Egy Róth Miksa

--> -->

Róth Miksa felszólalása a Szabadgondolkodók Pécsi Társaságának 1907. július 29-én tartott ülésén

Tisztelt társaság! Dolgozom és nyugodtan viselem az élet gondjait; örömei nem szédítenek el, bajai nem ejtenek kétségbe. Igyekezem önmagamat megismerni, cselekedeteimmel mindenkor az abszolút becsületest, jót és szépet szolgálni. Igyekezem tisztán látni és az igazságot megérteni, érte küzdeni. Utálom (és nem gyűlölöm, mert e szó hiányzik szótáramból) a nemtelent, rosszat, gyönyörködöm a nemesben, jóban és szépben. És ha kifáradtan leülök és megjelennek előttem kifejtett munkásságom színképei, ezek között – már jó néhány éve – az antropomorf istennel nem találkozom.

Azt akarom ezzel mondani, hogy az imént vázolt úton haladva, nem éreztem szükségét az antropomorf isten bálványának, – ateista lettem. Ateista, mert tudom, hogy egy okszerűen és helyesen megválasztott életrend megbolygatásával támadt testi és lelki depressziót a szentháromsághoz intézett fohász nem hozza helyre, magamnak kell magamon segíteni, – tehát e misztériumban hinni nem tudok. És úgy látom, nincs is rá szükség, mert annak az erkölcsi alapnak anyaga, amelyen megállani igyekezem – a becsületes munka és az emberszeretet.

Tehát ateista vagyok. Mindazonáltal nem tartom sem célravezetőnek, legkevésbé nemesnek vásári nagy lármát csapni az ateizmussal, becsületesnek pedig éppen nem, akkor, amidőn mind e zajongók, bizonyára még mindig tagjai különféle hitfelekezeteknek.

Egy nagy és évezredes előítéletekkel díszített épület előtt állunk. Ezen épület visszataszító, csarnokaiban a legszemérmetlenebb ocsmányság tanyáz. Oktalan ember az, aki e hatalmas nagy épület lerombolását az alapnál kezdi meg. Céltalan munkát végez, mert a romba dőlő épület őt is eltemeti; azonkívül lelketlen anyagprédálás, mert az épületnek nemesebb anyaga is széjjel roncsolódik. Az igazi avatott munkás a tetőn, a külső burkolaton kezdi, bontás közben szétválasztja a sarat a nemes anyagtól. Leszedi a rozzant csikorgó ablak kereteket; a nemes és még felhasználható anyagot a rája tapadt piszoktól megszabadítja, hogy egy új és egészséges alapokon nyugvó épületnél felhasználhassa. Oktatni kell a tömeget. Előítéletek legyőzésére, babonák és hazugságok kiirtására törekedni. Egyelőre ne bántsuk az Isteneket, hanem annál kitartóbb, erélyesebb, okosabb és becsületesebb harcot folytassunk nyílt sisakkal a papok ellen, a hipokritaság ellen, a klerikalizmus ellen.

Ha okosan dolgozunk a tető és külső sallang-dísz lefejtése után bontó csákányunk rátalál a falakra, oszlopokra és pillérekre is, sőt mikor már munkában edzett gyakorlott erővel dolgozunk, rá fog kerülni a sor a fundamentomra is.

Ezekben kívántam röviden kifejezést adni a szabadgondolat és vallás viszonyáról táplált nézeteimnek.

Szabadgondolat és vallás. Vita a Szabadgondolkodók Pécsi Társaságának 1907. évi. július 29-én tartott ülésén, Taizs József nyomdája, Pécs 1907, 29–30. OSZK 629.992

Mai helyesírásunknak átírt szöveg, kiemelések az eredetiben.

1907. július 29-én tartotta gyűlését Szabadgondolkodók Pécsi Társasága, azzal a céllal, hogy meghatározzák magukat és viszonyukat koruk szellemi mozgalmaihoz. Ezidőtájt a szabadgondolkodás gyűjtőfogalma alá sok szellemi törekvés tartozott, de abban megegyeztek, hogy a ma történelminek nevezett egyházakkal szemben állva, a modern természettudományok eredményeire hivatkozva ateisták voltak. Az ateizmus, mint a fentebbi sorokból látszik, nem csendes, a személyes életútban fordulópontot jelentő egyéni filozófia. Nagyon is határozott törekvésnek tűnik, amelynek megvolt a helye a századforduló szellemi áramlatai között.

A pécsi kör és az Országos Szabadgondolkodó Egyesület viszonya bár pontosan nem világos, az 1907-ben közreadott, állásfoglaló jegyzőkönyv ismeretében biztosan nem felhőtlen. A gyűlést azért hívták össze, hogy a pécsi társaság egységes állásfoglalást alakíthasson ki céljairól, s ebben sikerrel is jártak: elítéltek minden tételes vallási irányzatot, dogmatikus gondolkodási rendszert és az emberek magára eszméltetése mellett tettek hitet. Elhatárolódtak ezzel a Fényes Samu-féle haeckeliánus monizmustól, pedig éppen Fényes volt az, aki az Úttörő című lapban a szabadgondolkodást hirdette. (Fényes egy szövegének egyetlen példánya, Egyelvű világszemlélet c. előadása éppen csak Pécsen maradt fenn, az OSZK-ban nem hozzáférhető, s nem azonos az 1913-ban megjelent Az egyelvű világszemlélet c. kötettel.) Az ateisták („szabadgondolkodók”) e jegyzőkönyvben olvasható állásfoglalásaiból kevéssé lehet kapcsolatukkal koruk más szellemi mozgalmaira következtetni. Forgon Lajos például a dualizmus és monizmus mellé állítva használja a pluralizmus szót. A haeckelinánus monista nézetekkel mindenesetre élesen szembefordultak, nem csatlakoztak hozzá, mert „a monista vallással csak szaporítanók a tételes vallások számát”. (19. old.) Ebben persze feltehető személyes ellentétek is közrejátszottak. Fényes gondolatait nagy ellenszenvvel elemezhették, amikor őt dogmatikusnak találták.

Lett légyen ez a Róth Miksa akárki, sorait aligha tarthatjuk nem a felvilágosodás nevében intézett nyílt kirohanásnak. Ugyan a következetesen végigvitt épület ,mint egyház metafora olyan személyt sejtet a háttérben, aki jártas a művészet kérdéseiben (érzékletesen leírt szerkezetek és építészeti elemek), az e leírás mögött feltárható szempontok inkább konzervatívnak tűnnek. Az ornamentikát például mellékesen a műhöz adható dolognak tekinti, ez jellegzetesen a historizmus szemléletmódja. Személy szerint el nem tudom képzelni, hogy ez a Róth Miksa azonos lenne azzal a Róth Miksával, aki mozaikjaival és üvegfestményeivel az ornamentika mint önálló tárgykészítő művészet felfogása mellett állt és készített vallásos tematikájú üvegfestményeket. Mindenesetre a névazonosság érdekes.

Pécs

Pécsről a Dzsámi, Csontváry, a Janus Pannonius Múzeum, a Zsolnay-gyár meg a 30Y jut első villanáskor az eszembe. 2011. szeptember 28-án a 30Y kivételével újra megismerkedtem ezekkel.

A kiskunfélegyházi városháza kutatásában számos kérdés maradt nyitva. Ilyen kérdés, hogy ki tervezte az épületet ma díszítő kerámiabetéteket, még Vas József-e avagy Morbitzer Nándor. A megrendelést a Zsolnay-gyár még Vas életében visszaigazolta, ekkor azonban Vas már nem volt az országban, ahová életében már nem térhetett vissza. Mivel helyettese Morbitzer volt, és mert a Vas korábbi tervein látható díszítőelemek a ma láthatókkal a legkisebb egyezést sem mutatják, feltehető volt, hogy Morbitzer ezeket is áttervezte, amikor átvette az építkezést. Annál is inkább, mert az általa tervezett toronyhoz (amelynek kutatásához a pécsi út újabb adalékkal szolgált) tervezett betétek ornamentikája egyezik az épület többi ornamentikájával, ami pedig egyértelműen Vas halála utánra teszi a datálást. A Janus Pannonius Múzeum Zsolnay-adattárában fellelhető dokumentumok messzemenően igazolták a feltevést. A Terracotta nevű füzetek a díszítési tervet készítő építészként egyértelműen Morbitzert nevezik meg. Egyébként a félegyházi városháza díszei szabadkai városháza bizonyos díszeivel egy időben készültek. A Pécsen készült díszítési tervek 1910 februárjából a mai ornamentika tervei, Vas halála után alig két héttel készültek. Kevéssé valószínű, hogy Vas változtatott volna 1905 óta készülő terveinek díszein, mivel a homlokzatokon a többszöri alaprajzi változtatások dacára sem módosított. 1908-as engedélyezési tervén a Kossuth utcai homlokzat egyezik az 1905-ös változattal. Ha még Vas változtatott is volna az ornamentikán, akkor a bonyolultabb, zsúfoltabb, és nem utolsósorban kalotaszegi kályhacsempék helyett alföldi szűr- és subamotívumokra támaszkodó ornamentikában akkor is sejtenünk kell Morbitzer működését, aki a nagybeteg építész segítsége volt már 1908 eleje óta. (Akkor még a Constantinum művezetésében helyettesítette.)

A pécsi út több tanulsága közül ez volt a legfontosabb. A másik a már említett toronyra vonatkozik. Morbitzer ma álló tornyának előképeit eddig szakrális emlékekben kerestem. A pécsi városháza azonban kissé módosított a kutatás irányán. Az ívelő toronysisakot rejtő párták, amelyek Pécsen is, Kiskunfélegyházán is órák fölött találhatók, nemcsak hasonlítanak, akár összefüggésbe is hozhatók, mivel mindkét városházánál találunk alattuk sarokerkélyeket.

Az út többi tanulsága is építészethez kapcsolódik. Figyelemre méltó a vasútállomás közelében található villanegyed, amelyhez hasonlót láttam Miskolcon is. (Lásd e blog korábbi bejegyzéseit.) E házak közös jellemzői a kovácsoltvas tetődíszek, amelyek olykor több méter magasak, növényi elemeket utánoznak. Az egyik házon például mákgubók lógnak a szélrózsa minden irányába. Az épületformák a német favázas szerkezetű építészetre utalnak, a budai Svábhegy villáihoz hasonlóan.

A városban Zsolnay hátán Zsolnay, bármerre néz az ember. Nemcsak 19. századi és 20. sz. eleji épületeken, a közelmúltban épülteken éppúgy feltűnik, feltűnik már csak színessége miatt is. A Zsolnay Pécsen a posztmodern vernakularizmus fontos elemévé vált, amennyiben a Zsolnay a hely szellemét testesíti meg, amit pedig a nagyszámú Zsolnay-emlék (Zsolnay Múzeum, Zsolnay-kút, Zsolnay-szobor, mauzóleum stb.) alátámasztani látszik. És ez csodálattal tölti el a városba látogatót.

A Zsolnay Múzeum épülete, Káptalan utca 2.

Nem olyan régen készülhetett az épület, ami nemcsak a Zsolnayra, hanem a szecesszió formáira is utal.

Kissé ugyan kilóg a többi kép közül, de ezt a bauhausos példányt nem hagyhattam ki a rám leginkább benyomást tevő épületek sorából.