Száz éve történt...

1912. áprilisában Toldy Jenő ótemplomi plébános a következő szavakat jegyezte le, emlékezzünk ezekkel a száz éve történt eseményre:

1912. april 14. - Az atlanti oceán amerikai részében borzalmas hajó-katasztrófa történt, mely arányaiban eddig példátlanul áll. A világ jelenlegi legnagyobb s legujabb személyszállító hajója: a 45.000 tonnás amerikai Titanic, legelső utjában Amerika felé, april 14-én vasárnap éjjel 11 ó 35 p-kor, ferde irányban egy jéghegybe ütközött, mely oldalát és fenekét fölszakította. A sérülés a vizszin alatt történt. Emiatt nem ismerték fel borzalmas helyzetüket, nem is hitték, hogy a modern rekeszes hajó elsüllyedhet. A hajó 2 és fél óráig maradt a felszinen, csak 12 ó 50 p-kor kezdték a 20 mentő csolnakban elhelyezni a nőket és gyermekeket. Az utasok csak az utolsó percekben értették meg, hogy el vannak veszve. A hajó [április 15-én hajnali] 2 ó 20 p-kor elmerült 3000 méter mélységbe, százmilliókat kitevő értékével és kincseivel, s vele együtt tengerbe veszett 1635 emberélet, megmenekült 790, kiket a Carpathia amerikai hajó vett fel, mely az éjfél után kapott Marconi-telegrammok hivására 4 órakor érkezett meg.

A kecskeméti földrengés

Ma pontosan 100 éve nagy erejű földrengés rázta meg Kecskemétet és környékét. A rengéseket még Kiskunfélegyházán is érezni lehetett. Az eseményre emlékezve adom közre Toldy Jenőnek, a Sarlós Boldogasszony templom akkori plébánosának sorait.

„1911. július 8-ikára, szombatra virradó éjjel 2 óra után 5 perccel heves földrengés riasztotta fel a várost álmaiból. A csendes éjszakában erős zúgáshoz hasonló föld alatti morajlás között az épület [a plébániaépület] erősen megrendült, 10-15 másodpercig szinte meghimbálódzott. A tetőzet két éles erős reccsenése jelezte, hogy veszedelmek közelébe jutottunk. Mintha a falak szétdőlésének, a mennyezet leszakadásának a következő másodpercben be kellene következnie. Istennek hála, városunkban a földrengés semmi bajt nem okozott. Kiterjedt azonban a nagy alföld legtávolabbi vidékeire is; középpontja Kecskemét és Nagykőrös közé esett, s azon a tájon, legfőképp Kecskeméten nagy pusztításokat vitt végbe, bár emberéletben áldozatot nem követelt. Sok ezer között magam is megnéztem Kecskemétet. Az épületek kívül kis bajt mutattak, de belül szánalmasan össze vannak zilálva. Láttam házat, mit romba döntött. Az emeleteket majd szerte rázta. A mennyezetek mintha ide-oda csúsztak volna falaik fölött. A piaristák százados épületének 120 centis falai kihajlottak, a mennyezetek boltívei véges-végig behorpadtak[,] az épület belső vakolása lerongyolódott; a vastag falak keresztül-kasul átrepedeztek; a bedőlt kémények beverték a háztetőt, egy a dormitórium boltozatát belapította. A templom falain több helyütt nagy repedések támadtak. Szobrok az oltárokon eldőltek, helyükről elcsúsztak vagy elfordultak. A torony, a harang – alakoknál, körülrepedt. Az öreg templom kupolái is vizszinben [vízszintben] körülrepedtek. Az oldalkórus boltívei meghasadtak. A torony sisakjának legfelső részletén szemmel látható a félrebillenés.”

 Toldy rajzot és újságkivágásokat (Alkotmány c. lapból) is mellékelt a leíráshoz, 17 papírszeleten 13 cikk szövege olvasható a Historia Domus 90-93. oldalán.

Szabadkai Városházák. Kállítás Budapest Főváros Levéltárában

Budapest Főváros Levéltárában június 2-án néztem meg a szabadkai városházáról szóló kiállítást. (Szabadkai Városházák, 2011. május 5. - június 6.) Állományvédelmi okokból eredeti iratokat nem, csak digitalizált fotómásolatokat állítottak ki nagyméretű, szállításra is alkalmas tablókon. A kiállítás bemutatja mindhárom szabadkai székházat, leghangsúlyosabban természetesen a ma is álló, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte épületet egykorú és későbbi dokumentumok (tervrajzok, fotók, iratok, újságcikkek) alapján. A kétnyelvű (szerb, magyar) tablók alapján jól kirajzolódik az első, 1751-ben épült, 1781/1782-ben emeletráépítéssel bővített épület, amelyet 1828-ban bontottak le, hogy helyére timpanonos, tornyos, klasszicista épületet emeljenek. Ez az épület 1908-ig határozta meg a városközpont képét, ekkor ugyanis ezt is lebontották, hogy helyére a 76 m magas toronnyal büszkélkedő épület kerülhessen. Komor és Jakab tervei 1907-ben már készen voltak, ezekhez képest kisebb változtatások (pl a főtorony kialakítása) történetek. Az építkezés 1908-tól 1910-ig tartott, az 1912-es felavatás ünnepére külön kiadványt adtak ki (amely megvan a Szépművészeti Múzeum Könyvtárában - Braun szerk. 1912).

A kiállítás a levéltári épület földszintjén kezdődik.

A tárlók az első emeletről nézve.

A kiállítás az első emeleti kiállítóhelyiségben folytatódik.

Mind a szabadkai városháza történetének, mind magának a kiállításnak van tanulsága a kiskunfélegyházi városházára vonatkozó tanulsága. A szabadkai székház tervpályázatának bíráló bizottságának (Biró Károly polgármester és Frankl István városi főmérnök mellett) meghívott tagja volt az a Pecz Samu, aki 1904-ben a kiskunfélegyházi székház pályaterveit kétszer is elbírálta. Az épület ugyanúgy a város szimbólumává vált, mint a kiskunfélegyházi. A szabadkairól a kiállítás egyik tablóján ezt olvashatjuk: „A város történetének különböző periódusaiban a városháza épülete állami közigazgatási szerveknek, közművelődéi intézményeknek, bankok kirendeltségeinek, vendéglátóipari és kereskedési üzlethelyiségeknek adott helyet - így a város számára fontos történések színhelyévé és tanújává vált. Ennek következménye pedig az volt, hogy épülete a város szimbólumát és lakosai mérhetetlen szeretetének tárgyát képezi.”

Elképesztő és elkeserítő az az ellentét, ami a szabadkai és a kiskunfélegyházi városháza között fennáll. A félegyházi városháza iránti szeretet nagyon is mérhető, Kelvin fokban 273, ami Celsius fokban kifejezve körülbelül 0.

A szabadkai városháza felavató díszközgyűlését 1912. szeptember 5-én tartották meg. Számtalan fotó és újsághír tanúskodik az eseményről. A kiskunfélegyháziét egy évvel előbb, 1911. október 29-én, bár az épület teljesen még nem volt befejezve. Az eseményről Toldy Jenő plébános a következőket írta: „1911. október 29-én tartotta a városi képviselőtestület első ülését az új városháza rendkívül díszes közgyűlési termében. Előbb az ünnepies fölavatásnak kellett volna megtörténnie, [ez azonban] akkorra halasztatott, mikor az új monumentális épület teljesen bebútorozva, egészen készen áll. Az első ülés erős diszharmóniával végződött. A 48-as és függetlenségi párt, valamint a munkapárt szónokai (a péteri tói gát-ügyben) kölcsönösen kellemetlenségeket mondtak egymásnak, amiből nagy lárma keletkezett. A polgármester fölfüggesztette az ülést; mikor a teremben a vihar erősbbödött, feloszlatta a közgyűlést, s a h[elyi] rendőrkapitányt felhívta, hogy a városi képviselőket a közgyűlési teremből távolítsa el. Az első közgyűlés így oszlott szét, izgalmak és méltatlankodás között.”

A városi képviselők nemcsak kellemetlenségeket mondtak egymásnak, azért kellett a rendőrkapitánynak közbelépnie, mert majdnem tettlegességig fajult a két párt közti személyes indíttatású vita. Az új városházát tehát nagyon szépen fölavatták Félegyházán.