Ilyen volt, ilyen lett... a Szegedi út 41. számú ház

A mai Csillag Vendéglő Szegedi út 41. alatti épülete számos átalakítást ért meg, hiszen eredetileg tisztviselői kislakásként épült az 1920-as években.

A Szegedi út 41. számú ház 2009-ben.

A Szegedi út 41. 2014 decemberében

Az épület csonkakontyos oromzatán nyíló hármas padlásszellőzőt befalazták a homlokzat szigetelésekor, amikor a lábazat is a barna festés helyett nem tartós anyagból készült lábazati burkolást kapott. Így már elég lett a hely az étterem cégfeliratának elhelyezéséhez.

Kétségbeejtő értelmezések

A Kedves Olvasó ezúttal a harmadik olyan bejegyzést olvassa, amelyet a blog önreflexiójának szántam. Megírására - megesküdtem pedig, hogy ezt a szót soha le nem írom - egy a Facebook közösségi oldalon 2012 márciusában alakult csoport késztetett. Az Élet a régi Félegyházán csoport tagjai önzetlenül osztják meg egymással és másokkal régi emlékeiket, családi fényképeiket, adataikat egy-egy régi ház, fotó vagy képeslap kapcsán. Mint írják: "Ezt az oldalt kecskeméti és kunszállási facebook-csoportok mintájára hoztuk létre. Célunk egy olyan közösségi teret nyújtani, ahol mindazok, akik szeretik városunkat és ragaszkodnak Kiskunfélegyházához egymásra találhatnak, ezért az oldal teljesen nyílt." Ezzel az önmagában üdvözlendő szándékkal természetesen nincs baj. A helytörténészek számos morzsát találnak, amelyeket (kellő kritika után) egy komolyabb kutatás is hasznosíthat. (Így például a Szegedi út 1. és 3. sz. házakat Patyi- és Szántó-házaknak hívják, mint megtudtam.) Ám azzal, hogy az adatok megosztása esetenként törvénybe ütközhet, nagyon is elgondolkodtató. Különösen akkor, ha személyes adatokról van szó (mert ilyeneket is megosztottak a csoport tagjai), és egy-egy családi fotó közzététele akarva-akaratlanul is a személyi jogi törvénybe ütközhet. (Nagyon is szenzitív adatot hordozónak minősülnek pl. azok a bizonyos 1935 és 1981 közötti munkaviszonyokat feltüntető papírok, amelyeket T. R. tett közzé.) Nyilván nincs egy kép publikálásnak akadálya, ha az az örökösök vagy a fotón látható személyek beleegyezésével történik, s vélhetően ez minden eddig így nyilvánossá vált képnél így történt. Szintén nincs gond azokkal a családi képeslapokkal, amelyeknél a szerzői jog törvényben előírt védelmi ideje (a szerző, kiadó halála óta eltelt 70 év) lejárt, mivel a képeslapokat egykor kiadó vállalatok felkutatása ma már szinte lehetetlen, így a képeslap kiadási évétől számított 70 év az irányadó, s ez maradéktalanul teljesül is. Az így nyilvánosságra hozott képek tulajdonjogával sincs semmi gond általában. Esetenként azonban bizonyíthatóan olyan képek kerülnek föl az internetre, amelyek nem magántulajdonban, hanem közgyűjteményben vannak. Ha - teszem azt - a Bács-Kiskun Megyei Levéltár vagy a Kiskun Múzeum gyűjteményében lévő képeslapot vagy fotót szeretnénk közzétenni, közölni, felhasználni, akkor az illető dokumentum őrzési helye igazgatójának engedélye okvetlenül szükséges. Még aggályosabb a dolog akkor, amikor könyvből szkennelt képet posztolnak ki, tehát a szerzői és mindenféle más jogot sértve. A nyilvános Facebook-csoporton keresztül történő publikálás ugyanis publikálásnak számít!

De nem ezek miatt a jogi aggályok miatt szerettem volna ezt a bejegyzést megírni. Hanem azért, mert az említett Facebook-csoportban jelen blogból is idézett, kétszer is. Oly módon, amely jelen sorok szerzőjének igencsak kedvét szegte jó időre. Az Ilyen volt, ilyen lett című bejegyzésben azt hiszem, minden kétséget kizáróan ironikus hangvételben írtam az Ótemplom mögött álló Petőfi utca 5. számú ház borzasztó átalakításáról. Az átalakítást egy most már archív, és egy frissen készített képpel illusztráltam, színleg megfordítva a kettőt, mintha a régi kaviccsal kitöltött mezők és vakolatsávok ornamentikája visszaállt volna. A bejegyzés utolsó mondatával azonban - legalábbis eddig ezt hittem - tisztába tettem az ügyet, miszerint nem ez történt, hanem nagyon is meggondolatlan és divatmajmoló módon, brutálisan eltávolították a városban ritkán látható homlokzati vakolatdíszítést, hogy üzlethelyiségbe szóló bejáratot képezzenek ki az egyik ablak helyén. Úgy hittem, mindezt nyilvánvalóvá tettem. Innen kezdve nem tudom, mi vezérelhette a Facebook-csoport azon tagját, aki jó kedvűen és eléggé egyértelműen félreértve a bejegyzés tartalmát (és eléggé feltűnően elírva a képek forrását "kiskunfelegyvaroshaza.blogspot.hu"-ról "kiskunfelegyhaza.blogstop.hu"-ra), hírül adta, hogy egy szép régi házat visszaállítottak eredeti formájába. Tudatában vagyok, hogy korunk nem az írott kultúra kora, hogy minden egyre inkább vizuális, jelszerű, s ezért egyszerűsödik, az emberi gondolkodás pedig a vizuális dömping hatására lassan-lassan hozzászokik a kisigényűséghez. A virtuális világ, bekebelezvén a valódi világot, rövidtávra zárja a memóriát. Csak azt hallom meg, amit szeretnék, s azt látom, ami tetszik? Bizonyára. De éppen az ilyen hozzáállás ellenében kezdtem el írni és fényképezni ezt a blogot. Hiába lett volna? Az elírás blospotról blogstopra figyelmeztetés? A bejegyzés szerzője mindenesetre néhány nappal később kommentet fűzött a képhez: "Valami nincs rendben ezzel a házzal kapcsolatban. Ez nincs visszaállítva eredeti állapotába. Ugyanilyen "kétszínű". :( Megnéztem!!!"

Szegedi út 8-10. számú házak

A még augusztusban elkezdett bejegyzéssorozatot, amely a Szegedi úttal hivatott foglalkozni, akkor ígértem megszakítani, ha valami nevezetes esemény jön közbe. Ilyen esemény több is volt az elmúlt néhány hónapban, sőt, egymást érték, de most a Szegedi úti sorozatot egy újabb házcsoporttal folytatom. Már csak azért is, mert a ma beköszöntött esős ősz jól előrevetíti azt az évszakot, amelyiket az első közölt kép megidéz. Ezzel a gondolattal pedig annál időszerűbb eljátszani, minél inkább rövidülnek a nappalok.

A Szegedi út 8. és 10. szám alatt álló földszintes polgárházak mintha édestestvérek lennének. Soros beépítésben, az út keleti felén állnak, nem messze a Kalmár-kápolnától, a már ismertetett 7. és 9. számú házakkal szemközt. A 8. számú ház majdnem teljesen őrzi eredeti homlokzatát. (Hogy belsejét mennyire, azt az építési dátum és az építtető ismeretének hiányában nem lehet megmondani). A homlokzat 2 + 1 + 3 + 1 +1 tengelyes, érdekes tagolású: a jobb oldali szárazbejárós kapu tengelyét kváderekkel emelik ki, de nem rizalittal, azaz nem ez a tengely emelkedik ki a falsíkból, hanem az öt ablakos középrész. A bal oldali tengelyt is kváderek zárták le, ezekből ma már csak alul maradt meg néhány. Megmaradtak a szemöldökpárkányok fölé kerül háromszögletes illetve megszakított íves timpanonok és az eresz alatti konzolok, igaz, ez utóbbiak erősen hiányosak, a hézagos helyeken az építés technikája is jól nyomon követhető. A lábazatot feltehetőleg átalakították, az egymásba illeszthető betonelemek a kaputól jobbra nem találhatók meg. Az épületben egykor bútorbolt működött, ma eladásra hirdetik.

A soros beépítésben csatlakozó 10. számú ház hasonlóan nézhetett ki. Ennek homlokzatáról azonban minden díszt levertek. Hogy mégis egykorú a szomszéd épülettel, arra a magas tetőből, a pinceablakokból, valamint a homlokzat tagolásából következtethetünk: az 1 + 4 +1 tengely két szélső rizalitra utal. Az épülethez nem tudni, tartozott-e szárazbejárós kapu. Ez nem kizárt, de nem is szükségszerű tartozéka volt a hasonló nagyságú polgárházaknak. A házban ma több család lakik.

Mindkét ház igen előkelő helyen áll, építtetőjüket módosabb polgárok között lehet keresni. Egykorú lakcímjegyzékekből (a Kiskun Múzeum gyűjteményében) talán még azonosítható is lenne az építtető.

Szegedi út 8. (2011)

Szegedi út 8. (2010)

Szegedi út 10. (2011)

A Szegedi út 1-7. házak csoportja

A Szegedi út házainak ismertetését talán az útcza elején álló házakkal illett volna kezdeni. Az 1., 3., 5. és 7. számokat viselő házak a száz évvel ezelőtti Félegyháza hírmondói. A 3. és 7. sz. házak bizonyosan. Az 5. sz. alatti óvoda épületet átalakították (rajta ugyanolyan tábla található, mint a dr. Holló Lajos u. 11. sz. alatti volt óvodán). Kezdjük közülük is a legérdekesebbel, az 1. számúval.

 

 

 Az épület néhány évvel ezelőtt még zöldre volt festve, a mai barackvirágszínű festést azután kapta, hogy a rusztikára emlékeztető vakolatkiképzéssel ellátott lábazatot az épület jobb oldali ablakai alatt javították. (Nem egészen sikerült a felületet ugyanolyanra kiképezniük a kőműveseknek.) Egyidejűleg belül is felújították a lakást. A 2+2+2 tengelyes homlokzat egyszerű kiképzése a datálást a 20. század közepére valószínűsíti, az azonban, hogy az építési vonal láthatóan nem egyezik az utcavonallal, kétséget támaszt, mivel az építési és rendezési szabályrendeletek már 1887 óta igyekeztek a szabálytalan vonalakat megszüntetni. Azonban ha tudjuk, hogy ezek csak a teljesen új építkezésekre vonatkoztak, feltételezhetővé válik, hogy régebbi ház átalakításának eredményét látjuk ma. A díszes vasajtó (csúcsíves pántokkal, rozettákkal, akantuszlevelekkel) és a bejárat fölötti mellvéddel szintén erre utal. Önmagában is figyelemre méltó a kilincs, amely 19. század végi házak kilincseivel tart rokonságot. A mellvéd feltehetően műkőből vagy homokkőből készült, a városban egyáltalán nincs párja.

A 3. számú ház szerényebb eklektikus lakóház, homlokzatának 3+2 tengelyét viszonylag gazdag díszítés borítja. A ház déli oldalához csatlakozó kapu melletti három tengelyt rizalit emeli ki. Az ablakok fölötti szemöldökpárkányokat füzérek, szalagok, puttófejek, akantuszlevelek, kagylók, voluták díszítik. A puttófejek sajátosan rímelnek az éppen szemben lévő Kalmár-kápolna (épült 1875-76, felszentelve 1880-ban) nagyon hasonló díszeire. A homlokzat érdekessége, hogy a díszítés csak az ablakok záródása fölött maradt meg. Mindaz, ami e képzeletbeli vonal alatt húzódik, úgyszólván rekonstrukció: a pilaszterek, ablakkeretelő sávok, párkányok. (Leglátványosabb ez a két jobboldali ablak melletti, falsíkból kiemelt táblán, lásd a fentebbi képet.) Valószínűleg egy alapos tatarozás után törekedtek jelezni a formákat. Az épület helyi védelem alatt áll.

Az 5. szám alatti óvodaépületre nem térünk ki. Az L-alaprajzú épület déli oldalán húzódó folyosó a nem messze lévő Táby József-féle ház (és a Propper Miksa-féle ház) alaprajzi megoldására emlékeztet. Homlokzata minden bizonnyal a hároméves terv idején keletkezett. Azt azonban, hogy milyen volt előtte, forrás hiányában nem tudjuk megmondani. Ez egyébként az első telek, amely két utcára szól, hátsó kapuja a József Attila utcára nyílik. 2011 nyarán felújítási munkálatokat hajtottak végre. Udvarán gesztenyefák állnak, ezek ültetése is talán visszavezethető a hároméves terv idejére, a másik óvodaépület udvarán is ilyen vadgesztenyék állnak.

A 7. számú ház feltehetően eredeti alakjában maradt meg, ami a 2+2+2 tengelyes homlokzatot illeti. A középrizalitot sarkain kváderezés díszíti, az ablakok szemöldökpárkányai itt ívesek, oldalt egyenesek. 2000 körül szépen felújították, ablakait kicserélték, de lábazata és az ablakok parapetfalai 2010-re ismét vizesedni kezdtek. Az épület nem lakás, 2003-ban már ruhaüzlet működött benne, 2010-ig festéküzlet, ennek bezárása óta üresen áll. Érdekes, hogy a tető, a soros beépítés ellenére nincs hozzáigazítva az óvodához, a csapadékvizet minden bizonnyal a telekhatáron lévő csatorna vezeti le. Déli oldalán kocsibejárónak is alkalmas kapu szakítja meg az 1-7. számú házak csoportját.

Továbbra is a Szegedi út

Interneten az van fent, amit felraknak. Ez kétféle irányt jelöl ki. Egyfelől azt, amelyik egyben a kényelmesebb megoldás is. Másfelől azt, amelyiket jelen blog szerzője is követni kíván, vagyis, a másikkal ellentétben, amit lehet, megosztani. Azért, hogy párbeszéd alapját képezze, azért, mert felelősek vagyunk a minket körülvevő környezetért. Sajnos a képek úgy is hathatnak, mint elrettentő példa, de a Szegedi út rendezetlenségéből nem ezt szeretném kiemelni. Én a rendezetlenségben a rendezettség lehetőségét látom.

A Szegedi út páratlan oldala, ahogy észak felé haladva a Halasi út kereszteződésétől látjuk (2011 szeptember). Külön érdemes kiemelni az ereszcsatorna kacska tartóit. A rendezett gyep és a ház elé ültetett virágok kellemes környezetet sejtetnek, ...

... amely észak felé haladva egyre inkább gondozatlan területek felé vezet.

A leszakadt redőny nyilvánvalóan lakatlan házra utal.

A 23. sz. alatti ház elhagyott kirakata és a mellette lévő omló vakolat.

A 23. sz. után északra haladva legalább egy éve üres plakátok helyei.

Áttekintés a páros oldalra.

Újabb részlet a másik oldalról. (2011. szeptember)

Vessünk egy pillantást az előző képen bal oldalon látható, láthatóan befejezetlen palotára. Az épület egyedülálló kísérlet a Szegedi út ezen szakaszának modernizálására, ami a városképet illeti, amit részben századfordulós polgárházak, részben pedig egyre romló állagú parasztházak határoznak meg. A kétemeletes palota tornya sajátosan rímel a nem messze lévő Kalmár-kápolna tornyára: van az utcának olyan pontja, ahonnan nézve ez a torony, a kápolnáé és a szintén idelátszó Ótemplom tornya egymás mellé kerülve szép sort ír le. Ezért annyira bántó, hogy a két szakrális toronyhoz csatlakozó, az utcaképet kétségkívül pozitívan élénkítő épület befejezetlen, és szintén lakatlan. Az ablakokat ponyva fedi, a bejárati ajtót is, a falak szürkék. A torony egy részén hiányzik a vakolás is. A téglaborítású lábazat enyhén emlékeztet a Constantinum épületére. A félköríves záródású emeleti ablakok, a gúlatetős torony, a második emeleti tetőtérben kialakított szobák ablakai mind arra utalnak, hogy a kastélyszerű stíluselemeket a tervező tudatosan választotta.

Az épület 2010 októberében...

... és 2011 szeptemberében.

Egy parasztház a József Attila utcából

Több hagyományos parasztház áll a József Attila utcában. De az az egy, amelyet az alábbiakban röviden ismertetni szeretnék, sok tekintetben különbözik tőlük. Mind állapotában, mind méretében. Még csak nem is a József Attila utcához van számozva; a Szegedi út 11. sz. ház telkének hátsó részén áll.

A töpörödött épület lassan romantikus rom benyomását kelti. Északi oldalán a sátortetőről a csapadék ereszcsatorna híján a szomszéd telekre folyik. A tetőről helyeként potyog a cserép, a padlás így beázik. A vakolat néhol leomlott, kilátszik a vályog falazat. Az oromfalon többszöri javítás nyomai. Nem lenne késő újból felújítani, helyrehozni, rendet tenni körülötte, amit az is indokolna, hogy az épület Félegyháza építészetének legarchaikusabb rétegét képviseli. A vályogból emelt falak tégla alapzaton állnak, a kiváltások gerendák (a kapu és az ablakok fölött). A 105 x 80 cm-es ablakok, amelyek a földfelszínhez közel esnek, bizonyára 1899 előtt készültek, ekkor ugyanis szabályrendeletben írták elő, hogy az ablak minimum 1,58 m magasságban legyen. (Persze ez nem garancia, mert tudunk olyan építkezésekről, amelyek a szabályrendelet előírásainak nem tettek eleget.) A rendeletben előírták az ablak legkisebb méretét is. A kis házikó egyiknek sem tesz eleget, csak a tetőre 1884 óta vonatkozó előírásnak, miszerint új épület csak zsindellyel vagy cseréppel fedhető. (A szabályrendelet az új építkezésekre vonatkozik, a régebben épült lakóházakat értelemszerűen csak átépítés esetén érintette.)

Az embermagasságig (értve ezalatt a felemelt karú embert) fehérre meszelt épület előtt árok húzódik, amelyen híd vezet a kapu felé. Előtte járda nincs, az itt növő füvet időnként lekaszálják. A kapu is jó öregnek látszik, fémrúd kilincse, zárszerkezete, szemöldökfája egyszerű kivitelűek. A ház jól láthatóan szoba-konyha-kamrából áll és nem lakják. Nincs eresze, a kúpcserepek nincsenek rögzítve, az épület déli oldalán nem húzódik toldalék (folyosó, veranda), van viszont egy nagyon csinos padlásfeljárója. Kéménye, amely az északi oldalon magasodik, jól láthatóan két építési periódust mutat. Nyilván a másodikból ered a kémény jobb minőségű téglából álló felső része, de feltehetőleg ekkori a cseréptető (s maga a padlásfeljáró) is. Korábban, ahogy a régi félegyházi házakat, ezt is nádtető fedhette.

A Szegedi út

A Szegedi út, Halasi út és Szentesi út találkozása egyike Kiskunfélegyháza legforgalmasabb kereszteződéseinek. Az E75-ös út félegyházi szakasza 3 jelzőlámparendszerének egyike nem véletlenül van itt. A Szegedi út már csak a nagy forgalom miatt is sokat látott része a városnak. Ehhez képest ez a város ha nem is a legelhanyagoltabb, de némi rendezésre szoruló területe.

A kereszteződés (2011. aug.)

A Móra tértől dél felé haladva mind a páros keleti, mind a páratlan nyugati oldal házsora előtt széles területek vannak zöldfelületté alakítva. A páros oldalon ez talán kevésbé feltűnő, mert a Szentesi útig kerékpárút és a házak előtti járda nem sok helyet hagy. A kerékpárútnak ez a szakasza az 1990-es évek elején létesült, (még emlékszem, mikor nem volt!) azóta többször javították a burkolatát, de elhelyezése némi kívánnivalót hagy maga után: az úttestbe beékelődő beton villanyoszlopkarókat a Szegedi út 10. számú háztól észak felé közlekedve folytonosan kerülgetni kell, ezzel a szembejövő forgalom is korlátozódhat, amennyiben két kerékpár éppen elfér egymás mellett az út teljes szélességű szakaszain. A kerékpárút a Szentesi úttól délre is folytatódik, s több úttorkolaton áthaladva, meghosszabbítva külterületen a Tescóig, majd Selymesig visz. Szentesi út és Vörösmarty utca közti részén parkoló esik közte és az úttest közé, Vörösmarty és Gábor Áron utca között vonala egészen az úttesthez kanyarodik, ettől kezdve végig szorosan amellett halad. Ez a szakasz a Gábor Áron utca sarkán lévő kocsma előtti parkolót kivéve teljesen füvesített. A járda a Szegedi út páros oldalán végig a házak mellett húzódik. A Szentesi útig keskeny zöld sáv választja el a kerékpárúttól, a Vörösmarty utca után már széles zöldterület húzódik közöttük. A Gábor Áron és Irányi Dániel utca között a terület már olyan széles, hogy az 1990-es évek elején benzinkutat lehetett ide építeni. Az Irányi Dániel utca után egy rövid szakaszon még széles, és a házak előtt kertesített növényfelület található. Itt a járda megszűnik, a kerékpárút elhalad a fal és kerítés nélküli Alsótemető és a korábbi malom mellett a vasútig. (A malom gyerekkoromban még Malon diszkontként illetve Integrál Áfészként működött, egy ideig üresen állt, most a Diego működik benne.) Ezután következik a vasúti átkelő. Kövessük nyomon Szegedi utat eddig a pontig a páratlan oldalon is!

A páratlan oldal házvonalát (amely az 1. sz. háznál még törött vonal) már a Móra tértől kezdve széles zöldfelület választja el az úttesttől. Ide torkollik a József Attila utca, a zöldfelület pedig a Halasi útig fél telek szélességűre kiszélesedik. A Halasi úttól délre már nem szélesedik. A Halasi út és Gábor Áron utca között gyep, buszmegálló, a Gábor Áron és Esze Tamás utca között több parkoló. Az útnak ez az oldala változatos, jóval rendezettebb, mint páros. Már ami az úttest és házsor közé eső felületet illeti: a József Attila utcáig több ház előtt fák állnak az út mentén sövénnyel (5-11. szám között), a József Attila u. torkolatánál, a Hotel Oázis előtti szépen karban tartott, virágos parkoló, dél felé bokrok, fák a 17. számú házig, majd gyep; a Halasi út után ismét gyep, a 31. sz. ház előtt fenyőfa (valóságos kis kuckó a járdáról nézve), a Gábor Áron u. sarkán megint gyep, a Sarok Ábécé, a Csillag Vendéglő előtt parkoló, közöttük gyep. Az Esze Tamás és Vasút utca között azonban szinte folyamatos a sűrű bokrok, olykor fák szövedéke. A járda itt is szorosan a házak mellett húzódik. A Halasi út északi oldalán, a sarkon lévő ház gyepét bokrokba ültetett rózsák, mályvák és tűzliliomok szó szerint színesítik virágzásuk idején.

Ez tehát a Szegedi út röviden leírt képe, amelyet a kelet-nyugati irányú Halasi/Szentesi úti kereszteződés környékének leírására szűkítek az alábbiakban. A páros oldal cserjés-fás területei nem igényelnek annyi munkát, mint a gyomos, gyorsan növő gyepes felületek. Ez utóbbi felületek végtelen sivár képet tárnak a Szeged felől érkező, vagyis északra közlekedő autós elé. Különösen a kereszteződésnél sivár ez a látvány. A kereszteződést négy sarokház övezi. Sarokházak már csak elhelyezkedésükből adódóan is, de inkább azért, mert mind a négy derékszögű sarkát a homlokzat síkjához viszonyított 45 fokban levágták, és a négy épületből három esetében a bejáratot itt képezték ki. (Ha nagyon csúfolódni akarnék, Oktogonnak nevezném róluk a kereszteződést.) Az óramutató járásával megegyező irányban írom le ezeket a sarokházakat. A Szentesi út és Szegedi út metszéspontjának északi oldalán narancssárgára festett családi ház áll. A metszéspont déli oldalán vendéglátóipari egység (hiába szépítjük, kocsma) található. A Halasi út és Szegedi út metszéspontjától délre álló sarokházban 2011-ig fodrászüzlet működött, az L-alakú épületben működik a BGM Autósbolt, amely néhány évvel ezelőtt éppen az átellenben lévő fehér falú házból költözött ide. Ez utóbbi azóta részben üresen áll. Az elhagyott kirakatablakban még ott van a megfakult nyitvatartást feltüntető tábla. A környék épületeinek éppen az a sajátossága, hogy üzlethelyiségeket alakítottak ki bennük. Egykori lakóház funkciójuk jól felismerhető. Különösen a mai BGM autósbolté, ennek lábazatát még ma is klinker tégla díszíti. De a kirakatok nagy része üres. Nemcsak a volt BGM-üzlet, hanem az ettől északra eső további házak sora egészen a 17. számig. A 19. szám alatti két utcára szóló telek emlékeim kezdete óra üres és kaszálatlan. Az Esze Tamás és Gábor Áron utcák között élnek meg egyedül az üzletek, a József Attila utca és Halasi út között a páratlan oldalon ma már csak néhány jel mutat arra, hogy ott élet is volt. Emlékeim szerint az egyik nagy kirakatban egy nagy kirakatbábun menyasszonyi ruha volt kiállítva. Egyszer ez a bábu eltűnt, és soha többet nem került vissza. A kaszálatlan terület és a kereszteződés közötti szakaszon több falról hullik a vakolat. 2011 januárja óta olyan látványosan, hogy a falrakás mindenféle technikája szabad szemmel tanulmányozható. Mellette óriásplakátállvány, de plakátot ide már régen nem ragasztottak, huligánok rég letépték az utolsó papírdarabokat is, azóta csak a rozsda eszi. Az útról minderre teljes panoráma nyílik.
Visszatérve a kereszteződéshez, az több szempontból problémás. Először is, a Halasi út északi oldaláról nem lehet átkelni a Szentesi út északi oldalára (amely értelemszerűen a Halasi út meghosszabbítása a rá merőleges Szegedi úton túl), és fordítva. A Halasi út északi oldaláról csak úgy lehet a Szentesi út északi oldalára jutni, hogy ehhez előbb átmegyünk lámpán keresztül a Halasi út déli oldalára, ott várunk még egy lámpát, átkelünk a Szegedi úton, s ott a Szentesi út déli oldaláról átkelünk az északira a harmadik lámpán át. Más, rendszabálynak megfelelő mód nincs, pedig a járda a Halasi út felől elkezdődik, csak a másik oldalon nem folytatódik. Vagyis, a gyalogosforgalom számára szükséges négy lámpa helyett csak három van. A gyalogos közlekedés ebben a kereszteződésben egyébként is zavaros a lámpák programozása miatt. Az utóbbi néhány hónapban hiába nyomjuk meg a gombot, a lámpa nem vált zöldre, csak két körrel később.

A gyepes felületek gyomok miatt gyakran igen elvadultnak látszó képe önmagában is lesújtó látvány. Ehhez jön az egyre romló állagú házak és elhibázott építkezések képe. A Gábor Áron utca keleti oldalán lévő Orgona söröző előtti parkolóból, és szemből is jól rálátni az egykori LionVille villamossági szaküzletre. Ezt a könnyű szerkezetű építményt az 1990-es évek közepén emelték, úgy, hogy egy másik, egyébként beépítetlen telekbe nyúlik. Homlokzatát nem az utcavonalhoz igazították, hanem jóval beljebb helyezték, így a kocsma épületének oldalfala hatalmas szürke tömegként nyomul előre. Nem tudom, milyen rendezési terv alapján engedélyezték az építést, megbontva ezzel az egyenes utcafrontot. Az önmagában egyébként romantikus házacska kifejezetten üzletcélú. Ez felveti a kérdést, tudván a Szegedi út e részén a többi üzlethelyiségről, mikor mentek ezek a vállalkozások ennyire tönkre, omló vakolatú falakat, lerobbant kirakatokat hagyva maguk után

Tarthatatlan a Gábor Áron utca sarkán álló Sarok abc (Gábor Á. u. 28.) előtti térség helyzete. 2010-ben kavicsot szórtak az az előtt állandóan sáros parkolóba, de ezt már abban az évben kikezdte az időjárás. (Szó szerint áldozatul esett neki.) A kavics egy része eltűnt a sárban, a hatalmas tócsák pedig az útburkolatot mosták alá, így a néhány évvel ezelőtt készült úttest széle újra javításra szorulna. Egy olyan kövezett parkoló kialakítása volna kívánatos, ahol a csapadékvíz elvezetése is megoldott, mint amilyen a Kalmár József utca elején valósult meg néhány évvel ezelőtt.

A környék rossz képe a lakókon is múlik. A kereszteződés környékén két beépítetlen telek található. Az egyiket fentebb ismertettem, a másik, a LionVille mellettit terméskő tömbök díszítik, mikor éppen kilátszanak a gazból. A Szegedi út ezen részéből bárhonnan látható, magát gyorsan észrevetető, házszám nélküli emeletes, tornyos palota a városkép egyik legmeghatározóbb eleme lehetne, ha be lenne fejezve. Az 1990-es évek elején épülhetett, ahogy emlékszem rá, mindig ilyen volt. Állaga jó, eltekintve az egy helyen leomlott vakolattól, amely abból a magasságból életveszélyes is lehetett volna. A környező épületeken a vizesedő lábazatok magukért beszélnek. Folyamatosan javítani lehetne őket. Néhol még a tapasztás is látszik. (Van még, aki így javítja házát!) A BGM sárgára festett épületét ízléses reklámfestés borítja. A képet végül változatossá teszik az óriásplakátok. A Szegedi út 35. alatti ház lakói megengedték, hogy tetőjükre állványt szereljenek fel. A befejezetlen palota mellett is van egy. Vele szemben, a Szegedi út 15. bokrai közt is áll egy. Volt egy a Görbe Tükör falán is, ezt 2010-ben leszerelték. (Élénken emlékszem, egykor Gyurcsány órásplakát volt rajta, egy nap alatt bajusz, szarvak és nyomdafestéket nem tűrő szavak kerültek rá, hiszen a tábla elérhető magasságban volt.) Az üres táblán, a kaszálatlan telek mellett emlékszem egy másik plakátra, 2007-ből. Kortárs művészeti kezdeményezés volt (legalábbis azt remélem), egyetlen szó volt sárga háttér elé írva: Kérj!

Én egy dolgot kérnék. A környékre, akárhonnan is nézem, ráférne a rehabilitáció. Nem tudom, hogy pontosan mely részek önkormányzati fenntartásúak, s melyekről köteles az ott lakó gondoskodni, mindenesetre nyaranta, különösen a parlagfű megjelenésének idején a környék közmunkások fűnyíróitól hangos.

Ennyit bevezetésül. Az elkövetkezendő bejegyzésekben - hacsak valami rendkívüli esemény kivételt nem tétet velem - a Szegedi út lakóházait, jól kirajzolódó házcsoportjait fogom ismertetni.

A képkészítés helye: Szegedi út - Halasi út déli oldal

Az épület a Szegedi út - Halasi út kereszteződésében a déli oldalon áll.

Szegedi út - Halasi út, északi oldal

Szegedi út - Szentesi út, déli oldal

A kép a Szegedi út - Szentesi út déli oldaláról készült

Két kuriózum

Két épületet szeretnék bemutatni, mindkettőt a város déli határa felé vezető Szegedi út páratlan oldaláról. Kuriózumok azért, mert bár elütnek a város többi épületétől, szorosan is kötődnek azokhoz, hiszen összeköti őket a hely is, de különbözőségüket is csak a többihez képest fogalmazhatjuk meg. Egyszerűbben: némely tekintetben szokványosak, némely tekintetben azonban egyáltalán nem illeszkednek a város többi épülete közé.

Az egyik a Szegedi út 9. sz. alatti 541 hrsz-ú, földszintes, rendeletileg védett, L-alakú, tornácos, száraz kapubejárós, sárgára festett épület. Magamban Sárgarózsának hívom, bár erre nem jogosított föl semmi, csak a megnevezés kényszere. (Épp e ház mellett sétálva dúdoltam magamban 2007-ben az Illés egyik számát, de nem a Sárga rózsa címűt.) Zöldre festett kapuja mellett, amelyhez hasonlókat az 1920-as években épült tisztviselőtelepi házakon láttam, igencsak érdekesek vakolatból kiképzett díszítőmotívumai, amelyeknek szintén 1920-as évekből származó analógiái vannak. Ami ebben a házban különleges, hogy csak ezek a motívumok miatt rokonítható a kisebb tisztviselői kislakásokkal. Az L-alakú alaprajz, a tornác, és az épület magassága, szélessége, mindenféle mérete az 1900 körüli L-alakú polgárházakhoz teszi hasonlóvá, legközelebbi rokona vele átellenben lévő Szegedi út 8. számot viselő ház.

Az épület 2010 januárjában

A kapu 2008-ban

Homlokzatrészlet, 2010 augusztusából

A málló lábazat 2010 januárjában

Tetőrészlet, 2011. április 18.

A palával fedett tetőn nyíló padlásszellőzők arra utalnak, hogy az egész ház korábban neobarokk volt.

Elképzelhető lenne, hogy egy 1900 körül épült nagy neobarokk polgárházat a két világháború között átalakítottak ebben az ízlésben? Úgy ezt az ízlést nem tulajdoníthatjuk a kis házak építtetőinek, hanem tehetősebbek is megszerethették. Ami azért furcsán néz ki, különösen, ha a ház a 20. század első felében végig annak a családnak a tulajdonában volt, mint amelyik építette és át is alakította. (Hasonló esetre ismerek példát, itt az építés és átépítés között mindössze öt év telt el, a homlokzat változott az átépítéssel, annyiban, hogy cifrább neobarokk díszeket kapott. Hja, akinek telt erre...) Tehát: ízlések és homlokzatok.

Az épülete felújításra szorulna. Lábazata mállik.

A másik figyelemre méltó, rendeletileg nem védett épület a Szegedi út 15. sz. alatti sátortetős ház, hatalmas vértelekkel, rajta három ablakkal és egy háromszög alakú szellőzővel, három, ízléses és korszerű ablakkal a Szegedi útra, kettővel a József Attila utca felé. Az első kérdés: mikor épült? Sem első ránézésre, sem másodikra nem tudom megmondani. Jóval nagyobb, mint a 19. századi parasztházak, sőt, az 1920-as évekbeli polgárházaknál, kislakásoknál is magasabb. Az sem szokványos, hogy parasztháznak pincéje van. Padlása szokott ugyan lenni egy parasztháznak, de nem ekkora. Tömbszerűsége mégis az 1920-as évek kislakásira emlékeztet. Viszont ezektől eltérően nincs lábazata, azt csak festés imitálja, ahogy az hagyományos parasztházak esetén szokásos. Ablakai az 1900 körüli polgárházakéhoz hasonlóan tokosak.

Külön tüneményes, egyben zavarba ejtő részlete a háznak a Szegedi úti homlokzat sarkáról induló pillérfejezet, ami konzolszerűen tűnik elő a semmiből. Hogy kivitelezés közben előállt hiba ez konzol-pillérfő, vagy későbbi átépítés miatt került oda, vagy eredetileg is így tervezték, azt nem tudom megmondani. Ahogy azt sem, mi célt szolgálhattak korábban a rejtélyes kiugró-beugró részek a jól kirajzolódó párkány alatt, amely a vértelket különíti el az ablakok szintjétől. A bal és középső ablak közötti tükörszerűen bemélyedő rész a párkány szintje fölé ér, e mélyített rész két széle, legalábbis alul, mintha pilaszternek indulna. Mintha csak pilaszter akarna lenni, a talajszinten előreugrik a középső ablaktól balra lévő falszakasz, de nem lesz belőle az, mert az ablak magasságában síkfalba vész. Az ablakok is mélyített mezőben találhatók. Egészen rejtélyes tagozatok ezek egy parasztházon, méreteit tekintve hatalmas (a Szegedi úton 19 lépés hosszú), rokon nélküli parasztházon, ami lehet, hogy nem is parasztház. Csupa kérdőjel.

Szeretném felhívni a figyelmet kedves munkatársamra, hű társamra, Rocinantémra: szürke biciklim a képen a ház előtt áll.

A pillérfő-konzol, 2010 április.