Régi szelek szárnyán

Csillag József Régi szelek szárnyán címmel 1934-ben megjelent visszaemlékezéseiről már esett szó korábban. Ezúttal csak néhány morzsát emelnék ki belőle.

A Kossuth és Attila utcák sarkán, ahol 1910-ig vásárkút állt, s ahol ebben az évben felépült Vas józsef és Morbitzer Nándor tervei szerint Bányai mór ügyvéd emeletes háza, korábban kocsma állt. Bányai az építési kérelemben leírta, hogy ezt a kocsmát ő megszüntetné, ha megkapná a várostól az építkezéshez szükséges utcaterületet. Erről a kocsmáról megemlékezik Csillag is, s írja nevét is: Hunyadi-féle kocsma. (8. old.)

Csillag János közreműködött az Ótemplom mennyezetének mázolásában, még Molnár István polgármestersége (1879-1888) idején. (13-14. old.) Molnár István nagyon jóságos polgármesterként maradt meg a szerző emlékezetében. (26. old.) Csillag János festő-mázoló iparos neve jól ismert a helyismereti irodalomban, egy róla készült fotót közöl a Félegyháza anno... című kötet. Csillag János az 1933-ban íródott szöveg szerint 15 éve halt meg, eszerint halotti anyakönyvi bejegyzését 1918-ban kereshetjük.

Máshonnan nem derülne ki az sem, hogy az 1886-ban lebontott régi nagyvendégfogadó bontott tégláit kerítésekbe építették be. (15. old.) Ismeretes, hogy Kiskunfélegyháza népi építészetéhez hozzátartozott az utcára szóló kerítés.

A városfejlődés óriási íve rajzolható meg abból, hogy ahol ma a Szent István-templom áll, egykori szénás- és szalmásszekerek garmadája állt, de volt, hogy vándorkomédiások verték fel itt sátrukat. (20-21. old.)

Szintén a várostörténethez fontos adalék, hogy 1868-ban Asztalos János közszereplésének eredményeképpen kőzápor törte be az 1910-ben lebontott régi városháza ablakait, de betörték a pusztakeresők a kaput is. (22-23. old.)

Végül egy anekdota Jenovay Dezsőről, Félegyháza köztiszteletben álló ügyvédjéről:

"Az ügyvéd úrnál éppen úgy, mint a táblabíró úrnál rendesen én vettem meg a borokat. Egyszer egy ilyen célból megjelentem az irodahelyiségben és alkudoztunk a borokra, mikor valaki kívül megkocogtatja az ajtót. "Szabad!" kiáltotta az ügyvéd úr, de nem jött be senki. Mi tovább beszélgettünk, ekkor ismét egy koppanás, de a "Szabad!"-ra nem jön senki, a harmadik kopogtatásra aztán felugrik az ügyvéd úr, az ajtóhoz rohan, ezzel a káromlással: - A szentségit, hát megmondtam már, hogy szabad! - Ezzel felrántja az ajtót és egy nagyob szép ki tarkaborjú döfködte a szarvacskájával az ajtót." (Csillag 1934, 31)

A régi városháza IV.

Negyedszer és terveim szerint utoljára foglalkozom a régi városházával. Pontosítani szeretném Szerelemhegyi és Szalay információit. (Szerelemhegyi 1882, Szalay 1910)

A nádor jóváhagyása 1823. márciusában érkezett meg, azzal azonban, hogy a nagy vendégfogadót le kell bontani. Mivel az épület jó karban volt, a városiak semmiképp se szerették volna egyik jövedelemforrásukat elveszíteni (a város jelentős közlekedési csomópont volt, sok vendég fordult meg itt, példának okáért Kossuth Lajos is), ezért az épület az első városháza részleges lebontásával a mai helyén épült fel, a nagy vendégfogadó „által ellenében”, azzal szöget bezárva. (Csak így tudom magyarázni, hogy Szerelemhegyi 1882-ben leírta, hogy a legeslegelső városháza még áll a régi mellett, és abban a gondnok lakik.) Az építkezés májusban már folyt (egészen pontosan május 6-án kezdték el), a lebontást végző kőműveseknek ebben a hónapban már fizettek is, de a nádor jóváhagyását csak ezután kérték. Aki nem hiszi, járjon utána:

BKMÖL V. 101/a. Protocollum Politicum XIII, pag. 480. no. 480, pag. 488–489. no. 133, pag. 499–500. no. 169., pag. 512–516. no. 190., pag. 528. no. 230., pag. 428–529. no. 231., pag. 529. no. 232., pag. 534. no. 246., pag. 538. no. 261., pag. 370–374. no. 337., pag. 594. no. 388–392, pag. 595. no. 393–400. pag. 596. no. 402.

A régi városháza III.

1910-ben jelent meg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét bemutató 2. kötet, a Magyarország vármegyéi és városai című sorozatban, Borovszky Samu szerkesztésében. A Kiskunfélegyházára vonatkozó részt a Kiskun Múzeum akkori igazgatója, Szalay Gyula írta. (Szalay 1910)

Szalay részletesen leírta a város nevezetességeit, röviden történetét és jelenét is. Az akkor még álló régi városházáról a következőket írta (a részletet mai helyesírásunknak megfelelően adom közre):

„A piactér nyugati oldalának sarkán áll a városnak még Mária Terézia idejéből származó címerével, a toronyban álló alabárdos kunnal díszített régi városháza nagy, zöldre festett emeletes épülete. Már a Kossuth-utcai árkádos homlokzata, hatalmasan imponáló új épület. Még a munkáskezek dolgoznak rajta. A régi is nemsokára eltűnik. Ezt is le kellett volna már bontani. De fellebbezés alatt áll. A nép egy része ragaszkodik hozzá kegyeletből, bár látja, hogy a megépített részhez sehogy sem illik hozzá. De hát azért mégis fellebbez. A városi politikában ez már így szokás. Már csak rövid idő kérdése a döntés s a bontó csákány ezt is eltünteti a föld színéről. Tehát mondjuk el régi történetét. Az első települők a legrégibb helységházát a régi nagy vendéglő mellett építették fel. Ez azonban hovatovább a hivatalok és a lakosság szaporodásával mind kisebb lett. Úgyannyira, hogy már 1820-ban, mivel a régit kijavítani nem volt érdemes, újnak építését tervezgették. A következő évben fel is szólították Fischer Ágoston és Novák Gergely kecskeméti építőmestereket a terv és költségvetés elkészítésére, a mely szerint az építés 23 és fél ezer forintba került volna. A nádor sem kifogásolta, sőt még olcsónak is találta. Csak azt nem akarta, hogy a réginek a helyén építsék, mert ez nem volt a kiszögellő vendéglő vonalában. Erre azután megkezdődött a deputálás, kapacitálás, kérelmezés, udvarias kitérés, felfolyamodás. Végre is a nádor megengedte, hogy hát építsék a régi városháza mellett. Siettek is az építkezéssel s következő bejegyzést tették a tanácsi jegyzőkönyvbe: "Az utódoknak emlékezetül jónak találtuk bejegyezni, hogy új városháza épületünknek az első talpköve 1823. év május hó 6-án reggel 10 órakor tétetett le." Az építkezéssel siethettek, mert még ugyanaz év november elsején a bírói restaurációt benne tartották meg s Móczár Ferencz ord. notárius jelentése szerint 28.913 frt 4 krajcárba került.”

A régi városháza, Szalay 1910

Mint a régi városházával foglalkozó korábbi bejegyzéseimben beszámoltam róla (itt és itt), a Szalay Gyulánál  is olvasható, az építkezésre vonatkozó adatok Szerelemhegyi Tivadartól (Szerelemhegyi 1882) származnak, és eléggé megbízhatatlanok. Nem utal arra adat, hogy az építkezésben részt vett volna Fischer Ágoston és Novák Gergely, nem találtam a tanácsi jegyzőkönyvben az alapkőletételre vonatkozó idézetet sem. Ami miatt azonban ez az idézet érdekes, az a perlekedésre vonatkozó gúnyos megjegyzés: „De hát azért mégis fellebbez. A városi politikában ez már így szokás.” Így lett megörökítve a régi és új városháza vitája az utókor számára egy minden tekintetben reprezentatív könyvben. Nem hiszem, hogy Szalay Gyula ne lett volna azzal tisztában, hogy egy Magyarországot bemutató kötetsorozatról van szó, amely arra hivatott, hogy minden művelt családfő könyvtárában meglegyen. Egyszerűen nem találok magyarázatot arra, hogy miért írta meg Szalay a leplezetlen igazságot némi iróniával megfűszerezve, gyakorlatilag nemcsak a kortársak, hanem az utókor előtt is megszégyenítve saját városát. Ilyen esetekben bölcsebb módszer a hallgatás...

A régi városháza II.

Mint ígértem, megnéztem a régi városháza iratait. Igazam volt, az épület tervezője valóban a Landes Bau Ober Direction. A Kiskun Múzeumba került homlokzatrajz (Történelmi dokumentumok gyűjteménye, ltsz. 2009.23.1.) azokhoz a tervekhez tartozik, amelyek a BKMÖL V. 101/b. Arc. 16. C. 1. Fasc. 8. No. 49. jelzetű iratcsomóban találhatók meg. Itt két alaprajz, egy földszinti és egy emeleti található meg, ugyanazokkal a jelzésekkel, szignókkal, mint amilyeneket a Kiskun Múzeum példányán is láthatunk. Vagyis a homlokzati rajzot az iratok közül kiemelték és átkerült az 1902-ben megalapított Kiskun Múzeumba. Az épületről illene ezek után részletesebben is szólni.

Az épület egyemeletes, főhomlokzatán 4+3+4 tengelyes, klasszicista épület volt. A középrizalit három tengelye közül a középső kocsibejáró volt, amely az udvarra vezetett. Innen lehetett balra egy udvari fallal párhuzamos folyosón keresztül az adószedői és a másodbírói szobába (ezekből mindkettejük pénztárjához) jutni. A főhomlokzat balról számított első földszinti ablaka az adószedői pénztáré, a második a másodbírói pénztáré, a harmadik és a negyedik a másodbíróé volt. A rizalit baloldali ablaka mögött két fogházi szoba húzódott meg. Balra (ugyanitt az emeleten is) négy árnyékszék helyét jelöli a rajz. A kocsibejárótól jobbra, az előbb leírt folyosóra felvezető két lépcsőfokkal szemben volt a bejárata a rizalit jobb oldali ablaka mögött meghúzódó két őrszobának és a konyhával, kamrával illetve üzlethelyiséggel (!) feltüntetett gondnoki lakásnak. A kocsibejárót az udvari és a főhomlokzati kapu boltívein kívül három további (szegmensíves vagy kosáríves?) boltív tagolta. Az egyébként latin szavakkal tarkított német feliratok közt még ez olvasható: „Speisz für den Gaszda” (a gondnok kamrája). A gondnoki lakásba vezető előszobából indult a jobból balra kanyarodó, emeletre vezető, félköríves lépcsőház. Felérve az emeletre először egy kisebb, majd egy nagyobb előtérbe lehetett jutni. A nagyobb előtér az udvarra nézett le hármas ablakkal, innen nyílt a főhomlokzat három ablaka mögé rejtett nagyterem (más néven tanácsterem, sessionalis terem, majd közgyűlési terem). A teremből jobbra is, balra is ajtók nyíltak, az emeletei alaprajzi beosztás a földszintit követi, annyi különbséggel, hogy az árnyékszékek előtti helyiség az emeleten kisebb, mert innen nyílt a padlásra felvezető lépcső. A levéltár (dongaboltozattal fedett?) helyisége az épület teljes szélességét átérte, a jobb oldali tengely 4 ablaka közül kettő ezé a helyiségé volt.

Természetesen az alaprajzban feltüntetett funkciók 1823 után változhattak, különösen az 1872-es törvények után, amikor a közigazgatás is változott. Az addigi Kiskun kerület megszűnt, a város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez került, és a mezővárosból rendezett tanácsú város lett, polgármesterrel, rendőrfőkapitánnyal, tanáccsal és képviselőtestülettel, ami, lévén közel 200 fős, nem fért el az egykori sessionalis teremben. Ahogy pedig a modern polgári közigazgatás intézményi rendszere kiépült, a hivatalok sem fértek el az épületben, előbb bővítésre, toldásra (1879), majd teljesen új székház építésére kellett gondolni (1902). És mert a régi városháza telke igen drága volt, s mert annak ellenére, hogy központi területen helyezkedett el, istállók és trágyadomb éktelenítette, a teljes lebontás ötlete sem késett soká.

A régi városháza I.

Az eddigi helytörténeti irodalom úgy tudta, hogy az 1823-ban épített városházát, amit 1910-ben az új építése közben csákány alá küldtek (kevésbé zsurnaliszta megfogalmazással, lebontottak), Fischer Ágoston kőműves mester és Novák Gergely ácsmester tervezte. A két kecskeméti mester volt a kivitelezője az 1819-ben épített Hattyú-háznak, így nem csoda, ha újabb városi középítkezésnél elsőként jutottak a magisztrátus eszébe. Szerelemhegyi Tivadar 1882-ben megjelent városmonográfiájában írta, hogy a tanács őket bízta meg a székháztervek elkészítésével 1821-ben. A terveket el is készítették, az építkezést a nádor is jóváhagyta. (Szerelemhegyi 1882, 187-190) Az egyemeletes, timpanonos, klasszicista épület 1823 tavaszától épült fel.

A Kiskun Múzeum gyűjteményében található homlokzati rajz, amit két nappal ezelőtt néztem meg (Kiskun Múzeum, Történelmi dokumentumok gyűjteménye, leltári szám: 2009.23.1.; közölve: Iványosi-Szabó szerk. 1985, 24. sz. kép) azonban egészen másra enged következtetni. A jobb alsó sarokban olvasható írás a következő: „Entworfen von der König[lichen] hung[ariscen] Landes Bau Ober Direction im Jäner 1823 No 1408 anni 822” Magyarul valahogy így: „Tervezte a királyi magyar Állami Építészeti Felügyelőség 1823 januárjában az 1822-ben kelt 1408 sz. alatt.” A tervet bizonyos W. Klast látta el szignójával. Vagyis ha minden igaz, Fischer és Novák ugyanúgy csak kivitelezői voltak az épületnek, mint a Hattyú-ház esetén.

A Königl. Landes Bau Ober Direction Pesten székelt, egy 1822-ben megjelent (természetesen cenzúrázott) könyvben ezt találtam róla: 

„Jeder im ganzen Königreiche vorkommende allgemeine Land - Wasser-und RrückenBau gehört in das Forum dieser Behörde. Hierher müssen alle Pläne und Überschläge zu ähnlichen Unternehmungen zur Prüfung eingeschickt werden, damit der Staat dir Überzeugung habe, dass alle Neuerungen nach den Begeln der Baukunst mit möglichster ökonomischer Rücksicht geschehen. Diese Bau-Ober-Direction steht, nach den Verhältnissen der Baulichkeiten, theils unter em hochlöbl. Statthalterey- Rnthe, theüs unter der hochlöbl. Hof - Kammer , die au den vorgelegten Plänen die Bewilligung ertheilen. Ein Landes- Bau- Ober- Director stehet diesem Amte vor, dem zur Seite die nöthigen Adjun.cten, Geometers, Ingenieurs, Zeichner, Protocollisten und Kanzellisten, arbeiten. Dieser Stelle unterstehen alle in den Kammeral- Administrationen, Comitaten, und Freys tad ten, bestehenden Bau-Directionen.
     Mit dieser Landes-Bau-Ober-Direction ist noch verbunden das Departement der Navigation, das seine Weisungen einzig vom hochlöbl. Statthalterey - Rathe empfängt.”

(Schams, Franz: Vollständige Bescheibung der könig. freyen Haupt Stadt Ofen in Ungern, Ofen 1822, 497-498.)

A régi városháza csak most kezdett el foglalkoztatni, hogy a helyébe épült szecessziós épület kutatásával lényegében végeztem. Állítólag az 1823-as építkezés iratai megtalálhatók a félegyházi levéltárban. Hamarosan meg fogom ezeket is nézni.

Kép az épületről a Profila.hu-n, 16310 tétel alatt.