Ilyen volt, ilyen lett... az Attila utca 67. számú ház

 Az Erdélyváros déli csücskéhez csatlakozó, szintén kertvárosi jellegű Rokkanttelep egykori nevű városrészben számos építészettörténeti szempontból érdekes ház található. Ezek közé tartozik az Attila utca 67. számú ház, amelynek homlokzatán az 1920-as évekre jellemző, síkszerű vakolatdíszítés figyelhető meg.

Az Attila u. 67. számú ház 2010-ben. Jól látható, hogy garázsajtót építettek az egyik ablak helyére.

Nem sokkal később az egész homlokzatot felújították. Az épület 2014 decemberében így festett:

A homlokzati felújítás a szép és igényes munka példájaként említhető. Megtartották a tagoló pilasztereket, az ablakok szemöldökeit, nyíláskeretezését, a geometrikus díszítőmotívumokat. A lábazat egykor a Marosvásárhely u. 5. számú házéval volt azonos, ezt a vizesedés miatt kellett lecserélni, a rücskös rusztikát imitáló kiképzést ezért váltotta fel a homlokzat síkjából nem kiugró borítás. Egyedül az ablakok könyöklői alatti köténydíszeket nem állították vissza.

Ilyen volt, ilyen lett... az Arad utca 13. számú ház

Az Erdélyváros karakteres kertvárosi jellegű, kislakásos tisztviselői kislakásai az 1920-as években épültek. E házak egy olyan homlokzat vakolatarchitektúrát hordoznak, amely telepszerűen épített kislakások esetében meglehetősen ritka Magyarországon.

Ilyen vakolatarchitektúra pusztult el az Arad utca 13. számú házról. Az eredeti homlokzat négytengelyes volt, középen és szélein függőlegesen tagoló, pilaszterszerű vakolatmegoldással. A pilaszterek fejezete hasonlított a Halasi út 13. számú házéhoz. Egyedi volt a párkány alatti fogrovatos sorminta, és az ablakok fölötti szupraporta-szerű keretkiképzés. Eltűntek az ablakok könyöklői alatti köténydíszek, amelyek az 1907-ben épült Fekete Gáborné-féle házéhoz hasonlók. A felújítást ablakcsere indokolta. Ez magyarázza, hogy csak a lábazat maradt meg, amely az 1920-as évek rücskösen felvitt, függőleges sima csíkokkal tagolt technikájának emléke volt. Általában egy teljes értékű felújításnál a gyakran vizesedő lábazatot javítják. Ez a lábazat valószínűleg nem vizesedett, ennek nyoma a falon sem látszott. Ezért teljesen érthetetlen a falfelület újravakolása, hiszen ha egyszer vizesedni kezd a lábazat, akkor a most bepucolt falhoz is hozzá kell majd nyúlni.

Az Erdélyváros egy különleges emléke, Kiskunfélegyháza építészetének egy történeti szempontból fontos emléke vált így teljesen jellegtelen, semmimondó, építészeti értéket már nem hordozó parasztházzá.

Az Arad u. 13. számú ház 2009-ben

homlokzati részlet 2009-ből

A jellegzetes homlokzati ornamentika 2009-ben

Az épület 2014 decemberében

Csak az oldalhomlokzatok sárga-rózsaszín festése tanúskodik az eltüntetett vakolat egykori színéről.

Ilyen volt, ilyen lett... az Arad utca 6. számú ház

Az Arad utca 6. számú ház 2011 nyarán.

Jellegzetes tisztviselői kislakás az 1920-as évekből. Nemrégen felújították az épületet. A munkálatok során elbontották az ikerablakok közötti vékony téglasort, hogy a helyükre ne egyszárnyú, keskeny ablakok, hanem korszerűbb, jobban szigetelő, kétszárnyú ablakok kerüljenek. Beépítették a padlásteret, s két padlásablakot is nyitottak. Az oromzat ereszét kifestették. Ha nem tévedek, a tetőcserepezés is új. Sajnos a kontyolt oromzati csúcsdíszt eltávolították. Ahogyan az ereszről is levették az Erdélyvárosban oly jellemző fafaragásos, koncentrikusan rendezett rozettaszerű díszítőelemeket. A lábazat közhelyes borítást kapott. A felújítás így meglehetősen felemásra sikeredett: fontos részletek tűntek el. A történeti szempontból nagyon fontos ház immár fontos történeti részleteket nélkülöz.

Az Arad u. 6. számú ház a felújítás után, 2014 decemberében.

Kifejezetten méltányolandó, hogy az új ablakok régi formákhoz igazodnak.

Ilyen volt, ilyen lett

A Petőfi utca 5. sz. alatt, az Ótemplom mögött húzódik meg a fák árnyékában a most bemutatott házikó. Tüneményes, a három padlásszellőzővel ellátott kontyolt oromzat és a homlokzat beosztása a datálást 1920-as évekre valószínűsíti. Így az épület az Erdélyváros tisztviselői kislakásaihoz kapcsolódik, bár a város szívében található. Az 1920-as években kiosztott erdélyvárosi és kertvárosi telkek a várost körülvevő határterületek, az ún. nyomások helyén jöttek létre. E két városrészt sajátos háztípusát képezik a kiskontyos, oromzatos tisztviselői kislakások. Egy-két hasonló házzal a város elszórt pontjain is (Kalmár József utca, Tünde köz, Kun utca és III-as köz sarka) találkozhatunk, mint ezzel itt. A ház így nézett ki 2009-ben:

És így 2010-ben:

Mint látható, a rikító (de még jobb fajta) festéssel ellátott részbe ízléstelenül vágott ajtót visszaépítették ablakká, ezzel együtt visszaállították a vakolatból kiképzett díszítőelemeket: az ablakok fölötti, timpanonra halványan emlékeztető szupraportát, az ablakok alatti díszített mezőt, a lábazat egyedi, kavicsos díszítését, és a szintén kaviccsal, rusztikusan díszített középső ablakpár fölötti mezőt is, aminek igencsak keresni kell a párját. A tulajdonosok a visszaalakítási munkálatokra feltehetően sokat költöttek.

És a mese szép is lenne, ha mindez nem fordítva történt történt volna...