagykőrösi órafelügyelővel tárgyalt: mivel az óra reparálása is szükséges volt, vele próbáltak alkut kötni. (Prot. 9. pag. 540)

Hogy mi mindenre volt jó egy lakóház a benne lakáson kívül, arra is találtam adatot. Özvegy Cserenyi Jánosné folyamodásából tudjuk: az özvegy „neveletlen árva gyermekeinek táplálása, ruházattya, és adóssági kifizetése végett Házának Licitatió által léendő elladattatása megengedését kérvén, olly szándékát jelenti, hogy az annak árábúl megmaradó pénzbűl, más kisebb Házat kivánna lakására ven[ni].” Vagyis az özvegy nem tudta másként kifizetni adósságait és gyermekei nevelését biztosítani, mint házának elárverezésével. A magisztrátus (a tanács) határozatából más is kiderül: „Minthogy az jelentő Eözvegynek Háza romladozó félben, egészben tető alá véve sem volna, ne hogy egészben ellromollyon, Licitátió által elladatni, és az árábúl az adósságok kifizettetni, és kissebb Ház vétetni ellrendeltetik [...]” (Prot. 9. pag. 589.) Hogy a ház egészen tönkre ne menjen (pedig ez a ház sem lehetett idősebb 50-egynéhány évesnél), megengedték az árverést. A tanács úgy láthatta, hogy a házat tehetősebb vevő még ki tudja úgy javítani, hogy a település (1774 óta város!) képe is szebb legyen. A tanács nyilván városképi okokból nem adta meg Hegedűs Györgynek sem az engedélyt, hogy házának „közepén éjszak felől olly formán, mint a' Czéh Ház-nak Titussa fekszik egy Szobátskát” állítson (építsen) fel, mert a „Városnak szükségi lévén az illyetén szabad sarkokra”. (Prot. 9. pag. 577.) Hogy pontosan mit jelent a szabad sarok, azt még nem tudom megmondani, mivel először kalandoztam a 18. századba. Viszont annyira izgalmas volt ez a kalandozás, hogy biztosan kalandozok még erre.

Mert megnéztem egy iratot is (gyönyörű papír – BKMÖL V. 101/b. A 28. c. 1. f. 3. No. 1.). 1755-ben a főbíró és a tanács megállapodást kötött Sveser (Schvercz) Lukács (nem biztos, hogy jól olvastam ki az illető nevét) szegedi kőműves mesterrel egy pincével, vendégházzal (=vendégszoba), pitvarral és konyhával építendő épületre. Hét oszlop is épült hozzá, és a falak kőből voltak az ablakok magasságáig, a többi fal vályogból készült. A kéményekhez a város adott téglát. Napszámosokat is a város adott, a kőműves mesternek csak egy legényt és egy mészkeverőt kellett hoznia. 400 forintban alkudtak meg, ennyit fizettek ki a mesternek. Nem derül ki, hol, milyen céllal épült fel, mindenesetre az, hogy pincével építették (és hogy az irat a pincét emlegeti első helyen, nem a fölötte lévő helyiségeket), arra utal, hogy jelentősebb városi építkezés lehetett. Ne feledjük, Félegyházát 1743-ban telepítették újjá, 1755-ben tíz évvel vagyunk az óriási áldozatot követelő redempció után. Szerelemhegyi Tivadar monográfiájában olvashatjuk, hogy 1755-ben épült az ótemplomi plébániaépület is, pincével. (Szerelemhegyi 1882, 264) Ez tehát a második épület, ami egy éven belül pincével épült. Ha Szerelemhegyi nem téved, akkor az iratban említett épület vagy a paplakkal azonos (ami kevésbé valószínű, és amit később átépítettek, és ami romos állapotban ma is megvan a plébánia telkén, hátul – Urbánné 2005, 54); vagy másik épülettel.  Szerelemhegyi monográfiájában olvashatjuk, hogy a városiak 1821-1822-ben mennyire ragaszkodtak szeged–kecskeméti útba csúnyán beékelődő nagy vendégfogadó épületéhez. Bár a nádor javasolta, hogy bontsák le, a tanács ragaszkodott az erős anyagból felhúzott épületre, amelynek a pincéjét féltették leginkább. (Szerelemhegyi 1882, 189) Az egykori nagy vendégfogadóról nem tudjuk, mikor épült, 1887-ben lebontották (mert akkor már a városiakat is zavarta, hogy benyúlik az útba). 1771-ben már volt vendégfogadó a városban. (Iványosi-Szabó szerk. 1985, 128-131) Valószínűleg csak oktondi feltételezés az 1755-ös építkezést a nagy vendégfogadóval azonosítani, mindenesetre másra nem tudok gondolni, annyi pincéről olvastam ma. Visszatérve a nagy vendégfogadóra, az épületet látjuk az 1861-ben készült városképen (Iványosi-Szabó szerk. 1985, 26. sz. kép). U-alakú, két kapuval ellátott épület volt, a két kapu a városháza észak-déli vonalán fekvő földszintes házhoz csatlakozott. Udvarán kocsiszín. Egyetlen, lebontása előtt készült felvétel maradt róla, amely a kiskunfélegyházi levéltár kutatótermében látható. (Közli: Mészáros szerk. 2009, 189)

Két keréken

Két kerék az kettővel kevesebb, mint négy, ugyebár. Csongrád viszont gyönyörű májusban. A Holló-körben Retkes Zoltán hívta fel a figyelmem a Fő utca és Ady utca sarkán található épületre (Fő utca 64.), amelyet nemrégiben újítottak fel. Zoltán a felújított homlokzaton kis aritmiát észlelt: az ablakokat oldalról és felülről keretező cikkcakkos festés nem illik a magyaros stukkódíszítésekhez, egyáltalán, a homlokzatba. Kérdésként vetette fel, bár nem úgy ismeri a felújítót, hogy pótlólag, esetleg külön kérésre került oda a cikkcakkos vonal. Ma megnéztem én is az épületet, első ránézésre valóban nem illik a homlokzatba a festett díszítés. Egy régi kép azonban bizonyítja, hogy ott volt. Így az aritmia a házzal egyidős, ez pedig már a tervezője felé irányítja a kérdést.

Az épület (jelenleg többcélú önkormányzati intézmény) eredetileg fürdő céljára épült 1904-ben, (ezért magyaros stukkódíszítésének analógiája, a csongrádi gimnázium, amely tíz évre rá, 1914-ben készült el, érdekes kérdéseket vet fel), Farkas Ignác és apósa, Eszes Mátyás malomtulajdonosok megbízásából. (Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/CSMEE/Magyar/html/Csongrad1.html)

Az előbb zárójelben említett gimnázium, amely a lechneri magyaros stílus és a Fiatalok hatását egyaránt mutatja, Ybl Lajos tervei szerint épült. Amikor kivitelezőket kerestek hozzá, Ybl Kiskunfélegyházára is ellátogatott, ahol az Ujszászy és Mailáth építőipari céggel tárgyaltak. Ybl egyébként haragban volt a várossal: a városháza 1903-ban kiírt első tervpályázatán az ő terveit is díjazták 1904-ben, azonban nem első, második, vagy harmadik helyen, hanem e helyezések pályadíjait összevonták és öt tervező között egyenlő arányban osztották ki. Ez az első tervpályázat a bírálók szerint nem volt sikeres, a díjazott öt tervezőt újabb tervek készítésére hívták fel, de ezen Ybl, aki a hallatlan dologra, hogy összevonják a pályadíjakat, fellebbezést adott be, hiába, már nem indult. (Részletesebben lásd: Brunner 2011)

 

Vannak még Csongrádon építészeti csodák, de, bevallom, fáradt voltam a fotózáshoz, így csak néhány képet készítettem, azokat sem túl jó minőségben. A malomról, amelynek irodaépülete tüneményes és modern, és egy 1925-ben épült villáról (ma bölcsőde), amelynek stukkódíszei ugyanolyan szecessziósak, mintha tizenöt-húsz évvel előbb épült volna. (Ugyanilyen stukkóvirágokat láttam már valahol máshol is, a témára még visszatérek.)

Végül pedig:

aki nélkül nem jutottam volna Csongrádra.
Az izomlázat remélem, kiheverem.