Kettős könyvbemutató Kecskeméten

Alföldi szecesszió - Kecskeméten

2019. március 1-én Kecskeméten, a Katona József Emlékházban nyílt meg az Alföldi szecesszió című vándorkiállítás. A megnyitót Dr. Székely Gábor történész, művészettörténész tartotta, az eseményt szervezte és a kiegészítő tárlókat berendezte Székelyné Kőrösi Ilona történész, néprajzkutató. A tárlat 2019. április végéig látható.

A magyaros szecesszió egy gyöngyszeme Tiszakécskén

A magyaros szecesszió egy gyöngyszeme Tiszakécskén

Nem ismert az építészettörténeti szakirodalomban, hogy Tiszakécske milyen gazdag, egyenletes színvonalú épített örökséggel rendelkezik, pedig a városban megfordulók nem mindennapi épületegyüttest ismerhetnek meg. Ez az épületegyüttes meghatározó részben szecessziós. Sőt, aligha túlzás az a kijelentés, hogy a városképet erőteljesen meghatározó irányzat, a szecesszió egész Európában egyedülállóvá tetti Kécske építészetét: az 1900 körüli korszak Magyarországának, és amennyire ez látható, Európájának is ez az egyetlen ismert szecessziós faluja a maga 46 emlékével.

Ez kiugróan magas szám: sok mai megyeszékhelyen sincs ennyi szecessziós épület; és azért is magyarázatot igényel, mert a szecessziót általában nagyvárosi jelenségnek szokás tartani. A szecesszió ugyanis éppen akkor jelent meg Ókécskén és Újkécskén, amikor a településkettős az újításokra és a változásra egyaránt nyitottá és kezdeményezővé vált. Éppen ez volt az, ami rácsodálkozásra késztette az 1935-ben Ókécskén megforduló Móricz Zsigmondot: „Mindenfelé oly hatalmas házak, hogy valamennyit földbirtokosi vagy úri kastélynak nézném, ha folyton meg nem magyaráznák, hogy ez egy húszholdas, harminc- vagy hatvanholdas kisgazdáé.” Ókécske mellett azonban nem maradt el Újkécske sem, és közösen léptek a modernitás mezsgyéjére, ami a korszerű építőanyagok és a legújabb építészeti stílus alkalmazásában is megnyilvánult. Közössé váló városképi együttesük az Alföldön páratlan.

Ezzel járt együtt a polgári attitűd megjelenése és a lakáskultúra változása, aminek a jele az építészetben a historizáló, majd a szecessziós díszítőelemek, stukkó- és majolikabetétek alkalmazása. Az a ház, amelyikben Móricz megszállt (Templom tér 4.), Kécske legszebb – és példaszerűen felújított – szecessziós polgárházainak egyike, de nem marad el mellette közvetlen szomszédja, a Templom tér 5. sz. alatti, ma óvodaként funkcionáló épület sem, amelyről hosszabban érdemes szót ejteni.

A Templom tér 5. sz. alatti polgárház egykor jegyzői lakként szolgált, kimondottan reprezentatív jellege ezzel függhet össze. Hosszas viták után 1911-ben kezdték építeni, miután a községi elöljáróság megvette az építkezés céljára kiszemelt két telket és előteremtették az építkezés fedezetét is. A kivitelezést Dankó János helybeli kőművesmester vállalta, aki még abban az évben átadta az épületet.

Az épület öt egyforma nyílással néz a Templom térre, síkszerű homlokzata a szecesszió magyaros változatának a Duna–Tisza közi régióban kiemelkedő emléke. Stíluskapcsolatai, formai megoldásai a lehető legszorosabban kötődnek a korszak építőipari központjaivá váló Kecskemét és Kiskunfélegyháza építészetéhez. Így ez az egy épület is méltán tartozik az alföldi szecessziós építészet Európában kimagasló értékekkel rendelkező épületcsaládjába. Alaprajza a korszak polgári módját követi (ami tömegformálásában, anyaghasználatában, léptékében és elrendezésében is radikálisan eltért a tradicionális paraszti építészettől). Igazán figyelemre méltók a díszítései.

Az eresz alatti tizenegy konzolszerű stukkódísz alatt tizenegy, szamárhátíves nyelvszerű elem található, egy-egy kerek zöld majolikagombbal. Ez a megoldás kecskeméti eredetű, látható volt Sándor István főjegyző villáján és ma is látható a kecskeméti, Faragó Béla fasor 8. sz. házon, s ezek nyomán a nagykőrösi, Ady Endre u. 1. sz. házon. (Talán nem véletlen, hogy a kecskeméti és kécskei főjegyzői lak is ennyire hasonlít egymásra!) A kecskeméti Faragó Béla fasor 8. sz. épülettel látszólag egyezik az ablak fölötti, Anjou-liliommá összeérő, hajlított vonalú, mintegy lenyomott szamárhátívet kirajzoló végződésű szalagkeret, amely egy kígyózó szárú napraforgós stukkóbetétet fog közre. Valójában a kecskeméti ház szív alakú díszítményéhez kapcsolódó, az Anjou-liliom szirmain kerek vörös majolikagombok láthatók, míg e tiszakécskei házon zöld gyöngysorral körbevett piros majolikagombok, amelyek így teljesen egyeznek a kiskunfélegyházi Kneffel-ház liliomos végződésű szalagkeretes díszítményével. A Kneffel-házhoz köti ezt az ókécskei házat az is, hogy a szalagkereten három vízszintes csík látható, amelyeket oldalt három apró tárcsa kísér – ez a kecskeméti házról teljesen hiányzik. Az ókécskei stukkóhasználat városközi kapcsolatait ez esetben a zöld-piros gyöngysoros majolikagombok és a kígyózó szárú napraforgós stukkóbetét mutatják. Előbbi látható a kiskunfélegyházi Közgazdasági Takarékpénztáron és Kneffel-házon (Damjanich u. 1.), a nagykőrösi Ady Endre u. 1. sz. házon. Utóbbi a kiskunfélegyházi Kneffel-házon, a kecskeméti Faragó Béla fasor 8. sz. házon, a csongrádi Moletz-házon, a törökszentmiklósi Almásy út 25. sz. házon, a nagykőrösi Kecskeméti út 45. és Bajcsy-Zsilinszky u. 7. sz. házakon, utóbbi három példán a szamárhátíves-liliomos vakolatszalag nélkül. A szóban forgó ókécskei házon azonban meghatározó a vakolatszalag, amely nemcsak az ablakok szemöldökdíszét adja és fogja közre, hanem az alsó mezőt is kitölti. Lefelé hajló félkörívvel összeköti az ablakok szalagkereteit, hullámos köténydíszeket is képez, egyedivé téve a homlokzati architektúrát.

Az épület jó karban van, felújítása mindazonáltal a közösségi funkcióját tekintve indokolt. Ugyancsak indokolt az épület városképi védelme, már pusztán várostörténeti jelentőségénél fogva is. A kécskei szecesszió emlékei közül ez a ház kiemelten értékes azért is, mert stílustiszta alkotás: a szecessziónak rendkívül sok variánsa található meg Tiszakécskén, de ez az egyedüli, amely kizárólag a magyaros, nemzeti tartalommal is rendelkező, a Lechner Ödön nyomán a népművészet formakincséből merítő stílus jegyeit mutatja fel. Egy esetleges felújításánál célszerű volna a Törökszentmiklóson, az Almásy út 25. sz., méltó módon felújított házat példának tekinteni, de mindenképpen megtartani a homlokzat szemet gyönyörködtető díszítőrendszerét, amely az épületet a valóban a tiszakécskei szecesszió gyöngyszemévé avatja.

Tiszakécske, Templom tér 5. sz. épület

Kecskemét, Faragó Béla fasor 8. sz. épület, részlet

Kiskunfélegyháza, Damjanich u. 1. sz. Kneffel-ház

Törökszentmiklós, Almásy út 25. sz. épület, részlet

Régi és új házak - a helyzet változatlan

A régi házak, in: Kecskeméti Ujság, 6. évf. 188. sz. 1913. augusztus 20. 3.

„Szeretjük a palotákat, az új házakat; amelyek a város külső szépségét, eleganciáját teszik tökéletessé. A régi házakhoz különben sincs semmi okunk vonzódni. Nem köt azokhoz a művészet értéke, mint Velence köveihez [utalás Ruskinra], se pedig a régiesség kedves zománca, mert az ó-német városok apró cserepes házaihoz Kecskemét régi házai egyszerű, többnyire stílustalan épületek, szürke hirdetői annak a kornak, amikor a ház becsületesen azt hihette: nincs egyéb célja, mint hogy lakjanak benne. Az új ház azonban abban a büszke öntudatban él, hogy nemcsak lakóhely, de városszépítő, utcacsinosító kellék. Ezért örülünk ma az új házaknak, még akkor is, amikor a telekkönyv szerint semmi közünk és jogunk nincs az új házakhoz.

     S ezért örülni kell a statisztikának, amely megállapította, hogy az utóbbi időben Kecskeméten az új házak milyen nagy sokasága épült: négy kétemeletes, öt egyemeletes és 169 földszintes új ház. Az építőhajlandóságnak ez a fellendülése még akkor is örvendetes, ha az időn nem is követte ezt nagyobb arányú fejlődés. Az előjelek szerint pedig az építkezés ismételten lendületet fog venni. Új utcák fognak kialakulni, sok háztelek parcellázás alatt van s jelentékenyen nagyobb köz- és magánépületek létesítése van folyamatban.

     Ujjongani kéne ezen, hiszen a sok építkezés sok munkát, keresetet, a városnak bővülését, gyarapodását jelenti és - egy csalóka reményt is hoz. Azt, hogy a házak és lakások szaporodása révén olcsóbbak lesznek a lakások. Ez pedig soha nem vált be. Mennél több a lakás, - tudja az ég, miért - annál drágábbak a lakások. De e csalódás mellett is örülni lehetne a nagy házfellendülésnek, az építőállványokon folyó szapora munkának, ha egy másik gondolat nem járna a nyomában: mi lesz a régi házakkal?

      A régi ház sokat szenved az új házak miatt. Akinek csak kis igénye van, s módja van ezt kielégíteni, új házban »modern lakást« keres. Ha kell, inkább jó bért fizet, csak kényelmét és ízlését, amelyet a modern építkezés létrehoz, kielégíthesse. A régi házak mindezt nem tudják nyújtani s épp ezekért az öreg ház, amely nem adómentes, s amelyet tatarozni, csinosítani, bővíteni kell, kevesebb bért kap a lakásaiért, s ha nagyon erős lett az új házak versenye, az építkezések túltengése, talán lakók nélkül is marad.

     Ma még nem nagy a veszedelem. Az üres lakások eddigi statisztikája nem hárít gondot a háziuraknak. De egy kis jövőbe való látással megérezni, hogy a rohamos építkezések föltétlenül a régi házakra hoz[nak] veszedelmet. S mi lesz a régi házakkal? Annyira nem vagyunk, mint a fővárosban, ahol a régi házak arra valók, hogy helyükbe új házak épüljenek. Nálunk még mindig van elég új telek, az öreg házak helyeire nemigen van szükség.

     Az új házak mintha az ünneplő ruhát, az ünnepnapot jelentenék, e régi házak pedig a hétköznapot. Örülünk az ünnepnapnak, de a hétköznapok nélkül nem tudnánk ünneplőt szerezni, az ünnepnapon szórakozni. Akármennyire örömmel fogadják a földből szaporán kibúvó új házakat, egy kis okosság már most azt parancsolja, hogy gondoljunk a becsületes, teherviselő, városfenntartó öreg házakra s támasszuk meg jó előre a veszedelem ellen, amelyet az új házak természetellenes és talán igazi szükség nélkül való szaporodása, versenye boríthat feléjük”.