A történeti kutatásoknak sokban kedvez a vállalkozók hirdetési kedve. Máshonnan - bár az állítást kritikával kell kezelni - aligha derülne ki, hogy 1909-ig nem volt Kecskeméten jelentősebb kerámiaipar. A
Ceglédi nagy képes naptár 1909-re szóló évfolyamában, amelyet egyébként az Első Kecskeméti Naptárkiadó Vállalat jelentetett meg, s ezért, bár címében ceglédi, szinte minden hirdetőfelületén kecskeméti, szóval itt olvasható egy ismertető két Tolna megyei kályhásról, akik Kecskemét kerámiaiparának megteremtésére vállalkoztak. Mégpedig a Zsolnay-betétekkel díszített városháza és a Cifrapalota nyomán is óriási igényt igyekeztek kiszolgálni. Kecskemét telis-tele kerámiadíszes lakóházakkal, de ezek zöme sem nem Zsolnay-gyártmány, sem nem kecskeméti, hanem a szomszédos Kiskunfélegyházán, Nagykőrösön és Cegléden gyártott díszítmény.
Az Iparos Otthon kerámiadíszeit például a ceglédi Faragó Lajos készítette. Ugyancsak jó hírnévnek örvendett a félegyházi Ujszászy János és Mailáth József műkő- és majolikagyára, de a legnagyobb kapacitása e tekintetben a nagykőrösi Molnár Dánielnek volt, aki a cserépkályhagyártás mellett olyan nagy középületek épületszobrászati munkáit készítette, mint a kőrösi Postapalota, sőt, kapacitását jelzi, hogy a félegyházi városháza majolikáinak készítésére is vállalkozott volna. A cikk szerint "
Volt ugyan nálunk [Kecskeméten]
e téren egy kis kezdetleges tevékenység, amely olcsóbb minőségű korsók, tálak, fazekak és a korsós ipar körébe vágó munkák előállításában merült ki, de olyan arányú agyag-ipar, amely művészi kivitelű tárgyak, u. m. kályhák, tűzhelyek, épület-díszek és szobrászati munkák előállítására is képes lett volna, teljesen hiányzott. Pedig igen nagy szükség lett volna erre már régen, mert hiszen köztudomású, hogy ennek a nagy és fejlett iparral bíró városnak, illetőleg e város lakosságának vagy a fővárosba, vagy pedig más idegen városba kellett szorulnia, hogy cserépkályhához, vagy cseréptűzhelyhez jusson." A cikk folytatja: az új kerámiagyár felállítása "
megmenti Kecskemét város lakosságát és építtető közönségét attól a szégyentől és attól a fölösleges költségtől, hogy akár cserépkályháért, akár épületdíszért idegenbe menjen. Készül ezeknél a derék iparosoknál tetszés szerinti rajzok után, tetszés szerinti kivitelben olyan cserépkályha, amelynél szebbet és jobbat sehol sem csinálnak."
A gyár a IV. tizedben, a Szarvas utca 167. szám alatt működött. Alapítói Bogovits József és Leicht István voltak. Róluk, életútjukról is beszámol a cikk.
Bogovits Tolnán született 1877. március 9-én, az elemi iskola elvégzése után Wilhelm Ede szekszárdi kályhásmesternél tanonckodott hét évig. Felszabadulása után Győrben, Pozsonyban dolgozott, majd 1899-ben a budapesti Szatler Testvérek agyagáru gyárában lett üzletvezető. Itt is hét évig dolgozott, amikor Leichttel összefogva megállapodtak a kecskeméti vállalkozás indításában. 1906-ban költöztek a városba. 1900-ban vette el Rakóvszky József aranyosmaróti szűcsmester leányát, Vilmát, akitől két gyermeke, József és Margit született.
Leicht 1877. március 10-én született Bonyhádon. Kreska János bonyhádi kályhásmesternél tanult, 4 évi tanonckodás után Győrben, majd Nagykőrösön dolgozott. 1907-ben nősült meg, Mányoki József kecskeméti cipész és vendéglős Juliska nevű leányát vette el, tőle született Juliska nevű gyermeke.
Bogovits és Leicht gyárában épületkerámiát, cserépkályhákat, takaréktűzhelyeket készítettek. 1909-től hirdetéseikkel gyakran találkozni.
Agyagipar Kecskeméten,
in: Ceglédi nagy képes naptár 1909. közönséges évre,
Első Kecskeméti Naptárkiadó Vállalat,
Kecskemét 1908, p. IX-X.
